Kötelező a nevelési tanácsadóba elmenni, ha az óvónő javasolja? (tudásbázis kérdés)

Ha ennyire nincs óvónő, miért nem lépnek fel a szülők együttesen?

Milyen óvoda az, ahol nincs elegendő dolgozó? Már önmagában megoldana pár kérdést, ha nem egy szál óvónő megy valaki kiesgítő lenne a gyerekekkel.

Én is azt kérdeztem, hogy hol volt a dadus, vagy a takarító, vagy bárki? Nem WC-re ment, hanem az öltözőbe küldték ki ne zavarja a többieket, mert beszélgetett alvás helyett.

Egyelőre egyikőnk sem jár pszichológushoz. De miért ne oldódhatna meg a gond a magánpszichológussal? Ha a NT-ban dolgozik egy pszichológus akkor megoldja, ha magánrendelésen akkor nem?

Elég szomorú, hogy ahol keményebb a baj, ott félnek az óvónők (meg bármilyen hatóság) tenni valamit. Pont ezért született ez a látszatintézkedés is (az együttműködésre hivatkozva), mert ahol tényleg baj volt ott a rendszer csődöt mondott.

Azt irták itt korábban - és szerintem ő szakmabeli lehet -, hogy az iskolaérettségi vizsgálat esetén kötelező, egyébként nem.

Szerintem meg az is buta és felelőtlen dolog, ha gondolkodás nélkül követjük a rendszert, kiadjuk a kezünkből a döntés jogát és felelősségét, mintha a NT-ban csak kiváló képességű, nagy szakmai tudású emberek ülnének, mintha nem lenne köztük is dilettáns, rosszindulatú vagy épp megkeseredett ember. Nagyon is tudnak kárt okozni. Itt is van egy-két érdekes eset az hozzászolások között:

[link]

Sajnos az óvodai gondok a magánpszichológussal sem oldódnak meg. Akinek most pont odjár a gyereke, az nyilván nem fog nagyobb patáliát csapni, bár az óvodát működtető hatóságnál talán meg lehetne kérdezni, miért csak egy óvónő van mindig a gyerekekkel.

Hol vannak a dadusok, akik a WC-re szoktak vigyázni? Akkor nem fekhetne gyerek a kőre, mert egy dadus mindig felügyeli, ha egy gyerek a WC-re megy.

Igen. Egy hosszasabb procedúra ugyan, és nem az első szólás után, de hatósági eljárás lehet belőle, és akár a rendőr is elviheti a végén a gyereket a vizsgálatra... Ehhez persze az óvónőnek jelezni kell tovább, nem ő küldi közvetlenül rád a rendőrt. Ide nemigen szokott eljutni még durva esetben sem a dolog, de jogi lehetőség megvan rá. Ahol keményebb baj van, félnek az óvónők ezt felvállalni egyébként.

Egyébként meg igaza van a többieknek, buta, és egyben felelőtlen az a szülő, aki nem viszi el, legrosszabb esetben egy rajzolással töltött délután. Semmilyen hátránya nincs, előnye viszont nagy lehet.

Az anyuka attól tart, hogy ha nem jó szakemberhez kerül (sajnos ilyenre is millió példát látunk), és ráírnak valamit a papírjára nem veszik fel abba az iskolába ahova be szeretné íratni.

Mi többiek, akiket még nem küldtek úgy tervezzük, ha jeleznek valami problémát magán úton visszük el olyan pszichológushoz akiben megbízunk, és nem csak találomra kerülünk valakihez, aki vagy jó vagy nem.

De szép is volna, ha az óvónők nem lennének elfogultak. Sajnos nap-mint nap látjuk, tapasztaljuk, hogy vannak a nekik minden szabad gyerekek (pl. a fojtogatós), meg a többi, aki tűrje. Nem látunk igazi szakmaiságot, egy szem óvónő van, váltásnak meg midig más helyettesít.

Dehogynem érdeklődtem. Itt még nem kezdődtek meg isokaérettségi vizsgálatok.Van akinek 3 sort írtak az oknak, van akinek 3 oldalt. Van akinek mozgásszervi probléma miatt javasolták - de ő már évek óta fejlesztésre jár emiatt egy kiváló szakemberhez, ezen nincs mit tovább tánácsolni.

A 3 sorosnál az a probléma, hogy a feladatoknál nincs kedve csinálni - de aztán az óvónő kibökte, hogy neki arra nincs ideje a sok gyerek mellett, hogy megpróbálja marasztalni, bevonni. A gyerek meg szépen megtanulta, ha durcizik egyet elmehet mást játszani, de ez nem a gyerek hibája, csak kihasználja az óvónő hozzáállását (ez még középsőben volt).

Hát tőlem egy strigula, nekünk eredményes volt... pedig már több, mint 20 éve volt.

De ez is (szak)ember függő természetesen.

Én azt mondom,hogy érdemes minél hamarabb elküldeni a gyereket fejlesztőhöz küldeni mint sem baj legyen későbbiekben,és felnőttként beteg,vagy magatartás zavaros,vagy ne adj isten rosszabb lesz!

Az egyik ismerősömnek(egy idős mind a 2 gyereke az enyéimmel,csak pár hónappal később születtek az övéi),és az én kisebb fiam már tavaly februártól ovis,az övé meg most múlt 4 és a Nevelési tanácsadóba járnak még mindig tavaly óta.Mondjuk náluk a védőnő küldte őket tovább..

Mindenki úgy megijed, ha azt hallja, hogy "nevelési tanácsadó". A szülő meg eleve rosszul reagál, mert úgy érzi, hogy szülői mivoltában kérdőjelezik meg, mert miért ne tudná ő nevelni a saját gyerekét.

Mielőtt már kapásból elutasítanád, érdemes lenne annak is utánajárnod, hogy mik is történnek ott, milyen vizsgálatok, milyen szakemberek. Nálunk pl a nevelési tanácsadóban van gyerekpszichológus is, aki abban is segíthet a gyereknek, hogy vajon mi az oka, hogy bepisil a délutáni alvásnál, holott a szervi bajokat kizárták már. És még nagyon sok olyan dologban, ami tényleg nagy segítség lehet a szülőknek.

Persze lehet zsigerből is elutasítani... Azt meg nem tudthatod, hogy a másik, látszólag "semmibaja" gyereknek vajon milyen olyan dolgai vannak, amiket te ránézésre nem tudsz megítélni, de mondjuk az óvónő igen - vagy ő kér másodvéleményt, hogy jól gondolja-e....

Nagy bajok lehetnek, ha már az ovisokat is nevelési tanácsadóba küldik. :(

Minket a 10 éves fiammal tanácsoltak oda sok évvel ezelőtt. Semmit nem tudott segíteni a „szakember”.

Kíváncsi lennék, hogy most itt 20 válaszolóból hányan láttak olyat, hogy eredményes volt a tanácsadás.

Nekem van a családban fejlesztő pedagógus, ők hétfőn kezdték az iskolaérettségi vizsgálatokat (azt hiszem így hívják). Bár ők kijárnak az óvodákba. De lehet,hogy a ti ovitokban is ez az ok. Én amúgy nem dacolnék az óvónőkkel. Ők szakmai szemmel látják a dolgot (jobb esetben) ,és nincs bennük elfogultság a gyerekek iránt.

Amit inkább furcsállok és nem értek,hogy az óvónőtök ezek szerint nem tájékoztatja a szülőket,hogy miért is küldi a gyereket? Vagy csak te nem érdeklődtél utána a többi szülőnél,akiket érint a dolog?

Mondhatsz nemet. Fogalmam sincs, miért terhelik le a NevTanot ennyire felesleges vizsgálatokkal az óvónők.

Iskolaérettségi vizsgálat kötelező.

Külön kell választani a magatartásuk miatt vizsgálandó/fejlesztendő gyerekeket és az iskolaéretleneket/kognitív képességeikben alacsonyabb szinten teljesítőket.

Más típusű beavatkozás szükséges.

Az agresszív, esetleg elhanyagolt, problémás gyerekek vizsgálata, de főként terápiája (ha egyáltalán megvalósul!) macerás, legtöbb esetben a szülő éppen a probléma jellege miatt nem együttműködő, tagadó, elutasító. És sokkal nehezebb is megoldani egy ilyen gyermek problémáját, mint adott esetben egy kisgyermek felkészítését az olvas-sáíráshoz szükséges részképességek terén.

Ez egy 2016 évi tv.módosítás, mármint az együttműködési kötelezettség megtagadására/elmulasztására hivatkozva a védelembe vétel.

Úgy tudom a szociális érettséget is nézik, ill. szinte bármilyen okból javasolhatják a NT-t.

Milyen kormányunk? Az x-edik előzőre gondolsz nyilván. Én a ma 40 éves lányommal is jártam "nevtan"-ban.

Túlkapások mindenütt vannak, de vannak felettes hatóságok is.

Ha az iskolakötelezettség kérdéses, akkor nyilván nem az agresszivitás fokát nézik, hanem egyéb képességeket.

Ez már megint a kormányunk túlkapása a halálra éheztett kicsik miatti látszatintézkedés. A törvény szerint bárki egy pillanat alatt "nem együttműködő" szülővé, kvázi bántalmazóvá válhat. Volt is egy pár cikk meg riport arról, hogy gyakorlatilag ha nem érsz oda a szülői értekezletre, akkor már nem vagy együttműködö és lehet fenyegetőzni a védelembe vétellel. A TASZ is foglalkozott elég sokáig törvénnyel, de aztán csend lett.

Az a baj, legalábbis az én bajom, hogy egy-két óra alatt döntik egy el helyettem a gyermekem sorsát. Mindenhol vannak szakbarbárok, ahogy keresgéltem pl. találtam olyan esetet, hogy a gyerek retteg, sír már a tanszerek látványától is mégsem maradhat még egy évig óvodás. Vagy itt olvastam, hogy gyógyszerezés lett a dologból holott a kisfiú volt a bántalmazott és ebből eredtek a problémái (bántották a társai), de érdekes módon őket nem küldték tanácsadóba.

Most a mi ovinkban azt látjuk, hogy az alapjában probléma mentes gyereket küldi el, a fojtogatva verekedős, élő csigákra vihogva rátaposókat meg nem (de mondhatnék még számtalan példát a csigákon kívül).

A gyerek szempontjait veszik előre, tehát ha a szülő nem működik együtt, az olybá is vehető, mint a gyerek érdekeinek elhanyagolása.

Utólag meg már bármi csak kifogásnak tűnhet. Én elvittem anno a gyereket, mert fel sem merült olyan ok, hogy ne vigyem. Egy órát sem kellett ott töltenünk.

Nekem évekig járt az unokaöcsém, nagyon sokat segített neki.

Ha nincs problémája úgysem fogják ott tartani, viszont ha. van gond akkor észreveszik legalább.