Kinek hogyan állt helyre az élete egy szakítás után? (beszélgetős fórum)

Sziasztok, Nekem eddigi életem legnagyobb szerelmem csak egyszerűen eltűnt, se sms se telefon, semmi...(mondjuk más városban lakik, és sacc 2 hónapot jártunk) szürke szamár a ködben effekt...

egyik nap még ír, hogy aggódik, mert nem tud jönni a 7végén... másik nap meg eltűnt...

A legnagyobb gond az, hogy nem tudom miért visel meg ennyire... elvileg sima ügynek kellene lenni.. de már 1 hónapja nem tudom túltenni magam rajta...és írtam neki, meg megpróbáltam megkeresni.. persze semmi eredménye...

ezen hogyan tegyem túl magam???

Az első időszak nem volt könnyű. Nem szeretem, ha elvarratlan szálak maradnak, márpedig nálunk maradtak. Másrészt tudtam, hogy a kapcsolatunk csak naptárilag ért véget akkor, amikor....valójában már hónapok óta halott volt.

Nehezebb volt megemésztenem azt, hogy a Férfi, akit szerettem, teljesen más ember, mint amit én gondoltam róla.

Véletlenek nincsenek, egy szakítás sem történik véletlenül. Sokszor épp megvéd minket egy rosszabb időszaktól, lelki fájdalmaktól.

Van egy jó mondás:

"Ne hiányolj senkit a múltadból...okkal nincs benne a jövődben."

És a rossz után mindig jobb jön.;)

Én is nagyon hamar helyre rázódtam 6 év után , csak az a kár hogy nem tettem már meg előbb, hogy szakítok vele, mennyivel könnyebb lett az életem nélküle .

Mostanában nem akarok férfit magam körül , 6 év után igazán csak nyugalomra vágyom , sajnos ezek után nagyon nehéz lesz újra bíznom egy férfiba, most még egyenlőre mindegyiket egyformának találom .

Ez nem azt jelenti, hogy nem tetszik senki , de komoly kapcsolatot nem szeretnék egyenlőre , egy futó kalandba benne lennék .

gratulálok :)

legyél nagyon boldog!!!

Puszi

Sziasztok!

Képzeljétek azt hiszem kilábaltam, túléltem a kritikus időszakot...olyan hihetetlen ezt így leírni, de sokkal jobban érzem magam nélküle. Pihentebb vagyok, majdnem hogy boldogabb. Abszolút nem bánok semmit. Azóta már ismerkedem, és annyira jó kapni bókokat, amiket exemtől szinte sosem kaptam...ja...mellesleg azóta sem keresett...szóval nem kár érte! :)

nagyon helyes!!!

ügyes vagy!!!

Csak így tovább!!!

Sziasztok!

Hát halljátok ekkora egy tirpákot...nem is vártam nagyon tőle semmit, de ennél azért többet...fél 8 tájékán csöngetett, hogy itt van. Már összekészítettem jó előre a cuccait, úgyhogy pattantam és mentem, hogy minél gyorsabban túl essek rajta. Tökre remegett kezem lábam...akkor még mindig reménykedtem a csodában...én kis marha... ... ...

Leértem, nem is néztem az arcába, nem találkozott a tekintetünk, csak a szatyrot néztem amit ő hozott (az én pár kis dolgom volt benne, de ezt tudtam), köszöntem neki, hogy szia, megtörtént egyből a csere, én megköszöntem, aztán azzal a lendülettel "Szia!" és már mentem is befelé a lépcsőházba... Elkeserítő...meg sem próbált utánam szólni vagy vmi...pedig két év után egy komolyan gondolt "ne haragudj"-ot sztem minimum megérdemeltem volna...felértem, még kb. egy óráig lestem remegve a telefont, hátha hív...de semmi...ennyit ért neki az egész...bár biztosan meg volt szeppenve, mert engem ismerve sztem várta a hegyi beszédet, de én ehelyett csak megköszöntem és elköszöntem...annyira fáj, hogy teljes mértékben ki akarom törölni magamból...minden emlékét, mindent...bár ez biztosan sosem fog sikerülni...de ez azért... na mind1. Ez történt. Azóta sincs semmi fejlemény, de mindenki aki ismeri őt is meg engem is, meg az egész sztorinkat, mind azt mondja, hogy fog ő még kopogtatni az én ajtómon...azt is szeretném, ha ez sosem történne meg, de azt is szeretném, hogy megtörténjen, mert látni akarom ahogy teper...csak kérdés, hogy volna-e erőm nem-et mondani neki? ... :S

Hajrá és kitartás!!

Majd messélj kiváncsiak vagyunk:))

NAgyon sok boldogságot neketek!

Sajnos nem mindenki ilyen szerencsés és nem minden férfi képes más gyerekét sajátjaként nevelni. Te nagyon szerencsés vagy nagyon sok olyat hallani hogy döntés elé állitják az anyát vagy (ő) vagy a kisgyerek.

Mégegyszer kívánom, hogy legyetek boldog

Engem az ex férjem akkor hagyott ott amikor a kisfiunk egy éves volt.Megcsalt,ütött stb...

Akkor minden össze omlott,egyedül maradtam a gyerekkel azt sem tudtam hogyan tovább.

Sokáig utáltam minden pasit,nem is volt kapcsolatom.

aztán találkoztam valakivel...és...5 éve a párom,kisfiam a sajátjaként neveli,és csak mi számítunk neki:)

Szóval,van élet a szakítás után is:)

:)

szívesen :)

Így van. Nem érdemli meg. :) Csak azt hogy elfelejtsem.

Köszi a biztató írásokat!

Köszi. :)

Na én megyek aludni...holnap munka. De hétvégén megyek bulizni. Hátha megtalálom a jobbat. :)

Jó éjt nektek!

Simán!Azóta férjhez mentem és van 1 tündéri kisfiam!

Na jó pokol volt szenvedtem mint a kutya,nyugtatót szedtem és nem ettem jóformán semmit!Na ha most annyi kiló lennék!:):):)

Szóval kitartás,eljön még a te időd!

Na meg persze látom, hogy senkinek nem állt meg az élete egy szakítás után. Nem lett mindenkinek jobb, de a többségnek igen. Remélem én is oda tartozom majd.

Ez is sok erőt ad, remélem tudjátok. Nem akarok elgyengülni, és felhívni őt, mert ő hibázott, nem én. És ha ezt nem ismeri el, szerintem nincs miről beszélnünk a továbbiakban...csak ne szeretném mindig...bár lehet már csak megszokás...nem tudom.