Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Szépség & Egészség témák » Kiút a miómákból cikk

Kiút a miómákból

Ha te még soha nem hallottál a miómákról, akkor nagyon szerencsés ember vagy!

Viszont ha a menstruációd nem problémamentes, ha erősen görcsölsz, ha komoly fájdalmaid vannak, ha túl bő a vérzésed és ennek következtében vashiányos vérszegénységed van, majd egyre súlyosbodó tünetek jelentkeznek, akkor érdemes elolvasnod az én történetemet.

Kiút a miómákból
pixabay

Amikor kislányként legelőször megjött a mensim egy nyári szünetben, akkor még semmiféle kellemetlen érzéseket nem okozott. Nem járt nagy vérzéssel, nem volt fájdalmas, nem voltak görcseim. Anyám csodálkozott is rajta. Aztán meg én csodálkoztam azon, hogy az évek múlásával hogyan kezdett el leromlani ez az ideális állapot.


Ma már meg vagyok arról győződve, hogy a stressz, a lelki okok nagyban hozzájárulnak a testi betegségek kialakulásához és így pl. a miómák megjelenéséhez is.


De mi is az a mióma?


Méhdaganat, ami a pár mm-től akár dinnye méretűre is megnőhet.

Az elhelyezkedésétől függ, hogy mennyire okoz panaszokat - valaki tünetmentes és szülhet vele/mellette természetes úton is -, de képes kialakulni, kiújulni, elszaporodni, megnőni, meddőséget okozni és végül a méh elvesztéséhez vezethet, műtét lehet belőle.

Fontos a rendszeres nőgyógyászati szűrés és az ultrahangos vizsgálat, ami kimutatja!


Ma már van gyógyszer, ami a tüneteket kezeli, enyhíti, szünetelteti - akár csökkentve a miómák méretét is -, de ez nem okoz végleges megoldást a problémára és nem is szedhető folyamatosan, így megoldásként csak átmeneti. Számomra sem ez hozta meg a megváltást.


Az én esetem már felnőttként durvult el: az évek alatt fokozatosan egyre szörnyűbbé váltak a havi vérzések, egyre görcsösebb fájdalmakkal, sorozatos hányásokkal, ömlő vérzésekkel, kegyetlen hétköznapokkal pokollá téve az életemet, míg végül eljutottam az öngyilkosság gondolatáig is.

A szervezetem vértartalékai teljesen kiürültek, már vénásan kaptam a vasat, majd vérátömlesztésben is részesültem, amikor egyszer csak magamtól szültem meg egy nagy öklömnyi miómát és kerültem kórházba teljesen legyengült, félholt állapotban.


Azt hiszem, egy nagyon rossz párkapcsolat tette be a kaput nálam végleg és akkor még átokról is meg voltam győződve - ma már tudom, hogy az önmarcangolás, a boldogtalanság, a hibás negatív gondolatok illetve saját magam büntetésével mérgeztem/átkoztam meg saját magamat és fejlesztettem ki miómákat illetve az étel, ital pl. a hormontartalmú csapvíz is nagyban hozzájárulhat ehhez.


A kálváriám egy párkapcsolati szakítást követően vette kezdetét. Úgy éreztem, hogy az exem átkozott meg és a legnagyobb bajom kimutatható miómák formájában jelentkezett. A miómákról hajhullás és vashiány miatti vizsgálatok sorozatát követően a nőgyógyászom erősített meg, aki lehetetlennek tartotta a miómák kivételét, de legelőször ő még azzal bíztatott, hogy majd ha teherbe esek, akkor a gyerekkel együtt a méhemet is kiveszik - utólag/később tudtam meg egy másik város másik nőgyógyászától, hogy az én esetemben teherbe sem lehet esni....

A miómák szerencsétlen elhelyezkedése és elszaporodása a méhfalamban végül folyamatos, szinte állandó vérezgetésekhez és betéthordáshoz vezetett.


Az életem élhetetlenné vált.


Menstruációkor hirtelen/váratlan rohamszerű, erős hullámú, darabos áradások leptek/aláztak meg a tömegközlekedésen, sorban álláskor, az utcán, a munkahelyen és mindent elárasztva/átvérezve olyan szinten, amire már a létező legnagyobb betét és még az inkontinenciás sem nyújtott kellő védelmet.

Sűrűn rohannom kellett a mellékhelységekbe, meg átöltözni, mert teljesen átázott a ruhám, az ülőhelyem - mondanom sem kell, sok munkahelyen/munkakörben ez a gyakori, kiszaladgálós, tisztogatós művelet nem megoldható/tolerálható, így normális állásom sem volt és minden karrierbéli előrelépésemben, lehetőségemben, párkapcsolat kialakításában és MINDENBEN, AZ EGÉSZ ÉLETEMBEN, AZ ÉLET ÉLÉSÉBEN AKADÁLYOZOTT.

A fájdalomcsillapítók, görcsoldók nem segítettek, azokat is kihánytam.

Egyre sűrűbben, egyre hosszabban és rendszertelenül menstruáltam.


Problémáim és a szégyen miatt sehová sem mertem elmenni, semmit nem lehetett előre tervezni, hiszen mi van, ha pl. egy színházi előadás közben jön rám a roham?!:( Teljesen be voltam zárva, kapcsolataim beszűkültek, gyakorlatilag már csak vegetáltam. Vegetáltam, szenvedtem, tűrtem és vártam.


Vártam a csodára, mert nem akartam kivetetni a méhemet és nem akartam belenyugodni abba, hogy soha nem lesz/nem lehet gyerekem, de semmi/senki nem tudott segíteni rajtam.


Jártam orvosnál - aki azt mondta, hogy vetessem ki a méhemet vagy várjam meg a klimaxot -, szedtem gyógyszert, voltam kézrátételes gyógyításon is, de a helyzet, illetve a fő probléma változatlanul megmaradt és ezzel kellett együtt "élnem", ami már képtelenségnek tűnt, de én mégis ragaszkodtam a méhemhez rendületlenül.


Beletörődve sorsomba az áttörést végül évekkel később egy háziorvosomat helyettesítő orvosnak köszönhetem, aki véletlenül beletette a bogarat a fülembe, hogy a méheltávolításon kívül létezik már rá más megoldás is.

Na, ekkor mint akit puskából lőttek ki - felébredve a sokéves rémálomból újult erővel vetettem bele magam a kutatásba aki keres, az talál alapon új reményre kapva és a kezdeti kudarcok, zsákutcák, negatív nőgyógyászati tapasztalatok után az interneten találtam rá a megmentőmre, aki bevállalta, kioperálta belőlem az összes miómát csodával határos módon megmentve a méhemet!


A kétesélyes műtét altatásban történt és az azt követő lábadozás sem volt egy fáklyásmenet, de megérte.

Igen, a méh megmenthető!!!


Évek teltek el, de végül minden megoldódott (most más problémáim vannak, hehe :D :() és igaz az, hogy idővel minden elmúlik egyszer, csak keresni kell a megoldásokat és nem feladni!


Annak, akinek "jó tanácsként" bármelyik orvos egyből a méheltávolítást javasolja - mert az a legkényelmesebb megoldás neki és mert nem meri bevállalni a felelősséget -, ezúton üzenem, hogy NE HAGYD MAGAD RÁBESZÉLNI A MÉHKIVÉTELRE, mert van esély a miómaeltávolító műtét sikerességére még méhfalban lévő miómák esetén is és a méh megmentésére, vágj bele és ne várj tovább - ez az egyetlen út az élhető élet felé és esély az anyaságra!


Igen, benne van a pakliban, hogy nem sikerül megmenteni a méhet, de ha mégis, akkor az a legcsodálatosabb érzés a világon és igen, vannak még csodák és remek orvosok, sebészek!!! Ehhez tenni kell, ezért anyagi áldozatokat is kell hozni, ezért adott esetben az ország másik végébe kell utazgatni, mindent túlélni, de megéri!


Ha valakinek erős görcsökkel és fájdalmakkal később hányással, bő vérzéssel jár a menstruációja, akkor ne tétlenkedjen, mert könnyen miómák állhatnak a háttérben, amelyek idővel még súlyosabb problémákat okoznak és végül egy tönkrement életet eredményeznek.... :(


Szóval: irány egy jó doki és a műtét!!! Ja, és: ne higgy az első orvosnak, hanem konzultálj többel is és keresd meg a számodra legjobbat!


Sikeres méhmegtartást kívánok mindenkinek!


Update: a sok szenvedés, lemondás, megpróbáltatás jutalma életemben végül egy boldog házasság és kisbabám megszületése lett.

Soha nem gondoltam volna, hogy ez még megeshet velem. Veled is megtörténhet!




Írta: csinil, 2018. június 29. 09:35
Fórumozz a témáról: Kiút a miómákból fórum (eddig 12 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2018, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Sitemap | Facebook