Komfortzónából hogy lépjek ki? Hogy győzhetem le a félelmeimet? (beszélgetős fórum)
Nézd, végülis megköszönte mindenkinek a segítséget, és bízom benne, hogy hasznosítani tudja majd a tanácsainkat a jövőben. ;-)
nabammeg törölted magad
hát de mekkora egy gyökérség
ne is lépjél ki a komfortzónádból, mert különben leég a valagadról a szőr
nem hiszem, hogy az számít bármit is :) szerintem van olyan értelmes, hogy tudja, tennie kell azért, hogy változzanak körülötte a dolgok, és úgy élhessen, ahogy szeretne. csak egy kényelmes helyzetbe könnyen bele lehet lustulni, ha nincs motiváció :)
Most már nem tudod megbeszélni vele a továbbiakban a dolgokat, mert törölte magát... :S
jaj, azért nem kéne túlozni, egy 30 éves embertől simán elvárható, hogy dolgozzon, és nem én vagyok a kivétel ebben :))))))))
bocsi, de én nem tudom sajnálni és megérteni az ilyen helyzetben lévőket, mert ha nem élne folyamatosan valaki nyakán (szebben is lehetne mondani, de ez a lényege), akkor ő is el tudna menni dolgozni, normális életet élni, netalántán még célokkal, tervekkel tele lenni, amik túlmutatnak ezeken a felsorolt vicceken
nehogy már extra elvárás legyen 30 évesen dolgozni, meg nehéz kezdetekről beszélni, mert az más kategória, és nem is az önbizalmon múlik
Szerintem meg elég sok köze van hozzá.
De persze mint minden, ez is nézőpont kérdése valóban.
Hidd el ő is szeretne változtatni, csakhát ugye minden kezdet nehéz, még akár 30 évesen is... Örülj neki, hogy te határozottabb és nagyobb önbizalmú voltál annak idején, és gördülékenyebben sikerült felnőtté válnod...
de azt megfigyeltem, hogy az olyan embereknek, akiknek semmi dolga, azoknak ugye egy piknik is nagy feladattá válik. ha dolgozna, tanulna, mindennap ezernyi kis probléma, feladat lenne az életében, akkor nem nagyítana fel apróságokat, és nem is suhanna el mellette az élet a nagy semmivel :(
szerintem ennek semmi köze ahhoz, amit én írtam. 30 évesen elég józan paraszti ész is ahhoz, hogy az ember igenis törekedjen a munkavállalásra. nem tudhatja, hogy ki meddig tartja majd el, és ha nem tartja el, akkor mi lesz? akkor jó lesz a trágyalapátolás? :) ha olyan szerencsés, hogy nem kell bármilyen munkát elvállalnia, képezze magát, mert nemcsak a tapasztalat számít. (azért nem értem, eddig malmozott??) és nagy különbség van két olyan emberke életfelfogása, életminősége és céljai, jövőtervei között, aki tesz érte, aki dolgozik, mint aki lébecol
Ez nem ilyen egyszerű Kriszta.
Nem várhatjuk el másoktól, hogy olyanok legyenek mint mi. Nem feltétlenül egyforma az értékrendünk sem. Az igazi gáz meg szerintem az, aki hazudik, csal, lop, gyilkol, nem az aki úgymond kicsit "későn érő típus".
Jól is néznénk ki, ha elő lenne írva bárhol is, hogy milyennek kell lennie az embernek 30 éves korára... :S
pedig ha trágyát lapátolnál vagy kemény fizikai munkát végeznél, vagy elmennél egy üzletbe eladónak, átértékelődnének az álmodozásaid :) ami neked cél, az másnak csak egy sima program. 30 évesen gáz, ha valaki itt tart, talán azon filózzál, mennyi időt vesztegettél, és mennyit akarsz még vesztegetni :(
Igen, itt valóban említettem a koromat. Amúgy meg attól, hogy valakinek jól tudunk tanácsokat adni, attól még nem biztos, hogy magunkon is alkalmazni tudjuk. Hiába tudjuk esetlegesen a megoldást, valamiért mégsem megy az elindulás.
"Kedves Melapeno!
Nem vagy egyedül! Én 30 éves vagyok, és szinte pontosan ugyanabban az élethelyzetben, mint te. Sajnos gyerekkoromban túlzottan óvtak mindentől, ezért nem igazán sikerült kapcsolatokat kialakítanom a mai napig sem. Nekem a gimnáziumban egy barátnőm sem volt, ráadásul még a fiúk is piszkáltak. Később rengeteg rossz tapasztalat ért az élet szinte minden területén. Munkahelyem nem nagyon volt még, ennyi idősen ott tartok, hogy munkanélküliként, elég komoly szociális fóbiával megáldva,mindenkitől lemaradva itthon ülök és minden nap erőt kell vennem a létezéshez. Egyetlen barátnőm van,vele is nagyon ritkán találkozom. Viszont sosem adom fel a reményt. Ahogy én is, úgy szerintem te is tudod valahol mélyen, hogy mi a megoldás. A változás benned rejlik. Még lehetnek barátaid. Még fejlődhetsz. Az a legfontosabb, hogy körvonalazd magadban, hogy mit akarsz. Aztán hidd is el, hogy a tiéd lehet, hogy elérheted. Mert simán elérheted. Emberek szörnyű élethelyzetekből felkapaszkodtak, úgy, hogy szinte semmijük sem volt. A lényeg, hogy ne gyűlöld és ne hibáztasd magad semmiért. Az életed eddig azért volt olyan, amilyen, mert meg kellett hogy tanítson valamire. Fontos, hogy tűzz ki magad elé a célokat, azokat bontsd apróbb részekre, majd azokat is még apróbbakra és a kicsitől a nagyobbak felé haladva szép lassan valósítsd meg őket. Elkezdeni a legnehezebb. Mert félelmetes a változás gondolata.
De mindig gondolj arra, hogy mi lehet annál rosszabb, mint maradni a változatlanságban??? Mint úgy leélni egy életet, hogy nem próbáltad meg?
Ha akarod, csinálhatjuk együtt is."
Hogyne lenne jó! De azt hiszed, ez olyan egyszerű? Legutóbb azért küldtek el egy állásinterjúról(méghozzá elég bunkó módon, mert egész egyszerűen nincs semmi az önéletrajzomban. 30 éves vagyok, normális értelmi képességekkel, mégis emiatt menjek el trágyát lapátolni valahova, vagy kemény fizikai munkát végezni? Sajnos egyszerűen nincs tapasztalatom semmiben.
tényleg a munka lehetne a megoldás számodra, nem cseszegetni akarlak de tényleg. nem lenne jó keresni havi 70ezret? vagy 170et? mi a szakmád?
Teljesen érthető volt, próbálom hasznosítani a tanácsaitokat.
de írtad, nem vagyok látnok:D
De igen, vele lakom. De mindent felesben fizetünk.
Honnan tudod h 30 vagyok. Sosem említettem.
Az albérletre, a kajára, meg a hitelére költi, nem sok marad neki egyéb célokra. De ha marad, akkor azt egész biztos, hogy nem rám költi.Gyakorlatilag úgy viselkedik, mintha féltené tőlem a pénzét, mintha én vadásznék a pénzére, mert ugye nekem nincs. Pedig soha nem fizettettem vele semmit és soha nem hasznàlnám ki.
Szerintem inkább az okot kéne megkapni miért vannak a gátlások, mert nekem nem úgy tűnik hogy azért nem dolgozik mert "úgyis van valaki aki eltart engem".
Szia!
Ne izgasd magad soha, hogy bénázol-e vagy sem. Tudod milyen sokan bénáznak? Na és akkor mi van? Olyan mindegy, hogy ki mit mond vagy gondol. Ne is lihegd túl magad a dolgokon. Egyébként bennem is van hajlam ilyesmiken aggódni, de annyi elintézni valóm van, hogy már besokalltam a sok aggódástól. A saját idegeimre megyek. :) Rájöttem, hogy minél kevésbé próbálom tökéletesen megoldani a dolgokat, annál gördülékenyebben sikerül minden. Nem tudom mennyire volt érthető amit le szerettem volna írni.
Talán űrutazást kértél tőle vagy mit? Ha egy kirándulásra vagy kalandparkba nem visz el mert sajnálja a pénzt akkor az nem lehet egy álompasi. Pláne ha nem is ő tart el akkor meg csak magára költi az egész fizuját? Én nem tudom megérteni az ilyen anyagias felfogást.
30 éves vagy és még nem dolgoztál, mindig eltart vki. ez az amire gondoltam.
vagy akkor akarsz felébredni mikor kidob a párod ? mert erre haladsz
Elkényeztetve? Hát sokféleképpen hívhatjuk az állapotot, amiben vagyok, de én a legkevésbé sem érzem magam elkényeztetettnek. Az azt jelentené, hogy mindent megkapok, amit csak akarok, de ez nem így van. En is azon vagyok, hogy elmenjek dolgozni, hidd el.
szerintem csak el vagy kényeztetve nagyon, keress egy állást mindegy milyet és hol és megszűnnek a gondjaid az első fizetéskor:D
Éppen ezért lenne jó ha elmennétek egy-két ilyen helyre és nem csak a négyfal között örlődnétek. Az embernek szüksége van kikapcsolódásra, elszakadásra a mindennapi rutintól. Egy jó élmény biztos feldobna téged is és talán könnyebben vennéd a dolgokat.
keress melót addig úgyse lesz jobb
Hát Hunor, sajnos az a helyzet, hogy azért nem megyünk el sehova a párommal, mert ő mindig arra hivatkozik, hogy mivel nekem nincs keresetem, így nem fog mindent ő fizetni. Pedig amúgy semmit nem kell rám költenie, ugyanis nem ő tart el!
Párom szerint minden problémám a munkanélküliségből ered, ugyanis már nagyon régóta az vagyok. Sőt, valójában még alig volt munkaviszonyom. Igy nem tanultam meg, milyen emberek között létezni.De nem lehet csak ezzel magyarázni. Az alaptermészetemből is adódik ez. Mostanában sajnos már odáig jutottam, hogy egyre ingerlékenyebb is vagyok, sokszor apróságokon felhúzom magam, nagyon rossz alvó vagyok és szinte nincs nap, hogy ne szúrkálnám valamiért a párom, pedig nagyon szeretem.ő eljár dolgozni, én pedig itthon vagyok egész nap a fóbiáimmal. Képzelgek is állandóan. Rettegek, hogy összejön valakivel, meg folyamatosan kombinálok. A féltékenykedési rohamok is mindennaposak lettek. Pedig ő elvileg egy hűséges típus. Szerinte mindez a munkanélküliségem eredménye. Azonban szerintem valami komoly lelki gond állhat a háttérben.
További ajánlott fórumok: