Kihordásra ítélt terhességem, avagy Moszatkapitánnyal az élet (beszélgetős fórum)

Csodálatos,megható a történeted! Könnyeket csaltál a szemembe!

Minden rendben lesz, tiszta szívből drukkolok!!!!!

Igazán megható volt a cikked.

Nagyon drukkolok neked!

Várom a következőt a szülésről :)

Gyönyörű történet! Gratulálok!

Sok szerencsét,remélem lesz még folytatás:)

Kedves PAnnicska!

Mintha a saját történetem olvasnám :-()()

A mi kapcsolatunk is kis híján ráment a babavárásra, de utána hidd el jön a csoda ...

Az átvirrasztott éjszakák, a gürcölés egy fél mosolyért amitől egy egész hétig lebegsz a föld felett fél méterrel... a kakis pelus, az egész napos hiszti anyának ...na meg a boldog mosoly az épp betoppanó apának....stb stb

És mire magadhoz térsz már menni tanul,pakol és pakol, megtanulja az első szót "esetünkben : NEM " és bár te egyre fáradtabb és fáradtabb vagy nem adnád semmiért.....

És még valami! Ha egy üzlet beindul:-))) nálunk a kicsi most 8 hónapos, ( a nagy 3,5 éves)...mindkettő lány, édesek, hisztisek CSAJOK

Kívánok neked is hasonlókat: sok -sok idegeséget fáradtságot BOLDOGSÁGOT!!!

Nagyon köszönöm a sok kedves hozzászólást. Puszilok mindenkit.:))

Lesz még cikkem. Megígérem. :))

Nemsokára..., hisz ma már 34. hétben járunk.

Drága Pancsim!

Veled voltam anno is, veled voltam e baba keletkezésénél is, és veled leszek, mikor kibújik a kisördög!!!! :))) Nagyon szeretlek barátném!!!!:)

Boldog névnapot!!!!!! :)

Puszi:)

"Mert minden egyes nappal közelebb vagyok a fiammal való találkozáshoz, s tudom, hogy azon a napon halálosan szerelmes leszek. Feltétel nélkül és visszavonhatatlanul.

Tudom, hogy attól a naptól kezdve másképp nyílnak a virágok, másképp fúj a szél és másképp dalolnak majd a madarak is. Tudom, hogy azon a napon végre anya leszek.... Végre.... Köszönöm."

Ez annyira gyönyörű,és megható,hogy muszály sírni.

Elolvastam mindhárom cikkedet,Őszinte szívvel kívánok neked földöntúli boldogságot a kicsi fiaddal,és remélem,olvashatok még rólatok,arról,hogy milyen boldogok vagytok!

Fantasztikus érzés, igazad van. Már nem sok van hátra, vigyázz magadra nagyon. Kívánom, hogy csodaszép madárcsicsergés fogadja a kisfiadat! :D

Legyetek boldogok!

Nagyon jó lett a cikk, örülök h olvashatlak itt is és tényleg könnyfakasztóak a soraid, de így tökéletes! :)

És már nincs sok hátra és jön jön jön a várva várt pillanat! :):) Minden rendben lesz, meglátod! Puuuuuuuuusz

Szívből gratulálok! :) Én is hasonló cipőben járok, talán ezért is hatott meg ennyire az írásod.

Hosszú várakozás és 2 baba elvesztése után 11 hét múlva a karjaimba foghatom végre a kicsi fiam!:)

Tudom milyen megküzdeni egy gyermekért, a fogantatásért, hogy Veled maradjon, hogy ki tudd végig hordani. Mégis bármikor újrakezdeném, mert életem egyik legcsodálatosabb időszaka volt. Karjaimban a kislányommal, már nincs bennem félsz. Közben volt... tudom milyen.

Sokan mondtak sokfélét nekem is, felháborító dolgokat... voltak akik elgondolkodtak a válaszomon. Csak azok értik meg a féltést, akik átmentek mindenen.

Már a finisben vagy, elég érett a Babócád. Ne aggódj! Drukkolok!

Kívánom teljesüljön a legféltettebb álmod...tartsd karjaidba gyermeked.Megváltozik a világ...A LEGSZEBB ÉS LEGSZENTEBB DOLOG AMIT EMBER ALKOT AZ A SAJÁT GYERMEKE.

Nekem van kettő de hamarosan a párommal szeretnénk egy közöset...mit ne mondjak félek.