Kötődéseink (beszélgetős fórum)

Pillanat...

"Olvasgatva fórumot igen érdekes számomra kép! Mondogatják, hogy milyen boldog családban élnek, de akkor miért vannak itt egész álló nap. Ha boldogok, akkor ezt miért vad idegen emberekkel osztják meg miért nem a párjukkal??? Érdekes kérdés, és mindenki válaszolhat önmagának! "

Pontosan ezt mondtam én is egy másik topikban.

Csalódottság? Nem. Nagyon szép elemzés volt, leemmelem a kalapom, de ne prejudikálj, mivel egyáltalán nem ismersz. Én nem osztok meg itt senkivel semmit, egyszerűen mert már nincs mit.

Van egy boldog kapcsolatom. S ha lenne problémám, akkor sem vadidegen emberekkel osztanám meg, tanácsot kérve, hogy mit tegyek. Gyermeteg próbálkozás, vagy a fuldokló utolsó szalmaszála, nézőpont kérdése.

Viszont köszönöm az írást, élvezetes volt.

Azért hozzáfűznék egy-két dolgot, mivel úgy érzem, hogy csalódottság beszél belőled, amiket nőkkel kapcsolatban tapasztaltál!

Az egy természetes dolog, hogy mindenki a legjobbat keresi maga számára, de hogy mi a legjobb az már más kérdés! Rögtön az emberek 90% rávágja, hogy nézzen így ki külsőre, milyen legyen egzisztenciája, milyen háttérrel rendelkezzen….ez a racionalitás, ami alapvetően egy nő szemszögéből annyit jelent, hogy legalább a pasi arra legyen képes, amit én meg tudtam teremteni. Ez nem feltétlenül rossz dolog ez a fajta gondolkodás, csak reális elvárások, hisz gondolj bele, ki akarná az életszínvonalát lejjebb adni??? Így a szűrőn gyorsan kihullik, ha csak nem olyan szerencsés, hogy nőt elvakítja a lila köd vagy esetleg terhes lett és egy 40-n túli nő már gondolkodik erről, hogy megtartsa vagy sem és az is lehet, hogy az utolsó lehetősége!

Ismertem és ismerek olyan nőket, hogy boldogan mesélnek arról, hogy milyen szenzációs életük volt, aztán pedig mikor elérik a 40-t, akkor jönnek rá arra, hogy szeretnének gyereket. De kitől tulajdonképpen, hisz addigra elkoptak a barátok, mivel megtalálta mindegyik a párját, így sok választásuk nem marad….vagy lejjebb adják a mércét vagy egyedül maradnak gyerek nélkül.

Válogatni még mindig válogathatnak, de esetleg olyan megkötéssel, hogy saját életszínvonalat nem szeretné lejjebb adni. Most akkor pénzéhes?? Nem gondolom, mivel nem gazdag pasikat keresi, hanem azokat, akik legalább hasonló szinttel rendelkeznek. Ezt ők gyorsan le tudják szűrni egy-két beszélgetés alkalmával, ha pedig látják, hogy öltözködik, akkor pedig még gyorsabban!...sőt azt is hogy tetszik a pasi vagy nem!

Az öltözködés is nálam érdekes, mivel nem konkrét ruhát nézem, hanem azt hogy mennyire van összhangban a nővel. Egy-két beszélgetés és gyorsan kiderül, hogy épp csak a te kedvedért változott meg vagy valami másért. Az öltözködés is sokat elárul nőkről, mivel megnézem látom, hogy ötvenes, de jól néz ki, de mégis 40-nek szeretne látszani! A kép magáért beszél egy 10 évvel fiatalabb pasit keres, akkor miért foglalkozzak vele, hisz ő így gondolkodik és szíve joga hogy megtegye, mivel ez az igénye!

Az hogy egy nő külseje mennyire tér el az ideáltól ez megint egy jó kérdés, mindenkinek más az ízlése és másképp gondolkodik. Persze nekem is vannak elképzeléseim, de nem az éppen divatlapokból előrángatott modellek. Körülbelül tudom az arányokat, hogy mit szeretek, így valahogy csak őket veszem észre. Ha pedig egy nő kimondottan jól néz ki, bevett mai értelembe, mivel minden kornak megvoltak a szépségei! Nézd a reneszánszt milyen képek születtek, de nem véletlen, mivel akkor ez volt a szépség ideál, de ha közelebb jövünk, akibe állítólag J. F. Kennedy-t is szerelmes volt az akkori szépségbe állítólag, pontosabban Marilyn Monroe-ról beszélek az akkori szex istennőről, nekem például nem tetszik és nem jönne be, de lehet azért, mivel nem abban korban élek!

Aztán jön a szépség kérdése ki mit lát szépnek?? Én nem a klasszikus nőt választanám, aki minden átlag pasinak úgymond, hogy hát…és stb. Én mást látok általában bennük a belső kisugárzásukat, mivel az arcra kiül a gondolat és maga nő, akit látok benne. Persze vannak igényeim, de ha tárgyilagosan nézem, akkor ő egy teljesen átlagos nő férfi szemmel, csak van benne valami plusz, amitől aztán végképp elsöpör! Hogy mi a plusz…hát értelem és az intelligencia, és hogy képes-e őszinte érzéseket kimutatni vagy rég kipusztította magából. Szépség sajnos múlandó és minden szép nőt is ott hagytak már egyszer-kétszer és gondolom nem ok nélkül, ami viszont megmarad az maga az érzelmi kötödés, a bizalom, a hit…ezek viszont puszta racionalitásokkal nem fog előjönni, így ezek az emberek csak nem biztos, hogy egyedül maradnak és csak élnek a mának, de jövőjük nincsen! Egy idő után eljön felismerés, hogy egyre kevesebb ember figyel fel rá és akkor kezdődik kétségbeesés. Most, akkor mi lesz! Semmi fog találni valakit, akit nem szeret, de jól érzi magát vele és érzelem mentesen fogja leélni az életét. Ez is csak azért következett be, mivel az érzelmeit kizárta az életéből és csak racionális volt képes gondolkodni.

Egy bizonyos kor felett a nők és férfiak elrejtik az érzelmeiket, mivel csalódtak már akkorát, amit elképzelni se lehet! Csalódtam én is, de legalább azt tudom, hogy az érzelemimet nem fogom kimutatni elsőre, de ki kell mivel máskülönben szürke racionalitássá válik dolog, de hogy mikor és kinek ez jó kérdés. Ha pedig csak racionálisan tudunk gondolkodni, akkor szerintem elveszik a legfontosabb ez pedig maga érzelem. Én azt mondom magamról hiába csalódtam már többször, de én akkor is azt szeretném, ha az érzelmek legalább olyan fontos lennének, mint maga a racionalitás….tehát szükséges mindkettő, talán ezt hívják józan gondolkodásnak nem tudom, de majd kiderül.

Olvasgatva fórumot igen érdekes számomra kép! Mondogatják, hogy milyen boldog családban élnek, de akkor miért vannak itt egész álló nap. Ha boldogok, akkor ezt miért vad idegen emberekkel osztják meg miért nem a párjukkal??? Érdekes kérdés, és mindenki válaszolhat önmagának!

Igen ott vannak azok a nők, akik csak gyereküknek élnek és mondják és mesélnek és róluk sokat! Nem tudnak kompromisszumot kötni…hát persze, mivel a gyerekük a legfontosabb, így mindig a háttérben maradok és kénytelen leszek alkalmazkodni hozzájuk. Na ezektől menekülök, mivel miért kéne maradni, csak azért, hogy megtűrt ember legyek…egy harmadik egy kívülálló. Tehát itt a nőnek kell valahol kompromisszumot kötni és megosztani a szeretetét a gyerek és ffi közt. Ha nem tudja, akkor baj van!

Kötődéssel lehet, hogy sebet ejtünk magunkon, de csak akkor, ha csalódunk!!!...de ha nem az egy nagyon jó érzés, tehát a kötődés is nézőpont kérdés!

..és ami a legfontosabb… valóban nem kell egyetérteni mindennel, legyen saját véleményed, mivel ez a te egyéniséged. Ha így fogadnak el, akkor változnod se kell és ez nagyon jó dolog!

…és a végszó: olyan nincs, hogy vége és lemondunk az álmainkról, mivel álmok nélkül nem lehet élni. Ez mozgatja a belsőnket. Ha neked az az álmod, hogy megtaláld, azt a nőt, aki te elképzeltél magadnak, akkor ne add fel, hidd el be fogod vonzani és olyan váratlan pillanatban, amire még te sem számítottál csak maradj nyitott!:-)) Nehogy az legyen, hogy azért mész el mellette, mivel régi berögzött szokásid rabja lettél! Tehát csak figyelj és légy nyitott mindenre!:-)))

…és sok sikert neked!!!:-))

Ezt szép kereken összefoglaltad.Lájkolom a színvonalat.

Több olyat leírtál itt,amit a párom is gondol ezekről a dolgokról,úh.nagyon ismerősnek éreztem.

..azért elég sok nő köt érzelemből,lila felhőben házasságot,aztán meg bánja,hogy nem volt józanabb.

Igen,én is azt hsizem,h egy tartós kapcsolatban az összes tényezőt együtt kell nézni,mert hiába vanank érzelmek,ha nem bírnak együtt élni,mert a szemlélet,meg a temperamentum vagy a célok különbözőek.

Az,hogy nem éri be kevesebbel: szerintem ennek természetesnek kéne lenni,ha az ember boldog akar lenni.A pár az egyetlen dolog,amit az ember valóban választhat magának.És ebben benne van az is,h egyedül marad,ezt vállalni kell.

Aki nem feltétlenül akar boldog lenni,"csak" férjet és gyereket akar,az könnyebben hozzámegy egy nem épp nekivaló ffihoz is.

"Én vagyok az istennő"- típusú nőt még nem láttam,csak a párom mesélt ilyenekről.. hát végülis megteheti,de ott a kockázat,h egyedül marad.De ki is akarna egy ilyen nővel élni?....

Az már egyszer biztos,hogy a kötődés kockázatos dolog,kell lenni jó kudarctűrő képességnek,hogy az ember bele merjen vágni újra és újra.

Én nem igazán erre utaltam.

Egy bizonyos rétegben keresgéltem...nem. A nagy helyzet az, ha egy nő egy cseppet is csinos és helyes (szándékosan nem írtam, hogy az ördögtől egy fokkal szebb, mert azta férfiakra mondják), akkor egyfajta evolucionista szemléletnek megfelelően (Szendi G. véleményével egyetértek) azt gondolja, neki a lehető legjobb kell, aki csak szembejöhet, mert ő - hányszor hallottam ezt - nem éri be kevesebbel.

Miért is érné, ha lehet válogatni. Csakhogy ezta válogatást nem érzelmi alapon éli meg, hanem az összes tényezőt nézi együtt. Megint csak tapasztalat, hogy az érzelmek számítanak a legkevésbé.

S aki most nő lévén sajnálkozik rajtam, hogy "ó istenem, micsoda alak, csak sajnálni tudom, hogy ilyen tapasztalatai voltak, bezzeg én más vagyok", annak azt mondom, nem kell képmutatónak lenni.

Minél inkább elüt egy nő külseje az általában bevett szépségideáltól, annál több kompromisszumot kell kötnie a párválasztás során. Persze mindezt lehet ego-val kompenzálni, de attól a tény még tény marad. Egy nő oda megy, ahol jobbak az életkilátásai és ebben semmi érzelem nincs.

Egy harmincas, érzelmileg sérült és a férfiakban mániákusan hibát kereső, "én vagyok az istennő" típusú nőt azért nem tudok sajnálni, mert alighanem húszas éveiben is ilyen volt, csak éppen nem volt kiforrott személyisége (illetve nem kerültek annyira előtérbe a személyiségjegyei).

Egyedül neveli a gyerekét? Lehet, de akiket én ismerek, mániákusan viszolyognak még a gyerek szó hallatán is, akinek meg gyermeke van, képtelen kompromisszumokat kötni.

Száz szónak is egy a vége: kötődni annyi, mint sebet ejteni magadon, kést szegezni a torkodnak, amit aztán előszeretettel a nyakadba döfnek.

Most lehet mondani, hogy "szegény, milyen rossz tapasztalatai voltak", de egyszerűen arról van szó, ha az itt lévőknek olyan jók lettek volna, akkor nem egy ilyen fórumon írogatnának, megbeszélve a nyilvánvalót, hanem párjukkal, gyerekükkel, stb. foglalatoskodnának.

Elismerem, ez a világ folyása, de azért nekem még nem kell egyetértenem vele....

Köszi, van mikor gyereknek érzem magam, mint pl: ma is ilyen nap lesz a középső uncsi 6 éves lett.

Ma dilizünk!

Unokáid vannak? valamiért fiatal nőnek gondoltalak,mondjuk 30..:)

akkor kellemes hétvégét,jó unokázást kívánok.

Ja, tegnap írogatam a gondolataim, érzelmeim.

Este jöttek az unokák, most átadom nekik magamat, majd holnap folytatom.

Most nehéz..., fájdalmas volt szembenézni dolgokkal.

Szembesülés...

Olyan kérdéseket tett fel ami mélyen érintett pl:

Milyen nők voltak a családban, mesélni róluk...

Mi alapján választunk, ha egyáltalán mi választunk stb.

Attól tartok,hogy te csak 1 bizonyos női rétegben keregéltél,ahol filmszinész-szerű férfira vágynak,és pénzre.Egy normális,felnőtt nő ma,hazánkban tudja,hogy korántsem mindenki teheti meg,hogy sajátban éljen.

szerintem az említett 'normális nő',ha látja,hogy van benned ambíció,meg szorgalom,és képes vagy amúgy a saját lábadon megállni,akkor nem fog fennakadni rajta,ha a szüleiddel élsz,pláne,ha még nem vagy 30 sem.

Egy bizonyos rétegnek persze az a természetes,ha 20évesen már kocsid és lakásod van,mert ők azt megkapták a szüleiktől,és fogalmuk sincs,mennyit kell azért dolgozni.Ezek sose fognak téged megérteni.

Suba a subához..

"az a gyengeség jele, főként a 30-as, néha többször elvált önmagukba temetkezett, ego-nagyágyú nők számára."

és rajtuk kívül van még egy csomó másmilyen nő is.

Bár nem akarok túlzoni:én is azt hiszem,hogya nők többsége erőt vár el a ffiaktól.Általában.Ha a lényeges dolgokban a férfi erős,és határozott,akkor simán becsúszhat mellé valódi gyengeség is,főleg az érzelmek kimutatása.

A nők egy része attól lesz ego-nagyágyú-főleg elváltan,gyerekkel-hogy kéynytelen sokszor a legtöbb dolgot egyedül megoldani,és ha ez elég jól sikerül,akkor joggal nő meg az egója,hiszen 2emberes feladatokat hajt végre sorjában,Egy ilyen nő szerintem joggal várja el,hogy a párja legalább ilyen erős legyen,mint ő,másképp amúgysem menne.

De az érzelmek kimutatása szerintem egyáltalán nem baj,sőt jó,csak ne sodorják be az embert az asztal alá,szóval az érzelem kimutatása után legyen képes összekapni magát,erőt venni,és csinálni tovább az életet.

Címkézni és általánosítani könnyebb, mint teljességében nézni.

Mi illik, mi a normális? Ki dönti el?

Mindenki saját maga!

Arra,amit el akarsz róla mesélni..

amiről nem írtunk még itt a topikban,vagy nagyon mást írtunk,mint amit most te megtudtál..vagy amit meglepőnek találtál..iylesmi,írj,amiről kedved van:)

Nem illik ma családcentrikusnak lenni. Aki még 25 éves kora körül a családjával él, netán az anyjával, mert szétmentek a szülei, az rögtön kap egy címkét a nőktől, nem éppen hízelgőt.

Kivéve persze, ha a Southfork Ranch másán éldegélnek....de ez természetes is.

Nekem nincsenek. Valamikor voltak és azt gondoltam - meglehetősen idealista és naiv módon - hogy ez így helyes, mert a kötődés annyit tesz, mint adni magadból egy darabot a másiknak, az életed egy részét.

Nos, elég nagy volt a megdöbbenésem, amikor rájöttem, hogy ez senkit nem érdekel, legfőképpen egy nőt nem. Nerm illik kimutatni az érzéseinket, mert az a gyengeség jele, főként a 30-as, néha többször elvált önmagukba temetkezett, ego-nagyágyú nők számára. Akik persze a saját életükkel sem tudnak mit kezdeni, de egy férfitől tökéletességet várnak, hogy olyan rezzenéstelen legyen, mint Bruce Wayne/Batman kettőssége.

Köszi a választ.

Ma a táskámba megtaláltam egy cetlit amire felírtam:

Milyen kötődéseink vannak?

Így már másképp láttom, mint eddig a feladatott.

De így is nehéz lesz...

Épp most olvastam a netten és te jutotál eszembe.

A szimbiotikus kötődési igény azokra a felnőttekre jellemző, akiknél gyerekkorban az egészséges, biztonságos kötődés valamilyen ok miatt nem valósulhatott meg. Az ilyen felnőtteknek fokozottan erős a vágyuk, hogy egy kapcsolatban szinte összeolvadjanak, és ha ezt a tökéletes, ám már-már túlidealizált harmóniát nem érzik, hirtelen elutasítják a kapcsolatot. A sémák tehát megállás nélkül dolgoznak és gúzsba kötik az embert.

Talán ez miatt nem tudnak kötődni azok a nők akikről írtál.

Már kétnapja keresek erre a szóra rá a netten és nem találok a kérdésemre választ.

Mindenkinek a kapcsoti kötődések jutnak az eszébe.

Én emberi sémákra lennék kíváncsi...

Én köszönöm a kérdést, érdekes.

Másodszorra pedig ezt gondolom:

A kötődés elemi dolog, alapesetben. A meg nem született gyermek is már kötődik a megszokott hangokhoz. Aztán az arcokhoz és így tovább. Azokhoz a dolgokhoz lehet kötődni (kötni akár negatív vagy rossz dolgokat, érzéseket) amelyeket te felruházol valamilyen jelentéssel vagy tulajdonsággal. Ha valaki nem kötődik semmihez és senkihez, szerintem őt nevezzük közönyösnek. Az ilyen emberek általában elég „üresek” érzelmileg. Szerintem.

Köszi, nekem tetszik.

Érdekes a magyarnyelv.