Következmények erőszak után (beszélgetős fórum)

Kedves Kitty!

Már régebben olvastam a veled történteket,és örültem, milyen sok együttérző ember írt vigasztalásodra. A gyermekkorod egyszerűen minden elképzelhető borzalmat felülmúl. A veríték is kivert mikor olvastam, beleborzogott a szívem a lelkem. Teljesen együttérzek veled. És tanulhatunk mindnyájan. Tanulhatunk belőle, hogy milyenek ne legyünk, ha a szüleidet nézzük. Kiszolgáltatott embert (de állatot is) akár gyermek akár felnőtt bántani, visszaélni azzal, hogy nem tud menekülni, nem tud visszaütni, nem tud a joggal élni, a lehető legaljasabb. És azt kell mondanom, hogy mégis szerencsés vagy. Akkora erőt kaptál Istentől, hogy felül tudtál emelkedni a borzalmakon. Ki tudtad nyitni a lelkedet, ki tudtad szabadítani a fájdalmadat, nem hagytad hogy belülről rágjon és nyomorítson egy életen át. Azt mondják Isten mindig annyi terhet rak ránk, amennyit elbírunk. Te ezt felismerted. Kívánom neked és szép családodnak, hogy éljetek nagyon-nagyon boldogan.

Milyen igaz... Gratulálok, csak így tovább. Megérdemled a boldogságot !

A cikkhez még annyit, hogy pár mondatban magamra találtam, pedig nem voltam erőszak áldozata. Csupán.. talán nem kaptam annyi szeretet , mint más ...

"ha kimegyek az utcára, előtte biztos minden ruhámnak jól kell kinéznie, a hajam nem lehet kócos, stb. nehogy megszóljanak. Pedig tudom, ez senkit nem érdekel, de ez a kényszeres megfelelni akarás sokszor elviselhetetlen.Mindenkivel jóban akarsz lenni és örülsz, ha kapsz egy szép szót vagy megdicsérnek és érzed, talán nem is te vagy a hibás a dolgokért. Vagy hogy nem mered a gyermekedet megölelni, kimondani kimutatni, hogy mennyire szereted őket, az életed adnád értük, de nem megy."

Szia

Már most is látszik mennyit segített neked az a közösség amibe jársz.

Jó úton haladsz!

Sok erőt kívánok hozzá.

Annamária