Kisgyerekes anyukák, nagymamák: Szerintetek normális dolog? (beszélgetős fórum)
Hát írtad, hogy az anyuka hívogat telefonon nemtetszését kifejezve ezért azért. Így gondoltam, hogy lehetnek konfliktushelyzetek, vagy akár csak ki nem mondott sérelmek mindkét félnél. A gyerekek antennái meg nagyon vevők az ilyesmire.
De legfőképpen, ahogy már írtam is, szerintem csak kamaszos dac és makacsság bújkál benne.
Én mint nagymama úgy gondolom, hogy a gyereket a szülő nevelje, az én dolgom "csak", hogy szeressem. A szülőnek persze elmondom a véleményem, javaslatom, és az ő dolga, hogy mit valósít meg belőle.
Ahogy olvasom, nekem is az jut eszembe, lehet hogy a sulis stresszt is otthon adja le. Ezt sok gyerekről hallom, hogy a suliban jó, otthon pedig kiereszti a fáradt gőzt.
Meg azt is írja valaki, hogy ha fáradt a gyerek akkor ilyen hisztis. Ez is benne van. Na meg hamarosan kiskamaszkorba lép. Ez nem könnyít a helyzeten.
Én mondjuk nem hagynám a szülők helyében, hogy ennyi mindent kiharcoljon. Minden alkalommal ugyan nem mennék bele a vitába, minden kis apróságért, de nem lehet mindent ráhagyni.
Az együttalvás nyilván nem jó, de a sokszori éjjeli bepisilés sem. Ezeknek próbálnék utána járni.
A "lehet", az nem következtetés levonás.
Meg az se, hogy egy 8 éves gyerek az kiskamasz. Nem értem a felháborodásodat irányomba.
Az a gyerek, aki 8 évesen nem tud egyedül aludni - olvastad, otthon is átmegy a szüleihez - aki amikor a nagyival van, tök normális, aki éjjelente bepisil, az minden, csak nem xarkeverő. És a legkevésbé sem aláznám azzal, hogy még jól nyakon is öntöm.
A szülőknek kellene inkább azon elgondolkodni, mit baxtak el, hogy a gyerek ennyire ellenáll.
Hasonló okok miatt szakadt meg egy - korábban barátinak mondható - kapcsolatunk egy családdal. Olyan szinten elkényeztetik a két gyereküket, hogy már mi is szenvedtünk tőle, és pár év után besokalltam. Számomra elfogadhatatlan a viselkedésük.
Az együtt alvás... ezzel nem értek egyet. Az én kisfiam 7 éves múlt, a mai napig velem alszik. Valami miatt - amit ő még nem tud megmagyarázni - nem akar egyedül lenni éjszaka. Én ezt elfogadom, nem árt vele senkinek. Gondolom, 16 évesen már nem velem akar majd aludni :D
Lehet, hogy itt inkább a szülők-nagyszülők közti ellentéten van a hangsúly, aztán a gyereken csattan az ostor.
Már a 2 éves unokám is tisztában van vele, hogy mit tehet meg otthon, és mit nálam. Persze azért próbálkozik ... :)
Egy 8 éves lány már kiskamasz, ő meg másképp feszegeti a határokat.
Szerintem eképp kellene hozzá állni.
A gyerek szorong valamiért/től, ezért viselkedik így, én nem őt hibáztatnám.
Az elkényeztetés sem egyértelmű, legalábbis nem a klasszikus értelemben.
Anyuka és apuka mennyire vannak összhangban a gyereknevelést illetően? Szokott esetleg "kikapni" otthon, és ezért csinál bizonyos dolgokat mások jelenlétében, mert tudja, hogy akkor nem teszik a szülők....
Ez a "kikapás" lehet a szó szoros értelmében, de akár kiabálás, büntetés, szidalmazás is, s a gyerek tudja, hogy mások társaságában ez nem fordul elő, ezért éli ki magát olyankor, ő a parancsnok, ő óhaja szerint történnek dolgok.
Ha nem alhat velünk mem akar jönni
Pedig szeret velünk lenni. Most helyes vagy nem helyes nem tudom , de a férjem miatt ebből az egyből engedtem. Lehet mély pszichés oka is hogy nem akar egyedül aludni. Otthon is átmegy éjjel a szüleihez.
A te házad a te várad. Akár ott az anyja, akár nincs, ott te/ti írjátok a játékszabályokat.
Mi a válasz arra, hogy miért akar veletek aludni?
Továbbra sem irigyellek ;) Ha a szülőkkel nem vagytok egy platformon, nem fog menni. Kis genyók, abszolút kijátszák a nagyokat egymás ellen.
Nagy bajban van szegény kiscsaj, mert a jelen szerint egyáltalán nem támaszkodhat a szüleire. Mert azok gyengék, mint a hajnali harmat :S
Ti tényleg csak egyet tehettek, nagyon kedvesek vagytok, nagyon szeretitek, de következetesen betartatjátok a játékszabályokat. Én drukkolok nektek ;)
Nehezebb helyzetben vagy, mintha a saját fiad, lányod vagy unokád lenne.
Nagyobb a gondotok a menyetekkel és a fiatokkal. Mindenhol máshogyan kell viselkedni. Nyilvános helyen, otthon, vendégségben stb. A gyerek tudja is, de a szülők engedékenységükkel, határozatlanságukkal szembemennek azzal, amit szeretnének elérni.
Nagyszülőként ezzel nem lehet mit kezdeni, mert a gyerek a szülőre hivatkozik és joggal. Ha a nagyszülőknek nincs elég tekintélyük a saját gyermekeik előtt, akkor lehurrogják, nem tartják őket tiszteletben. Ezt miért a gyerektől kérjük számon, a felnőtt gyerekeink helyett?! Velük kell kezdeni.
Pl.nálunk az unokám otthon kézzel is kiválaszthatja a rántott húst a tálból. Nálunk villával. A szülei sosem bátorították, hogy nyugodtan vegye ki úgy, ahogyan otthon megszokta. Nincs is belőle hiszti, vagy probléma. A gyerek tud viselkedni, ha hagyják és nem bátorítják a szülők a helytelen megnyilvánulásukkal.