Kiket szeret hallgatni zenében az ovis gyereked? (tudásbázis kérdés)

Biztosan vannak tehetségek akik minden körülmények között utat törnek maguknak. De a cél nem is az lenne, hogy pl. zenei pályára kerüljön a gyerek, hanem hogy örömét lelje a zenében, és a zenélésben.

Az óvodák elég különbözőek, de valamiféle zeneoktatás már ott is megkezdődik, ami tényleg nagyon jó, és nyilván ez is sokat jelent annak akinek több nem jut. A színvonal különböző, a miénk is önkormányzati ovi, Bp. VII. kerületében, tehát nem is elit környéken, de azért a Hupikék Törpikéket nem hiszem hogy betennék... Kalákát már hallottam szólni, de legtöbbször arra bíztatják a gyerekeket hogy ők énekeljenek, nagyon sok körjátékot tanulnak.

Nem tudom, neked milyen emlékeid vannak, de én az iskolai ének-zene oktatás otthoni háttér nélkül a legtöbbször csődöt mondott...

Egyet is értek, meg nem is.

Abban hasonlítunk, hogy mindkettőnk gyereke, akik hasonló korúak, hangszeren játszanak, maguktól, kedvtelésből.

Egyet értek azzal is, amit a beszédfejlődéssel kapcsolatban írtál.

De!

Sok szülőt ismerek én is, akik soha, semmilyen formában nem énekeltek a gyereknek, sőt 1 db cd van az egész házban, a gyerek vagy azt hallgatja vagy minimaxot néz. És ennyi. De talán az oktatás egyetlen előnye, hogy kötelező az ovi.

Mi egy sima önkormáényzati oviba járunk, ahol sosincs csend. Ha udvaron vannak, ha torna óra van, ha ovis foglalkozás van, szól a zene. Amit én ilyen foglalkozások közben hallottam, az Hupikék Törpikék volt, aminek a színvonalát szerintem kár firtatni, és zeneovi. De szólt!

Nálunk van szabadtánc foglalkozás az ének órán, és a ringatón kívül. A szabadtánc azt jelenti, hogy ovónő berak valami komoly zenét - és csak is azt - és amit kivált a zene a gyerekekből azt táncolják el.

Ünnepségek kísérőzenéje mindig komoly zene.

A lényeg, hogy attól hogy valaki nem zenei családból származik, és otthon nem foglalkoznak vele, nem késő iskolás korban elkzedni. Mert valami alapot mindenki szerez, másnem az oviban.

Mi sem vagyunk zenei család, de a gyerekhangszerekből, a mezzo tv náézéséből, a dallamok visszaadásából hamar kiderült, hogy a gyereknek ez megy. És nem én, mint szülő gondoltam így, hanem szakemberek.

És nem hiszem, hogy attól függ, hogy kis korában szólt a babazene, vagy énekeltem neki a micimackót.

Furulyán is van olyan kisfiú, aki szintén nem zenei családból jön, ráadásul nagyon hánytatott körülmények közül, és mégis rájött, hogy neki ez kell! És megy tovább zeneiskolába. Az már sajnos más kérdés, hogy ennek anyagi vonzatát nem mindenki engedheti meg magának.

Nem az a baj, ha 3+2 IS van, nálunk is volt anno. Hanem az a baj ha CSAK az van, és sajnos ez a gyakoribb.

És egy pillanatig nem mondtam, hogy kényszeríteni kell a gyereket bármire is. Nálunk ugyanúgy megvannak a gyerekzenék, könnyűzenék stb. de mivel rengeteg mást is ismert nem csak és kizárólag ez létezik a számára.

Én elhiszem, hogy mindenki jót akar a gyerekének, de abban igazad van, hogy nem kéne átesni a ló túloldalára, mert a gyereknek a játék a munka, ő játékon keresztül tanul. És hagyni kell gyereknek lenni, és hagyni kell játszani.

Sok gyereket ismerek, akinek élete sincs. Az enyémnek van. Vannak dolgok, amikben én sem ismerek lazaságot, de ha épp Almát szeretne hallgatni, tegye.

Ő is zenél, 6 éves, furulyázik, oviban, hobbiból. Nem erőltetem. Ha akarja, szeptembertől magasabb szinten mehet. Én aláírom, hogy a zene az alapműveltség része, de ráér iskolában is komolyan venni. Örülök, hogy szereti, de ha bohockodásból maga költötte dalt játszik el a kotta helyett, tegye.

Én úgy gondolom, nem lesz semmi baja a gyereknek, ha 3+2 Coco Jumbo című feldolgozására táncol. Mint ahogy egyéb nagy mai "zenék" is divatosak a mai gyerekek körében, főleg ahol idősebb, kamasz korú testvér van, ott a kicsi egyenesen ezeken a zenéken nő fel, mert kivédhetetlen, hogy hallja.

Én gyerekkoromban nagyon sokat voltam a nagyszüleimnél, ahol papám folyamatosan kint dolgozott a kertben, és üvöltött a 3+2 a magnóból. Én ezen nőttem fel, és kedvencem a Csipkés kombiné volt. Ahogy egyre nagyobb lettem, végig mentem az összes akkoriban divatos irányzaton, és nem lett belőle hátrányom én úgy gondolom.

Ismerem Bartók, Vivaldi, és egyéb nagyok munkásságát, otthon mozgok az operák, operettek, musicalek világában, mint ahogy ismerem egyéb kultúrák zenevilágát is.

És bár igen, tombol a Sárgul már a Coco Jumbora,ahogy a Bűvős Csákóra is, mellette kimagasló zenei tehetség a zeneiskola szerint. És oviban az anyák napi műsor, illetve a ballagás is Vivaldira ment.

Nem baj, de az sem ha hall ilyet is, és tetszik neki...

Szerintem inkább az a fontos, hogy sokfélét megismerjen és amivel találkozik az színvonalas, jó zene legyen a maga műfajában.

Egyébként pl. a Gyermekeknek (Bartók) CD-n nagy kedvenc nálunk, sokszor kéri este elalvás előtt. (Nálunk az a szokás alakult ki, hogy az esti mese után, elalvás előtt még hallgat zenét, megnyugtatjam így alszik el.)

5 és fél éves kislányomnak ma volt élete első fellépése, zongorázott az év végi növendékhangversenyen. Itt az derült ki, hogy Chopin-t, Grieg-et, Bartókot és Lisztet is szereti hallgatni.

Hogy mit szeret a gyerek, egyébként nagy részben azon múlik, hogy otthon mit kap, mi az amit megmutatnak neki a világból... Nyilván aztán a saját ízlése is alakul, de az akit szinvonalas zenével kínálnak, az minőségi palettáról válogat...

Zeneovi, Hupikék Törpikék, 3+2-től a Sárgul már a Coco Jumbo, Kiskalász

Almától csak nézni szereti a Nád a házamot

Kaláka, Szélkiáltó, Palya Bea, Szalóki Ági, Halász Judit, Makám, NOX

Amióta látta, azóta nagy kedvenc a János vitéz daljáték is, és a Radnóti Színház féle Bárány Boldizsár.

Szereti a Bartos Erika verseit megzenésítő Kiskalász zenekart is.

Gryllus Vilmos: banya, tigris, stb,

Gyrekdalokból bármelyiket.