Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Kolleganők-kollegák fórum

Kolleganők-kollegák (beszélgetős fórum)


22. globus
2009. nov. 18. 17:16
Sziasztok, véleményem szerint az ilyen kollégáknak legjobban a nyilvánosság előtti megszégyenítés használ. Minden más lepörög róluk.
21. ab4b6bc17d (válaszként erre: 20. - Gligi)
2009. okt. 7. 14:50
Én nem mindig tudok kiállni magamért, de azért, amikor már nagyon elszáll valakivel a ló, akkor már én sem tűröm tovább.
20. Gligi (válaszként erre: 19. - Ab4b6bc17d)
2009. okt. 7. 14:43

Olvastam az adatlapodon, hogy érdekelnek az önismereti és személyiség jellemzések!

Nos hát engem is és ezért jó emberismerő is vagyok úgyhogy ezen okból kifolyólag én kívállóan ismerem a kollegáim és tudom, hogy kivel hogy kell bánnom ☺ Ők hátrányos helyzetben vannak velem kapcsolatban ☺

19. ab4b6bc17d (válaszként erre: 18. - Gligi)
2009. okt. 7. 14:17
Egyszer, mikor betelt a pohár, mi is beszéltünk ezzel a kolleganőnkkel, hogy változtasson, mert nem vagyunk a szolgái, meg hát ő nem a főnökünk. De nem tud felülkerekedni önmagán. Nem értem, hogy mire van olyan nagyra magával. Hát, igen, van amihez intelligencia kell, meg persze beleérző képesség. Ha valakiből ez alapból hiányzik...
18. Gligi (válaszként erre: 15. - Ab4b6bc17d)
2009. okt. 7. 13:50

Nekem van olyan kolléganőm aki előtt nagyon meg kell gondolni, hogy mikor mit mond az ember! DE szakmailag alapos és preciz a saját munkakörén belül, ezért jó vele együtt dolgozni. De amikor fejébe száll a dicsőség akkor az én munkakörömbe is beleavatkozna de ahhoz viszont keveset tud ééés ezt a kisfőnőköm is megmondta neki ☺

Na Ő pl. olyan kolleganő akivel elég jól együtt lehet dolgozni, de a magánéletemben nem tűrném meg mert kétszínű!

17. ab4b6bc17d (válaszként erre: 16. - Fiatal nő)
2009. okt. 7. 13:28

Igen, érdekes, hogy a férfi munkatársak sokszor sokkal rugalmasabbak, mint a nőiek. Mi orvosokkal dolgozunk együtt, s nagyon rendesek (legalábbis a legtöbbje), viccelődnek, szóval elvagyunk.


Amúgy a mi főnökünk is kollegális, demokratikus beállítódású, szóval szerintem ideális munkatárs, mégha felettünk áll, akkor is.

16. Fiatal nő (válaszként erre: 13. - Ab4b6bc17d)
2009. okt. 7. 11:44

Kicsit ismerős. Például nem olyan rég volt egy értekezletünk. Értekezlet után az egyik hárpia elkezdett rinyálni, hogy menjek már vele, mert akar valami feladatot adni, jaj. Közben szólt egy másik kollégám is (férfi), hogy szeretne beszélni velem (magasabb pozícióban van, mint a "banya" :-D). Erre a nőszemély elkezd morogni, hogy hát neki fontos dolga van velem és izé, mire a férdi kollégám rámordult, hogy: "És?! Vársz..."

X-D Aranyos volt tőle nagyon, hogy "megvédett"... Nagyon jófej. :-))))

15. ab4b6bc17d (válaszként erre: 11. - Gligi)
2009. okt. 7. 11:02

Bizony. Egyébként szerintem egy jó főnök, aki odafigyel a munkatársaira, észreveszi, hogy ki mennyit fektet a munkába.

Persze itt is vannak kiskapuk. Nálunk van egy kollega, aki - ki kell mondanom - nagyon lusta, szeret kihasználni másokat, minket használ ugródeszkának és még ráadásul parancsolgatni is akar, csak mert úgy hozta a sors, hogy a nagyon nagy főnök titkárnője mellett dolgozhat. Leszögezem, nincs képesítése, egyszerű virágkötész (ezt nem lenézésből írom) ott, ahol kemény orvosi latin kéne legyen a tudása. Na, lényeg a lényeg, a titkárnő keze alá dolgozik, ő a küldönce, ő megy neki ebédért, meg néha bemásol a számítógépbe szakszövegeket (igen, tele van hibákkal, de nagyon büszke magára - igaz, hogy azt nekünk még 10x át kell javítani, de ezt nem veszik figyelembe). No, a mi főnökünk (aki lényegileg az övé is!) nem kedveli, mert látja, hogy milyen lébecolós, állandóan a folyosókon pletykál, s mindennel foglalkozik, csak a munkával nem. Szerintem, ha rajta múlna, már rég repült volna, mert nagyon nem bírja.

A nagyfőnök titkárnője viszont megvédi ezt a kollegánkat, de ahogy látom, ő is csak azért, mert másképp nem lenne, aki elmenjen neki ebédért, meg levelekért, szóval akkor neki kellene nagy valószínűséggel a küldönc dolgokkal is foglalkoznia.

Tudjátok, nem zavarna a dolog, ha ez a kollegánk nem akarna nekünk (a kolleganőmnek és nekem) parancsolgatni, meg utasítgatni. Úgy csinál, mintha ő lenne a főnökünk. Ráadásul ha megkér, hogy segítsünk, nemegyszer helyette megcsináljuk a munkát, aztán meg úgy állítja be, mintha ő csinálta volna meg, s nemegyszer kezdett már lejárató kampányba is. Nem beszélve arról, hogy sok feladatot, amit ő kap az alattunk levő irodában, a titkárságon, azt ránk akarja sózni. Hát, szóval, pontosan miatta indítottam ezt a fórumot :) lassan rá kell jönnöm, hogy a képzelt "hatalom" is megrészegíti az embert és elferdíti az ember személyiségét (kolleganőm ismerte őt régen, s mondta, hogy egyáltalán nem volt ilyen utálatos és kihasználos régebben).

14. Anka71 (válaszként erre: 13. - Ab4b6bc17d)
2009. okt. 7. 10:48

Ilyen nekem is volt: én voltam 20-23 éves, a kolleganők (kb. hatan voltak), 30-50-ig. Mindenért nekem kellett ugrálnom, pl. ha a 200 m-re lévő számítóközpontban ekészült valami anyag, nekem kellett ugranom érte (télen, nyáron, esőben). Mellesleg nekem volt a legmagasabb végzettségem, de mégis komplett hülyére vettek.

Aztán 4 év után elmentem onnan.

Volt még pár munkahelyem. Amit megtanultam, hogy más az, hogy kollega, és más az, hogy barát.

Most szerencsére itthon dolgozom, nekem nem is hiányzik, hogy valaki legyen körülöttem. Jó így a saját irodámban. (Alkalmazkodtam én már annyit...)

13. ab4b6bc17d (válaszként erre: 12. - Fiatal nő)
2009. okt. 7. 10:43
Értem. Én is dolgoztam ilyen helyen. Őszintén szólva nem éreztem jól magam, csak nők voltunk, nálam 20-30 évvel idősebbek, sokszor egymás agyára mentünk és persze ők, az idősebb jogán, én meg a fiatalabb kötelességén elvárták, hogy mindenért én ugráljak, magyarán szecskáztattak. Hálisten, már elkerültem onnan.
12. Fiatal nő (válaszként erre: 3. - Ab4b6bc17d)
2009. okt. 7. 08:16
Tulajdonképpen velük sincs különösebb probléma, csak néha, mert hozzájuk képest sokkal fiatalabb vagyok, olyan stílust megengednek maguknak, hogy azt én nem tudom mosolyogva nyugtázni.
11. Gligi (válaszként erre: 10. - Ab4b6bc17d)
2009. okt. 7. 07:53

Hááát valami ilyesmire is gondoltam.

Az az igazság, hogyha meghatározott időn belül kell elvégezni egy munkát és van aki lazára veszi a figurát, mert tudja, hogy a többiek húzóereje miatt úgyis elkészül azt akármennyire is kedvelik a többiek eltávolodnak tőle, mert valahol kihasznál másokat! A főnök csak azt látja a miunka kiadásakor, hogy van pl.5 ember ,de az őt nem érdekli hogy az csak 4,5!

Mindenkinek van rossz napja és a kollegáknak ezt el kell tudni fogadni, de azt nem lehet elfogadni, hogy valakinek mindig rossz napja van ☺

Szerintem a munkahelyi kapcsolatoknak ez az egyik meghatározó tényezője!

10. ab4b6bc17d (válaszként erre: 4. - Gligi)
2009. okt. 7. 07:37

Igen, igazad van, nagyon sok mindentől függ, mint minden az életben :) itt (is, ill.) sem lehet általánosítani.

Ez az azonos ritmus pl. azon is múlhat, hogy ki mennyit fektet a munkába. A szakma kérdése meg nálunk pl. olyan, hogy négyünk közül tulajdonképpen nekem van meg egyedül a képesítésem :) persze, bele lehet tanulni a dolgokba, de mégis, kellene mindenkinek valami előképesítés, hogy képben legyen.

9. 9bbaa658f2 (válaszként erre: 7. - 673567bc24)
2009. okt. 6. 20:12
Ez ritka meg kell becsülni.
2009. okt. 6. 20:11
vegyes,van köztük kibírhatatlan és van kedves is.
2009. okt. 6. 18:59
nekem nagyon jó kollegáim vannak!Kölcsönösen imádjuk egymást!Mindig jókedvük van,összeszokott csapat vagyunk!kb 15-en!Csak miattuk élem túl ott benn...komolyan! :)
2009. okt. 6. 18:57
Nekem fain kolleganőm van, de ezt magamról már nem annyira mondhatom el. Elég szeszélyes vagyok és nem lehet tudni mikor milyen hangulatom van. Azért jól kijövünk...
2009. okt. 6. 15:49
én a kollégámat és egyben főnökömet 27 éve ismerem.váltott műszakban dolgozunk és a legjobb kolléga a világon,mert mindig számíthatok rá.persze nekünk is voltak apróbb konfliktusaink,de ezt hamar megoldottuk,hiszen felnőtt kultúr lények vagyunk.
2009. okt. 6. 15:00
Szerintem az, hogy melyik kollegájával, hogy jön ki az ember az azon is múlik, hogy azonos ritmusban tudnak e dolgozni és ki mennyire ért a szakmájához!
3. ab4b6bc17d (válaszként erre: 2. - Fiatal nő)
2009. okt. 6. 14:40
Mit gondolsz, azokkal, akikkel nem vagy napi kapcsolatban azért nem barátságosak, mert még nem ismeritek egymást eléggé, s ezért alapból elutasítóak?
2009. okt. 6. 14:35
Vegyes. Vannak, akik nagyon kedvesek, vannak, akik kevésbé. Szerencsére csak néhánnyal vagyok napi kapcsolatban, de Ők aranyosak. :-)
2009. okt. 6. 14:34

Halitok. Hogyan jöttök ki a kollegáitokkal? Milyen típusú emberek ők? Milyen konfliktusok adódnak/adódtak köztetek a munkaviszony során? Vannak köztük: kihasználós, lusta, flegma emberek? Vagy inkább segítőkész, barátságos, kollegiális a viszonyotok? Hogyan fogadtak, amikor új munkahelyre mentetek? Hogyan oldjátok meg a problémáitokat?

Akinek van kedve, írja meg, milyen környezetben dolgozik. Jókat is, rosszakat is. Ne feledjétek, nem kibeszéljük őket a hátuk mögött, hanem megbeszéljük a tapasztalatokat!

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook