Kötelező karácsony... (beszélgetés)

Egyébként meg... Mindegyik több napos ünnepben irritáló a számomra, hogy ha hétköznapi módon töltöm, akkor is KÖTELEZNEK arra,hogy több napra előre vásároljak, ha akarok, ha nem.

Jó, a rutin előbb-utóbb érvényesül, és két-három nap megvan az alapkészletből is úgy szerényen, de nagyon nem szeretem, ha más csinál nekem programot, és azért kell beterveznem egy boltba vonulást-hazacipelést, mert aztán két napig zárva lesznek.

Megértem, hogy a boltosok is szeretnének több szabadidőt, de talán megoldható lenne pár jó gazdasági döntéssel. Régen volt pl. csak beugrónként alkalmazott dolgozó (akkor fregolinak hívták)jó pár helyen, aki más üzletekbe vagy akár a környező településekre is beosztható volt, ha valaki szabadság vagy betegség miatt kiesett. Eleve ezt vállalta.

Anyósom mondja, hogy mennyire nem szereti a karácsonyt. Kérdeztem tőle, hogy maga miért nem szereti? Nagyjából annyi jött le, hogy azért mert mások is azt szokták mondani. :))) Nem kellett neki nagy vendégséget sem fogadni, készülődni sem csak a 2 lányát meg a két vejét meg egy unokáját meghívta ebédre, de ez sem volt feltétlen elvárás. Ajándékozás sem volt most, akkor miért is nem szereti?

Én nem mondom azt sem, hogy szeretem, azt sem, hogy nem mert nálunk már nem nagyon más mint egy másik hétvége, de azért nem rossz mert legalább pihenhetek ilyenkor. Régen nagyon szerettem, főleg mikor gyerek voltam mert kaptunk ajándékot meg szerettem én is a fenyő illatát is, de már ez nincs meg. Ahogy öregszünk, úgy változunk. Sajnos már a fiamék sem jönnek mert ők külföldön ünnepeltek, de jól érezték magukat ott és ez nyugodtsággal töltött el nem szomorúsággal.

Lényeg, hogy van karácsony és mindenki máshogy éli meg attól függően, hogy milyen a beállítottsága és milyenek a családi körülményei.

Az ajándékozásnak egymás között már én sem látom értelmét. Mi értelme annak, hogy vegyek valakinek egy kacatot, hogy több legyen, aztán kapjak helyette egy másikat vagy zoknit amit én is meg tudok venni azon a pénzen amit amúgy ajándékozásra költenék, ráadásul olyat amilyet én szeretek. Az rendben, hogy a kisebbeknek veszünk akik még vásárlással nem viszonozzák csak sok szeretettel.

Azért nem vagyok benne biztos, hogy jobb lenne a nagymamának egyedül, magányosan karácsonyoznia a gyerekek, unokák nélkül!!!!

Két oldalról szemléljük a dolgokat : az örökké elfoglalt, rohanó és a magányos emberek szemszögéből.

Viszont az eltúlzott ajándékozás szerintem is rossz dolog!!!

Én valamennyire megértem a másik oldalt is.

Nálunk gyerekkoromtól fogva legendásan borzasztóak voltak a karácsonyok, emgfelelési kényszer, idegbaj, veszekedés állandóan.

Azóta viszont, mióta a saját családommal ünnepelek nagyons szép, meghitt karácsonyaink vannak, ki kell zárni azokat a dolgokat, amelyek negatívak, vagy az olyan embereket, akik ezt tönkreteszik, na persze ez nem olyan egyszerű, de jobb, mint egy életen át utálkozni, és várni, hogy vége legyen annak az ünnepnek, aminek a szeretetről kellene szólnia.

Mi egyébként negyedik éve, hogy átvettük a stafétabotot anyósoméktól, előtte mindig náluk volt a "gyülekezőpont", de miután ebbe a nagy házba költöztünk, gondoltam, miért ne tarthatnánk itt, hely van, a főznivalóból 1-2-őt ő vállal és áthozzák, a gyerekeknek meg helyben van minden, sőt, én nem nézem, hogy a 75 éves anyósom hajolgasson 15 emberre, igaz, egész évben tisztaság van nála, nem a takarítás része a nehéz, segítünk is neki mindig, de mégiscsak más, hogy ők jönnek hozzánk, mint vendégek, relaxosabb nekik, stb.

És annak is örülök, hogy a távolabb élő sógornőm a lányával ilyenkor biztos, hogy eljönnek, egyszóval együtt a banda. Pluszmeló? Az a plusz terítő vagy 2-3 adaggal több a mosogatógépben teljesen oké!:) A főzés is, mert kiélhetem a pepecselős mániámat!

Kötve hiszem, hogy akik ezt a 2-3 napot utálják meg alig várják, hogy vége legyen, azok egész évben csordultig vannak szeretettel, CSAK karácsonykor nem. Mert az ilyenek szerint a többi ember CSAK karácsonykor szereti egymást, bezzeg egész évben biztos utálkoznak, na de ők, akik meg utálják a karácsonyt, a maradék 362-3 napon meg illatos-pihepuha-ölelős-vattacukorfelhőbe bugyolálnak minden hozzátartozójukat. DE karácsonykor elküldenék a francba...

Persze...

Az egész cikkben ismétlődik ez a téma, hogy: mindenki, aki szereti a karácsonyt, valójában hazudik, még akkor is, ha nem tud róla, egészen biztos, hogy ő IS utálja, csak hazudik, hogy nem.

Komolyan, miért olyan nehéz elhinni, hogy vannak, akik igenis örülnek ennek az ünnepnek, nem teher nekik és mindezt nem is képmutatásból mondják??

Minden ami rossz, csak az lehet őszinte, a jó nem? Sajnálom, aki ennyire negatív előítéletekkel van tele, de szánalom, hogy még erőlteti is másokra, hogy nem őszinték, ha merészelik jól érezni magukat 24-26ig (ahogy egész évben is). Netalán tán még mosolyognak is mikor bontogatják a tavalyi karácsonyfadíszes dobozt vagy szedegetik a ledeket a dobozból, hogy kiaggassák az erkélyre:)))

Mi az egész évet próbáljuk karácsonyként megélni. Aki erre nem képes az magát a karácsonyt sem tudja szerintem.

Minden nap tudni kell valamiért hálát adni, valaminek örülni. :) Kicsit off, de amit írtál arról jutott eszembe :)

Én úgy gondolom, hogy aki a karácsonyt, a szeretet ünnepét nem szereti, annak nem a karácsonnyal lehet a baja. Szomorú, hogy erre fogja. Azért másnak nem kell szomorúságot okozni. A karácsony gyönyörű! A szeretet kellene megélni benne, és az önzetlenséget. S itt nem az anyagiakat! Nem kell túlzásokba és végletekbe esni, ez a lényeg, de ez az ember életében is így van.

Nem mindenki azért panaszkodik ám, mert máshogy szeretné, csak egy kis megbecsülésre vágyik. Szerintem az az öreg néni is csupán arra vágyott, hogy valaki azt mondja, milyen szép tőle, hogy ezt teszi és milyen ügyes! A dolgoknak, beszédnek meg kell látni a mögöttes jelentését/tartalmát is.

Csodálatos, amikor egész decemberben mindenki boldog ünnepeket kíván egymásnak, idegenek is, a boltban, a hivatalban, a pénztárnál. Majd akik igazán fontosak számunkra azokkal összejövünk. Igen, van, hogy az ember fáradt ilyenkor, és egy kis feltöltődésre vágyik, de ez nem csak karácsonykor van így. Nem szabad ennyire ráfogni valamire más problémákat, ne tegyük tönkre a szép pillanatokat, amiatt, mert egy kis ideig fáradtak, vagy fásultak vagyunk. Találjuk meg a jót, és az hajtson előre minket az életben, kis és nagy dolgokban egyaránt.

Nyilván, vannak dolgok, amiken lehet és kell is változtatni, de alkalmazkodni is kell. Erről is szól az élet, egymáshoz alkalmazkodunk kicsit. Meglátjuk a túlzást magunkban és másokban is, és csiszolódunk egymáshoz. De a hagyományainkat nem érdemes feladni, azok a gyökereink. Gyökerek nélkül pedig nincs élet, mint ahogyan a fa is elpusztul gyökerek nélkül.

Tényleg olyan az ünnep amilyenné alakítod!

Akiket a hátam közepére sem kívánok azt sem év közben sem karácsonykor nem látogatok meg!

Az anyagi meg egy olyan dolog,hogy a gyerekre kiköltekeztem magam a többi rokonnak meg egy 500 ft.-os jelképes,ötletes ajándékot adtunk!

Szenteste a családomé!

A gyerek nagyapjához /az én apám/ a lábam be nem teszem,de elengedtem hozzájuk a gyereket.Aznap pihentem.Utolsó nap pedig elmentünk anyósékhoz.

Minden szép és jó volt,de szervezés kérdése az egész!

Amit nyűgként éltem volna meg azt is megoldottam,hogy a lábam lógathassam!

Nekem is.

Nálunk kifejezetten jól telnek a karácsonyok, az egyik kedvenc időszakom az évben.

Igen, vannak fárasztó részei, vannak úgymond valamennyire kötelező részei, de ezt is lehet szívvel megtölteni és úgy csinálni, hogy ne a gondra, rosszra emlékezzünk.

Mindenki pontosan annyit és azt kapja ettől az időszaktól, amit belerak.

Én sajnálom, hogy olyan gyorsan eltelik.

már meg se haragudj, de én a beteg gyerekemet nem vittem volna sehova, sem maszkkal, sem maszk nélkül... azt mondtam volna, hogy nem, és kész... az én gyerekem, az én ünnepem, úgy alakítom, ahogy nekem-nekünk jó...

és én karácsonykor jól szeretem érezni magam, nem túlélni...

és tény, hogy én sem vagyok tisztában a háttérrel, de mégis, nem igazán értem, milyen hátrányod származott volna belőle, ha a sarkadra állsz olyan emberekkel szemben, akiket nem érdekel, hogy egy beteg vagy lábadozó gyerekkel nem mászkálunk sehova...

nyugi, engem pl férjem családja kivetett, és mégis ünneplem a karácsonyt:) ebben tényleg nincs összefüggés. Meg nálunk sose volt kötelező összejövés karácsonykor. Totál össze vissza volt gyerekkoromban is. Állt mivel szünet nagyszüleimnél voltunk, de volt hogy csak karácsony napján utaztunk, aztán idősebben volt hogy fele család itt fele ott, és nagynénéméknél véletlen futottunk össze :):) de mi még azt se beszéltük meg előre, hogy melyik nap. Mindig voltak menős családtagok meg otthonülősek. Az otthonülősek örültek ha valaki betoppant, a menősek meg jöttek mentek, ahogy volt kedvük ha volt. Ilyen miért nem jöttél, miért akkor jöttél, hoztál e valamit, miért azt stb, sose volt. Valahogy nekem ez a karácsony, a megöleljük egymást, ha nincs akkora hó (mert arrafele sokszor akkora volt, ahonnan a család való, hogy az is tudott gondot okozni) összevissza találkozunk. Ehhez meg nem kell nagy fakszni. CSak örülni egymásnak.

lehet ezért se görcsölök az egészen, hogy kiscsalád, nagycsalád. De az tuti, a sötét téli estéket sokkal jobb vidáman tölteni, mint bosszankodva.

Én megértem Telihold érveit is, nekem is volt ilyen házasságom. Más dolog, hogy rövid életű házasság volt. Fiatalok is voltunk, a volt férjem is nagyon kötődött az édesanyjához.

Különben, ahogy az évek haladnak, fogy a rokonság. Nálunk egyébként sem ült soha nagy család az asztalnál. Anyámnak pl. egyetlen testvére van, de ahogy feltörtek, szó szerint ránk se nyitották többet az ajtót. A nagyszüleim rokonsága még nem utazhatott szabadon, és ha jöttek, nem ünnepre, hanem csak úgy. Nem is hosszú ideig, mert gazdálkodtak, nem hagyhatták a jószágot sokáig a szomszédra. És ez még csak az anyai ág.

Szóval nem automatikus mindenütt az "összejön az egész család". Nyilván nem csak az ünnepnapokra vonatkozóan.

Csak mert tudom, vannak olyan vélemények, hogy azért élek magamban, azért nem ünnepelek népes családban, mert az élettől elfordult, megkeseredett banya vagyok, akit a családja is kivetett. Hát nem.

És nem is egyedül vagyok "árva", csak mások szerényen hallgatnak, én meg kikotyogom. :D

na hja :) azért védem ám ennyire a karácsonyt, mert megdolgoztunk érte, hogy visszahozzuk a nyugit a családban :)

No meg én már 21 én ünneplem a napfordulót. egyszerűen imádom, hogy hosszabodnak a nappalok, és minden reggel jókedvem van tőle ha eszembejut. Innentől a karácsony csak jó lehet :)