Kórháztól otthonszülésig 3. (beszélgetős fórum)

lehet velem van a baj,de én már ezt olyan"azért is enyém az utolsó azó"csatának érzem.

tényleg nem látod be,hogy nem lehet minden ember egyforma?

az élet maga is annyi veszélyt hordoz magában,egy baba és egy felnőtt számára is.

soha,semmire nincs garancia.

Dodica fantasztikusan elénktárta a szülése történeteit,jómagam olyannak voltam részese,aminek talán máshogy sosem leszek.

de ennyi.

elfogadom,hogy te nem vagy híve az otthonszülésnek,kérlek,te is fogadd el,hogy néhányan azok vagyunk.feléd ez nem jelent semmilyen kockázatot!

:)

Annyira nem frissek az adatok, hiszen mostantól kezdve az évi 300 otthonszülésből 1 végződött a baba halálával, az pedig... 3 ezrelék.

Ez volt a rossz hír :(

Nem baj, hogy nem érted. Több utánajárással, gondolkodással előbb-utóbb megérthetnéd. De gyanítom, nem is akarod megérteni. :))

Rosszul sejted. Az otthonszülők nem felelőtlenek, s bizony ők is résztvesznek vizsgálatokon. Ki ezen - ki azon, ki mind az összesen, ki nem....

Lényegtelen. Az viszont nem, hogy ugyanúgy érdekli őket gyermekük élete, sorsa!!!

(Én spec. elég sok mindenre elmentem, már csak azért is, hogy kedvébe járjak a védőnőmnek.)

Ezt eddig is tudtam, olvastam, de továbbra sem értem mi az okozati összefüggés? A leírt dolgokon nagyjából én is átestem. Pontosan úgy ahogy TE, persze azzal a különbséggel, hogy engem mindenről tájékoztattak és baromi kedvesek , normálisak voltak. Én könnyítő-gyorsító dologként éltem meg minden orvosi bavatkozást és hálás voltam értük.

És szerintem nem hasonlítható össze két szülés még a saját két szülésed sem. Az, hogy könnyebben ment a második az nem azt jelenti, hogy az első ne pont olyan nehéz lett volna amilyen nehéz volt.Ha jól értem Te nem vettél részt a szülés előtti hetekben szívhangvizsgálatokon, ultrahangon?

Tökéletesen egyetértek Veled.Mindenki maga dönti el,hol,és milyen módon akar szülni.Ha már van rá lehetőség.Itt is,ott is lehetnek komplikációk,de ezzel minden kismamának tisztában kell lenni,bárhol is szül.Nem hiszem,hogy Geréb Ágnes rosszabb lenne,mint bármelyik orvos.Aki gyermeket segit a világra,nem hinném,hogy felelőtlenül teszi.Bár szerintem egy műtő mindenképpen jó,ha van a közelben bármilyen eshetőségre.A menyemnek sima terhessége volt,kórházban szült,órákig vajúdott,és amikor jöttek a tolófájások,akkor jöttek a gondok.A baba feje félig kibújt,és aztán visszacsúszott.Ez többször megismétlődött,aztán a szivhang annyira legyengült,hogy akkor már észrevették,hogy valami baj van.Rohantak vele a műtőbe,megcsászározták,és akkor derült ki,hogy a köldökzsinór olyan szinten rátekeredett,hogy szó szerint gúzsba kötötte,és visszahúzta.Ha ez otthon történik,annak végzetes következménye lett volna.Az unokám már 5 éves,és makkegészséges.Ilyen szempontból örülök,hogy kórházban volt.

Én anno kórházban szültem,egy olyan szülőszobában,ahol rajtam kivül másik kismama is volt egy függönnyel elválasztva. Rideg környezet,de biztonságban éreztem magam.Az orvos,a szülésznő kedves volt,végig mellettem voltak,biztattak,és a szülés végén megdicsértek.Semmit nem éreztem abból,amit itt olvasok a nővérek,orvosok stilusáról.

Ha elolvastad a legelső születéstörténetemet düh nélkül, értelmezve, abból azért szerintem kiderül.

De kezdem:

-doki egy baromi fájdalmas amnioszkópia (aminek, ha nem akarnak vele tágítani fusiban, fájni se kellene) után közli velem, hogy ma szülünk. Miért??? Még egyáltalán nem indult el.

- miután bevánszorgok a kórházba, borotválnak, aztán hirtelen egy nagy ollót látok a lábam között (ki engedte???? meg se kérdezték)

- hirtelen magas fájások, de jön az infúzió (hiába kérdezzük, minke, ahhoz nekünk semmi közünk), amivel ők döntik el a fájások erősségét s hosszát (hát ez aztán minden, csak épp nem természetes!)

- mivel babó elakad a kitolási szak elején, jön 6 órán keresztül a hasprés... közben egy korty víz sincs

- vízszintes póz, kőmetsző helyzet (a lehető legrosszabb a baba szemszögéből is!!!)

- végül eme sorozatos beavatkozásnak, siettetésnek következménye, hogy repedek össze-vissza

- ja, a fiam 4780 gr, 64 cm. ;)

Most ezért kellene áldanom a doktor urat??? Hát egy kanál vízbe...

Összehasonlításképp: lányom 4750 gr, 60cm. Senki se vizsgálgat manuálisan (ctg persze naponta többször is van!), várunk szépen. A szervezetem készülődik a szülésre: esténként fájdogál, csúsznak szét a csontjaim szép lassan. Senkit nem zavar, hogy a hivatalos 42. hét helyett betöltöm a 43.-at. :) Aztán megérzem az első fájást, s fél óra múlva kezemben a kicsi! Ültem, nem repedtem. :))

A két eset között számomra van némi különbség. ;)

Nem kizárható, hogy otthon történhet baj, ez igaz. Mérlegelni kell. Ugyanakkor mi a garancia arra, hogy kórházban tényleg tudnak segíteni??? Hát szerintem semmivel se több, mint otthon. Akkor meg miért válasszam a jóval kevésbé megfelelő, s számomra kevesebb biztonságot nyújtó kórházat? Csak azért, mert xyz úgy gondolja, hogy ott biztonságosabb??? Bizonyítsa be! De nem tudja.... Sőt. (Tegnap linkeltem ide két dolgot, az is azt mutatja, az otthonszülések rizikófaktora jobb valamivel.)

Garancia sehol sincs. A szüléshez bátorság itt is-ott is kell. Ahhoz is, hogy kórházba menjen az ember, mások szerint meg ahhoz, hogy otthon maradjon.

Hiba azzal érvelni, hogy nincs meg a kellő háttér hozzá. Igaz. Ezért örül neki mindenki, hogy végre a múlt héten napirendre került ez a téma. Node addig mi legyen azokkal, akik mégis ezt az utat választják? Ha nem lennének ezek az anyák, akkor a törvényi szabályozásra se lenne szükség, hiszen nem lenne rá igény. De van rá, s így mihamarabb ki kell dolgozni a feltételeket. (Bár nem ártana, ha nem a laikusog szempontjai érvényesülnének benne, hanem inkább a hozzáértőké. Nagy meccs lesz ez is.)

A tegnapelőtti esethez: a média megint sugallt valamit.... A vizsgálat meg majd kideríti remélhetőleg az igazságot. Addig szerintem kár állást foglalni. Ági amúgy csinált már otthonszülésnél is gátmetszést, ha szükségesnek ítélte meg. Ebben az esetben másképp ítélt, ő tudja, miért. Azt, hogy ez hiba volt-e részéről, majd eldöntik az arra érdemesek.

Ezt olvastam:

"Az Ági a szülésnél úgy néz ki, mint egy szellem. Nem lehet észrevenni, mint egy indián asszony, ül a sarkán mozdulatlanul, és figyel. Hogy ne kelljen metszeni, orbáncolajos hüvelymasszázst csinál, és utána ezen a felpuhított, kitágult úton szépen kicsúszik a baba. Mikor kijött a Rozi, gyakorlatilag mosolyogva, nem szólt semmit. Rám tették, és öt perc múlva már mászott föl, hogy cicizzen. Nem kellett kiszívni az orrát, szuszogott magától. Akkor még ücsörögtünk egy kicsit, az Ági felírta, mi volt a szülésnél, én utána felkeltem, kimentem zuhanyozni, és másfél óra múlva az egész család ott ebédelt.”

Dodica!Elolvastam a 3-ik szülés történetet:)azon részen ahol írod a férjeddel való csendes ülést és csak félhomály volt és kiment a kádat tisztítani...könnyes lett a szemem:))tényleg csodás élmény lehetett ez nem kétséges....

Elolvasom az elsőt is utánna a másdikat.

Sziasztok lányok :) Olvasgatom ,ki hogy érvel az otthonszülésről illetve a korháziról.

Én eddig 3gyermeknek adttam életet,mind három babám a korházban született,és remélhetőleg bő 3honap mulva megérkezik a kistesójuk is :)

Nekem voltak pozitív és negatív tapasztalataim a szülésekről és valojában nincs két egyforma gyermek és szülés sem.Olvasgattam rengeteg szülés történetet olyanokrol akik otthol és akik a korházban szültekről,annyibol jobbnak tartom az ottholszülést,hogy sokkal családiasabb a környezet,de ... fájni akkor is fáj,nem a kíntól szabadítja meg az embert csak maga a környezet más,de én megmondom őszintén,és senkit nem szeretnék megbántani előre leszögezem,én nem merném bevállalni hogy otthol szüljek!Tudom..régen csak arra volt lehetőség,és még sem haltki az emberiség de akkor is...ez a baba a hasamba nem a világ de nekem azt jelenti,és soha nem mernék az életével játszani,és jogom sincs hozzá mert én "csak"az anyja vagyok!

Szerintem mindenki maga dönti el,hogyérzi,mekkora a joga ítélkezni,de én sok esetben ugy veszem észre,hogy az anyák a saját maguk fájdalmátol félnek,sokan tul dramatizálják a szülést mint fogalom,mint megélt fájadalom,jo..senki nem egyformán élimeg,de néha olvasok itt olyan történeteket hogy ha nekem még nem lenne babám tuti nem szülnék annyira beparáztat némelyik..hol ott...nem is így működik..

egy a lényeg!És bocsánat ha hosszúra sikeredttem,hogy minden a fejben dől el!Bárhol is szülj,mert sokszor nem is akarnak otthol szülni és még is ugy hozza sors,mert siet a baba :)egy a lényeg,ne féljj mert az megnehezít mindent!El kell lazulni és sodrodni a folyamattal,nem arra kell gondolni mint sok helyen olvasom,hogy de szép virágos réten vagyok stb hanem arra,a babád sokkal jobban szeendved mint te!Enged ki a testedből segíts neki!tehát RÁ ÉS MAGADRA kell figyelni és örülni hogy fááj egyre jobban mert tudod,akkor mindjárt vége,és meglátom VÉGRE :))))

Végül is nem arrol beszéltem,amiről ez a topic szól,de látom elkanyarodott a téma egy kicsit más vizekre így írtam le az én véleményem??sőt...ez nem is vélemény volt,hanem inkább tapasztalat tőlem,egy Nőtöl,egy Anyátol.

Üdw:E.