"Koszos" szülők (beszélgetős fórum)

De, értem. (Az ember habitusa is közrejátszik.)

Az én anyukám is visított, amikor mostam a haját, hogy csípi a szemét a babasampon, ami tuti nem nem ment a szemébe. Már előre visított, nehogy belemenjen. Mint egy kisgyerek.

A nagymamád valószínűleg pontosan úgy viselkedik, mint egy csecsemő; annak megfelelően kell bánni vele.

Olyan nincs, hogy a szülő, ha rendesen törődnek vele ne működjön együtt! Idős korban fordul a kocka: a szülő a saját gyerekének a gyerekévé válhat. Ezt átéltem.

Ismétlem: a demencia teremthet súlyos helyzeteket, de megoldást mindenképpen kell találni.

Valamit nagyon félreértettél. MÉghogy a 80-as évek embere büdös? Ilyet hol írtam? Azt hiszem, az a bizonyos szépségtanácsadó könyv 76-ban íródott. A hajmosásnál még felhívja a figyelmet arra, hgy mosóporral nem szabad hajat mosni, mert túl erős, de arcmosáshoz még jó a FLóra szappan. És igen, még nem ír a napi zuhanyról, de a mosdótálban mosakodásról igen. Akármibe fogadok, hogy ennek ellenére akkor sem voltak büdösek az igényes emberek, az igánytelenek meg igen, és azok ma is azok (most ne a betegségekről beszéljünk.)

Nem én írtam, hogy sokan nem tudják beimádkozni idős hozzátartozójukat a kádba, viszont n írtam, hogy a házunkban lakó öregek nem szellőztetnek, és áporodott konyhaszag jön ki az ajtójukon, ha kinyitják. Nem hazudtam.

Én arról írtam, amit a saját környezetemben (nem a szüleimnél, ő sajnos nincsenek is közel) tapasztalok. Most nem keresek vissza, de hogy írtam olyat, hogy tisztelet a kivételnek, az biztos. Még talán azt is, hogy sok a kivétel.

És azoknak az embereknek a korát, akikről bezsltem, nem ismerem. Ránézésre idősek, mert szegények alig tudnak mozogni, folyton sóhajtoznak, betegesek. Lehet, hoyg jóval fiatalabbak, mint te. Ebből mégsem következik, hogy te is olyan lennél.

Én sosem veszem magamra, amikor a mai ifjúság nemtörődömségét vagy egyebet emlegetnek, mert tudom, hogy nem is vonatkozik rám. Kérlek, te se sértődj meg olyasmin, ami nyilvánvalóan nem rád vonatkozik.

Igen ez keresztkérdés:D

Mivel a nyolcvanas évek emberéről úgy beszélsz mintha hetente 1x fürdene stb..és büdi lenne ..én 67ben születtzem így itt valszeg öregnek titulálknak de azt hiszem az ittlévők között korosztályfüggetlen megítélésben valszeg fiatalnak számítanék..mégis most kicsit az ittlévő megjegyzések öregnek tituláltak:((( csak a korom miatt! Én a kort nem születési idő szeritn mérem..főként hogy a korosztályom lassan nagyi...de én nem gondolom hogy ez lenne a reális megítélés ...ettől függetlenül ,ha valaki segítségre szorul azt észre kellene vennie a családjának,légyen az gyerek,vagy szülő..és itt úgy tünik a gyerek önös érdekből nem veszi észre a szülő baját..vagy kényelemből nem akarja észrevenni:DD

Ez keresztkérdés?

Kinél mi. Az én anyukám 70 éves, mások nénizik, nekem meg kerekedik a szemem, mert ha valakire nem illik a néni szó, akkor az ő. Vitálisabb, mint én.

Mások 50 felé már gyengülnek, kezdenek leépülni. Nem a betöltött évek számától függ, hanem a pszichés,a lelki és a fizikai állapottól.

Nem figyelt eléggé az anyukájára, s nem hívott időben szakembert, tehát hibás.

Elismerem: az időskori demenciát elég nehéz felismerni; s amikor a gyerek végre rájön, akkor már késő.

Én nem gondolnám ezt az anyukát túl idősnek, ha még a Facebook-on fickókat hajt.

:)

Igen, a régi öregek közül sokan hírből sem ismerték a napi zuhanyt, de nem is kell túl messzire menni: 80-as évekből való szépségtanácsadó könyvem is heti egy fürdést említ, és hétközben a testhajlatok, nemi szervek, arc, fül, nyak megmosását lavórban. Amikor még csak szappan volt, és testápolók is alig, így óvták a bőrüket a túlzott kiszáradástól.

Másfelől nagyonsok idős ember - tisztelet a kivételeknek, mert sokan vannak -, eleve más tisztasági normák szerint él. Olyan társasházban lakom, ahol főleg idősek laknak, hát, amikor kinyitják az ajtót, olyan szag jön a lakásból.... nem szellőztetnek soha. Az évek során az ételszag is beivódik a bútorokba, ruhákba, szinte örökre. Hát még ha a bácsi dohányzik is a lakásban....

És az is igaz, hogy nincs feleslegesebb és idegtépőbb, mint idős emberrel vitatkozni, vagy próbálni meggyőzni valamiről, mert egyrészt a tisztelet sem engedi ezt, másrészt ahogy a kamasz gyerek is azt hiszi, hogy már minden tud, úgy az idős emberek sem látják be feltétlenül, hogy nkik tanácsra lenne szükségük, vagy valamit nem jól csinálnak. ÉS sokfajta betegség, nem bezslve a rájuk szedett gyógyszeerktől meg tudja vltoztatni szegény idősek természetét. mnt ahogy az unalom, a magány is.

Kevered a dolgokat.

Nincs mentség - igaz.

Felelősségvállalás - ha tényleg (elme)beteg, akkor ezt hiába várod tőle.

Van olyan, hogy a betegség emberi szörnyeteggé tesz valakit. VAgy másképp fogalmazok: aki emberi szörnyeteg, az egyszerűen nem lehet szerintem mentálisan egészséges. Talán ez az utóbbi megfogalmazás jobban visszaadja, amire gondolok. Mentálisan terhelt embertől ne várj olyan gondolkodásmódot, mint egy egészségestől.

Hangsúlyozom, hogy az én fogalomtáramban nem jelent egyet a mentális betegség az erkölcsi felmentéssel.

...és egy mentális beteg esetében mit tennél?

Ha feltételezzük, hogy a "koszos" anyuka az?