" Köszönjük Emese!"...... (beszélgetős fórum)

Nekem nem volt eddig még ilyen lekezelős stresszinterjúm és merem remélni, hogy nem is lesz. Nem látom értelmét. Én ha embert keresnék, nem felidegesíteni akarom, megalázni és zavarba hozni, hanem dolgozni vele. Bár annyi lehet a tanulsáég ebből a stresszes bigyóból, hogy feszült helyzetekben mutatják ki az emberek a foguk fehérjét. Pl. nekem volt egy kolleganőm, aki egy ilyen interjún kiesne azon nyomban. Általában kedvesnek és bájolgósnak tűnik, de ha mérges lett valamiért, akkor egy utolsó, alpári paraszt stílus buggyant ki belőle. Brutális volt még hallani is, amikor egyszer a főnökünkkel (!!!) ordítozott, mert én kaptam fizetésemelést, ő meg nem. Nem a semmire kaptam, hanem 2x annyit dolgoztam, mint ő és nem több lett a fizetésem, mint neki, hanem ugyanannyi, mivel én később kerültem oda, kevesebbet kerestem nála addig.

Ami pedig a saját tapasztalatom állásinterjúkkal kapcsolatban: Amikor izgultam, mert rá voltam a munkára szorulva vagy csak nagyon szerettem volna, akkor nem én kaptam a munkát. Amikor úgy mentem oda, hogy vagy felvesznek, vagy nem és aki interjúztat, nem a Jóisten, hanem egy földi halandó, pont mint én, akkor felvettek. Mert tudtam közvetlen, nyugodt és magabiztos lenni. Az a vélaményem, hogy attól, hogy valaki már ott van a cégnél, vagy magas a beosztása, nem több nálam és senki másnál. Pont úgy sír, ha bánatos, pont úgy rohan a klozetre, ha rossz kaját eszik, pont úgy hánykolódik éjjel álmatlanul, ha melege van vagy valaki nagyon megbántotta, mint ÉN! Eszik, ha éhes... iszik, ha szomjas... nevet, ha örül... bánatos, ha megbántják... Azaz pont olyan, mint én és mindenki más. Nem több, nem kevesebb.

Aki meg egy öntelt, fölényeskedő, nagyképű hólyag, nem is akarok dolgozni vele, mert csak szenvednék nap, mint nap. Olyan helyen, ahol nem érzem magam jól, nem is tudok jól dolgozni.

Ezen kívül - és most ne nevessetek ki :)- hiszek a sorsban is valamennyire. Amikor valami nem jön össze, hiszem, hogy oka volt. Biztos, hogy valami vagy valaki miatt az nem lett volna nekem jó lépés.

Sok minden fejben dől el. Ha eldöntjük, hogy nem zuhanunk össze, akkor akár egy kis félmosollyal is, de könnyebben lépünk tovább, új feladatok felé.

Mondom én, 30 évesen. :D 20 éves koromban én is izgultam és én sem voltam ilyen biztos magamban. Viszont jól esett az "idősebbek" bíztatása. :) Igazuk is volt ráadásul. ;)

Ne hagyd magad, hogy kihasználjanak, vagy hülyének nézzenek.

63IQ felett normális mindenki értelmileg.

(Az átlag 80-100 között van.)

Elvárhatja a tiszteletet.

Nekem nem az álláskeresős időszakot jutatja eszembe, hanem a munkahelyemet. Sosem voltam alul képzett, vagy alul teljesítő, ahogy most sem. Időnként mégis jön egy vihar, ami végigsöpör a napjaimon és ilyenkor mindenki levegőnek, vagy egy kis hülyének néz, semmibe vesz.

Most is ez van, talán nem vagyok egyedül ezzel.

Tudom, elmúlik...

Tanulságos volt a cikk, én is most kerültem bele az állásinterjú Bermuda Háromszögébe. Tulajdonképpeni rossz tapasztalatom nincsen, de azt a hidegséget, azt a közönyt, amit az állásinterjúk során tapasztaltam, le sem tudnám írni. Mint ha egy darab hús lennél, amit a hentesnél nézegetnek, vagy egy bicska. Nézik a kinézetedet, elég jól "vág"-e az eszed, hogy tudsz rezzenéstelen arccal válaszolni a legfurcsább kérdésekre is stb.

Engem felkészítettek, hogy ráfognak kérdezni, bár fiatal, 21 éves pályakezdő vagyok, hogy mikor akarok gyereket. Erre szolidárisan azt válaszoltam, hogy a közeljövőben nem szándékozom. Erre meg azt a választ kaptam, hogy ha még egy gyerekvállalást sem tudok előre megtervezni, akkor hogy tudnám a főnök üzleti találkáit előre megszervezni...Azt hitte, hogy jó poén, nevetett is egy sort. Erre azt válaszoltam, hogy egy kicsi élet világrajöttét ne keverje már össze a materiális, üzleti találkozók jellegével. Na, erre befogta a pofáját.

Mindennap a saját túlélésemért küzdök, s ha sikerem van örülök neki.

Mr Shrek pedig nem érdekel...

Már csak 6 munkanap!!!(Remélem)

Nem.

Ezért kerestem magamnak egy új főnököt.

...az úgy volt, hogy egy másik munkakörben dolgoztam. Az akkori nagyfőnököm nagyon elégedett volt azzal a munkámmal, amikor egyszer egy véletlen összefutás során megkérdezte:

Kleca, tényleg van neked diplomád? Mert ha igen, gyere fel, dolgozz velem egy most induló project-en. Nem kérdezte meg, akarom-e, szüksége volt rám, felvitt. Már fél éve dolgoztam ezen a területen, amikor fölém helyezte a mostani főnökömet. S mostanában amikor egy másik terület főnöke azt mondta, ha velük szeretnék dolgozni, akkor ő szívesen látna a csapatában. Csupán a munkám, a stílusom és a szaktudásom miatt.

Még pár napom van ezen a régi munkahelyen, amíg be nem tanítom az utódomat.

Kapaszkodjatok!

Középvezető vagyok egy előkelő cégnél, egy főnököm van, s most keres több állásra embert.

Természetesen bejárja a hivatal által előírt utat. Leadja az emberigényét a személyzeti osztályon, akik annak rendje és módja alapján kiírják újságban a hirdetést.

Behívják a jelentkezőket, időpontokat osztanak, s ugye ott vannak a feltételek. Most kétfajta állásra keres dolgozót:

Az egyikre érettségi, számítógépes alapfokú tudás a fontos és alapfokú angol nyelvtudás.

Eddigi tapasztalataim: Még el sem kezdett interjúztatni, amikor már tudta, hogy szőke, csinos csajokat fog felvenni.

Mivel én vagyok a frissen felvettek közvetlen főnöke, kiderül ki hol érettségizett, stb.

Még nem vett fel érettségizettet, s a személyzetis kollegáktól tudom, volt bőven jelentkező közülük. A számítógép alapfokú használatára nekem kell őket megtanítani, egy egyszerű adatfelvitel is gondot okoz őszőkeségüknek... Sajnálom mindazokat, akiket ő interjúztatott.

Egy általam is ismert hölgy egy ilyen alkalom után írta nekem mail-ben, hogy olyan megaláztatásban még soha nem volt része, mint vele.

Természetesen a másik állásra diploma, s hasonlók kellenek. Nem nagyon van egyiknek sem, de szépek, erőszakosak, s bejönnének a főnökömnek, aki arról ábrándozik, melyiket vigye ágyba...

Ezek után elfogynak a jótanácsaim, hogyan kell készülni egy interjúra.

Nála: Smink, csini ruci, lehetőleg a fél mell látszon ki, vagy átlátszó legyen a felső. A köröm legyen frissen felrakott műköröm, öntsön magára fél dl parfümöt. S ha lehet bugyután mosolyogjon 32 foggal. Ennyi szakmai tudás tuti elég nála!

Természetesen hidrogénszőkén érkezzen, autóval.

Az interjú alatt az ujjai között forgassa az autó kulcsát.

voltam egyszer egy nagyon érdekes interjún én is, de nem írom le - amúgy a férjem még a mai napig felháborítónak tartja.

nagyon fura volt, mikor a pasi sorolta, hogy miért is lenne jó ha nőt venne fel - ugye magát győzködte, hangosan gondolkozva - és sorolta a szerinte női tulajdonságokat, talán még az alázatosság is benne volt.. , szóval elég furcsa érzés volt, hogy egyik jelzője sem illett rám és nem azért mert nem vagyok nőies, hanem azért mert egy típust írt le, ami nem én vagyok, hanem a férfiak által elképzelt igazi feleség típus.

Már bocsánat, de én nagy hülyeségnek tartom ezt az "interjút"Például az ember oda kerül: ideges, semmi okos válasz nem jut az eszébe, össze van zavarodva, dadog és a kezében lévő önéletrajzot gyürögeti az izzadt kezével.

Az én főnököm szerint, nem az iskola számít, hanem amit a dolgozó 8 órában le tesz az asztalra, persze ha van érettségi vagy főiskola az nem baj. Az álláshírdetésre jelentkezőt behívják próba napra, aztán ha bevállik akkor....

a nyelvtudás nagyon fontos és nem a papír,igazad van.ha visszamehetnék az időben,az angol mellé nem németet tanultam volna,hanem valami kevésbé ismertebbet,amire jobban van kereslet.Pl:olaszt vagy spanyolt.és nem közgazdasági végzettségem lenne,mert az sajnos ma már annyi,mint égen a csillag és nehéz boldogulni vele.sőőt egyáltalán nem mentem volna fősulira,csak valami kétéves felsőfokú szakmára.

és a nyelvtudás akkor az igazi,ha valaki betudhat magának egy kis külföldi gyakorlatot is!!!

2003. óta vagyok munka nélküli. Eddig összesen 4 alkalommal hívtak be állásinterjúra. Felsőfokú végzettségem van, és 50 %-os rokkant. Ha esetleg megfelel a felsőfok, akkor jön a rokkantsági kérdés. Pedig csak a munkáltatónak lenne jó. Szóval ha fiatal vagy, az a baj, ha öreg az a baj.

Általában a pályázatok kamuk, már előre megvan a "kiválasztott", szabály szerint végig kell vinni a kiválasztást, és természetesen az előre kiválasztott lesz a győztes......

Nem tapasztalatból tudom, más biztosan okosabbakat fog erről mondani, csak nemrég mesélték el nekem hogy hogyan is működik ez a stresszinterjú, úgyhogy mint tapasztalatlan a tapasztalatlannak, elmesélném amit hallottam :D

Nagyjából úgy néz ki hogy egy személyiségekhez értő valakinek odaadják az önéletrajzod, ő átnézi és megkeresi benne a gyenge pontokat amikbe bele lehet kötni és rosszul érinthet, majd az interjún szó szerint leordítják a hajadat, és felróják az önéletrajzodból vett "bűneidet". Ha ezt magadra veszed, vagy rosszul tűröd az ordítozást, akkor alkalmatlan vagy.

De mint mondtam, aki tapasztalta biztos pontosabb leírást tud róla adni :)

Egy ilyen interjúról én is biztos zokogva jönnék ki :S

Sziasztok! Elolvastam a kiirást és hát egyetértek. Én is frissdiplomásként alig alig tudok elhelyezkedni. Egyszerűen vagy azt mondják az interjun, hogy tul sok amit tudok, vagy azt, hogy más végzettségüt keresnek. Tapasztalat 2 év...honnan? ha mindenki ezt mondja. Már nagyon sok interjun voltam, de a szakmámban nem tudok elhelyezkedni. Angol nyelvet beszélem 6 éves korom óta, sőt a végzettségem is abbol van, de nehéz találni egy olyan munkahelyet ahol ráharapnak erre. Sajnos most nem a szakmámban dolgozok, de tetszik amit csinálok. Magán órákat adok, így is gyakorlom a nyelvet.Már az iskolai tanítás sem vonz, hisz nem egy nagyon stabil hely :D. Hát nem tudom, egy biztos, hogy nem adom fel, de bosszantó, hogy minden interju után az következik, hogy "köszönjök, de másra esett a választás". Voltam egyszer egy interjun, ahol senkinek nem volt főiskolai végzettsége,csak nekem -és ezt nem azért irom mert... - és mégis azt mondták, hogy másra esett a választás.Hát nem értem , de lehet nem is kell ezt érteni. :D

Mivel én is Emese vagyok, ezért nekem kifejezetten tetszik az Emesés reklám, de sajna tényleg csak ezt kapjuk : "Köszönjük Emese" :D:D

Nekem már volt, hogy működött, amit a Munkaügyiben tanultam, de ott a leendő főnök is emberséges volt...

Egyre inkább azt érzem, hogy egy - számomra visszataszító - kaptafára akarják felhúzni az embereket, és aki nem enged ennek, azt kilökik. Aki viszont enged, az emberi értékeit is elveszítheti. Félelmetes, mennyire érződik ilyenkor, hogy a pénz és a haszon kíméletlenül irányítani próbálja a világot. Régebben volt a munka és a magánélet, és most szinte ijedten látom, hogy a munkahelynek szőröstül-bőröstül kellünk. Az ember, a magánélet háttérbe szorul. Akármi lesz is, én ebbe soha nem megyek bele. Inkább szűkölködés, vagy saját ötlet, ahogy valaki írta, de a lelkemet nem adom!

Nos, valóban így működik a világ. A legjobb, ha saját lábadra tudsz állni, a saját ötleteddel. Persze, az sem könnyebb, de talán más lesz a pozíció az emberekkel szemben. Én egy évig voltam munkanélküli, soha nem felejtem azt a megalázó bánásmódot, amit kaptam a Munkaügyi Központban: éreztették velem, hogy én is csak egy adminisztrálni való vagyok.

A cikkben írod, hogy milyennek kell lenni, ha interjúra mész. A Munkaügyiben is ezt tanították. Nem mész vele semmire, mert aki interjúztat, tudja, hogy ezt tanultad. Mögé akarnak látni, ezért aláznak meg.

Én azt tapasztaltam, hogy valóban meg kell tanulni határozottnak lenni, s valóban a szemébe nézni az illetőnek. Szívből mosolyogni, nem előírásszerűen. Vagyis, előbb a jellememet, a jellemedet kell kialakítani, addig nem mész semmire. Ilyen tréningeket kellene a Munkaügyinek támogatni, ennek volna értelme. Megismertetni az emberekkel a saját belső értékeiket, mert ez tesz magabiztossá..

Hát igen... Én is próbálok határozottnak látszani, de szerintem messziről lerí rólam, hogy bizonytalan vagyok a képességeimben, a rátermettségemben, mindenban, az "agilistól" persze fényévekre. Csak hát minden álláshirdetés úgy kezdődik, hogy: fiatal, agilis munkatársat keresünk... Persze legyen az illető fiatal, de jól képzett. Az se jó, ha nincs gyerek, mert akkor biztos nemsoká szül. Az sem, ha van gyerek, mert akkor azzal baj van. Szóval fiatal is legyen, de azért a gyerekei már legyenek felnőttek. :)

Amúgy még én is gyeden vagyok, nem tudom mi lesz utána. Nálunk még álláslehetőség sincs...