Kinek mi a tapasztalata: hogyan működik, ha a párjával azonos vallású, vagy egyikőjüknek van, másiknak nincs vallása? (Csak akit érint) (beszélgetős fórum)
Kedves lányok, hölgyek,
köszönöm mindenkinek, hogy vette a fáradságot, és bekapcsolódott a fórumba.
Nekem elég, ha mindenki a saját életének tapasztalatait írja le, azt, ami őrá vonatkozik.
Nekem fontos, amit mondtok, mindig végigolvasok mindenkit (precíz ember lévén), és olyan kellemetlen érzés az egymásról való vélekedéseiteken végigmenni, főleg, mert én is azt tapasztalom, hogy végletesen különböző helyzetekben is lehet boldogan élni.
A kettő nem nullázza le egymást :)
Kérek még saját tapasztalatot, még, még, még!! :D
Mi nem vallásosak teljesen mással szórakoztatjuk magunkat. Nem bibliából olvasgatunk, idézgetünk és elhiheted, hogy ettől teljesen normálisak, becsületesek, stb. vagyunk.
Mi is szoktunk beszélgetni csak nem istenről és bibliáról.
Azt szeretem egyébként e legjobban, hogy előadjátok mennyire szuperek vagytok.
Nekünk nem kell fényezni magunkat:)
Van egy tag, akinek a férje lelkész és elég rendesen terrorizálja, pedig mélyen vallásos család.
Nem, nem akarok erről vitázni, de azért visszavehet nyugodtan mindenki.
Mi is egy olvasós beszélgetés család vagyunk. Ha hiszitek ha nem, de minket jobban szórakoztatnak Dan Brown vagy más írók könyvei.
Mi nem kényszerítjük egymást arra, hogy higgyen abban amibe mi hiszünk. Elfogadjuk egymást úgy ahogy megismerkedtünk. Nem kellett rosszul éreznünk magunkat ilyenek miatt, sőt más miatt sem.
Én szeretem Leslie L. Lawrencet a férjem utálja, de ettől nem érezzük rosszul magunkat.
:)
Mi újságból is szoktunk egymásnak felolvasni. :)
A gyerekeink falják a könyveket! Igaz, ők nem olvasnak fel belőle, de egy-egy érdekességet szívesen megmutatnak, ha látnak pl. a neten, vagy valamelyik fiataloknak szóló magazinban.
Hát, mi ilyen olvasó, beszédes család vagyunk.
Csak költői kérdés volt.
A könyveket általában én is egyedül olvasom. A Biblia lehet olyan amit érdemes átbeszélni, ahogy vannak akik a horoszkópjukat beszélik át, egy-egy nehezebben értelmezhető résznél megnézve, hogy a másik mit gondol róla.
A templomban például egy egész tömeg előtt olvas fel belőle a pap, prédikációt is tart, és még a családok otthon is átbeszélhetik a hallottakat. Legalábbis érdemes, ha nem csak vasárnapi hívő valaki.
Nekem ezek a dolgok nem furák.
Nem mondom, vannak fura dolgok, amiken én is csodálkozni szoktam, mint pl. az otthoni problémákat orvosolva, ahelyett, hogy a társával beszéli meg, egy másik neművel jobban tudja, sőt, házasságtöréssel igyekszik megoldani. Ez -háziasszony lévén- olyan számomra, mintha elromlana a sütőm, és a szomszédba hívnám a szerelőt.
De a lényeg, hogy az otthoni közös Biblia olvasás számomra nem fura, és attól, hogy valaki hisztériás rohamban fetreng, még ugyanúgy őszintén gyászolhat. Van aki szülés közben hangosan kiabál, van aki nem. Van aki szex közben hangos, van aki nem. Nem lehet a külsöségekből egyértelműen megbélyegezni senkit sem. Attól, hogy nagy a hangja, ugyanúgy élvezheti, mintha néma.
Nekem a férjem minden reggel felolvas az újságból. Meg tudok bolondulni tőle...:)))
Mi is szoktunk beszélgetni a Bibliáról, de azon meg ő akad ki, mert ő szó szerint értelmezi, én viszont a mögöttes tartalmat keresem.
De azért jól megvagyunk :)))
Most tőlem várod a választ, vagy én akasztottalak ki?
Igen, nekem ez fura. Én minden könyvet egyedül olvasok, ha a férjem is elolvassa ugyanazt, akkor lehet beszélünk róla, de nekem ez olyan álszent dolognak tűnik, hogy bizonygatja valaki mennyire vallásos és már a férje is megtért, stb. mert együtt olvassák a bibliát és meg is beszélik.
Ez egy szerep túljátszása.
Pont ugyan az az érésem ezzel kapcsolatban, amikor valaki abból ítéli meg valakinek a gyászát, amit épp lát.
Lehet nem az gyászol igazán, aki hisztériás rohamban fetreng...
Kicsit elgondolkoztató számomra, hogy páran megrökönyödnek azon, hogy én a férjemmel olvasom a Bibliát, és még beszélünk is róla. Ugyanakkor ugyanezek az emberek talán nem lepődtek volna meg, sőt helyeselték volna, ha azt írom, hogy esténként pornót nézünk?
Ez az idézet jutott eszembe: "...a jót rossznak mondják, a rosszat pedig jónak..."
A kettő között csak adminisztratív eltérés van....
Egyébként a valláskülönbség annyira lehet gond, mintha az egyik húsimádó, a másik meg vegetariánus.
Elfogadás, kompromisszum, vagy tolerancia.
Persze, általában együtt készítjük el a reggelit, és miután elpakoltunk, beszélünk meg egy-egy bibliverset, és azt, hogy hogyan tudnánk alkalmazi a tanácsait, vagy mit tanulhatunk belőle. Ez a napból nem vesz el sok időt, mégis sokat jelent.
A többi időben természetesen mi is sokat "vihogunk", szoktunk viccelődni, és meg lehet szólni, de még veszekedni is. Mindketten hirtelen természetűek vagyunk, makacsak.
Voltunk nyaralni, sokat úsztunk, esténként sétáltunk, sőt bulizni is el szoktunk járni. Jólesik a nagy melegben 1-1 pohár jó hideg sör. Eljárunk szaunázni -ezt főleg télen, mert mostanság tökéletesen helyettesíti ezt a padlás is :)-, ha futunk, akkor általában közösen megyünk, stb...
És szoktatok mást is csinálni?
Én pl. nagyon szeretek a férjemmel vihogni azokon a hülyeségeken, amit mi találunk ki, illetve bicajozni, stb .
Bibliát átbeszélni, együtt olvasni, soha sem jutna eszünkbe.
Biztos nagyon jo ember vagy, en pedig nyilvan elkarhozom, csak olvasva amit irtal, hat nem tudom, azt hiszem az en hazassagom hamar megromlana, ha hirtelen ferjem bibliaolvasgatasra es annak atbeszelgetesere fognam.
Ne vedd szemelyesnek, nem ismerlek, csak furcsa.
:D
Elmeny lehet a ferjednek lenni.
További ajánlott fórumok:
- Ki, hány éves korában költözött össze a párjával? És a többi kérdés:)
- Ki hogyan ismerkedett meg a párjával?
- Zavarna téged, ha a Párod szoros barátságban marad a volt párjával, akivel több éven keresztül együtt élt?
- Szerintetek egy pillantásból kiolvasható, hogy tetszel a másiknak?
- Elmúlhat a szerelem attól, hogy az egyik néha olyat tesz, ami a másiknak nem szimpatikus vagy idegesitő?
- Az igaz lehet, hogy legtöbben nem életük párjával élik le az életüket?