Kórházi mentalitás (beszélgetős fórum)

Undorító, az ilyen nem ember, de nem is orvos. Egyszerű hentes. :(

Szívesen kasztrálnám a hasonlókat némi hálapénz fejében....

Én kérdeztem, oké, értem.:))

Kár, hogy nem lehet ezeket beírni a kórházakban valahová, akkor látnák, hogy kik azok, akik kérnek.

Bár,...ki ellenőrizné és főleg szankcionálná?:(

Bizony, bizony.:(( Több évvel ezelőtt egy rokonnak térd v. csípőprotézis kellett, persze az egyik "legmenőbbet" akarta. Az asszisztense közölte; 300 000.- Ledöbbent, mire azt mondta a hölgy:- építkezik a doktor úr fia(lánya? nem tudom)

Nem csináltatta meg, most 1 éve rendesen tb-re "nem neves doki" tökéletesen megműtötte.

Többször találkoztak műtét előtt, szóba sem került a pénz.:))

Altatósnál sem.

Párja végig izgult, járt be, hogy ő mégis ad, a doki alkalmat sem adott rá.Igen, van ilyen.

Debreceni Klinika, Ortopédia

Voltam ilyen helyzetben, alig vártam, hogy kipucoljanak, de senki semmit nem kért. Lehet, hogy várt, de nem kért. Nem is adtam, csak megköszöntem.

Ha kért volna, hanyatt esek, az biztos, és nagyon agresszív lettem volna. Szar dolog kiszolgáltatva lenni, az biztos.

Egy gyermekneurológusnak, akinek nagyon-nagyon-nagyon sokat köszönhetünk, kb. másfél év után vittem egy borítékot. Mondtam neki szabadkozva, hogy hálánk jeléül, megsatöbbi, szégyenkezve hogy nem sok, de sajnos csak ennyit tudunk és tényleg szívből (emlékeim szerint egy 20-ast tettünk bele).

Elvette, tépelődött kb 5 mp-ig, majd visszaadta, hogy ezt nem fogadhatja el. Én csak odakint kezdtem el sírni :)

Azóta is hozzá járunk, egyszerűen annyira megérintett ez a gesztusa. Ettől függetlenül is hozzá járnánk.

Van egy gyermek endokrinológus, akihez szintén három havonta járunk kontrollra, őt is imádom, tisztelem, nagyon jó embernek és szakembernek tartom, neki szoktam adni, kb félévente egy-egy 10est. Ennyit tudunk. Elteszi, megköszöni, nem érzem, hogy ettől rossz ember lenne, nekem ez a hálám. Ha nem adnék, akkor is ugyanúgy látna el, ebben biztos vagyok. Nem várok érte semmit, se különleges elbánást, se semmit, csak egyszerűen adom, mert hálás vagyok neki.

Nemregiben mondja a baratnom, hogy 600 ezret kert az orvos elore!! egy urologiai mutetert.

Elotte szazezreket huzott le rola hosszu honapokon keresztul.

Napokon belul x korhazban megcsinaljak ingyen!

Sajnos elég ha 10-ből 1 elfogadja. És igen, én is így látom hogy annyira részévé vált a megvesztegetés a társadalomnak, hogy nehéz elképzelni hogy megszűnjön.

Amúgy én azzal is sokszor találkoztam, hogy amikor megmondtam hogy nem fogadom el, akkor kerestek mást, mert azt gondolták, hogy az a jobb orvos aki sokat kér. Én elaltattam volna ugyanúgy mint más, sőt lehet hogy jobban is, sőt számtalanszor valójában én altattam, mert akinek fizettek az a műtét tizedik percében már maszekolt a város másik végén... de inkább mégis fizettek, minthogy elhitték volna hogy aki "ingyen" altat az is van olyan jó mint aki 50 rongyért...

Kettőn áll a vásár. AKi nem fogadja el, annak nem tudja a zsebébe dugni a beteg a borítékot!

Mind a betegek, mind az orvosok részéről egyszerre kéne megindulnia a változtatásnak/változásnak. De mi arra lettünk kondicionálva, hogy egy kis pluszért többet kapunk. Így volt ez gyerekkorunkban már a banánnal kapcsolatban is, volt, aki pult alól kapta, volt, akinek nem jutott. A hentes is félreteszi a szép árut annak, aki ezt méltányolja... Rászoktunk erre, és amíg ki nem hal az a generáció, aki ezt a mentalitást táplálja, addig ez így megmarad.

Én inkább gondolom azt, hogy az orvosok részéről kéne indulnia a változtatásnaak, ahogy írtam: ha nem fogadja el, akkor a beteg nem tudja bedugni a borítékot a zsebébe.

Detto.... szabott árakkal, számlával... Még ez tűnt a legtisztábbank.

De így az a doki, aki februárban úgy műtött, ahogy, soha a büdös életben nem fog többet hozzám nyúlni.

Amúgy én pl. nem fizettem ki az első gyermekemnél fogadott dokit. Nem is járok azóta a körzetes SZTKba nőgyógyira, mert ő a rendelésvezető. És bár megvolt az okom arra, hogy ne legyek "hálás" (ezt most és itt nem fejteném ki), valahogy mégsem szeretnék vele találkozni ... Más rendelésre is félve megyek, nehogy összefussak vele.

Emiatt elkezdtem más SZTkba járni szakrendelésre, de a számomra elérhető kerületekből folyamatosan "kiraktak", mert minden Önkori behozta, hogy kerületen kívülit nem fogadnak már.

Így most a második babámmal "kénytelen" vagyok magándokihoz járni, az más kérdés, hogy okulva az előző helyzetből, amúgy is ez lett volna szerintem.

A lényeg, hogy többet nem megyek oda, ahol az a doki van, pont azért, amit nimol is írt, hogy bár szerintem joggal nem fizettem, még is úgy érzem, hogy szerinte csak "leléptem fizetés nélkül".

A te véleményed szerint vszi azt kellett volna tennem, hogy odaállok, és elmondom hogy ezért meg ezért nem fogok fizetni. Nekem ehhez nem volt elég erőm.

Nem fognak, amíg jól élnek, és amíg van aki fizet. Márpedig lesz, mert van hajlandóság. Magyarországon az élet minden területén nagyjából elfogadott a megvesztegetés, a csúszópénz stb. Épp egy másik fórumban, az örökbefogadás kapcsán találkoztam a napokban ezzel... többek számára simán elfogadható hogy fizessenek azért hogy előnyhöz jussanak másokkal szemben. És a túloldalon nyilván mindig van aki ezt meglovagolja. Melleselg elárulom, hogy 14 évet a magyar eü-ben töltve azt láttam, hogy akik fizettek soha semmilyen valós előnyben nem részesültek. Max. elvégeztek rajtuk olyan műtéteket amikről elhitették velük hogy meggyógyítja őket, vagy kicsit nagyobb volt a felhajtás körülöttük. Még egyetlen orvost nem láttam aki okosabb-ügyesebb-jobb orperatőr lett volna attól hogy fizettek neki. Aki béna volt és szemét alak, az az volt a magánbetegeivelis, max. a beteg nem tudta. Aki meg korrekt volt és szakmailag is jó, az pénz nélkül is az volt. Ennyi... szóval lehet fozetni, csak az illúziókat el kell felejteni.

Ilyen helyzetben pl. nyugodtan lehet kérni másik orvost, aki ingyen dolgozik, mindenhol van ilyen...

Elvből nem adok! Max. csokit, üveget, kávét, de abból a legjobb minőségűt.

Ha engem hívott volna ki, akkor megkértem volna, legyen szíves még egyszer elismételni a kérését, mert nem értem, vagy azonnal cuccolok, és saját felelősségre hagyom el a kórházat, keresek másikat.

Ebben biztosan igazad van, én is így gondolom, de nem biztos, hogy felvállalnék ilyen esetben egy "fellépést".

Kár, hogy pont azok menekülnek, akiknek maradni kéne. Menne inkább a többi :)