Kislányom aurája. (beszélgetős fórum)

Nekem a nyáron csinálták meg az aurafotómat és én is idigókék lettem. Amikor elmeséltem anyukámnak azt mondta, hogy sejtette, mert ő is olvasott erről és minden leírás illett rám. De bevallom őszintén hogy a szabályok be nem tartása, a lázadás az ami egész életembe elkísér, és hogy van érzékem a finom fizikai dolgokhoz, azon kívűl én semmi különösset nem veszek észre magamom. Mit kellene még észre vennem?

Amúgy én is szeretném majd a gyerekeimnek is megcsináltatni, de én úgy tudom hogy nagyon kicsi korba nem csinálják meg mert még változhat nekik. Álítólag, bár én ezt nem hiszem.

Az emberek általában úgy vannak mindennel hogy hiszem ha látom!

Néha én pl. a vallásos tudósokon,orvosokon röhögök!

Egyébként a családomban is volt természetgógyász,egy bányász ember nyolc elemivel!

egy bányaomlásnál nagyon megsérűlt és a felépülése után vette magán észre a fúrcsaságait,mások unszolására képezte magát hogy hasznosíthassa.Még csak pénzt se nagyon csinált belőle.Ha vitt neki valaki egy üvegben a csapról vizet ionizálta, pezsgett,forrósodott.Egyaszonynak akinek agyvérzése óta nyomorék volt az egyik karja 10-20percig kezelte aztán kiküldte az előtérbe fésülködni a sérült kezével,az aszzony előbb kikérte magának majd neki esett ne szórakozzon a bajával aztásn hisztérikus rohamot kapott hogy használni tudja a kezét!

Persze ez nem ehhez a fórumhoz tartozik,de tudod aki nem éli át,tapasztalja ezeket mit is mondhatna.

Miért vannak aura fotózások lásd még hipermerketekben akcióban is ingyen,ha humbuk volna,és ha ez valós akkor más miért nem?

A tudomány is csak azért van hogy a kérdésekre megtalálja a választ,aztán ha sikerül beigazolni,elfogadtatni valamit keresnek újabbat!

Ma már nem ültetik szamárpadba a hiperaktív,figyelelmhiányos gyerekeket,sőt jobb helyeken ezt már nem is nevezik így!

Vannak, spec.iskolák új szemléletű oktatással!

A pedegógusoknak az egyen gyerekekkel jó igazán foglalkozni mit is kezdenének pár társaiktól okosabb esetleg osztályokat tudásban átlépő tanulóval,csak felborítják az óra menetét,aláássák a tanár tekintélyét!Nem mindenhol van alternatív oktatás!Sajnos a hagyományos oktatás töri meg ezeket a gyerekeket,tereli el a céljuktól,hány zseninek induló gyerekről hallottunk akár 10 éve pl. Friderikusz show.ban is ,csak ámultunk hogy ilyenek is vannak?

Nos,had meséljek valamit!

Van egy természetgyóygásznő ismerősöm,akinek a lánya most kiválló eredményekkel csillagásznak tanúl.Ő már pici korátl fogva látott,beszélt fényes pontokkal angyalkákkal,látta az aurákat ami nagyon zavarta és próbálta kiírtani magából,az édesanyja ilyeneket nem érzékel,van egy 9 éves kislánya is aki hasonló képességekkel rendelkezik.Az ismerősöm úgy mesélte egy fürdés alkalmával derült rá fény. A kislány ekkor 3 éves volt és v.miért ki kellett mennie,majd egy visításra rohant be és a kislány annyira zokogott hogy nem tudta kideríteni mi a baj,majd azt látta a kislány mereven az eggyik sarok felé figyel.Kiment és beküldte a nagy lányát aki rögtön észrevette az alakot a ki abban a sarokban volt ahová a lányka nézett,meg tudta nyugtatni hogy fogadja el,hogy látja de ne féljen nem fogja bántani!Ez nem hit kérdése,50-60 éve a nagyapám azt mondta megeszi a kalapját ha valakit egy dobozban lát táncolni,ez vot a Tv.Ma hol tartunk?30-40éve nem ismerték az aurafotózást és sarlatán volt aki látta,vagy a természetgyógyászat,alternetív gyógyászat,kiropraktika,másoddiplomás orvosok természetgyógyász szakkal?

Vagy a vallásosaknak... ördögűzés,átoklevétel,szelleműzés?

Már nekem is eszembe jutott hogy naplót kéne vezetni,még az elején de a tettekig nem jutottam el.

Jó lenne később nosztalgiázni,talán a másodiknál..

Valóban ilyenek egyébként,minketis a nyáron állandóan az óvodában láttak(nálunk egy kastélyban és a parkjában van,játszótér,óvoda,iskola) és megkérdezték hogy egy ekkora gyerek még nem beszél?Októberben volt 2 éves.Imádja a gyerekek társaságát,de rendkívül határozott és irányító velük(bárcsak én lennék ilyen)

Átnéztél már az indigó fórumra?

A szülő akarva akaratlanúl összehesonlítja csemetéjét másokéval,az is igaz ahány gyermek annyi féle,a fejlődésük eltérő mindegyik aranyos a maga módján,de amikor már az ötödik,sokadik vele egykorúval találkozik az ember és már elfogulatlanúl látja a különbségeket szerénység nélkül némi büszkeséggel,bár de ez nem a mi érdemünk ugye,elmondhatja hogy okosabb,fejlettebb!

Pl. Lilim a vele egykorúakal nem tud mit kezdni, ügyességben,érdeklődésben,és most hogy egy hónapja elmúlt 2 éves múgy megeredt a nyelve,és olyan kifinomúltan, inteligensen beszél hogy nap mint nap meglepődünk!MIndig felnőttként beszélgetek vele,máshogy nem megy vele,de sose eröltetem mások előtt hogy pl.köszönjön,köszönjön meg valamit ,produkálja magát,mégis megteszi!Kér,légyszi,jóéjt,szép álmokat,köszönöm az ebédet,elég volt,stb....

Az ÉN-t már kb.1 évesen használta,tisztában van az enyémmel,tieddel,és egyre inkább ragozva beszel,nem szómondatokban.

Nem dicsekvésből említem ezeket hanem hogy van egyfajta inteligenciájuk,amivel leveszik az embert a lábáról és úgy látszik ez egy bizonyos kor után rohamosan megnő!

A szerénységet meg végülis magadban kell háttérbe szorítani mert csak így fogsz tudatosan figyelni rá és ha a környezetedben lesznek fejlesztési lehetőségek ezekre felfigyelj és élj vele a lánykád érdekében,ne kallódjon el,vagy az igényének megfelelő mértékben és módon legyen alkalma fejlődni!

Szia!

Mintha csak az én 2 éves kislányomról írtál volna jellemzést. :-)

Eddig nem figyeltem igazán erre a témára, nem is ástam bele magam, de most már elolvastam pár cikket. Nem mondom, hogy minden igaz, de sok mindenben találtam azonosságot. Amiket Te leírtál, az nálunk is jellemző. Azt már nagyon sokan mondták, akik egy kis időt eltöltöttek vele, hogy rendkívül okos. Minden csak úgy ragad rá. Párszor elolvasok egy mesét, verset és már tudja kívülről. Kicsinek is pont olyan volt, ahogy írtad. Sosem szeretett a járókában, kiságyban, mindig foglalkozni kellett vele. Ez most sincs másként, egyedül nem játszik, nagyon igényli a társaságunkat. Leginkább a készségfejlesztő, logikai játékok érdeklik, de szeret olvasni, diavetítőzni, babázni is.

Nem akarok semmit belemagyarázni, lehet, hogy teljesen átlagos 2 éves szintjén van, nem tudom. Bár összehasonlítva a pl. a családban lévő ekkora gyerekekkel, mindent előbb csinált. Azért figyelek majd. :-) És milyen érdekes épp ma sétáltunk át a plazán, most lehetőség van aurafotót készíttetni, de nem mentünk oda, lebeszéltem magam róla.

A kíváncsiság nem hagyott,megnéztem kik az új generáció ;szivárvány gyerekek!Isteni mivoltunk megtestesítői,azért jöttek hogy adjanak.A krirsályok gyerekei.Az ideális emberkék!

Azért az indigókkal a nehezebb mert ők a régi rend bomlasztói, az új előkészítői,megalkuvást nemtűrők.

A kristályok a leírások alapján megjelenésükben is szuggesztív metakomunikációra képes emberkék(nagyszemű,átható tekintetű) a kristályok által kitaposott ösvényen haladnak az emberiség jobbátétele felé.

Hát ennek kell szülőként megfelelnünk,nem semmi!?

Egy egyéni megjegyzés csak.Amikor még csak fruska voltam már akkor elhatároztam csak akkor szülök gyereket ha képes leszek magamat háttérbe szoríani,és mindent megtenni azért hogy minden téren egészségesen fejlődjön.Véleményem szerint aki gyereket vállal bizonyos színten megszünt addigi önmaga lenni ésszerü határokon belül.Gyermekünk rabszolgái lettünk,és én szívesen vállaltam ezt a szolgaságot!

Tegnap, ahogy böngésztem találtam a fórumok között indigó gyerekek és kristály gyerekek címen!Ott már régóta folynak párbeszédek,tapasztalatcserék.Többen is írták hogy meg is nézették a gyerekeük vagy saját aurájukat,ami szerintem csak egy megerősítés,de nem szükséges.

A hozzászólások közt boszantó hogy egyesek ezt valamiféle hitbéli dolognak tekintik,vagy pedig kezelendő hiperaktivitásnak pedig aki egy kicsit is tályékozódott már e témában tudhatja hogy ez tulajdonképpen egy fejlődési vonal kb.30 éve jelenlévő része,aamit a kristályok követnek,sőt úgy olvastam valahol hogy már van egy újabb(meg nem tudnám mondani a nevét,ez nekem is új,majd utána nézek én is)megjelenésük.

A lényeg ezzel kapcsolatban,hogy egy spirituálisan érzékenyebb generációk fejlődnek,akiknek céljuk van a földön és ezzel már pici koruktl fogva

tisztában vannak.Csak néha szegény szüleik nem.

A legnagyobb gond ezzel csak az hogy mi kezdő szülők erre nem tudtunk kellően felkészűln és semmilyen eddigi példa vagy norma nem alkalmazható velük kapcsolatban ,legkevésbbé a tekintélyelvűség.Ők már bébi ként kiszűrik ki érdemel tiszteletet,csak ezt tolerálni kell tudni és kezelni,ehez meg rengeteg türelem és idegrendszer kell!

HA ÉRDEKEL A TÉMA ÉS A TÖBBIEK VÉLEMÉNYE TAPASZTALATA LÉPJETEK ÁT A KRISTÁLY GYEREKEK FÓRUMRA!

(én is ezt teszem,bocsi)

Sziasztok!Engem is érdekel ez a téma és írnék is a saját tapasztalataimról!Mindjárt Turci78-nak.Az "Ő még túl kicsike ehhez"máris téves hiszen ezek a gyerekek éppen abban tűnnek ki társaiktól hogy színte már születésük után másképp színte felnőttesen egyenrangú félként viselkednek,reagálnak az őt ért hatásokra.Ezért nehéz a szüleinek mert míg egy átlagos gyermek,csecsemő a korának és az elvárt viselkedési normáknak megfelel sőt kiszolgálja szülei kényelmét ilyen szempontból,addig ezek a picik rengeteg energiát és 1000szeres türelmet követelnek tőlünk.

Esetemben pl. bármílyen hihetetlen már 1naposan pici kezecskélyével püfölte a cicimet mert nem volt elég telyem mint egy szemrehányásként!Az alvásigénye ami akkor még kétségbeejtett"szakirodalom"szerinti 20óra halyett 13 és volt hogy bármit is tettünk a férjemmel csak rajtam volt hajlandó aludni.Hiába tettük amit a gyerekorvos és a védőnő javasolt.A házimunkákat is csak a jelenlétében tudtam végezni vagy akkor is kivívta magának hogy vele foglalkozzam.És valódi foglalkozás!Hiába tettem magam mellé a heverőre és úgy vasaltam pl.,ha megunta már könyvecskézni vagyjátszadozni kellett. 2hónaposan zenére mozgatta lábacskáit,3 éveseknek megfelelő könyveket nézegettünk,a képeket hamar felismerte.Most is kissebb tudáskönyveket nézegetünk mindent magába szippant de az is igaz hamar megun ezért állandóan valami újat kell kitalálni.A napi teendőknél mindig elmagyarázom mit csinálok éppen, minden érdekli.Nekem kellett megtanítani játszásiból játszani is mert előbb mindent igaziból kellett csinálni.Amikor főztem a karomban volt mert felvetette magát és figyelte mit teszek ,miket használok. Ha gyúrtam neki is kellett sótésztát készítenem és Ő is formázott és akkor még csak 8 hónaposan a bébikompban gurult!Emócionálisan is nagyon fejlett,imád szeretni,de hatalmas önzés is van benne.Mindent el kell magyarázni mit miért teszünk és csak akkor hajlandó együttműködni.Soha nem mondtam neki a zt hogy csak,te még nem értheted igenis ha elmagyarázom neki hogy szükségem van a türelmére együttműködésére megteszi.Csak a felnőttek,szülők épp erre képtelenek sokszor mert könnyebb felsőbbrendű szigorral netán fenékre csapással érvényt adni elvárásainknak.Ezeknél a gyerekeknél ez nem működik a dac és a megtorlás vár az ilyen szülőkre és később a gyereket hiperektívnak viselkedési zavarral küszködőnek tekintik,néha kezeltetik!

Nekünk szinte minden percre tervezni kell hogy ne unatkozzon és mi pedig meg tudjuk oldani a dolgainkat!

Nekem 3 éves kora körül tűnt fel, hogy sokkal értelmesebb, nem kötik le a gyerekjátékok, mindent tudni akar, ugyanakkor nem szereti a szabályokat, egyszerűen semmibe veszi őket. 4 évesen írt olvasott számítógépet kezelt, sakkozott és römizett és agyon unta magát az óvodában, viszont hihetetlen meglátásai voltak az emberekről. Az érzékei pedig nagyon erősek: a hallása pl. a WC lehúzáskor befogta a fülét. Határozott elképzelései voltak/vannak dolgokról.

Sok gondom van vele, az óvónőkkel kezdődött de az iskolában is, pedig nagyon okos, csak hát a szabályok...

Nagyon sok könyv van, én járok könyvtárba, onnan hozogatom ki őket, de ma már "összeismerkedtünk" annyira, hogy tudom kezelni a dolgait. :)

Szia!

Szeged környékén nem tudok ilyen lehetőséget (pesti vagyok), de érdekelne, miért szeretnéd ennyire megnézetni az auráját? A fiam (már 10 éves elmúlt) állítólag indigó gyerek, már többen mondták, könyvet is olvastam, tényleg ráillik nagyon, de én nem nézetem meg... olyan mindegy, így is úgy is szeretem és igyekszem szeretettel, türelemmel nevelni...