Kisfiam 2 éves.kb.3 hete nagyon szófogadatlan lett és üt, csapkod ha vmi nem úgy van ahogy szeretné.Mit tegyek? (tudásbázis kérdés)

Szia! Én is nyitottam egy ilyet "2 éves a fiam "címmel.

Most az én fiam abban a stádiumban van, hogy ha nem figyelünk oda rá, vagy nem az történik,amit ő akar, elkezd mindent dobálni ami a keze ügyébe kerül, és mellé káromkodni.(pedig vigyázunk, hogy mit mondunk előtte, de elég 1x kimondani 1 csúnya szót, és hónapokig emlékszik rá) Ha verset mond, akkor a rím helyett is a csúnya szavakat rakja be.Ha rászólok , akkor annál inkább mondja, ha úgy teszek, mintha nem hallanám, akkor meg addig mondja amíg nem reagálok rá.

..és a legrosszabb, hogy nincs olyan amivel büntehetném.Ha odacsapok, nem érdkli, ha bezárom a szobájába, , akkor ott csinál vmi rosszat, vagy tejes csendben van, és nem bírom ki, hogy ne menjek be , mert félek, hogy kárt tesz magában, vagy valami tönkretesz.

Most a Mikulással próbálom elbolondítani, hogy ha rossz ( mindíg felsorolom, hogy mi a rosszaság), akkor csak virgácsot hoz, ha jó, akkor meg ajándékot.És utána megkérdezem, Hogy ugye jó leszel? Válasz: nem.És mit szeretnél kapni a Mikulástól? Válasz: virgácsot.

:-((((

Szia!Az Én Lányomról is nyílt egy ilyen Fórum,esetleg onnan is meríthetsz ötleteket :D

Türelem és higgadtan megbeszélni vele,érti Ő,csak huncutkodik,bohóckodik és a környezete bosszantása is játék számára :( Nálam mostanában a kompromisszum működik: (hisztizik,nem akar öltözni)

Szólok Neki,hogy -Helga,ha nem öltözöl elveszem a babádat és Ő itthon marad..-erre már jön is.A kimondott szavaknak súlya van,ha nem csinálja,akkor tényleg el kell venni Tőle..Mindig gondolkozz előre!Legyen mindig 'B' terved,mert,ha nincs hamar kiborulsz és esetleg oda csapsz neki,vagy kiabálsz vele :( Ami köztudott,hogy olaj a tűzre!!!Mindig legyél rafináltabb,mint Ő,kreatív és cseles,hogy el tud terelni idő előtt az ilyen előre látható düh kitöréseket.Most mennem kell,mert megígértem,hogy befejezem és megyek vele hintázni...Ez van,kompromisszum :D

Kitartást és nyugi..!!! :DDD

Szia!

Lányom 2,5 éves és most kezdte el igazán a dackorszakos hisztiket. Nekem sem könnyű vele, mert néha már télleg semmi nem használ. Se szép szó se az ha a fenekére csapok. Ilyenkor marad az, hogy bezavarom a szobájába. Ha nagyon cirkuszol, becsukom rá az ajtót. Ezt nem szereti, így ilyenkor mindig abbahagyja az üvöltést. De nem könnyű. Szerencsére párom sokat segít és amikor már semmire nem megyek a gyerekkel, akkor ő szól rá. Na ilyenkor rögtön abba marad a hiszti. Nálam nehezíti a dolgot, hogy januárra várjuk a tesót. Valószínűleg emiatt is hisztisebb a gyerek nem csak a dackorszak az oka.

Kitartás, egyszer csak vége lesz ennek a korszaknak. Ne legyen bűntudatod ha a kezére csapsz a kicsinek, néha muszály. Meg kell tanulnia,hogy nem ő a főnök.

Szia!

Semmi különöset nem kell tenned. Elérte a fiad a dackorszakot.Majd kinövi.Csak ésszerű dolgokban engedj neki,de ha lehet ne akkor mikor "hisztizik".Erre ne fordíts különösebben figyelmet, próbálj meg úgy tenni mintha észre sem vennéd. Ha megüt,határozottan szólj rá és fogd le a kezét. Most próbálgatja, hogy mekkora a "hatalma", na és persze az "egoja".Ebben a korban döbben rá, hogy ő egy teljesen önálló személyiség.

Én már két gyereknél túl vagyok ezen:az egyikük földhöz csapkodta magát, a másik pedig faltól falig szaladt "mérgében".Nálam bevált, hogy "szólj majd ha abbahagytad" módszer.különben mindegyikük próbálkozott azzal, hogy ütött.

Most a második fázisban vagyok: kamaszodnak.

Remélem tudtam valamennyire segíteni,bár minden gyerek más és más. De a lényeg:csak határozottan!(akkor is ha más is látja!)

Üdv!

Nekem most 5 éves a kisfiam és én is tudom, hogy mit érzel! Nálunk is voltak ilyen korszakok, sőt, néha még most is van. Mi is kipróbáltunk sokmindent, éppúgy, mint te. Szerintem minden gyereknél más a megoldás, hiszen nem egyformák.

Mikor kb. 2 éves volt és hisztizett beküldtük a hálóba, ahol az ágyon kívül semmi nem volt, amivel tudott volna játszani, bezártuk az ajtót (csak kilincsre, nem kulcsra) és azt mondtuk neki, hogy csak akkor jöhet ki, ha befejezte. Pár per múlva jött is ki, volt, hogy vigyorogva, volt, hogy hüppögve, de megnyugodott. Tudta, hogy semmi értelme a hisztinek. Aztán jött egy időszak, mikor már ez sem használt, néha "elkapta a gépszíj"..... Ekkor a párom dühében összetört egy játékot. Abban a pillanatban csend lett! Következő alkalommal csak megemlítettük a játéktörést, rögtön abbahagyta.

Most, hogy már 5 éves, kevesebbszer van ilyen hiszti. Most a tv, vagy számítógép megvonás a bünti.

Minden korszakban mást kell kitalálni. Lelkileg nagyon-nagyon nehéz! Soha nem voltam én sem a verés híve, de néha muszáj rácsakpni, ami a lelkemnek/szívemnek sokkal jobban fáj, mint az ő kezének/fenekének.

A gyereknevelés szép és kevésbé szép oldalain mindenkinek át kell esni! Ez vár ránk is:-)))))

Azért ne legyen lelkifurdalásod hogy rácsaptál a kezére, néha muszály. Tudom hogy rossz érzés, ez tapasztalat :) de néha nem használ más csak ha kicsit meglegyintem a gyerekemet.

Ez hogy nem veszel róla tudomást nálam is müködni szokott, és ha van olyan furmányos hogy jön utánam hogy lássam, akkor egyszerűen bezavarom a szobájába, és egy idő után abba hagyja és jön ki mintha mi sem történt volna. Egyékbént tényleg nehéz, az én fiam most lesz két éves, és néha akkor elkezd toporzékolni ha a gondolatát nem találom ki egyből. Ő csip is harap is, újra. Egy ideig türelmes az ember, elmagyarázza hogy nem szabad, de miután sokadjára is eljátsza a műbaléhékat már nem veszem fel, és nem hatnak meg a hisztis könnyei, és tényleg lenyugszik ha látja hogy nem ért célt. Persze néha főleg mikor baromi fáradt nem tér magához, na ilyenkor van az hogy rákiabálok, vagy rácsapok, mert már nekem sincs türelmem de nem szokott használni. Ált.ilyenkor a szép, nyugodt beszéd, és hogy odabujok hozzá, az megnyugtatja és el is szokott aludni. De mondom ez nagyon álmos hisztiknél van.

az én kislányom mikor ekkora volt otthon mikor nem tetszett valami,a földhöz vágta magát,ekkor egy orvos tanácsára,ott hagytuk,kitoporzékolta magát és

utána nem volt baj,aztán későre kinőtte ezt a szokását.Most már felnőtt,és az akaratossága azért néha megmaradt.

Tegnap már nem bírtam tovább és a kezére csaptam.Annyira sajnáltam, hogy egész este bőgtem, s mikor elaludt puszilgattam a kézfejét. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy ezt nem szabad, volt, hogy nem figyeltem rá, előfordult, hogy igyekeztem kompromisszumot kötni vele,de valahogy folyamatosan kudarc ér.

Hiába kérem dolgokra percekig türelmesen, máskor parancsolom, vagy esetleg ráhagyom, hogy addig játszon, nézegesse az utcán pl.a bogarakat a fűben míg csak szeretné, egyszerűen semmit nem érek el velük úgy érzem.

Elszalad előlem,rohangál,s mikor futok utána még inkább szalad-azt hiszi kergetem s játszunk, ha hívom már csak azért sem.

Rettenetesen érdekel a véleményetek, mert biztos többen jártok, jártatok hasonló cipőben.Hát nem könnyű,az biztos::))