Kisállat biztosításánál milyen papírokat kell beküldeni a biztosítóhoz? (tudásbázis kérdés)

anyagi okokból semmiképp, csak NE szenvedjen az álllat!

megértelek!

kitartás! puszi!

igen, nem vagyunk egyformák. mindenkinek egyéni döntése, hogy mit tesz.

mondjuk, ha nagyon szenved az állat, és ennek jól látható jelei vannak, lehet, hogy az állatnak is jobb lenne... nem tudom. 1x kellett sajnos az egyik kutyánkat elaltattatni, borzasztó volt!

de írtam már, nem?

nagyon megrázó és kemény volt... a halála! pedig ő 1 perc alatt elment. összeesett és kész, nem bírtam nézni, elköszöntem tőle, egyet dobbant a szíve, és annyi, a mai napig azon a helyen ahol ez történt, rosszul vagyok:(((((((

kívánom, hogy te ne éld át ezt!!!!!

Egy siket kutya bizony megterhelő és erőt próbáló feladat lehet. De hiszem, hogy szeretettel, törődéssel még ha lassan is, de orvosolható a nevelése.

Azért sok türelmet a kis drágához :) :)

nehéz lenne elengedni, te is próbálsz mindent megtenni, le a kalappal előtted.

nekem 31-én lesz 1 hónapja, hogy meghalt a német dogom, a mai napig gyászolom:((((((((((((

most van egy argentin dogunk, aki siket, vele még nehezebb.

nagyon remélem, hogy nem fog szenvedni a kutyus, mert az számodra is borzasztó lesz!!!!!!!!!!!

Fájdalmai nincsenek, így még nincs kínlódás hála az égnek. Most már én is azt mondom, hogy a műtét csak rosszabbított volna a helyzeten. Mindenestre azt nem fogom hagyni, hogy szenvedjen. Nincs az a pénz, hogy azt hagyjam.

Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat és az aggódást. Olyan kevesen vannak, akik megértik ezt.

Végigjártuk a poklok poklát. Nem műtik. SEhol sem. Budapesten sem. A kora miatt. Mert nem bírná a szíve, és egyébként is felesleges. Mondták, ha gondoljuk akkor vigyük fel egy teljes test szkennerre, egy szívultrahangra és egy vérvételre, hogy kiderüljön, hogy rosszindulatú-e a daganat vagy sem. De ha nem műtik így se úgy se, akkor nem teszem ki egy 140 kilométeres útnak, és egy stresszes napnak. Már így is teljesen be volt stresszelve a végére, már elege volt az állatorvosi rendelőkből és az állatorvosokból akik nyomkodják, szúrkálják. Ha jóindulatú akkor azért nem műtik, mert van még másfél-két jó éve. Ha rossz indulatú akkor meg azért nem műtik mert végtageltávolítás, kemoterápia és a hátralévő másfél-két éve csak szenvedés lenne. Pedig bevállaltunk volna minden anyagi költséget. Megmondta a doktornő, hogy 15 éves pályafutása alatt ilyet nem látott, aki azt mondta, hogy pénz nem akadály, kifizetjük a kemót, mindent, csak ne haljon meg a kutya. Azt mondta, hogy a gazdák ilyenkor inkább megszakítják az életfolyamatot. És tudatta velem, hogy jobb, ha tisztában vagyok azzal, hogy én is bármikor megszakíthatom Jázminka életfolyamatát. Azt hittem a guta megüt. Megmondtam, hogy nekem NEM EZ A CÉL.

Igazából max. 2-3 órát bírna a szíve altatásban, a műtét lehet 4-5 órát venne igénybe. Mondtam, hogy akkor legalább a fogkövet távolítsuk el, az fél óra altatásban, de három állatorvos is nemet mondott, hogy nem, mert a szíve. Mert ha nem ébred fel...

Hétfő óta már nem sírok, beletörődtem. De hihetetlenül fáj látnom, hogy így megöregedett. Míg élek szívem minden szeretetével szeretni fogom, akkor is, ha már nem lesz velem. Árgus szemmel figyelem, és azon vagyok, hogy boldogan, fájdalmak nélkül éljen. Ha meg már látom, hogy fájdalmai vannak, akkor gondoskodni fogok arról, hogy fájdalmak nélkül menjen el.

teljesen megértelek, én a tavaly elhunyt német dogomat a mai napig síratom. nekem az annyira fájt, mikor elveszítettem 6 évesen, hogy a falat kapartam fájdalmamban:(((((( mi is a gyerekünknek tekintettük, és mindent megtettünk érte, de sajnos, a tavalyi nagy meleg betett a szívének, egyszer csak leállt, borzasztó volt!

azóta van egy siket argentin dogunk, naplót is vezetek róla. elég kemény és nehéz az élet vele, de őt se vittem volna vissza, vagy adtam volna oda senkinek:( pedig tényleg embertpróbáló a viselkedése.

remélem, hogy nem kell látnod a szenvedését, a fájdalmát, mert annál sincs rosszabb, az állatnak sem jó, és nektek sem. kitartás, drukkolok!!!!!!!!!!!

Tesómnál egyik kutya allergiás, a másik szívbeteg. Emiatt az egyiknél pont allergiára nem köt neki a biztosító (illetve amikor kiderült, fizettek a tesómnak, de utána a biztosító kivette a biztiből az allergiát.)

A másik kutyánál pedig, miután kiderült a baja, a szív és érrendszerit vette ki a biztosító.

Az ilyet szerintem tisztázni kellene, mielőtt kötsz.

A gondolatát sem tudom elviselni annak, hogy eljön az a nap, amikor már nem lesz velem. Az életemnél is jobban szeretem. 2007. május 27-én hoztuk el a menhelyről, akkor volt olyan másfél-két éves forma, hihetetlenül szomorú történettel. Elmentünk, hogy hozunk egy fekete fiú kutyát, és végül hoztunk egy zsemleszínű lánykutyát. Tudniillik Ő választott minket, nem mi Őt. Odaállt a kennelhez és elkezdte csóválni a farkát. A férfi, aki kiadta nekünk mondta, hogy nagyon szimpatikusak lehetünk neki, mert amióta ott van ki nem mozdult a kennel sarkából, mert annyira megrendült a bizalma az emberekben. Így, ezek után nem hagyhattuk ott. 8 évig éltünk vele kertes házban, félig benti, félig kinti kutyaként, mikor is tavaly úgy hozta a sors, hogy lakásba költöztünk és egy másodpercig nem volt kérdés, hogy jön velünk, és nem hagyjuk a kertes házban anyósomékkal. Ő nem csak háziállat nekünk, ő a mindenünk, a gyerekünk. Lehet ezen nevetni, sokan meg is teszik, mert nem értik ezt, mondják, hogy csak egy kutya, majd lesz másik, de nem, ő nem csak egy kutya, ő több annál, több egy családtagnál is, nekünk ő a mindenünk, és soha nem fogja egy másik kutya sem pótolni.

11 éves most már. És annyira fáj látnom, hogy megöregedett. A látása, a hallása, a mozgása, az étvágya semmi sem a régi már. Imádkozom, hogy még nagyon sokáig velünk legyen.