Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Korkülönbség - fontos? fórum

Korkülönbség - fontos? (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Korkülönbség - fontos?

1 2 3 4
109. Vacico
2012. okt. 1. 22:33
Beleolvastam a hozzászólásokra, de fordított korkülönbségről senki nem ír. Nálunk 15 év a kórkülönbség, de nálunk én a nő vagyok idősebb. 6 éve van kapcsolatunk és őszintén mondom, ő még jobban ragaszkodik. Szerelemmel szeretjük egymást- remélem még sokáig!
2011. márc. 6. 09:09
Nálunk 30 év korkülönbség van én 28 a párom 58 és 9 éve vagyunk együtt és jól megvagyunk nincs semmi gond:)
107. Fiatal nő (válaszként erre: 105. - Juszticia)
2010. szept. 6. 10:05
Hülyeség. Akkor 3 évvel öregebbnek kéne lennem. :-P
2010. szept. 6. 09:19
a szüleim közt is 11 év a kórkülönbség de nagyon jól megvannak és hamarosan 31 éve házasok.
2010. márc. 30. 12:56

Nincs ebben a kérdésben általános mérce - szerintem. Annyira egyéne(i) válogatja a párkapcsolat kimenetelét.

Egyébként meg a bölcs kínaiak szerint az ideális korkülönbség férfi és nő között: a férfi korának fele + 7 év! Ennyi legyen a nő!

Nnna, mit szóltok hozzá? :-)

2009. dec. 11. 21:24

Sziasztok!

Végigolvastam az összes hozzászólást,de külön külön nem szeretnék válaszolni!

Ami eszembe jut arra válaszolok!

Az ikrek apjával találkozunk a mai napig,de.................

De ő nem szándékozza lekötni az életét sem velünk sem mással,jártunk párkapcsolati tanácsadásra,de nem használt,így jobb!

Nem fogok egy olyan emberrel élni,aki játékgépezik,és kártyázik,akinek nem számít,hogy mi lesz holnap,még akkor sem vagyok hajlandó a közös életre,ha a gyerekeknek ez jobb lenne!Megvolt a közös lakás bútorok ára már a pókerasztalon!Erről ennyit!

Igenis felnőttem a feladathoz,a környezetem ezt tudja!A baráti köröm más lett,de megtaláltam a barátnőt,aki a férjével együtt nagyon jó fej egykorú gyermekeink vannak,így közös dolgaink vannak!Én vagyok a gyerekekkel,nem más!

most már rendszeresen vagyok szívesen válaszolok a kérdésekre!

103. 274c9996b8 (válaszként erre: 102. - Segits.)
2009. nov. 7. 14:07

Szerintem sokkal jobban erezned magadat 1-hasonlo koru fiuval mint Te vagy , tehat 14-16-evessel :)

Ebben a korban meg az az 5-ev nagyon sok !

102. segits.
2009. nov. 7. 03:15

Sziiasztok.

Olyan jó lenne, ha segítenétek nekem. Én 15éves lány vagyok,a fiú pedig 20 éves. Már nyár óta beszéltünk msn-nen. De a személyes találkozóra csak októberbe került sor. Ennek oka , hogy nekem volt barátom mikor ő szeretett volna találkozni,mindig valami közbejött. Aztán úgy volt hogy már hadjuk az egészet, mert hogy túl fiatal vagyok. Lehet nem tűnik soknak ez az 5 év de nekem mégis vannak félelmeim. Sokáig nem is beszéltünk,de valahogy mindig a fejembe volt. Majd írt, hogy őt már nem érdekli semmi velem akar lenni és ,hogy én kellek neki. Nem értettem ,hogy egy 20éves fiúnak miért kell egy 9.-es gimis lány. Előtte is ismertem 20éves vagy idősebb fiúkat ,de valahogy ő más volt. Komolyabb érettebb,máshogy gondolkodik,máshogy látja a világot mint én. És akkor most jön a kérdés ,hogy ha ilyen érett akkor miért egy "kislány" kell neki? Lehet én túlzom el a dolgot,de most nekem elég nagy problémát jelent eldöntenem,hogy mit csináljak. Félek,hogy nevetségessé válok előtte,nekem még vannak gyerekes dolgaim. Neki már egy kapcsolatba beletartozik az együtt alvás, a szex. Én még várnék velük. Annyit ,hogy megismerjem, megbízzak benne. Most annyira bizonytalan vagyok. Kérlek segítsetek. Bocsánat ha kicsit érthetetlenül fogalmaztam. Aludni se tudok , ezen gondolkozok egész nap. Remélem van ötletetek,ti mégiscsak tapasztaltabbak vagytok. :)

köszönőm.

101. kissen
2009. okt. 19. 21:31

Párom és köztem 21 év van ...

A korkülönbség csak később okozhat gondot, az elején biztosan nem...

Szerintem nagyon fontos, hogy stimmeljen a "kémia" a pár között, mindegy mennyi a korkülönbség..

Legyen bizalom,megértés,szerelem/szeretet,tisztelet.

Ezt 19 év kapcsolat, 15 év házasság és két mostmár "nagy" gyermek után mondom...

A szülők nehezen fogadták el ,de sose mondták ne..hanem neked kell tudni, te fogsz vele élni...

És én tudtam....:-)

100. dalmó86 (válaszként erre: 99. - Móni83)
2009. szept. 3. 18:13

Ismét csak köszönöm.

Nektek pedig további sok boldogságot, és gratulálok a picihez!

99. Móni83 (válaszként erre: 96. - Dalmó86)
2009. szept. 3. 17:06

Szia!


Én is valami hasonlót írnék neked! Próbáljátok meg aztán ha nem megy akkor sincsen semmi, de legalább megpróbáltátok! Az én párom is 53 éves én meg 26! Tavaly megszületett a kislányunk és nagyon boldogok vagyunk! Nálunk is mentek a rosszalló megjegyzések, d emi kitartottunk egymás mellett! Mondjuk apukámmal azóta nem beszéltem, de ez egy hosszú történet!

Sok sikert! Én szorítok nektek!

98. dalmó86 (válaszként erre: 97. - Ibi75)
2009. szept. 3. 16:42
Köszönöm a bíztató sorokat, jól esik. Azt hiszem, hogy csak megeerősítésre volt szükségem!
97. ibi75 (válaszként erre: 96. - Dalmó86)
2009. szept. 2. 23:37
Ne foglalkozz senkivel, felnőtt vagy már el tudod dönteni a szüleid nélkül is, hogy mi a jó neked. Egyébként meg még fiatal vagy, nyugodtan meg lehet próbálni, hátha tényleg ő az igazi számodra. Ha mégsem jön össze, akkor sem dől össze a világ, de legalább nem ostorozod magad, hogy meg sem próbáltad. Nincs ebben semmi különös. Nagyon sok ember nem a korosztályához vonzódik. És akkor mi van? Semmi :) Szerintem nyugodtan "vágjatok" bele. Én szorítok :)
2009. szept. 1. 18:04

Sziasztok!

A véleményetekre lennék kíváncsi. Egy 23 éves lány vagyok, a "kiszemeltem" pedig egy 40 éves elvált férfi. Még nagyon a "kapcsolat" elején járunk, hiszen még csak ismerkedünk egymással; egy azonban biztos: úgy "felvillanyzott", mint eddig még soha senki. A vonzalom kölcsönös, de egyenlőre azt sem tudom, hogy mi ez. Lehet, hogy csak szexuális vonzalom, és még nem tudom, hogy mit is akarok Tőle/Vele. Én egy konfliktuskerülő ember vagyok, és éppen ezért félek, hogy ha esetleg komolyabbra fordulna a dolog, akkor nem tudom, hogy hogyan reagálnék a rosszalló megjegyzésekre (amit a szüleimtől biztosan kapnék, hiszen ők csak 5-6 évvel idősebbek Tőle.) Mit tanácsoltok?

95. Fiatal nő (válaszként erre: 94. - 274c9996b8)
2009. jún. 11. 16:54

Egészséges esetben igen. De nálam meg bizonyos ismerőseim esetében is ez (is) fennáll.

Egyébként Te is kimondtad a "varázsszót": "Egy atlagos , normalis szulönek a szeretett csemeteje marad az ember , hiaba lett felnött !"

Vagyis továbbra is kisgyerekként kezeli, bele akar szólni a döntéseibe és próbálja irányítani. Holott a csemete már FELNŐTT.

Remek példa a nagynéném. Már 46 (!) éves, de az anyukája (nagyim) mit tesz? Beszólogat, kritizál, szemrehány, stb.

2009. jún. 11. 16:37
En mindenesetre meggondolnam azt amit a szuleim mondanak , barmiröl is legyen szo ! Az hogy , egy szulö feltekeny , majdnem 100%-osra kizart dolog ! Egy atlagos , normalis szulönek a szeretett csemeteje marad az ember , hiaba lett felnött !
93. Fiatal nő (válaszként erre: 92. - 274c9996b8)
2009. jún. 11. 12:17

Vagy éppen pont emiatt féltenek túlságosan és beszélnek be maguknak mindenféle hülyeséget.

Plusz szerepet játszik/játszhat a nagymértékű féltékenység is.

92. 274c9996b8 (válaszként erre: 91. - Fiatal nő)
2009. jún. 11. 12:07
A szuleid szeretnek es a javadat akarjak ! Tehat ök a szeretet neveben alkotnak velemenyt olyan dologrol aminek esetleg Te , itt es most nem latod a következmenyeit.
91. Fiatal nő (válaszként erre: 90. - 274c9996b8)
2009. jún. 10. 17:35

Azért számtalan példa van arra is, hogy a szülőnek egyáltalán nincs igaza.

Ráadásul az ember a saját hibáiból tanul. Szóval ha ennek a kapcsolatnak jövője van, lesz is, ha meg nem, akkor nem. Egy tapasztalattal több mindenképpen.

Lassan fel kell vállalni a saját döntéseket és azok következményeit. Persze a cselekedetek legyenek a józan ész határain belül. :-)

90. 274c9996b8 (válaszként erre: 88. - Mevuska)
2009. jún. 10. 16:32
Ha eszed van , halgatsz a szuleidre , mert ök szeretnek es csak jot akarnak neked ! Bizonyos tekintetben a szulö a jövödet is latja ! Azt amit Te most keptelen vagy , jozanul felmerni,mert azt hiszed hogy , boldog vagy :)
89. Fiatal nő (válaszként erre: 88. - Mevuska)
2009. jún. 7. 12:27

Ugyanaz a szitu, mint nálam. Mondjuk anyát a korkülönbség is zavarja. :-S

Én már nem foglalkozom a véleményükkel, így egy kicsit könnyebb.

88. mevuska (válaszként erre: 82. - Mevuska)
2009. jún. 7. 11:59

Hát megtörtént... Elmondtam a szüleimnek... Ők úgy gondolják, hogy nem illik hozzám a párom, meg hogy még fiatal vagyok hozzá. Tehát nem a korkülönbséggel van bajuk, hanem azzal, hogy most, mikor én még csak 19 leszek... Nem tudnak örülni az én boldogságomnak, mert szerintük csak elrontom vele az életemet... És teljesen tanácstalan vagyok, hogy mit tegyek. Nem akarom a szüleimet megbántani, meg kiakasztani, de miattuk nem fogok szakítani a párommal, mert szeretem, ő a mindenem!


Teljesen tanácstalan vagyok!!!!

87. mevuska (válaszként erre: 83. - Fiatal nő)
2009. jún. 7. 11:56
Hi földi! :)
2009. máj. 28. 12:26

itt elértek:_06306021685

de csak sms!!!!!!!

sziasztok

2009. máj. 28. 12:13

syasztok.

sajnos ritkán vagyok net közelben,mert most otthon nem működik a szolgáltatás.de talán jövő hétne jó lesz már s akkor elolvasom a hozászólásokat,és válaszolok!

addis is sziasztok

2009. máj. 20. 16:28
köztem és a párom között 17 év van, én 19 vagyok, ő pedig 36 éves, ráadásul van 2 gyermeke 2 nőtől. Először kicsit sokkolt, aztán rengeteget beszélgettünk, rengeteget találkoztunk, és teljesen beleszerelmesedtünk egymásba. a szüleim reakciója annyi volt, hogy látják rajtam, hogy teljesen kivirultam, és ezt annak a férfinak köszönhetem, úgyhogy legyek vele nagyon boldog! Azóta megismertem a gyerkőcöket, teljesen jó kapcsolatunk van, a szüleim is imádják az "unokaáikat" :) és most már lassan 5 hónapja együtt élünk (a párommal, a gyerekek csak 2 hétvégente jönnek:()
83. Fiatal nő (válaszként erre: 82. - Mevuska)
2009. máj. 11. 06:40
Nocsak, nocsak. Most látom, hogy "földik" vagyunk. :-) Én is kaposvári vagyok. :-)))
2009. máj. 10. 22:29

Egyet értek én is az előttem szólókkal... Mindenki hibázott... Véleményem szerint nem a szülőnek kell eldöntenie, hogy mi a jó a gyermeke számára. Bár mondjuk ez esetben egy kicsit úgy tűnik, hogy a gyermek sem tudja, hogy mi neki a jó.

Ami az apukát illeti, nem bírom felfogni, hogy ilyen ürügyre hivatkozva otthagyta a gyerekeit.


Ami meg a korkülönbséget illeti, köztem és párom között 13 év van. Én 19 éves vagyok. Nem rég óta vagyun együtt, de már évek óta ismerjük egymást, és én mindig is szerelmes voltam bele... És összejött az álmom, szeretjük egymást.

Ami a szüleimet illeti, ők még nem tudják... Ők is ismerik őt, és nem tudom, hogy hogyan reagálnák le a dolgokat. De abban maradtunk párommal, hogy nyáron együtt állunk ki eléjük, és együtt mondjuk el. Abban biztos vagyok, hogyha a szüleimnek nem az számít, hogy boldog vagyok e, hanem a korkülönbség, akkor csomagolok, és nem megyek haza addig, amíg nem tudják ezt elfogadni...

81. Nikó81 (válaszként erre: 80. - Fiatal nő)
2009. ápr. 22. 11:04
Egyett értek. Ebben a történetben mindenki hibázott..de senki sem ismeri be!
80. Fiatal nő (válaszként erre: 79. - Andrea61)
2009. ápr. 21. 18:47

Mindenkiben hiba van...

A szülőkben, hogy egy ekkora gyereket még mindig ennyire irányítani, befolyásolni akarnak. A férfiakban, hogy nem volt elég merszük...

És a lánynak is, hogy nem bír végre a sarkára állni.

Valakinek már lépni kéne.

1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook