Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Kiskutyám története fórum

Kiskutyám története (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Kiskutyám története

19. kapus70 (válaszként erre: 17. - Kapus70)
2014. ápr. 8. 15:49
A hozzászólás eleje összekuszálódott, ez azért van, mert én gyorsabban irok, mint aHogy itt megjelenik.
18. kapus70 (válaszként erre: 17. - Kapus70)
2014. ápr. 8. 15:47
Javitok 86-os születésü, bocs.
2014. ápr. 8. 15:47
Az én első fekete uszkárom 56-os születésü volt, sajnos ő csak 9 évcot közép uszim, jó állapotban kisebb bajokkal, de vidám, fürge okos kicsig élhetett velünk, komoly hormonbetegsége volt, el kellett altatni, de volt egy fia, ők együtt is éltek amig a papa élt, ő 13 évig élt velünk, sajnos őt is betegség ás állatorvosi mühiba vcitte el.Most van egy 14 éves apricot közép uszim vidám, fürge, kisebb bajokkal, de ugy nézem ő is elélhet még pár évet.Az uszkár általában magas kort ér meg ha egészséges, általában a fogai, gyomor-bélrendszere nem az erőssége, de ezt már megszoktuk, fogkőeltávolitás, diéta, mellette van egy kis fehér-arany bichon havanesem, ő 10 éves lesz 14-én, nagyon szeretik egymást és minket, mi is imádjuk őket.Nálunk a Kutya nagy K-val iródik.
16. e12ac2bb5c (válaszként erre: 15. - Ilus74)
2011. júl. 1. 08:31

Nagyon szép a kutyusod

Az én kis manókám már 11 éves.

15. ilus74
2011. jún. 28. 17:29
Én két éve temettem el a német juhászomat,2009.márc.24.-én.Soha nem feledem!A kertben temettük el mindig gondozom a kis sírját.Mai napig könnybe lábad a szemem,ha rá gondolok,és elkap a nosztalgai.Pedig már van más kutyánk,őt is imádom!!
2008. júl. 26. 14:05

Ezt a hozzászólát egy másik kutyás fórumon olvastam és ha esetleg ti még nem olvastátok, vagy nem ismeritek, akkor biztos örültök neki, mert annyira igaz ami le van írva benne.



183. Adry72 hozzászólása 2008-06-27 12:00


Az állatokról


Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van

lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. Hazug próféták és otromba,

komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják: „Az

emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! Önző, rideg fráter!” –

ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan

barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és

egy-egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni.

Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is

van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék

gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban

maradsz; s Isten tudja ezt.

Márai S. Füveskünyv


"Aki nem tapasztalta milyen egy állat szeretete, annak lelke egy része mélyen alszik. . . "

2008. júl. 26. 13:53
Az összes ilyen kutyás (sors) történet megsirat, ez is. Az én kiskutyám 16 éves korában ment el, már majdnem 9 hónapja, de nem nyugszok belülről, csak hiányzik és hiányzik. Annyira beleolvadt az ő kis élete a miénkbe, hogy amióta nincs velünk, már nem is ugyanaz az életünk.
12. f50fbc72f4 (válaszként erre: 7. - Bogi81)
2008. júl. 26. 13:02
Tudom nem mostani a téma és a hozzá szólás de ja... néha nem is tudom hogy mi vagyunk UFÓ-k akik szeretjük az állatokat vagy az állatkínzók... egyáltalán éreznek azok valamiféle szeretetet? az ilyenek hogy lehetnek méltóak az életre akik több állatot is elszakítanak ok nélkül az élettől??
2008. júl. 3. 09:28
Nagyon aranyos kutyus lehetett és még intelligens is,amennyi minden meg tanult ennyit más gazdi nem foglalkozik a négy lábú kedvencével ennyit.Én szeretnélek megkérni,ha van kedved írj még róla priviben.Előre is köszönöm.
10. MSA (válaszként erre: 8. - Raziela)
2008. jún. 28. 10:46
Természetesen szeretem a mostani kutyámat is, de ő már csak egy "kedves kutya". Talán ott van a "normális" helyen a szívemben, ahol egy kedvenc háziállatnak lennie kell. Ezért nem is akartam és akarok soha többé uszkárt, nehogy óhatatlanul az előzőt keressem benne. Ő a keverék kutyák minden jó tulajdonságával rendelkezik. Játékos, barátságos, de keményen őrzi a házat és még eddig sosem volt beteg sem. Még 10 hónaposan kiszökött és elveszett. Órákon át kerestük, aztán kiplakátoltuk és 5 nap múlva került elő. Akkor nagyon kétségbe voltam esve. Azóta hiába van nyitva a kapu, eszébe se jut kimenni.
2008. jún. 19. 21:17
Sziasztok, hát engem egy kicsit el szomorított ez a cikk, mert az én kutyáim felett is telik az idő. Nekem 2 Yorkim van, a Tündit 6 hetes korában hoztuk el képzeljétek 3 gyerek mellé. Tényleg úgy érkezett hozzánk mint a 4 gyerek. Mindenki nagyon imádja, el is van kényesztetve (ágyban alszik velünk meg minden finomságot meg kap, de imádja a gyümölcsöt is. Kétéves korába úgy döntöttünk legyen neki kölyke, mert azt mondták egészségügyi okok miatt jó, ha legalább egyszer van. Hát arról is regényt tudnák írni, mit izgultunk végig, de meg születek a kölykök és az elsőt nem tudtuk el adni, mert imádtuk azt is. Neki az lett a neve, hogy Adolf, mert úgy törtetett ki első kutyusként mint Adolf Hitler :-). Azota ketten vannak és most Tünde már 10 éves, Adolf meg 8, de még nem látszik, hogy öregednének. Szerencsére ritkán voltak betegek. Na jó most már leállítom magam. Ha valakinek kérdése van nagyon sokat tudok a kutyák, macskák születéséről, mert Dobermanokat és Perzsa cicákat tenyésztettünk, ha tudok segítek szivesen.
8. raziela (válaszként erre: 4. - MSA)
2008. jún. 17. 11:56
Tisztelt MSA ! Magam is kutyat temettem 1 evvel ezelott ( 2007.junius 12. - en ) . Kutyam 10 evig kobor kutya volt . Velunk 11 evet volt . 21 eves korban halt meg . Most 2008.junius 12.- en , az elso halalozasi evfordulon mentunk a sirjahoz a temetobe . Az orszaguton egy kobor kutyat talaltunk , aki meg egy picit hasonlit is a volt kutyankra . Felvettuk az autoba . Mar jott velunk a temetobe . Mar 5 napja velunk van , es imadjuk . Nem felejtjuk az elso kutyankat se , de ezt ugyanugy imadjuk . Mi ennek a titka ??? Hogy nem varjuk , hogy olyan legyen , mint az elso kutyank volt . Elfogadjuk olyannak , amilyen O . Nem hasonlitjuk a ket kutyat . Hiszen az uj kutya az O egyeniseget hozza . Nem lehet olyan , mint az elso kutyank volt . Talan megprobalhatnad ezt Te is a masodik kutyaddal . Szerintem a hasonlitassal CSAK Te veszitsz !!! Es az nagy kar lenne . Sok boldogsagot kivanok az uj kutyaddal .
7. Bogi81 (válaszként erre: 6. - Süngombóc)
2008. jún. 16. 15:34
Ilyen emberek hozzászólásait igazán jó olvasni, olyan sok szörnyűségről, állatkínzásról hall az ember, hogy felteszi magában a kérdést: Egy fajhoz tartozunk? Egy állatka olyan kis tiszta, őszinte, mentes minden hátsó gondolattól,miért nem élhetnek mindnyájan ilyen szerető emberek melett:-(
2008. jún. 13. 20:54

Hasonlókat tudnék mesélni én is,tavaly október 22-én kellett elaltatnunk a 19 éves pulinkat.Nagyon boldog élete volt és soha nem bánta meg,hogy minket választott.Volt 2 nagy mütéte idösebb korában és azokat is túlélte.Az izületei felmondták a szolgálatot,látását és végül hallását is elvesztette.

Csal leg-legekben tudok róla beszélni és lelkileg közelebb állt hozzám,mint bárki más....

De mindezeket csak azok tudják,akik éltek kutyussal és családtagként szerették.


Isten nyugosztalja a kis lelküket!

5. MSA (válaszként erre: 3. - Fc07485378)
2008. jún. 13. 13:51

A kutya soha sem felejti el gazdáit, vagy aki jó volt hozzá.

Volt egy rotink, aki nagyon félelmetesen tudott ugatni és vicsorítani a kerítésen kívülre. De ha - akár fél éve nem látott - kedves látogató jött hozzánk soha nem ugatta meg, sőt azonnal dörgölőzött hozzá és simogattatta magát.

4. MSA (válaszként erre: 2. - Bogi81)
2008. jún. 13. 13:48

Aki kutyát vesz magához, tudnia kell, hogy jó esetben el is kell majd temetnie. De természetesen nem erre kell gondolni, hanem hogy kölcsönösen milyen sok szeretetet adunk egymásnak.

Én már 3 kutyát temettem el, de ez volt az "elsőszülött" és mérete miatt is a legkedvesebb. Most is van egy aranyos középtermetű keverék kutyám, de ő sem fog soha olyan közel kerülni hozzám, mint az uszkár. A szép emlékek viszont örökre megmaradnak.

2008. jún. 13. 10:32
Jaaj ez a cikk nagyon aranyos.Nekem is van két kis keverék kutyusom,nagy ördög mind a kettő:):)de most kint élek Angliába és nem tudtam kihozzni a két kutyusz,otthon maradtak a szüleimnél.mind a kettő kutyus véreb fajta.Az idegeneket mindig nagyon megugatják és nem nagyon akarják őket beengedni a házba.Hát úgye minnél kissebb egy kutya annál nagyobb a hangja.Nagyon kiváncsi voltam,hogy ha hazamegyek akkor meg e ismernek majd vagy engem is elöszőr megugatnak.Fél év után hazamentek és korom sőtétbe mentem be az udvarunba és a két kutya szaladt felémés már csoválták a farkukat.Egyből megismertek.Jó érzés volt,hogy még fél év után se felejtettek el:):):)
2008. jún. 13. 06:52

Szia!


Nagyon kedves cikk. Nekem 3 tündéri kutyusom van, 5 ill. 7 hetes koruk óta vannak velem. Szeretem őket. Most 3/2/1 évesek. Fiatalok még, de bele se merek gondolni, hogy egyszer csak szép emlékek lesznek. Sok erőt kívánok ahhoz, hogy feldolgozd az elvesztését. Emellett szerencsésnek tartalak, hogy ilyen hosszú ideig is veletek tudott lenni:-))

Ezt csak az tudja átélni, akit szintén ilyen erős szálak fűznek egy ugráló kis szőrpamacshoz:-))

1. MSA
2008. jún. 12. 11:03
Biztosan sokan tudnátok hasonló történeteket mesélni a "több, mint háziállat" kedvencekről. Ezt az írást egy kicsit megemlékezésnek is szántam a boldog, szép napokat felelevenítve.
Ő már nincs közöttünk, a kutyamennyországban szaladgál sok-sok társával együtt, de emléke örökre a szívemben marad.

Ugrás a teljes cikkre: Kiskutyám története

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook