Kisgyermekes dolgozó szülők: mennyi időtök marad a gyerkőcre? (beszélgetős fórum)

Válasz a kérdésedre:

Jelenleg gyeden vagyok a harmadik gyerekemmel. Mellette, ha van egy kis meló megcsinálom, otthon, számítógép mellől, természetesen ajándékként, egyéni szórakozásomra...((( hogy másként?? Mérnöki meló, azért oda kell rá figyelni, pár ember élete múlik rajta. Ilyenkor napközben a nagylányom suliban van, a középső oviban, a kicsi mászkál a lában között. Reggel 6-fél 8-ig vagyunk együtt, délután fél5-9-ig. Hétvégén is én vagyok velük, apa sokat van távol, néha elmennek a nagyszülőkhöz. Egyébként játszunk, tanulunk, zenélünk, beszélgetünk, néha TV-zünk.

Amíg két gyerek volt, végeztem mellette az egyetemet. Reggel vittem őket bölcsibe, oviba, délután 4-re mentem értük. Utána otthon én voltam velük, de sokat ültem a gépnél, meg sokszor éjszaka is. Hétvégén is. Viszont a nyár szabad volt. Azért csinátam akkor azt, hogy később, (azaz most) már nyugodt szívvel sokat lehessek velük, és olyan munkám legyen, amit otthonról IS tudok csinálni...

Távol tőlük összesen kb. 3x4 napot voltam, pihenési célzattal, meg egyszer dolgozni ugyanennyit, mert az a fránya ház nem jött oda megméretni magát. De legközelebb még oda is jön velem a lányom... Nem azért, mert nem tudok tőle elszakadni, hanem mert világot lát, embereket lát, türelmet tanul, fogja a szalag végét, és együtt vagyunk, tudom terelgetni gondolatait a világ dolgait illetően. Ne más beszéljen neki először pl. egy sérült emberről, templomról, hazáról, önkormányzatról, cigányokról, akármiről, ami fontos később az életben, és éppen látjuk.. Pedig nem kényelmes mérés közben az állványról még vele is foglalkozni...

De jó olvasni az ellenőrzőjében, hogy "korához képest rendkívül széleskörűek az ismeretei, és jó vele dolgozni, megdícsérem."

A helyzet az, hogy a nagyszülők már mások, remek kiegészítők tudnak lenni, de már nincs meg ehhez a dinamikájuk. Pláne, ha a nevelés napi terhei is az ő vállukat nyomják...

Szerintem hagyjátok a fórumnyitót,felesleges vele vitába kelni,mert a saját buta gondolkodásához ragaszkodik és nem lehet meggyőzni a nyilvánvalóról.Én egyedül a kislányt sajnálom.De kedves Céda a jó hírem anya nélkül is fel lehet nőni:láss engem,27vagyok van egy 2éves kislányom és évek óta nem beszéltem anyámmal.Tudod miért?Mert ezt érdemelte..Van az a típusú anya,aki azt gondolja megszüli a gyereket és onnantól ő már anya i lesz,és van a másik típus aki tisztességgel,szeretetben feltudja őt nevelni.Te az én szemembe nem tartozol a második kategóriába..sokkal inkább az elsőbe,de a gyerek úgyis felnő majd egyszer,mert jó helyen van ahogy

írtad,csak vigyázz mert ezt még visszakapod tőle..mondjuk nem lesz miért téged tisztelnie..na ez az én véleményem..ha durva voltam..nem kérek bocsánatot..ez egy fórum..megtehetem..ja és h a kérdésedre válaszoljak:bölcsis a kislányom,dolgozok,h eltudjam őt látni és napközben du4-től vele vagyok,hétvégén pedig egész nap..én direkt ilyen munkát kerestem mert neki szüksége van az anyjára..és lehet nem kap minden hónapba új játékot csak mondjuk 3havonta,de nem éhezik,szépen öltözik és mindene megvan ezen kívül..+ott vagyok mellette..és szerintem neki ez a legfontosabb..meg nekem is..na befejeztem..szia

Mert ez tény. Keress fel egy gyerek pszichologust aki pontosan el fogja neked elmagyarázni, hogy egy 6 év alatti gyermeknek milyen lelki törést okoz ha elhagyják hosszú távon, hogy nem volt elötte a szülői minta.

Most még boldognak tűnik az ilyen lelki sérülések mindig kamasz vagy fiatal felnőtt korban jönnek elő.

Mégvalami: hogy ment az általánosban az értő olvasás???

Azt állítod, hogy én nem értem, hogy miért sérülhet a gyermekem, ha hónapokig nem lát. Pont.

Nem ezt írtam. Azt kérdeztem a hozzászólótól, miért ÁLLÍTJA BIZTOSAN, hogy elkerülhetetlen a gyermekem sérülése, és próféta módjára megjósolja a bekövetkezendő negatív következményeket. Nem azt írta, hogy "sérülhet", hanem hogy "sérülni fog". Az előbbiben benne van a feltételezés, valaminek a lehetősége, az utóbbi pedig egy állítás, egy elég komoly kijelentés.

Kíváncsian várom, mire alapozza a hipotézisét. Elég sértőnek, és erősen eltúlzottnak tartom, hogy egy gyermekotthonhoz/intézethet hasonlítja azt a helyzetet, hogy a kislány a nagyszülőkkel van.

Nyilvánvalóan boldog a kislányom, nap nagy részében szuper ovi, amit imád. Utána szuper nagyszülők a nap hátralévő részében. Miért lenne ez negatívabb hatással rá, mint teljesen idegen kezekbe kerülni szinte egész napra?

Hamarosan eljön az idő, hogy itt lesz a kislány velem, és nagyon bízom benne, hogy megtalálja itt is a boldogságát abban az időben is, amikor nekem dolgoznom kell.

Hm..szerintem olvasd át mégegyszer a topicot. Nem erről van szó, nem az anyagiakról szól ez a téma.

A topic arról szól, mások mennyit tudnak a gyermekükkel tölteni munka után, én effelől érdeklődtem.

Nagyon sok okom megvan rá, hogy nem hoztam még ki a kislányom - és nem anyagi okok miatt, és nem is azért mert nem gondolkoztam előre. Szerintem eléggé sértő a feltételezésed.

Gondolj bele egy kicsit jobban a való életbe. Még próbaidőn vagyok és az engedélyem is folyamatban.

Vitára fel!!! Akkor visszakérdezek:

1. Te miért vagy benne biztos, hogy elkerülhetetlen a gyermekem lelki sérülése ("nem úszhatom meg")? Vegyél lottót, ha mindent ennyire tudsz előre :-))))

2. Miből gondolod, hogy nem gondolkodtam előre (nem készítettem elő a terepet)?

3. Felhívom a figyelmed, hogy az én kislányom nem gyermekotthonban van, hanem a nagyival, papival és a húgommal, akikkel egy háztartásban nőtt fel - vagyis nagyon szoros a viszonyuk. Nem lett a saját kis vészkéből kiszakíva. Barátokról, egykorú unokahugról nem is beszélve...

4. Miből vontad le azt a következtetést, hogy nem jönne ki a gyermekem külföldre? ("egy idő után jönne a gyerek").

5. Ovódáról, bébiszitterről: (ezt lehet más hozzászólásában olvastam) : Svájcban 4 éves kortól van ovi, nem 3, mint Mo-n. A lányom majd csak augusztusban mehet. Addig is marad a fizetős magánbölcsi (9000Ft/nap), plusz mellette találnom kell egy államilag finanszírozott "maman de jourt" (olyasmi mint egy bébiszitter) aki besegít amíg dolgozom. Mivel a magánbölcsi és a munkaidőm nem esik egybe. Viszont rohadt nehéz találni egyet ezen a környéken, aki vállalni is tud - ez folyamatban.

Naívnak ezek szerint nem csak engem titulálsz, hanem a szüleimet is, akik velem együtt három gyermeket neveltek fel!!! Bizonyára elegendő élettapasztalattal rendelkeznek.

Ajaj... :

[link]

Eddig nem akartalak megbántani, igazából most se akarlak, próbáltam finoman célozni a dolgokra.

De az a helyzet, hogy egy elég buta, "rövidlátó" hölgy lehetsz..

Nézd, én 2 gyerek mellett végeztem el a Műegyetemet, de én akkor is tudtam, hogy ez nem a legjobb nekik, és nem akartam senkit megyőzni arról, hogy de faca a gyereknek este 10-ig velem az egyetemen, vagy éppen 7 hónaposan a bölcsiben. Az egy más kérdés, hogy akkor, abban a helyzetben én így döntöttem, és minden erőmmel azon voltam, hogy a káros hatásokat csökkentsem. Szerinted azóta én hány lehetőséget hagytam ki azért, hogy egyáltalán reggel este velük tudjak lenni? Wc pucoló se vagyok, pedig van 5 szakmám, mérnöki diplomám, nyelvvizsgám, külföldi rokonaim, ismeretségeim..

Egy gyerek normál esetben vidám. A gyermekotthonokban sem sírnak a gyerekek egész nap, és vannak nagyon szerető nevelők, gondozók. Mégis kevés közülük, akiből normális lelkületű felnőtt lesz, sose felejtenek el semmit. Honnan tudhatnád ugyan, amikor két hónapja vagy távol, hogy milyen hatásai lesznek hónapok, évek múlva ennek? Az a minimum, hogy nem fog rád hallgatni, nehezen fog szótfogadni, nehezen fogadja el a döntéseidet, kicsit más lesz a viszonyotok, mint a többi gyereknek a szüleivel, ezáltal kilógtok a társaságból. De ez a minimum. Ezek 16-20 évesen is előjönnek, amikor majd a marihuánás cigi mellől hozzádvágja, hogy neked anno is melód volt a fontosabb mint én, mit ugatsz nekem??

Miért hiszed, hogy ezt megúszod? Honnan veszed a bátorságot? Azért mert most kiegyensúlyozottnak tűnik a gyerek? Hogyan lehetsz ilyen naiv?

Az is más lenne, hogyha tudván tudva előrementél volna külföldre, hogy előkészítsd a terepet, és egy idő után jönne a gyerek is. Akkor, egysze, a jobb életért ez még elment volna..

De így azt érzem, hogy nem is akarod igazán, mert neked ez így jövedelmező.. Hát ehhez itt senkitől sem fogsz támogatást kapni, és nem is csodálom. Én általában az ellenkező oldalon állok, és sokat vitatkoztam itt azon, hogy kell a munka, a pörgés gyerekkel is, de ez már nálam is kiverte a biztosítékot.

Ez van.

én nem hiszem, hogy bárki itélkezne, vagy bántani akarna téged, de te kértél tanácsot.

Szerintem nem jó, ha a nagymama neveli a gyereket, nem ez a dolga, ez a szülő dolga, arról nem is beszélve, hogy a legfontosabb dolgok maradnak ki az életedből, és ő sem hozzád fogja kötni azokat, hanem a mamához. Persze, vannak olyan élethelyzetek amikor egyszerüen nem tehetsz mást, csak nagyon át kell gondolni, nagyon meg kell hogy érje. Irod, hogy párodnak nem jó munka, te sem vagy elájulva a tiédtől, akkor viszont nem értem. Ha azt mondanád hogy egy rövid ideig ez a helyzet, de annyira megéri , hogy utána sokkal jobb lesz, akkor ugy ahogy érteném, de ha semmi nem jó ott kint, akkor...?

tényleg nem itélkezni akarok, de nagyon csalóka ám, hogy a gyerek látszólag jól érzi magát, ez később üthet vissza, de nagyot. Hidd el, ha csak napi egy-két órát vagy vele, neki az is nagyon fontos lehet.

Szóval szerintem ezt nagyon át kellene gondolni

Én értelek is, meg nem is. De egy biztos, hosszú távon ebből baj lesz, és nagyon nagy.

Nekem fél évet volt távol a férjem munka miatt. (két havonta 1-2 napra jött haza) A második gyerek akkor volt egy éves. Gyakorlatilag utána újra meg kellett vele ismertetni az apját, hónapokba tellett, mire újra felfogta, hogy ő hozzá tartozik, és benne lehet bízni. Pedig mi is skypoltunk, meg ilyenek. A lányom, a nagyobb, aki akkor 3 éves volt, nehezen vette a bölcsi-ovi váltást (pedig egyébként imádta a közösséget), elkezdett tikkelni (rángott a szeme), el kellett pszichológushoz hordani. De ez csak egy idő után jött ki, és azt soha senki sem fogja tudni bizonyítani, hogy pont az apa hiányától... De azért valószínűleg nagyrészt attól. És még később is csomó idő kellett, míg minden helyrejött...

Nem véletlenül nem teszi ezt meg a legtöbb szülő, amit te, más is mehetne, hidd el.

A barátnőm is kint dolgozik, két gyerekkel, akik ott járnak közösségbe. Amikor fél évre az egyiknek nem volt helye, a saját anyját "fizette meg", hogy jöjjön ki vele, és legyen a gyerekkel, ott vele. Hogy esténként láthassa.

Én el senkit nem ítélek, mert nem látok a dolgok mögé, de ki mint vet, úgy arat. Ennek valamilyen formában nagy nyoma lesz a kapcsolatotokon... Mi is sokat tanultunk a mi példánkból.

Van olyan, hogy a férjem napi 15 órát van távol, és fél órára látják a gyerekek, de nekik az egy óriási biztonság, hogy van, és minden nap érzékelik a jelenlétét... És nekik a biztonság kell. De nagyon.