Kislányom képes reggeltől estig cirkuszolni a semmin! Mit tehetnék? (tudásbázis kérdés)

Az, ha valaki már semmi mást nem tud tenni és végképp tehetetlen egy ilyen kis hisztissel, akkor gyakran a számára meglepő dolgok hozhatnak eredményt. Ugyanis, bármennyire is kicsinek gondoljuk, nagyonis tisztában van vele, hogy jól felidegesítette az anyukáját, hogy most kínos helyzetbe hozta, hogy az anyukája nagyon akarja tűrtőztetni magát de ő mégis...Szóval ilyenkor egy 180 fokos fordulat kell.

Mondok példákat és lehet, hogy valaki hangosan ki fog nevetni!:)

Írtam korábban, hogy határozottnak és következetesnek kell lenni. Vigyázat, ez nem egyenlő a ridegséggel és az elutasítással! Szóval ha a kicsi megszokta, hogy rendszeresen cirkuszol evésnél, mert mondjuk éppen mást akar enni, akkor előveszem a kedvenc játékmaciját vagy babáját, ölembe veszem és elkezdem etetni, közben dicsérem, hogy milyen ügyes, még puszit is kap az ügyességéért. A kis hisztis egy darabig még veri magát, aztán elkezd odafigyelni, rájön, hogy mi is történik. Aztán anya neki is ad és ha megeszi, ugyanúgy puszi jár!:) Ha nem, folytatom a macival és még láthatóan dédelgetem is.

Egy dolog nagyon fontos, soha a szeretetet ne kössük feltételhez. Azt mondani, hogy ha megeszed az ebédet nagyon foglak szeretni, ne mondjuk! Éreznie kell, hogy akkor is szeretik a szülei, ha rossz vagy hisztizik, csak éppen az amit csinál, amiatt haragszanak rá. Igenis ki kell mondani, hogy most ezért vagy azért haragszom rád és elszomorít a viselkedésed! Ne akarjon az anyuka minden körülmények között megfelelni. Ha valami nemtetszik, közölje és mondja meg, hogy adott esetben fáj már a feje a visítástól. Mondja meg a gyereknek, hogy ha ő is elkezdene ordítani és hisztizni ugyanúgy akkor mit szólna hozzá? Mert nagyon nemtetszik neki amit művel. Akár be is mutathatja neki (mint meglepő fordulatot) Szóval szembesíteni kell a maga módján a viselkedésével. Még az is lehet, hogy egy jóízű nevetés lesz a vége:))))

Aztán legközelebb már csak kérdezze meg: most én is rákezdjek? Meglehet, hogy azt mondja dacból: Igen! Akkor abbahagyom amit csinálok és én is duzzogok, mint egy tükörkép. Érdemes kipróbálni.

Aztán mielőtt bármibe belekezdenek, pontosan el kell mondani neki, hogy milyen viselkedést várunk el. Pl, ha boltba, a szomszédba vagy játszótérre megyünk. Azt is közölni kell, hogy ha ott nem úgy viselkedik ahogy megbeszéltük, azonnal haza fogunk jönni! Na és itt jön a következetesség. Az anyuka tartsa is be amit beigért. Mert ha csak 1x is nem, onnantól vége, nem lesz hitele a szavának.

Na megint hosszú lett, de ezt röviden nem lehet.:)

Elegge eldurvult a forum...:-(

Akkor en az emlitett szuperdadas konyvben utanaolvastam a foruminditonak segitsegert.

A lenyeg:amig csak hisztizik,nem kell odafigyelni ra,mert igy csak azt tanulja meg h a negatov viselkedesenek figyelemfelkelto hatasa van,ergo ebbol egy rosdz tatsitas alakil ki a kis agyaban,rossz beidegzodes.

Ha azonban agresszivva valik a gyerek a kornyezete fele amiatt h nincs reakcio,eloszor figyelmezzesd,h ez a viselkedes elfogadhatatlan....ugy,h legugolsz ele,h vele egy szintre kerulj,ergo nem hajolsz fole erofitogtatva,amitol fruszttalt lesz a gyerek.szemebe nezel.

Masodszor,ha nem hagyja abba,akkor ujra figyelmdzteted es kilatasba helyeued a buntetest(nala ez buntihelyre kerules,amit elozoleg megbeszelsz a gyerekkel,h mondjuk egy sarok,egy pad,egy szonyegecske...stb.)

Ha a masodik sem hasznsl,akkor jon a buntihely,leulteted,es elmondod miert es mennyi ideig kell ott uljon,h elgondolkozzon az elfogadhatatlan viselkedeesen.eletkornak negfelelo ido:3 eves3 perc,4 eves,4 perc...ha felall kovetkezetesen visszarakni szo belkul,ha kell 100 szor is,az ido mindig ujraindul.nem adod fel,ot kell megtorni.veres kizarva,pofin is,segrecsapas is...elfogadhatatlan mindegyik.egy dologgal tudsz operalni,ha KOVETKEZETESEN KITARTASZ AZ ALLASPOBTOD MELLETT.!!!!!!!!!

Ebbol fogja megtanulni ki a fonok,ki az erosebb,nem a pofonbol:-****

A verés, és a eddig összesen 2 db pofon között óriási a különbség. 1. Én sem vagyok rá büszke, bár nem tudom, hogy ez a gyerek szempontjából miért fontos, 2. nem hirdetem, mint nevelési eszközt, mert nem az!!! Ezért nem rendszeres, hiszen esetemben összesen 2 pofonról van szó, ami nem akkora, hogy féljen a gyerek, csak éppen, hogy meglepődjön. A verés, és a családon belüli erőszak azt jelenti, hogy ok nélkül, állandóan a nap bármely szakában véresre püföljük a másikat. Szerintem a kettőt nem lehet összehasonlítani.

Viszont visszaolvastam a hozzászólásokat, és nem olvastam benne hasznos tanácsot, csak a sok hűűű, de szar vagy, vered a gyereket jellegű véleményt. Ezzel aztán kinn van a vízből a fórum indító!

Ez baromság és felháborít,ha vki így gondolja!Egy gyereket SOHA(!!!!)SEMMIÉRT NEM ÜTÜNK MEG!! Érdekes,én 15 éve verés nélkül nevelek gyereket és soha nem volt gond vele.

Sajnálom a gyerekedet!!

Csatlakozom!

A nagy ritkán fenékreverés nem egyenlő a veréssel. Azt hiszem, egy kezemen meg tudom számolni, hányszor sóztak oda nekem a szüleim, de akkor bizony éreztem, hogy igazuk van, és nagyon elvetettem a sulykot. Ez szó szerint és átvitt értelemben is csattanósabb reakció, mint a folytonos lélekre beszélés. És néha igenis szükséges.

Foglalkozom nehezen kezelhető gyerekekkel, és amikor már semmi nem segít, akkor egy kis odapörköléstől nagyon angyallá tudnak válni - de nem félelemből, hanem mert ettől kapnak észbe, szelídebb módszertől nem. Persze állandóan pofozkodni nagy baj és nagyon helytelen lenne, de néha nem. Sőt, attól, hogy ritkán fordul elő, attól van súlya. És pl. a forgalomban elfutkosó gyereknél nagyon helyeslem ezt a módszert, mert így jobban megjegyzi, mintha ott is jön a lelkére beszélés. Különben is, ha egy gyereknek folyton beszélnek, egy idő után elmegy a füle mellett, mert unni fogja. Szerintem a dolog lényege ott van, hogy ne indulatból üssön az ember, hanem ha higgadtan szükségesnek és fontosnak tartja. A szüleim egyetlen egyszer ütöttek pofon indulatból (Igaz, vérlázítóan szemtelen voltam, úgyhogy azért van rá mentség), és mind közül annak az egy pofonnak az emléke fáj még most is. A többit a lelkem mélyén már akkor is helyeseltem. A gyerek pontosan érzi, mi van a pofon vagy a fenékre sózás mögött.

Szerintem nem.

De ez nem vitatéma.

Mint írtam: menj ki a szobából, nyugodj le. Ha látja, hogy nem ér vele semmit el, akkor nem fog hisztizni. De most egyenlőre azt tapasztalja, hogy valamit - igaz, biztos nem a verést akarja- de eléri.

Esetleg figyelemfelkeltésnek szánja, hogy figyelj rá, foglalkozz vele, vagy valóban túlteng benne az energia, és nem képes az iskolában, óvodában levezetni.

Bármi jó, de a verést nem tartom megoldásnak, mert így csak azt tanulja meg, hogy ha szabadjára engedi az érzelmeit, akkor megvered.

El kellene magyarázni, hogy mi miért van . pl most nem ez a műsor megy a tv-ben, amit szeretnél, de nézhetsz helyette egy dvd-t, és felkínálni két alternatívát hogy választhasson, vagy mehetsz játszani. Ha ezek után hisztizik, menj ki a szobából, valószínű utánad fog menni, de ne vedd figyelembe, tedd a dolgod, mintha ott sem lenne.

eGy barátnőm ilyenkor "láthatatlan"-nak nézi a gyereket, ergo, addig nem látja meg, nem hallja mit mond, amíg le nem nyugszik. Amint lenyugodott, meglepődik, hogy "nicsak, előkerültél!!!!".

Mellesleg a családon belüli erőszakot most már a Ptk is súlyosabban kezeli.

Nemcsak a gyereknek kell megtanulnia, hogy hogyan vezesse le az energiáit, hanem ezek szerint egyeseknek, ketteseknek sem ártana. És aki veri agyerekét, az minek szülte??? Vegyen inkább pinatat, azt üsse!

igen, olykor egy-két pofont, de: 1. nem vagyok rá büszke 2. nem hirdetem üdvözítő megoldásként

egyébként kedves poszter, írtam korábban egy könyv címét: beszélj úgy, hogy értse, hallgasd úgy, hogy elmesélje. nekem rengeteget segített ez a könyv

Sportolni jártok?

Feszültésglevezetésnek jó lenne és fegyelmet tanulna és alázatosságot. Oké, pici még, de egy próbát megér.

vagy néptánc esetleg

Nálunk is van ütlegelhetős párna. Együtt vettük, pont erre a célra. Szerinted? Minden mást csapkod, azt azért sem.

Közben néz nagy 'kéjesen' a szemeim közé!

Aki ilyenkor nyugodt tud maradni..

Szerintem a probléma abból is adódik, hogy a gyerkőc nem tudja az indulatait megfelelően kezelni.

Ez abból is eredhet, hogy mi szülők általában csak azt tanítjuk meg, hogy mit nem szabad ilyenkor csinálni (nem szabad verekedni, csapkodni, vagy rugdalni, stb.), de azt nem mondjuk el, mi a helyes feszülstéglevezetési módszer. Pl. párnát boxoljon, vagy egy nagy plüss figurát, de másban nem okozhat kárt.

Ha a feszültségét le tudja ilyen módon vezetni a gyerek, az szerintem nagyon sokat segít.

A verés tényleg nem vezet sehová, nem nevelési eszköz, csupán a tehetetlenség jele.

Én is csaptam már a lánykám fenekére, de sehová nem vezetett..

Aki a 3. fokozatig eljut, az már nem eszköztelen, hanem agresszív.

De akik előttem írták, hogy rácsapnak a gyerek hátsójára, ők nyilván eddig nem fajulnak el.

1. én a gyerekemről írtam

2. pofon, seggre verés, kékre-zöldre verés csupán fokozatok, és a szülő eszköztelenségét mutatja.

Egyet értek!

A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy mi a "sorrend" a családban. Lehet, hogy őskövületi módon gondolkodom, de hol van itt a tisztelet, a tekintély...stb. A véleményem az, hogy az ilyen akarnok és hisztérikus gyerekek nagyon-nagyon el vannak kényeztetve! Komoly problémák lesznek még ebből az iskolában, ahol gyakran 25-28 másik gyerekhez kell majd alkalmazkodniuk! Persze ha még ilyen kis egoistákból van még ott 4-5, akkor mi lesz ott?! Komoly és következetes nevelő munkával lehet talán még korrigálni a dolgokon, bár szaktekintélyek mondják, hogy a gyerek 3-4 éves koráig magába szívja fenőttkori intelligenciájának 70-80%-át. A többi tudatos tanulással érhető el.

Kínakutatók írtak le hasonló tendenciát, de azért tudjuk, hogy ott egy tudatos túlnépesedést gátló szabályozásról van szó, de az "egykeség" negatív hatásai már látszódnak.

Szóval csak azt tudom mondani, hogy a rendkívül egyertelmű közlések, következetes bánásmód és a szeretet segíthet. Nagyon sokat kell beszélgetni egy ilyen kisgyerekkel, mégpedig az ő nyelvén, úgy hogy megértse. Tanácsolom az anyukának, hogy szerezzenek be gyermekneveléssel kapcsolatos könyveket, olvassanak hozzá. Nem azt mondom, hogy abban tökéletes módszert kapnak majd, de legalább egy alternatívát fognak látni a megoldásra.

De egy dolgot nem szabad: azt mondani, hogy tehetetlen vagyok! Mert akkor menthetetlen a dolog. A gyerek pedig egyre hisztérikusabban fogja az ujjai köré csavarni az egész családot. Mivel pedig ez nem fog sikerülni neki az iskolában egyre konokabbul és egyre elszántabban fog hisztériázni, mert ez már bevált szokásává lett a családban. Aztán pedig egyre csalódottabb lesz és kiábrándult, mert azt gondolja, hogy neki igaza van és mindenki aki nem ért vele egyet, az az ellensége. Így soha nem fogja megtalálni a saját helyét a világban.

Szóval nemcsak a család és az anya miatt, de elsősorban a gyerek érdekében nem szabad ezt tovább hagyni!

Mondom ezt 2 nagy gyerek anyukájaként, 40 éves pedagógiai tapasztalattal.