Korkülönbség a két tesó közt (beszélgetős fórum)

A gyerekekkel való foglalkozás tekintetében a 1,5 év korkülönbség (szerintem és tapasztalatom szerint):

Az első évben azért nem számít,mert a nagy visszafelé kezd fejlődni: ringatni,babusgatni kell,elkezd gagyogni,sőt,nálunk a nagy fiam akkor kezdett el kúszni/mászni,mert nála ez annó kimaradt.

Miután a kicsi is elkezd járni,a nagy szépen felfejlődik a saját korához,újból ő lesz a nagytesó.

A kicsi felnéz a nagyra,az érdekli,ami a nagyot. Ez persze remek konfliktus forrás is,de kiaknázható lehetőség is egyben a szülő számára= mindkét gyerek ugyanazzal kezd játszani,megkönnyítve ezzel a szülő dolgát. A kicsi persze ügyetlenebb,de a nagy elkezdi élvezni,hogy segít neki,és szépen összecsiszolódnak.

Mi most tartunk itt! Egyre többet játszanak együtt,a nagy besegít az öltözködésben a kicsinek,tanítja a cipőhúzásra. Persze,még azért ölik egymást egy építőkockáért,de lassan csapat lesz belőlük.

Nagyon remélem,hogy később a kis korkülönbség lesz az oka,hogy esetleg egymásnak olyasmit is el tudnak majd mondani,amit nekem mondjuk nem!

Még az jutott eszembe,hogy ahol ikrek vannak,ott is megoszlik a szülő figyelme,ha tervezte,ha nem...:-)

3,5 ev van a lanyom es a fiam kozott. Aldom az eget, hogy nem szultem elobb a 2.-at. A lanyom imadja ocsit, segit, ringat, becezgeti. Ekozben ovis, igy napkozben myugodtan babazhatok.

En nem is ertem, hogy ahol 1-1,5 ev a korkulonbseg, ott hogy birja anyuka. Suerintem akkor egyik gyerekre se jut annyi figyelem, mint amennyit amugy adna az ember...

Nekem suliban van a nagy, mert egész napos iskolarendszerben tanul, de szeret is maradni, 4-kor megyünk érte, hogy tudjon délután a suliban játszani is.

Igen, 2 fiú talán más, meg ahogy most látom, elég hasonló a természetük is.

Hogy később mi lesz??????????? nem tudom, remélem maradnak jó tesók, bár a korkülönbség miatt egy idő után már biztosan nem lesznek sülve-főve együtt, mint én az öcsémmel, aki 2 évvel fiatalabb nálam. amíg el nem költöztünk otthonról, elválaszthatatlanok voltunk:)

Nekem egyébként a 2 éves különbség se volt jó. Pont akkor nem tudtam a nagyobbal foglalkozni rendesen, amikor ő azt nagyon igényelte volna, hulla fáradt voltam, és utáltam az egészet.

Anyám meg a tesója között 12 év van, no az is sok.

Egyébként meg hátránya mindennek lehet, sőt, ami valakinek jó, az a másiknak meg nem.

Igazából azt kell megoldani, amit épp ad az élet.

Ha mégis "ideálisat" kellene mondanom, az a 3,5 év lenne. Jó, ez meg gyes szempontjából necces..

De hát nehéz is az élet. :-)

Nálunk az öcsémmel voltunk pont így időben. Valóban, úgy volt időzítve, ahogy te írtad, elsőben még itton volt anyukám. Nálunk - mint gyerek - azért ennek is voltak hátrányai. (Ezt nem igazán Neked írom, csak úgy emlékként, meg mindenkinek, inkább csak a hsz-edről jutott eszembe.)

- mivel én lány vagyok, az öcsém fiú, (két fiúnál megint más!) igazán szoros kapcsolat nem volt köztünk soha, mert ahhoz sok az 5 évkülönbség, és egy lány amúgy is előbb érik

- nagyobb korunkban - abban világban kicsit másként volt - pont emiatt az öcsém volt rámbízva, nem volt az jó egyikünknek sem - így utólag nézve, persze akkor megvoltunk azért

- egyrészt jó volt, hogy elsőben hazajárós voltam, és anyám többet tudott velem foglalkozni. Másrészt meg nem volt jó, mert egyrészt irigyeltem a "többit" akik mehettek enni a suliba, meg napközibe.. Másrészt viszont, amikor másodiktól meg már mentem, mert anyám már ment dolgozni, sokkal nehezebben szoktam meg azt az életformát, a napközit, a bent tanulást, mintha eleve az lett volna a normális elsőtől. Olyannyira, hogy akkor kezdődtek a migrénes fejfájásaim. Aztán már harmadiktól sokat kértem kulcsot, hogy hazamehessek, negyediktől meg már annyi különórám volt, hogy arra hivatkozva már nem is voltam napközis, mehettem utamra. (Jó más világ volt, és egy zárt, jó budai lakótelepről van szó.) De a napközi sohase lett az elemem.

A saját gyerekeimnél már eleve úgy csináltam, hogy akkor is mentek napközibe, ha én otthon voltam. És be is jött ez.

A két kisfiam között pont 5 év van, sose csinálnám másként.

A kicsi már "önálló" 2 éves volt, mikor a nagy kezdte a sulit, viszont még itthon voltam, tehát a sulikezdésnél maximálisan mellette tudtam lenni.

Ő is várta már a kistesót, végigélte velem ahogy nő a pocimban a tesó.

A nagy oviban-suliban volt, így a kicsinek mindazt meg tudtam adni, amit annak idején a nagynak.

Amikor a kicsi elkezdett járni, nagyon összenőttek, rengeteget játszanak együtt a mai napig (lassan 3 és 8 évesek lesznek), a kicsi alig várja, hogy a nagy hazajöjjön a suliból, olyan jó együtt látni őket!!!!

Persze van veszekedés is, mint mindenhol, de nekem ez a korkülönbség bevált.

A két nagy fiam között 27 hónap a korkülönbség,most 17 és 15 évesek.Az első 2-3 hónap volt húzósabb,míg megtanultuk "egymást".Ők mindketten nagyon nyugodt gyerekek voltak,különösebb gondom nem volt velük,soha nem unatkoztak,jókat játszottak együtt.

A kicsi fiam most 2 éves,június közepére várjuk a kisöcsit,így közöttük 26 hónap lesz a korkülönbség.Viszont azt már most gyanítom,hogy most nehezebb dolgom lesz,mert ő egy igazi örökmozgó,öntörvényű és akaratos kisfickó.

Azért bízom benne,hogy könnyen belerázódunk a dolgokba,bár most már teljesen magunkra leszünk utalva,nagyon minimális segítségem lesz,ha lesz egyáltalán ;)

A fiaim között 18 hónap a korkülönbség. Segítségem a párom volt meló után,ha épp nem "csak hazaesett",de nekem nem okozott gondot. A kicsi 6 hónaposan felvette a nagy ritmusát,együtt volt az ebéd utáni alvás,és az esti lefekvés.

Most együtt játszanak,és egyre többet,egyre kevesebb vitával. Persze,össze tudnak kapni még olyan játékon is,amiből két egyforma van,de...gyerekek.

Nem volt bölcsis egyik sem,a nagy pedig csak azért ment oviba,mert látszott rajta,hogy igényli-imádja is!

A húgom és köztem 13 év van,és nagyon jól működött a dolog: ha akartam,segítettem,és imádtam vele játszóra járni.

Szóval,szerintem ez mindenképp függ a gyerekek személyiségétől is,amit előre nem tudsz kisakkozni,úgyhogy a döntés mindenképp a tiétek! :-)

Nalunk 16 honap van a ket gyerek kozott. Elso masfel ev bitang nehez volt veluk (semmi csaladi segitseg nincs / nem volt meg szulesek utan sem, kulfoldon elek). Mostmar a nagyobb majdnem 4 eves a kisebb kicsit tobb, mint 2.5 eves es nagyon jol elvannak. Persze veszekszenek is, de egyutt nonek fel.

Szerintem (a gyerekeknek) csak kicsi korkulonbseg a jo, igy tudnak igazan testverkent, egyutt felnoni. Igaz, szulokent nagyon nehez az eleje, de a gyerekeknek idealis a kis korkulonbseg.

Egyetértek cucicsilaggal. Szerintem is 2,5 - 4 év az ideális.

Tesóm és köztem 12 év van, és sokáig nem is nagyon értettük meg egymást.

Párom és tesója között 13 hónap. Anyósom annyit mondott, ha jót akarok, nem szülök ilyen kis korkülönbséggel.

Az bizti, hgy a velemenyek elteroek lesznek :)))

Mostanaban az a gyakori, hgy masfel ev van a kicsik kozt, max.2 ev. Sztem, ez attol is fugg, mennyire tud apuka vagy a csalad besegiteni vagy rogton megy pl.bolcsibe a nagyobbik, stb. Amit en "idealisnak" latok, az a 2 es fel 3 -4 ev valahogy igy. :)