Kinek mondanál köszönetet az életben elért eredményeidért (beszélgetős fórum)
Az embert minden cselekedete,emberi kapcsolata formálja valamilyen szinten. Viszont ugye vannak olyanok,akik abban a pillanatban jónak tűnnek, viszont így utólag visszagondolva jobb lett volna,ha ők nem formálnak rajtam semmit. Szóval én a szüleimnek,a családomnak,hogy olyan gyerekkort biztosítottak,amilyen volt(az akkori legjobb barátomat kihagynám a köszönéssorozatból)
Aztán az exemnek,a mostani(már 8éve) legjobb barátnőmnek,a páromnak,a volt legjobb fiú barátomnak.És azoknak akik azért léptek az életembe,hogy egy szakaszán átsegítsenek:)
Na és nem utolsó sorban magamnak,hisz mindenki a saját sorsának kovácsa.:)
"nekem nem kell tennem semmit"
Azért ezzel nem nagyon értek egyet. Vagy legalábbis nem ebben a formában. :)
De sejtem, mit akartál ezzel kifejezni. ;)
Hűű, most olvastam el, hogy mire is gondoltál pontosan...
Azért sokaknak inkább nem mondom el... Lehet, nem venné jól ki magát, ha odaállnék a nagyanyám elé, és azt mondanám: köszönöm, hogy belém rúgtál még jópárat, mikor a földön feküdtem, mert végül felálltam, és a rúgásaidtól még erősebb vagyok.
(Mellesleg: visszakapja ő ezt az élettől... És ha tehetném, enyhíteném neki. De vannak dolgok, amiknél csak annyit tehet az ember, hogy ott van, és meghallgat.)
Pont ezt akartam írni én is! :)
Mindenki, akivel kapcsolatba kerültem, formált rajtam, és csakis így válhattam azzá, aki vagyok, erényekkel és hibákkal teli indivídum!!!
Mindenkinek!
Aki bunkó volt, az erősített, aki támogatott, az jobb emberré tett.
Így van! :)
Az általános iskolai osztályfőnökömet semmiképp se hagynám ki, természetesen a Páromat sem. Az évek során nagy hatással volt rám 4 barátnőm és 3 barátom, és kétségtelenül a gyermekeim is nagyban hozzájárultak a mai énem alakulásához. :) A szüleim? Természetesen, bár nekik inkább a nevelésben és az értékek kialakításában volt részük - rendkívül fontos mindkettő -, de abban, amit elértem nem igazán volt részük.(Lehet, ez hálátlannak tűnik, de azért, amilyen lettem, valóban hálás vagyok nekik!)
A lehetőségekért, amik nyíltak előttem, a gondviselésnek.
A nevelésért, lelki támogatásért elsősorban a szüleimnek, de mindenki másnak is, aki mellettem állt.
Azt, hogy ilyen alapokkal elértem az eredményeimet, azt magamnak.