Kikészít az anyám! :( (beszélgetős fórum)

Sajnos,ne ringasd magad illúziókba,mert ő nem fog változni.Amit most tesz,ez is csak manipuláció,hogy kitalálja,hogyan tarthat továbbra is, sakkban téged.

Az ilyen embernek egy a fontos,hogy uralkodni,tudjon a másikon.

A tapasztalat mondatja velem,mert az egész életemben, ilyen emberek mellet éltem.

Tudom,hogy nagyon fájdalmas azt tudomásul venni,hogy az édesanyádnak te nem vagy fontos,csak egy olyan embernek néz,akivel azt tehet amit akar.Mert ha fontos lennél,akkor tudná,hogy az ilyen viselkedéssel,fájdalmat okoz neked.

Egyet tehetsz csak,ha,szembenézel a helyzettel,és kivonod magad a hatása alól.Meghúzod a határaid,és tudatosan elkezdesz, a saját életedre, koncentrálni,és nem hagyni,hogy a továbbiakban hatással legyen, az életedre.

Úgy felejtette? Az összeset?

A te érdekedben most jobb lenne, ha üvöltene veled, mert így csak még jobban megkínoz. Mikor mész legközelebb a pszichológushoz? Hogy érzed haladtok valamerre?

Nem tudom.. 2 varoáció van..

1. Mikor összevesztünk már elrakta és elfelejtette visszarakni..

2. Szándékosan úgy hagyta mikor mentem, hogy érezzem mennyire megbántottam és, hogy mennyire sértett.. ezzel lelkiismeret furdalást akar kelteni..

Sajnos őt ismerve az utóbbira valennyire több esélyt adok..

Az én anyám is tett sok mindent, de sem betegnek nem tartom, sem gonosznak.

Van egy gyanúm, mert sok minden az anyai nagyanyámtól indult ki, de ezt már sosem tudjuk meg.

Biztos, hogy nem tudatosan tartott be nekem anyám, az ő módján segíteni akart. Bele sem gondolt, mit okoz bennem.

Nem tudom.. a múltkor én is azt gondoltam, hogy valami baj van anyum fejében.. de most meg, annyira jó volt ez a hétvége..olyan normális volt, hogy most épp nem gondolom, hogy nagy baj lenne.. baj nyilván van, de talán nem akkora.. leszámítva a távolságot, ami érződött most köztünk, de hát ugye nem akarok ugyanott tartani, ezért ez kell is..aztán majd beletanulunk ebbe a formába.. remélem..

én inkább azt gondolnám, hogy ezek az anyák általában nagyon önzők.. persze vannak, akik tényleg pszichiátriai esetek.. de általában csak önzés van a háttérben szerintem..

de lehet ez csak elfogultság a részemről és a remény.?! (csak az anyám, rossz érzés szörnyetegnek látnom, erre csak akkor vagyok képes, ha felbosszant)

még mindig reménykedek legbelül, hogy lesz egy normális kapcsolatunk.. de amiket írtatok sokan az már felkészített mindenre.. így, ha ismét "kiugrik a nyuszi a bokorból" (amire azért még számítok), akkor már arra is fel leszek valamennyire készülve..

Sajnos vannak ilyen betegek! A párom első felesége skrizofen volt/ amit ő nem tudott,mikor megismerte/ kettő gyerekük lett. Aztán jöttek a bajok,csomó öngyilkossági próba,gyógyszerek,rácsos ágy minden. Aztán megismertük egymást,össze költöztünk,és elvállaltam a két gyereket/8 és 4,5 évesek voltak/ én 26...utólag már bánom,de ez más kérdés..

szóval az antik is csinált cifra dolgokat. Egyszer,otthon voltak és nem engedte leülni,lefeküdni,sőt megmozdulni a gyerekeket,annyira be volt kattanva! Pont ment fel a párom,be vásárolt nekik..innentől laktak velünk. Sok-sok minden történt,szült még egy kislányt egy másik férfinak...Aztán egyszer úgy bekattant,hogy cigizés után kiugrott a hatodik emeletről,a kicsi gyerek meg a szobában volt,szerencse ,hogy nem vitte magával. Állítólag ahogy zuhant,megkapaszkodott pár emelettel lejjebb,azt mondták a helyszínelők. rádöbbent mit tett..

közelről láttam átéltem vannak ilyen betegek.

Miért van ennyi gyűlölet benned? Beteg emberek tényleg, megnehezítik a családtagok életét, ha úgy vesszük megnyomorítják, de nem szándékosan teszik! Nem bűnözők, hanem betegek. A törvénykezéssel van a baj, mert nem lehet rákényszeríteni a mentális betegségben szenvedőket a kezelésre, adott esetben arra, hogy ne szülhessenek gyereket. Én is ismerek olyan nőt, akinek a gyerekét a nővére neveli, mert ő mentálisan nem képes rá. Szerencsére elfogadta, hogy injekcióval megakadályozzák az újabb teherbeesést.

Mondok én még valamit. Írtam egy családsegítő szervezetnek, hogy tiszta ingyen bérmentve önsegítő csoportot vezetnék gyereküket egyedül nevelő szülőknek, azt a választ kaptam, hogy nem támogatják a különélést. Mi van???

Szia. :)

Örülök a pozitív változásnak, épp ezért nem akartam írni, mert nem akartam elvenni a kedved.

Tavaly még én is reménykedtem benne, hogy visszakapom a normális anyámat. Már nem, de ezt írtam lentebb.

Én 30 éves vagyok. Nálunk már egy ideje megszűnt a szinte mindennapos több órás telefonálás, ennek az lett az eredménye, hogy még messzebb kerültünk egymástól.

A találkozások kínosak, nincs miről beszélnünk, nincs közös élmény, téma.

Mindig ott van a feszültség a levegőben.

Jaa, egy lehet fontos infót nem is mondtam még.. most, hogy otthon voltam észrevettem, hogy el vannak pakolva a fotóim..

mindig volt kint rólam vagy rólam és a páromról 5-6 kép.. most egyet láttam eldugva a szekrény legalsó polcán az előtt is volt egy dísztárgy.. alig látszott.. a többi el volt rakva.. az én szobámban, ahol alszok mikor hazamegyek meg le volt fordítva.. elég furi.. én nem raktam el nálunk anyám fotóit még a vita miatt sem..

de nem tettem szóva..

A mérgező szülőket ajánlom Neked is.. nagyon jó..

muszáj lenne Neked is kicsit elszakadni anyudtól lelkileg.. persze, csak, ha akarsz.. :/ ez iszonyat nehéz.. én már csak tudom.. elég nehéz pár héten, de inkább már hónapon vagyok túl.. de ha nekem sikerült, akkor bárkinek fog, aki akarja..

Persze még mindig nem vagyok a végén.. de, hogy már eddig eljutottam is fél siker és csoda.. sohanem gondoltam volna, hogy képes leszek rá.. persze még sokat lelkizek, de próbálok erős lenni.. mert nem egészséges az, ami volt..

most leszokóban vagyok a minden nap beszélünkről is.. ma sem beszéltünk.. haladás már ez is..

Szia.. hát üdv a klubban.. :/ azt hiszem kezet foghatunk.. szerencsére nálam most épp pozitív változás mutatkozik, mint ahogy olvashattad is, de még mindig bennem van a félsz, hogy meddig lesz ez így és mikor bukik a dolog.. ez a korábbi tapasztalatok miatt.. de persze reménykedek és próbálok pozitív lenni...

Írtad, hogy rettegsz a szüléstől.. nálam ugyanez a helyzet.. :/

Megkérdezthetem, hogy hány éves vagy?

És tényleg nagyon sokan, nagyon jó tanácsokkal láttak el itt engem.. és rengeteg megerősítést kaptam.. sokan jobbak, mint a pszichológusom.. :D

próbálj Te is meríteni belőle.. és nyugodtan beszélhetünk a Te esetedről is, ha szeretnéd.. ez nem csak az “én fórumom”.. :)

Éppen ezért nem tudok rá haragudni, és már nem várok tőle semmit.

Minden nap teszek azért, hogy levetkőzzem a rossz beidegződéseket, szokásokat, amiket tőle örököltem, vagy tanultam el.

Amilyen élete volt, csodálom, hogy egyáltalán ennyire is normális.

ezen sokan átmennek, azt nem állítom, hogy a felnőtté válás része, de lehetséges. Meg kell bocsátani a szüleinknek, amit nevelési hibaként elkövettek ellenünk, mert ők sem kaptak talán jobbat gyerekként. Ha ezt megértjük, akkor válunk igazán felnőtté.

Le kell róluk válnunk. Ahogy engem is önbizalom hiányosnak neveltek(nem volt nehéz, ehhez kell egy olyan lelki beállítódás is), nagyon sokáig tartott, amíg kinőttem azokat a te nem vagy jó semmire típusú beszólásokat.

A fiam is egy kis megfelelési kényszeres emberke, de igyekszem belőle kinevelni sok szeretettel, mert alázással ezt nem lehet

Mégis mit tegyek egy olyan emberrel, aki idegileg, lelkileg egy roncs?

Én tartom magam, és mellette vagyok amíg él, vagy amíg hagyja... Pár napja azt mondta, hogy ha ő nekem nem kell már, azonnal megöli magát.

Semmitől. Beletörődtem. Anyám nem tud kibújni a bőréből.

Nekem ez a rossz jutott, a többi embernek meg más.

Ezt leszámítva elégedett vagyok az életemmel.