Kimondtam, de lehet már meg is bántam... (beszélgetős fórum)

Meg persze a baba is közrejátszott abban, hogy Őt választottad férjednek.....

2 évig éldegélni valakivel, akit nem is szeret az ember meg a szex sem jó, nem tudom lehet én gondolom rosszul, de valóban az egyedül léttől való félelem lehetett benne. Aztán jött a baba, kéne házasodni is. A rossz ebben, hogy a gyermek tőletek tanulta/tanulja, hogy milyen egy párkapcsolat. Inkább lett volna egyedülálló anyukája és hétvégi apukája.

Hogy a fórumhoz is hozzászóljak, jól tetted, hogy végre kiléptél egy olyan kapcsolatból, ami nem szerelemre épült és remélem legalább egyszer megtapasztalod, hogy igenis milyen fontos a SZERELEM!

de ez a forum nem altalanossagrol szol. ha valaki ugy megy ferjhez, hogy nem szerelmes a masikba, nemigazan passzol a termeszetuk, a szex sem olyan, mint amilyennek lennie kell, akkor boritekolhato, hogy nem lesz ettol jobb sosem

azert a legtobb ember ismeri mar egymast annyira hazassag elott, hogy tisztaban legyen azzal, mit vallal. ha valaki igy vallalja be, hogy nincs szerelem, szex sem jo, emberileg sem passzolnak, "csak" az van, hogy kedves, rendes, gondoskodo ember, akkor inkabb szolt ez biztonsagi halorol, semmint masrol

"mert ha nem kellett volna a biztonsagi halo, akkor maradtal volna egyedul."

Csak erre a fél mondatodra reagálva írtam az előzőeket, természetesen, ha a szerelem ott van, és nem csak a biztonsági háló miatt kötöttek házasságot, akkor is lépni kell, amikor már az együttélés nem megy tovább.

Ezzel nem egészen értek egyet! Szerintem a legtöbb ember amikor hozzáköti az életét egy másikhoz, nem az egyedül létből fakadó félelem miatt teszi, hanem mert úgy érzi, hogy szereti azt a másikat, és élete minden percét ővele szeretné leélni.

Amikor a szerelem elmúlik, és vele együtt elszállnak a közös tervek, a közös célok, és nem marad más, mint a megszokásból való együttlét, no akkor kell lépni!

Persze ki kell építeni, meg kell valósítani az egyedül élés biztonságát, de ezek után lehet, kell egy jobb, szebb, boldogabb élet utáni újabb terveket, célokat kitűzni, menni tovább.

egy normalis kapcsolatnal, normalis embereknel a szakitas sosem konnyu. es mindig ott van az emberekben a felsz, hogy hogyan tovabb, es jol dontott-e. mert nem lettetek volna egyutt, ha annyira borzalmas, es csodas lenne a menekules lehetoseg, csak eppen jonak nem volt jo a kapcsolat, es elpazaroltatok sok evet a semmire

ertheto, ha van benned felsz, szerintem anelkul nem is mentel volna hozza. mert ha nem kellett volna a biztonsagi halo, akkor maradtal volna egyedul. hagyd, hogy menjenek a dolgok. ha o sem akart visszatartani, meg kene adni az eselyet annak, hogy tovabb lepjetek mindketten. attol meg ott lesztek egymasnak olyan szinten, ami kell, osszekot a gyerek

Lehetőséget adtál önmagadnak és a másiknak is!!!, hogy élete további részében egy új kapcsolatban boldogan, harmóniában, szeretetben éljetek!

Most először alakíts ki magadnak egy olyan életet, amelyben úgy érzed, hogy megállsz a magad lábán, nem szorulsz senkinek a támogatására, = nem leszel kiszolgáltatott helyzetben!!

És az új kapcsolat, az új szerelem majd rád talál magától is, nem feltétlenül szükséges rögtön elkezdened keresni.

Sokan meg azt bánják, hogy nem mondták ki ezt, amikor ki akarták mondani és benne maradtak a nem megfelelő kapcsolatban. Ha visszahúz bármiben is, és úgy érzel, ahogy, akkor menj és legyél elégedett és boldog.

Gratulálok, hogy kimondtad és cselekszel, sokan félnek a változástól, és néhány év múlva meg bánják, hogy nem léptek, amikor ott volt bennük erősen a motiváció. Ezt a lendületet kellene megragadni a cselekvésre.

Meglátod, hogy nem is olyan nehéz az új élet elkezdése. Eleinte szokatlan, de a napi rutin hamar kialakul. Az első lépést már megtetted, jönnek a következők.

Hova fogtok a gyermekkel költözni?

Amikor én elváltam, az utolsó fél év volt talán igazán rossz. Egyszer előtte évekkel már megéltem egy szétválás, ami hirtelen volt, és azt éreztem, szétesett körülöttem a világ, aztán megoldódott minden amitől féltem. Nyilván volt bennem félélelem az újtól, aki nem tart legalább egy kicsit az ismeretlentől, talán nem is normális, de kell egy kis drukk.

Amit leírsz, szerintem rémes, és nem fog megváltozni.

Nos, nem vitatkozni akarok veled, ezt már eldöntötted, és ha így van (nem vagy szerelmes)

akkor jól is teszed!

De azért az már nem egészen igaz, hogy a "mai világban nem fontos a szerelem" mert ez inkább arra a korszakra volt jellemző, amikor a nők még nem dolgoztak és kellett valaki aki eltartja őket!

Az utóbbi 20 évben már inkább csak az együttélés divatos, abból könnyebb lelépni, a fiatalok

bizonyára így gondolhatják ☺

(én már az 52-ik évem élem boldog házasságban, de biztosan nem mentem volna férjhez, ha nem lettem volna szerelmes :D )

Istenem, hát már alig fórumozok, mi a franc bajod van?

Komolyan kérdeztem, hogy mi a kérdés, ha szakítani akarsz, és elleszel egyedül, ahogy írtad is, és vannak terveid, céljaid, és nem jó így, stb, hogy miért maradnál mégis, de mindegy, hagyd.

Szerintem pont ezért ment tönkre. Nem szerelem alapján döntöttél. Évek múlva meg filózol, hogy hât akkor meg miééé nem jó, mi hiányzik? A szerelem. Azt mondod,hogy nem fontos a szerelem, de végülis annyira fontos neked is a szerelem, hogy ha hiányzik, képes vagy elválni.

És szerintem ez így jó, csak legyél kicsit őszintébb magaddal. Nincs abban semmi rossz, ha valaki bevallja, hogy szerelemre van szüksége.

Nekem szakításban van tapasztalatom, de csak olyanban, hogy nem volt még gyerek.

Mindig az utolsó pillanatban szakítottam, amikor már azt láttam, hogy ez a kapcsolat nem épít, csak rombol. Úgy érzem, te is ezen a ponton lehetsz, indulj el az új úton. Olyan még úgysem volt, hogy ne lett volna sehogy. Persze az ember fél az ismeretlentől, de van, hogy arra vezet az utunk.