Kinek mi a tapasztalata: hogyan működik, ha a párjával azonos vallású, vagy egyikőjüknek van, másiknak nincs vallása? (Csak akit érint) (beszélgetős fórum)

Én most azt gyakorlom, hogy reggel, mielőtt kikelek az ágyból, összegyűjtöm azokat a dolgokat, amikért hálás vagyok. Nem lényeg, kinek, a hála a lényeg. ezzel gyakorlatilag megerősítem magamban, hogy szép az élet, és érdemes folytatni :) És higgyétek el, ha hálásak vagyunk azért, mert van mit ennünk, mert ki tudtuk fizetni a számláinkat, mert van kit szeretnünk stb., máris kisebbnek látjuk az addig nyomasztó gondjainkat...

Próbáljátok ki, működik! :)

Jelképes értelemben.

Régen volt, hogy meg is kérdezték egymástól emberek, hogy "Hogy halad a szekér?"

Ma már lehet más hasonlatot is használni. Olvastam már olyat, hogy csónakhoz hasonlították, ahol mindkettő evez.

Remélem, hogy érthető a hasonlat.

A boldogság nem jön magától, azon mindkettőnek dolgozni kell. Időnként keményebben is.

Sok minden van a világban ami nem jól működik.

Én azt nem tartom szerencsésnek, hogy ha valami rossz dolog történik hajlamosak lehetünk az Istent hibáztatni, a jó dolgokat pedig természetesnek vesszük, mintha az járna nekünk. Törekedni kell mindenért hálát adni, és bízni a kegyelemben.

Erről eszembe jutottak az atomszerencsétlenségek. Milliók élete ment tönkre, emberi felelőtlenség, mulasztások miatt.

Isten a felelős? Emberek döntenek. Isten semmit sem old meg erőszakkal. Az embereké a választás, és élvezik annak gyümölcsét, vagy isszák meg a levét.

A házasság egy közös iga. Nem úgy van, mint a mesében, hogy "boldogan éltek, míg meg nem haltak". A házasságban nem előtte, hanem utána jönnek a bonyodalmak, mert még ha hasonlítunk is, nem vagyunk egyformák.

Namost, ha nem azonos az értékrend, akkor nem úgy tudjuk húzni a szekeret.

Olyan, mintha 1 igába raknának egy ökröt, és egy szamarat. Mindkettő megsinyli. Az egyik menne, a másik nem bírja a tempót.

Nem véletlen, hogy az igát használja a Biblia.

Persze, ha, bár két eltérő vallású, de azonos értékrendű valaki, még tökéletesen működhet a házasság. Én hallottam olyanról, hogy keresztény és muszlim tökéletes összhangban élt. Még az is valószínű, hogy probléma esetén azonos megoldásra jutnak, hisz alapelvekben ugyanaz van a Koránban, mint a Bibliában.

Térítesz!

Csak le kellett volna írnod, hogy működik a te kapcsolatod a vallást figyelembe véve...

"Igen, egy hívő sem tökéletes, de legalább erre úgy törekszik, hogy a Bibliát olvasva Isten valódi kívánságának feleljen meg."

Nem kell ehhez biblia, lehet másként is törekedni. Miért gondolod azt, hogy az a jobb, aki a biblia olvasással törekszik valamire?

"Elhagyja apját, anyját, és feleségével tart..". Igen, már nem a szülők a legfontosabbak, hanem a feleségem..."

Tipikus anyós utálás. Erre biztat a biblia? Nem szép dolog. Vannak gyerekeid? Milyen érzés lesz, majd ha le sem sz@rják a fejedet, mert ezt írta a biblia?

"korán felkel, eledelt a háza népének, a lustaság kenyerét nem eszi..."

Ez is érdekes! hol van Isten, amikor a munkahelyek megszűnnek? Nem látja, hogy ebből sok ártatlan embernek milyen lesz az élete?

Valamint régen megdőlt már az is, hogy a férfi tartja el a családját. Én nem lennék képes arra, hogy lássam tönkremenni a férjemet a munkába, mert a biblia azt írja, hogy az ő feleadata ellátni a családját...

Nem volt sok kapcsolatom katolikus egyházzal, csak az a néhány amit leírtam.

Anyukám temetése, fiam keresztelője. Ezekben az esetekben minden a pénzről szólt.

Biztos vannak kivételek és azt is tudom, ha ilyen ritkán teremtek velük kapcsolatot, akkor nem biztos, hogy találkozni fogok mással is.

A férjem, mint írtam volt első áldozó, még kicsi volt 6-7 éves, csak rossz dolgokra emlékszik abból az időből.

Az örökös rendszabályozás, az éheztetés, mert ekkor nem lehet enni, akkor nem lehet enni, térdelni, mert úgy illik, stb.

A fiam, amikor ovis volt, akart járni hittanra, természetesen nem tiltottam meg, de 3-4 alkalom után azt mondta nem tetszik neki, inkább nem járna...

Az erőltetés kifejezetten rossz. Isten sem erőltet semmit senkire, hanem megadja a lehetőséget a választásra. Szerintem egy szülő, egy férj/feleség nem tud mást tenni, mint elfogadni a másik választását, és legfeljebb példát mutatni.

Nálunk volt hosszú idő, amikor csak én olvastam a Bibliát, és nem is abból adódtak a problémák, hogy nem tetszett, hogy ezt teszem. Minden családban vannak gondok, amiket meg lehet oldani saját kútfőből, ami tévedhet, és Isten tanácsai alapján is.

Hallottam már olyanról, hogy valaki lelkész/templombajáró/egyházi vezető..stb mégis tesz olyat, amit nem kéne. Nem könnyű Istennek tetsző életet élni, és lehet, hogy erre törekedve jobb lesz valaki élete, de akkor sem tökéletes.

Volt korábban negatív megjegyzés hívőkre. Teoriákat állítanak fel róluk, amik nem csoda, hogy megdőlnek, hisz egy hívő még nem szent, és dolgozik azon, hogy lenyesegesse a természetének vad hajtásait. Ahogy egy háziasszony is el tudja rontani a kaját, sőt, még időnként egy mesterszakács is.

Igen, egy hívő sem tökéletes, de legalább erre úgy törekszik, hogy a Bibliát olvasva Isten valódi kívánságának feleljen meg.

A házasságra nézve pl. a Biblia azt mondja: "ti férfiak, szeressétek feleségeteket, mint saját magatokat... " Sokan még házasság után is előrébb tartják a szülőket 1-1 vita során, pedig írva van: "Elhagyja apját, anyját, és feleségével tart..". Igen, már nem a szülők a legfontosabbak, hanem a feleségem...

A feleségeknek is ad tanácsot (érdekes módon mindig előbb a férfit inti): "Tiszteljétek férjeteket..." (nem egyszer hallottam, hogy a nő lekicsinyelte, talán még le is hülyézte a férjét) "korán felkel, eledelt a háza népének, a lustaság kenyerét nem eszi..." Ez csak pár tanács. Rengeteg van, amit együtt megvizsgálva, sokkal jobbá lehet tenni a házasságot. Van akinek ezek a dolgok talán olvasás nélkül is mennek, de rengeteg a tanácstalan ember. És ki tudna jobb tanácsot adni, mint a teremtőnk, aki teljesen ismer, és tökéletes?

Milliók életét tette teljessé, hogy alkalmazták a Biblia tanácsait. Az élet minden területére, még az egészségre vonatkozóan is vannak hasznos útmutatók.

Ahogy a Timoteuszban van: "A teljes írás Istentől ihletett, alkalmas a tanításra... élő, és ható..."

Szerintem nem csak a pénzről szól az egyház. Mármint a róm. kat.-ról beszélek, mert én ugye abban vagyok érintett. Nekem több ismerősöm van, aki nem fizet egyházadót és mégis összeadták őket, megkeresztelték a gyerekeiket stb. Szerintem ebben megint sok a rossz hír keltés sajnos.

Egyébként Jézus alapította az egyházat és így akkor el is dőlt, hogy van-e rá szükség. Van. Magányos vallásosság nem működhet tartósan jól. Ideig óráig igen, de aztán ellankad. Természetesen hinni Istenben kell, az egyház ehhez "csak" segítség.

Még annyit, hogy két unokatesómat is "elkapták" a jehovisták, amikor tiniként a szüleik váltak. Na, azóta mindketten családot alapítottak, stb, stb. sok-sok évig hozzánk sem szóltak, amikor rájöttek, hogy minket nem lehet megtéríteni.

Pár éve én kezdeményeztem a találkozást, hogy a gyerekeink megismerjék egymást.

Azért az ledöbbentett, hogy hogy élnek, városon, de még egy rozoga WC-be végzik a dolgukat az udvaron, nincs fürdőszobájuk... ami azért is ledöbbentő, mert ott a picike gyerek ugye... a pénzük java részét, amit keresnek, beadják a jehovista közösségbe, hogy azok még több Őrtornyot hirdethessenek, meg persze, hogy az ő vallásfőik még jobban élhessenek, utazgathassanak, bla, bla... és ezzel most nem lenézem az uncsimat, de az azért nagyon durva, hogy nem tesz meg annyit a családjáért, hogy egy fürdőszobát csatoljon a házukhoz, inkább másoknak adja azt a pénzt! Ez az egész, ez az elvakultság nagyon nem normális dolog.

Én református suliba jártam, ahol minden nap "áhitattal" kezdtünk, meg énekeltünk - ez eddig szép és jó és még tetszett is, de - és itt van a de - amikor hatalmas pénzeket kaptak utánunk az igazgatónő, vele is egyre jobban elszaladt a ló... lassan már ott tartott, hogy az ösztöndíjunk felét is el akarta kérni!

Szóval ha pénzről van szó, minden vallási felekezet, ill. szekta bevadul! A pénz kérdésében mindenki megmutatja a foga fehérjét, én ezt tapasztaltam az életem során.

A katolikus egyházat nem kell bemutatni mennyire gazdagok, mennyire pénzéhesek - s persze bort isznak és vizet prédikálnak (tisztelet a nagyon-nagyon kevés kivételnek).

Nálunk, reformátusoknál az előbb írtam le, hogy a pénz kiábrándulttá tesz, mert elvesztettük a hitünket már utána az egész dologban!

A szekták sem különbek, főleg a jehovisták, a Hit, meg a mit tudom én még milyen gyülekezetek, akik tökre különbnek tartják magukat a többi nem olyantól, mint ők, közben meg 10%-okat kell befizetni a közösbe... stb. Szóval ez is olyan, mint a politikusoknál, ha pénz kerül a kezükbe, már nem számít semmi!

Én értem, hogy a többieknek mi a furcsa abban amiket ti írtok... Mi is olvassuk a Bibliát ha úgy érezzük. A gyereknek is olvasom sok más mellett a korosztályának megfelelő formában. De nem "intézményesen" kötelező jelleggel, kényszeresen. Pláne nem reggeli után, mert mi olyankor dolgozni és óvodába indulunk...

Istentiszteletre is elmegyünk ha úgy adódik és mindegyikünk szívesen jön, de nem kötelező program, ha valakinek nincs kedve, nem kényszer, csak úgy megyünk amikor mindenki szívesen van ott.

Én úgy gondolom, látványos külsőségek nélkül is élet egy család hitben, nem kell ezt képen nyomon demonstrálni. Ismerek én is olyan családot, ahol az étkezőasztal mellett mindig nyitva egy könyvtartón ott a Biblia, 9 gyerek van, étkezések előtt mindig egyikük hangosan felolvas belőle. Közben állandó az üvöltözés, a gyerekek egymással is agresszívek, közben gyakorlatilag ők vezetik a háztartást és nevelik a kicsiket. Mindeközben napi szinten veri őket az apjuk Isten nevében, mert szerinte ez van a Bibliában... És ez nem egy családban így van, én megértem ha visszatetszést kelt. Nekem szimpatikusabb ha valaki a mindennapok békéjével és a tetteivel bizonyítja a hitét...

Nem feltétlenül a szülők hibája....az én korosztályomban nagyon sok gyereket nem kereszteltek hanem névadóztattak,mondanám hogy felsőbb nyomásra....aztán pedig mikor az a korosztály akarta kereszteltetni a gyerekét jött sokféle akadály...mostanábban lazábbak felénk e téren de pár éve még nem keresztelték meg a gyerekeimet mert a leendő keresztszülők nincsenek megkeresztelve mert akkortájt alig kereszteltek:( most pedig képmutatásnak tartották volna hogy csupán azért mert "szabály" tegyék meg ezt....hivatalos akadálya is volt....10 alkalommal "oktatásra" kellett volna járniuk kizárólag szombat délutánonként amikor a férj olyankor mindig dolgozott.....és hasonlók....

Mostanára lazultak kissé a szabályok és úgy néz ki talán meg tudjuk helyben kereszteltetni a gyerekeinket....

Nálunk én gyerekkoromban névadóztatva voltam,iskoláskorban magamtól kezdtem el református hitoktatásra járni az iskolában,és szombatonként a lelkészhez külön....nem keresztelt meg vagyis senkit csak különböző feltételek fennállása esetén tette volna ezt meg,emiatt elmaradtam,csalódtam....tizenéves korom elején lett megkeresztelve az unokatestvérem görög katolikus szertartás szerint amihez mi is csatlakoztunk a húgommal(apukám gr. katolikus,anyukám református,egyikük sem volt soha templombajáró a hit,vallás nem játszott szerepet a mindennapjainkban,de nem is tiltották,semleges dolog volt nálunk-apai nagypapám gr katolikus volt,mama református,minden gyerekük gr katolikus lett,papa halála után idős korában kezdett mamám református istentiszteletre járni,addig a katolikus vallás dominált a családban)

Férjem református,hozzám is közelebb áll,a gyerekeimet e vallás szerint szeretném majd megkereszteltetni-mivel ragaszkodtunk a keresztszülőkhöz és nem akartunk ezért máshová elutazni eddig nem sikerült,közeli tervben van.

Nekem a hit fontosabb mint önmagában a vallás és a templomba járás...a gyerekeim is maguktól mentek mindig hittanoktatásra,és mindig reformátusra kérték hogy írassam őket vagyis írjam alá hogy engedem....

Ez elég gúnyosra sikerült, pedig azt szoktuk hallani, hogy az ilyen megnyilvánulások távol állnak a vallásos emberektől.

Ismét megdőlt egy teória....

És természetesen ez megint csak egy megállapítás volt részemről, ami lehet nem igaz....?