Kisebbségi érzés (beszélgetős fórum)
Szia sCatgirl!
Sok érdekes dolgot írtál megint :) ami elgondolkodtatott...
"Hidd el, hogy nem azért van kint, hogy "egyedülálló", hogy más csajoknak szabad préda legyen, hanem azért, mert még nem 100%-ig biztos a Ti Kapcsolatotokban." - hát remélem igazad lesz...
Azért aggódok ennyire nagyon emiatt, mert már egyszer pórul jártam így. Volt egy kapcsolatom, ahol fél éven keresztül hiába kértem hogy vállaljon fel. Nem tette meg. Elrejtette a családi állapotát, de nem írta ki hogy kapcsolatban van. Tett fel képeket, de nem rólunk, vagy rólam, hanem tájképeket, ahol jártunk... mert hogy mi tudjuk mi minden történt ott és mit jelent nekünk, de másnak nem kell tudnia...
Szép és romantikus gondolat. A valóság azonban az volt, hogy volt mellettem barátnője... :(((( egész pontosan én voltam a barátnője mellett. Mikor mi megismerkedtünk azt mondta nincs senkije. Hazudott. Már akkor. Hazugságra épülő kapcsolatnak pedig nem lehet jó vége :((( Vidéken lakott a nő, vele hétvégén, velem hétköznap volt. Erről szerintem írtam már lent. Ezért nem vállalt fel. :((((
És az semmit se jelent hogy be akar mutatni a barátainak. Akiről meséltem, ő be is mutatott a barátainak. Mindenki falazott neki, és így utólag belegondolva: vajon mit gondolhattak? ki vagyok én? a szerető? senki nem éreztetett velem ilyet. De akkor is ciki hogy ők tudták akkor amit én nem...
Én még egyszer nem akarok ilyen sorsra jutni. Úgy érzem jogos, hogy nem biztos bennünk, de az sem fer ha addig meg hagyja a lehetőséget másoknak. Márpedig azzal, hogy nem vállal fel bennem ezt erősíti :( Így hogy bízzak benne, hogy nyitva hagy egy kiskaput?
Azt szeretném érezni hogy valaki végre már engem akar, és megelégszik egy nővel, nem háremhölgyet keres. Annyit csalódtam már, többet nem akarok. Ez olyan nagy kérés lenne?
Persze, ha van még joga a fórumnak, akkor nem kell törölni, én csak arra céloztam, hogy az lenne a legszebb, ha már minden rendben lenne és csak mosolyogva olvasnád vissza, hogy miken is problémáztál. De persze egyik percről a másikra nem megy ez.
Közösségi oldalak:
Hugom azért szakított egy korábbi pasijával, mert az nem vállalta fel iwiw-en, hogy kapcsolatban van. Fél évig játszották ezt a veled vagy nélküled játékot. Aztán hugom szóvá tette, hogy még az iwiw-en se, még ott is az van kiírva, hogy egyedülálló a pasiról. Erre mit tett a hímpéldány? Kitörölte, hogy egyedülálló. Továbbra se vállalta be a kapcsolatot, inkább inkább nem írt ki semmit. Kb ez volt a szakításhoz vezető út.
Nálunk páromnál ez úgy volt, hogy én sokáig azért nem tettem ki semmit a családi állapotomról, mert exemtől féltem, aki képes lett volna még megtorolni, hogy összeálltam mással, miután vele szakítottam. Hosszú időnek kellett eltelni, míg ki mertem írni. Meg persze az is bennem volt, hogy amíg a párom nem írja ki.... Nála is sokáig az volt, hogy egyedülálló. Igaz, hogy profilképnek egy olyan képet tett fel, ahol együtt vagyunk (azóta sajnos már lecserélte, de csak azért, mert büszke az új tetkójára és most azt mutogatja). Alapból mondjuk nem egy iwiw-re járó, van, hogy hónapokig fel se megy. Aztán félévente/évente rájön, hogy akkor aktualizálja az adatokat. Már egy éve együtt voltunk, mikor nevetve mondta, hogy most már azért átírhatná... özvegyre :P aztán persze átírta arra, hogy kapcsolatban. De én direkt nem is szóltam ezért, mert kíváncsi voltam, hogy valaha is átírja-e magától. Közben persze evett a penész :P
De mivel Te már szóltál emiatt.... Hát, az tuti, hogy még nem biztos, hogy mi is van. De hidd el, hogy nem azért van kint, hogy "egyedülálló", hogy más csajoknak szabad préda legyen, hanem azért, mert még nem 100%-ig biztos a Ti Kapcsolatotokban. És, ahogy mesélted ez érthető is. Erre csak azt tudom mondani, hogy légy türelemmel, ne cseszegesd emiatt. Ne a többi nőt lásd emögött, hanem inkább arra törekedj, hogy Benned csak a NŐt lássa. A szeretnivaló kedvest, aki nélkül nem élet az élete.
Kisebbségi érzés és bizalom. Az, hogy önmagadban nem bízol, az okozhatja. Hogy másban nem, az nekem viszont pont az ellenkezője, hogy úgy érzem, hogy én jobb és több vagyok, mint más.
Bennem is van mindkettő. Erről inkább privibe írok, hogy egyáltalán érdekel.
Annak örülj, ha szívesen mutat be barátainak. Akkor büszke Rád. Büszke arra, hogy ilyen klassz csaja van. Hogy megszerezte. Minden pasi vadász valahol, büszke a trófeákra, meg arra, hogy ezzel azt mutatja, hogy ő milyen klafa férfi. Egy kapcsolat felvállalása viszont már teljesen más tészta. Az valahol behódolás. Egy vadász hódoljon be a zsákmánynak? Megteszik, de a kettő nem egyenértékű és időben nagyon messze van egymástól. Te is türelmetlen vagy és rögtön akarsz mindent :P Lehet, hogy volt kapcsolatod, ami így ripsz-ropsz működött, aztán vége is lett, mert gyorsan végigrohantatok minden fázison. Hidd el, tartalmasabb és jobb lehet az, ahol józanul, ezerszer megrágva és megküzdve szerzitek meg egymást, mert így sokkal jobban tudjátok értékelni a jót.
Azért választottam a Kisebbségi érzést a fórum címeként, mert nem bízok senkiben, de főleg önmagamban nem.
Nem érzem azt hogy törölnöm kéne ezt a témát. Mert ez még bennem van.
Éreztem hogy szeret, és bántja őt is a külön lét, volt egy szép esténk, de változnom nekem kell. Ahogy írtam is, de ez nem egy nap alatt fog bekövetkezni...
Az a legrosszabb hogy tudom mit kéne tennem, csak nehéz megvalósítanom. Az hogy találkoztunk sok mindenben segített, boldog voltam, éreztem hogy szeret. Ez pozitívan hat rám. Segít a változásban. De még nagyon messze vagyok tőle...
És tegnap már meg is sértődött rám... mert zokon vettem hogy nem vállal fel a közösségi oldalakon, nem írja ki magáról hogy kapcsolatban van, és hogy velem... Szégyell? :((
Azt állítja hogy büszkén mutatna be a barátainak... akkor mért nem vállal fel bárhol és bármikor? Zavar, mert mikor regisztráltam a facebookra, akkor az ő érdeklődési köre és amiért ő ott fent van a Nők, kapcsolat, randi volt... :((( mert elfelejtette visszaváltoztatni, és az utolsó szakításánál kiírta ezt.
Nekem nagyon rosszul esett ezt olvasni, tudva hogy én vagyok a párja... szerintem bárkinek rosszul esett volna... vagy csak nekem???
Egy gombnyomáson veszekszünk... szerinte reklám, ami nem is a párjának szól, hanem másoknak. Legalább minden nőnemű ismerőse is tudná hogy nem szabad préda, mint akár még az adatlapja szerint 1 hete... :( engem ez megnyugtatna, és előre vinne a változásban, hogy megbízzak benne... de nem ért meg.
Szia!
Nem véletlen írtam privibe azt, amit :P Van amit nem akarok nyilvánosság előtt, mert ezt bárki olvashatja.
Mindenesetre örülök, hogy ilyen jól sikerült az estétek :)
Akkor kb. létjogosultságát is vesztette a fórum? :P
Bár azon elgondolkodtam, hogy anno miért pont a kisebbségi érzés címet választottad? Én főleg erre kaptam fel a fejem (ezt megint nem itt magyarázná meg konkrét példával).
Lehet, hogy Nálad is van ilyen, de a leírt eseteidben én nem ezt látom problémának.
Persze a legtutibb az, ha már nincs is semmilyen probléma és sikerül ennyire megtalálnotok egymást a mindennapokban!
Szia! Nagyon aranyos vagy(tok)!
Hááát...
A Westendben találkoztunk, sajnos késtem, várt rám 45 percet!
Nem mertem közeledni hozzá, az arcára adtam puszit, nem fogtam meg a kezét. Éreztem hogy sokszor néz, igyekeztem természetesen viselkedni miközben a szívem annyira hangosan vert hogy féltem ő is hallja :) és majd kiugrott a helyéről!!! :DDDDDD
Úgy volt hogy mozizunk, de mivel késtem, sajnos már leszűkült a kör, csak egy kaland filmet tudtunk volna megnézni, ő akarta, én bevallottam hogy nem, de az ő kedvéért nézzük meg. Átmentünk az Aréna Plázába, de ott is ez volt a helyzet, beálltunk a sorba, mikor meggondolta magát, azt mondta ő se akarja megnézni azt. Vett vacsorát és hazamentünk hozzá. Megnéztük a BK-t, nem mertem közeledni...
A liftben, mint annó első csókunknál bejelentette hogy ad egy puszit... és megcsókolt. Visszacsókoltam. Mennyei volt :))))
Utána is ő közeledett, mert én nem mertem... vad csókolózásba kezdtünk, húzott magához.... a többit a fantáziátokra bízom... :DDDDDDDD
Álomszép volt...
Az egész mesébe illő! Ahogy végre ismét egymásra találtunk! :))))
Önkéntelenül is mondtam neki hogy szeretem. Erre ő: "ezt a Katát én is nagyon tudom szeretni..."
:DDDDDDD
Leírhatatlanul boldog vagyok!!!! és leírhatatlanul szép volt ami köztünk történt... mint egy álomrandin....
Egész éjjel kerestük egymás közelségét, bújtunk egymáshoz... :)
Boldog voltam hogy ismét együtt vagyunk...
Szegény fél hogy csak eddig tartott, hisz "sokszor eljátszottuk már ezt"... :(((
Búcsúzásnál kért, hogy: "Kata, maradj ilyen..."
Láttam rajta hogy mennyire szeretné...
Ilyen szeretnék maradni, hogy boldog legyen, hogy boldogok legyünk végre! Annyit szenvedtünk már mind a ketten, megérdemeljük ezt a kis boldogságot!!! hogy végre egymásra találtunk, nem szúrhatom el!!! :)
Levágatott a hajából. Nagyon jól áll neki az új frizurája! Nagyon helyes ám! :) Míg beszélt hozzám tegnap, végig az járt a fejemben hogy ez a srác engem akar? velem van? de szerencsém van...
Szeretem. Nagyon :) most éreztem igazán mennyire hiányzott nekem!!!
És most éreztem először igazán, hogy milyen nevetségesen viselkedek.... hogy ő mennyire megérdemli a bizalmam és a szeretetem. Hogy ő is csak boldogságra vágyik, és semmi rossz szándék nincs benne, nem akar bántani, és szeret engem.
Most éreztem hogy az idő amit kért nem időhúzás volt, és hogy megéri rá várni bármeddig! :D
Örülök hogy végre nem priviben írsz :)
Nagyon jól sikerült:DDD
Megbeszéltük Ákossal hogy ma találkozunk, de csak egy picit, mert attól fél hogy ha velem lenne, én elkönyvelném magamban hogy megint együtt vagyunk, minden rendben, semmiben se kell változnom, hisz Ákos megint itt van...
Ma Danika anyukámnál alszik,(beteg, anyu vigyáz rá vidéken). Ákos elhívott moziba... ma este. És azt is felájánlotta hogy nála aludhatnék, reggel együtt mennénk dolgozni... :DDDD
Ez pozitív részéről, ha szakítani akarna, ha nem szeretne akkor tenné ezt?
Annyit álmodoztam már arról hogy együtt ébredünk reggel és megyünk dolgozni... :D mert Dani ovija miatt ez eddig nem volt megoldható :)
Remélem jól fogjuk érezni magunkat. Nagyon fogok igyekezni :DDD
Puszi mindenkinek addig is! :DDDDDDDDD
Semmi baj :) örülök ha itt vagy :)
Elég nehéz ha valaki állandóan szúrkál és nincs egy pozitív gondolata se feléd... :(((
Sziasztok!
Hát vége... nem mondta ki, de ez félre érthetetlenül benne volt a levelébe! :S
Tehát ennyi! Most én is szedegetem a szívem darabkáit!
Ez a cimkézés nagyon jó ötlet!:DDDD
Nekem nem segített szakember,én tudtam,hogy ki szeretnék lenni és az is lettem...kb.:DDDD
Én Önmagam akartam lenni de sokáig nem sikerült.Féltem nyitott lenni és mindíg "álarcot"viseltem vagy szerepet játszottam mások előtt.De senki sem szereti a "művésznőket"így rájöttem,hogy ettől nemhogy népszerűbb nem lettem még azok is elfordultak akik kedveltek.
De ez mind abból fakadt,hogy nem szerettem magam ezért azt gondoltam,hogy más sem szerethet így másvalaki akartam lenni.De nem jött be!:DDDD
Ezért alapos önvizsgálatot tartottam és összegeztem a "vállalható"és a kevésbé "vállalható"tulajdonságaimat.Amin tudtam azon változtattam amin nem azt igyekeztem elfogadni e képpen:-ilyen vagyok,senki sem tökéletes!Persze ezek nem nagy dolgok voltak.
Szükségeltetik még egy jó adag humor,önirónia és bátorság,hogy ki tudd magadról mondani a rosszat is és persze a jót is!
Ez nem megy egyik napról a másikra,ez egy igen hosszú folyamat ami alatt hol azt érzed,hogy jobb emberré váltál hol pedig,hogy borzalmas vagy.De ez által találsz rá Önmagadra és akkor már nincs más hátra csak meg kell barátkoznotok és el kell fogadnotok "egymást"!:DDDD
Én már általánosban tudtam,hogy nem stimmel valami,középiskolás koromra leptek el a hullámok és utána jött a felismerés.Még a mai napig is "tanulom" önmagam,de már békét kötöttünk régen!:DDDDDDDDDDDD
És milyen szakemberhez fordulhatnék? neked is ő segített? hogyan pontosan?
Hogy sikerült meggyőznöd önmagad? már gondoltam arra hogy felcímkézem a tükröt, a hűtőt és a monitort (nem viccelek!) bátorító gondolatokkal :) és hátha rögzül valami... :)
Olyan érdekes, hogy sajnos a negatív rossz gondolatokat ami csak árt és mérgez pillanatok alatt sikerül bebeszélnem magamnak :( a jó pozitív gondolatok nem mennek így... ezt az arányt mindenképpen szeretném ellenkezőjére fordítani :) az akarat megvan, csak még nem tudom hogy kezdjem el... hol induljak el... mi legyen az első lépés... :)
Köszönöm hogy segítesz nekem! nem is hittem vonlna hogy ennyi segítőkész ember fog írni nekem! :) Ez is mutatja, hogy rosszul tettem, hogy nem bíztam alapból az emberekben :)
Puszillak :)
Ne hagyd magad,első lépésként állítsd le az Édesanyádat.
Ilyen esetben a szakember nem tömköd tele gyógyszerrel,hanem segít megismerni és átértékelni önmagadat.Nem szégyen segítséget kérni mert van akinek ez nem megy egyedül.
Hosszú évek folyamán meggyőztem magam arról,hogy okos kedves és szeretnivaló ember vagyok.:DDDDDD
Azóta valóban az lettem!:DDDD
Szeresd önmagad,ha valami nem tetszik akkor változtass rajta vagy fogadd el.De a lényeg ne a hibáidat keresd mert azt megteszik mások!
Légy jóban önmagaddal és ezt a többiek is értékelni fogják!
Szia Manul! Nagyon örülök hogy írtál, köszönöm! :)
TE milyen komplexusokkal küzdöttél? és hogy győzted le? hogy kezdtél hozzá? mert szerintem talán elkezdeni lehet csak nehéz... az elején jól venni azokat a dolgokat, jól reagálni rá, ami eddig nem ment...
Önismeret... szakember segítségével? nem szeretnék pszihológushoz fordulni, se máshoz akik teletömnének nyugtatókkal, mindenféle méreggel...
Az én életemben a fő kritikusom az anyukám... :( soha semmi nem jó amit teszek, vagy gondolok, 10 évente kapok egy dicséretet.... nagyon nehéz neki megfelelni, és már nem is nagyon akarok, ebből a szempontból örülök hogy nem vele élek, mert addig mindennapos volt ez a dolog ami nem előbbre vitt, sőt... de akármikor találkozunk, hetente legalább egyszer szoktunk, valami biztos van amibe beleköthet, és finoman szúrkálgathat hogy nem jó... :(
Szia!
Nekem is van néha de szerencsére egyre ritkábban ilyen gondom.Fiatalabb koromban komplexusokkal küzdöttem de szerencsére sikerült a nagy részükön túltennem magam.
Meg kell találni azt az életedben amiben igen is jó vagy és abba kell kapaszkodni.
Ne hallgass másokra,mert sokan nem építő jelleggel kritizálnak és ez nem nagyon használ az önbecsülésednek.
Annak a véleményét és tanácsát fogadd el akikben őszintén hiszel.
Sokan nincsenek tudatában az értékeiknek,de egy mélyebb önvizsgálat,akár szakember segítségével,nagyon sokat segít!
Légy önmagad,ne akarj megfelelni minden áron csak annak aki megérdemli.
Hosszú és rögös az út de légy pozitív,mert mások a vidám nyitott emberek társaságát keresik!
:DDD Jól van! Én érzem, h nagyon képlékeny vagy! Kapsz kedvezményt! :P
Jó úton haladsz! Csak legyél türelmes! Hidd el az is hosszú út volt amin idáig eljutottál! Most meg kell találnod a vissza vezető utat is! De menni fog, mert erős vagy! :)
Igen, akarok róla beszélni :D
Az eddigi tanácsokat is felszámítod? Sokba fogsz kerülni nekem... :)
Hmmm! Én felébe leszámítom! :P
Akarsz róla beszélni? :P
Menj ha szükségét érzed, mert fiatal vagy még a boldogtalansághoz!
Ő ilyesmivel foglalkozik, baráti áron alkalmanként 3ezerért... .... ....
és legalább 3-4 alkalmat jósolt, hetente 1-et...
Anyagilag nekem meggondolandó... és hát nem tudhatom hogy mi lesz a vége... Itt is sok múlik rajtam, hogy akarnom kell...
Már jártam nála, akkor feloldott bennem egy csomó régi dolgot... az egész olyan volt mintha hipnózis alá kerültem volna... megnyíltam úgy hogy magam is meglepődtem, és olyan volt mintha a fájó dolgokat újra átéltem volna... nagyon sokat sírtam, zokogtam... de azóta tudok róla beszélni úgy mint egy hétköznapi dologról, miközben nem az...
Szerintem van benne igazság! Fontold meg és radikális változást generálj belőle! :)
Mi itt leszünk és segítünk amennyit tudunk! :)
ÉN is szeretnék már boldog lenni... Nagyon sok okos és olyan dolgot írtatok ami hatással volt rám... olyan gondolatok amivel szeretnék azonosulni, csak valami blokkolja bennem...
EGy barátnőm szerint a múlt beli dolgokat sose dolgoztam fel, helyette bezárkóztam és most nem tudok nyitni... ragaszkodok a régi dolgokhoz, amik csak megmérgezik a lelkem, mind csak tudatalatti, és ha el bírnám engedni, a gondolkodásom is teljesen átalakulna...
Ti ezt hogy gondoljátok?