Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Kiben van a hiba? fórum

Kiben van a hiba? (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Kiben van a hiba?

1 2
2014. aug. 6. 12:49
Kedves cikk író!Te fiatalon eltemeted magad,mert nem nyitsz a barátok felé.Megmaradsz a magányban és közben siratod magad.Próbálj meg élni,mert most van itt az ideje.Nevess,örülj,hisz szép az élet,de neked kel azt még szebbé tenni.A Boldogság nem repül a szádba,azért igen is tenni kel.Ha zárva az ablak áporodott lesz a levegő,de ha kinyitod zúdul be a friss levegő.Így van ez a barátokkal is,mert nyitnod kel,hogy megismerjenek,megszeressenek.Nem bonyolult az élet,csak mi emberek tesszük azzá.Válogatunk,mérlegelünk és ez nem jó,mert így magányban süllyedünk.Észre kel venni a másikban a jót, a szépet, a kedvességet, az értéket és mindjárt másképp állsz hozzá.
2014. júl. 31. 15:47
Igazi barátokra vágysz, de azok ritkák, de vannak. Ismerős már neked nem is jó, mert nem áll melletted minden helyzetben. Becsüld meg jobban az Ismerőseidet.
39. 3d787b167a (válaszként erre: 38. - Rora)
2014. júl. 31. 11:55
Ez nem helyzet, ez gondolkodásmód.
38. rora (válaszként erre: 36. - 3d787b167a)
2014. júl. 31. 11:54
Szerintem itt nem kora a lényeg, lehetne 16 vagy 26 évesen is ugyanebben a helyzetben.
37. rora (válaszként erre: 33. - Édesmandula)
2014. júl. 31. 11:52
Félszellem... ez jó:) Ezek a dolgok nekem is ismerősek, jövök a klubba!:-)
2014. júl. 31. 11:49

Atya ég!


Ha 21 évesen eltemeted magad, ne csodálkozz, ha az élet is eltemet!


Amúgy ja, benned is van hiba, meg mindenkiben.

35. rora (válaszként erre: 14. - Feketebárány74)
2014. júl. 31. 11:46
Csatlakozom, én sem sokallok be tőle, de biztos bennem van a hiba.:) Szerintem nem kell folyamatosan panaszkodni ahhoz, hogy "fejvesztve meneküljön" valakitől a többség, elég ha 1-2 alkalommal rosszkor bukik ki valami panaszféle belőled, és már be leszel skatulyázva a "lehúzza a hangulatom" kategóriába.
2014. júl. 30. 21:26
Klub találkozó?
2014. júl. 30. 15:02
Szarni bele, en is ilyen vagyok, eszre sem vesznek ha eppen nem mozdulok meg ott is hagynak :D mi senkinek nem fogunk hianyozni eppen ezert nagyon fontos mindig magunkkal joban lenni. Megyek elol, aki jon utanam az jon, aki jon velem az jon. Aki lemarad vagy masfele megy az igy tesz. Terhesen meg a fotocellas ajto se nyilt ki sokszor elottem :) poenra veszem a forever alone addig megy mig eszre nem veszed hogy ezt kell elned, amint elfogadod utana folyamatosan csatlakoznak be az emberek majd az eletedbe es tovabbra sem szabad gorcsosen ezen szenvedni hanem elvezni az elet minden pillanatat :) kozben az evek alatt rajottem hogy pont el sem tudnam viselni azt a sok embert beszelgetest es egyebet ami ezekkel jarna, igy elvagyok magamnak, teszem ami jol esik, megyek egyedul ahova gondolom es intezem ahogy tudom a dolgaim :) oviban is pl neha megesett hogy nem kaptam savanyut vagy inni mert eppen elkerultem a dadus figyelmet vagy beszelek most is valakihez es mig aki mellettem van hallja de akinek mondom az nem :D ez ilyen dolog, a felszellemek vilaga az elok kozott. Udv a klubban ;)
2014. júl. 30. 14:56

Lousi L.Hay Éld az életed! című könyvét javaslom, hogy olvasd el.... A legfőbb mondása, mindenkit annyira szeretnek, becsülnek, tisztelnek, amennyire saját magát szereti, tiszteli, becsüli az ember!!!!

nekem már pár mondata is sokat segített, minden csak a hozzáállásodon múlik, hogy mennyire hiszel magadban, és hogy mennyire tartod magad értékesnek. Tulajdonképpen az irományod fele, csak arról szól, hogy neked milyen negatív tulajdonságaid vannak. Fogadd el önmagad, legyél jóba önmagaddal.

2014. júl. 30. 14:30
Figyi, ne méricskéld az embereket! Egyszerűen fogadd be őket, szeretni veszélyes, de megéri! Én már rengeteget koppantam a nyitottságom miatt, de így tapasztalatokat is szereztem, nem keveset. Hajrá, ne add fel, még tök fiatal vagy!
30. grizus (válaszként erre: 28. - Melapeno)
2014. júl. 30. 02:59
Még előtted az élet, biztos vagyok benne, hogy a barátság terén is gazdagító élmények várnak rád.
29. grizus
2014. júl. 30. 02:58
Nem szabad félni az egyedülléttől. Az egyedüllét nem magány. A magány a másik hiánya, az egyedüllét viszont önmagunk társasága, és mint ilyen, építő dolog. És a barátságban valóban a minőség számít, nem a mennyiség.
2014. júl. 30. 01:05

Köszönöm a tanácsokat!

Tudom, hogy át kéne formálnom ezt a negatív gondolkodást, ami részben már szerintem meg is történt. Nem keresem azokat az embereket, akiknek nem kellek. Egyébként már középiskola óta írom ki magamból egy blogon, ami fáj.

Van egy barátom, vele már beszéltünk erről és támogat. Nem szoktam folyton panaszkodni. Akikről a fősulis részben írtam, ők mindig keresték a társaságom, amikor jó kedvem volt. De hát ha csak olyankor vagyok jó, akkor mi értelme?! Sajnos rajtam nagyon meglátszik, amikor valami bajom van, mindenki megérzi, nem tudom elrejteni, már próbáltam.

Tudom, hogy vannak rossz, és jó tulajdonságaim is, és mindenképp azon vagyok, hogy a jót hangsúlyozzam.

2014. júl. 29. 10:08

Ismerős helyzet. Nem arról van szó, hogy szeretnénk népszerűek lenni, inkább csak szeretnénk valahova tartozni, legyen 2,3 jóbarát. Csendességet nagy hibának tartottam az én életemben. De rájöttem, hogy nem is olyan rossz dolog, mert nem ez számít. Kiegyensúlyozott lelki béke, önismeret, magabiztosság, és vidámság. Mert nagyon ki tudja sugározni az ember amit gondol, vagy esetlen már nagyon elnyomott magában az emlékeidben. Feldolgozatlan trauma, vagy valami biztos van a háttérben, mit elfojtasz. Magunkba kell rendet rakni, mert ameddig nem így van, addig az élettől folyamatosan kapjuk, a rosszat, mert mi vonzottuk be. Kérdezhetnéd hogyan? A gondolatainkkal, az érzelmeinkkel teremtünk. Ha van feldolgozatlan élményed, az magadban hordozott, és sűrűn gondolsz rá, ha még tudat alatt akkor is. Néz meg szavaidat, figyelj rájuk. Mit mondasz másokról, és mit érzel írántuk? Inkább az érzés számít. Figyeld meg, hogy magadról mit gondolsz, és mit mondasz. Összességében több lehet a negatívum.( ez fakadhat gyerekkori traumából is. ) Változtass gondolataidon, hogy változzon az életed. Persze az igazságtalanságot nem kell eltűrni, oda kell csapni az asztalra kiállni magunkért. De akkor is jót kell kívánni a másik embernek, ha már nem tudsz neki mit mondani, akkor jön az, hogy világosodjon meg a sötét elméd! :) akkor se szíttad.

Tudod, hogy a szín buták miért sikeresek? Mert elhiszik magukról, hogy azok! Soha senkinek nem engedik meg, hogy egy rossz sót is szóljanak, vagy lehuzzák a beszéddel.

Ezt tanulni lehetne sok esetben tőlük. Hidd el, hogy egy fantasztikus, szeretni való emberke vagy.

Önismeret.

Dicsérd meg magadat minden nap, legalább 20 szor, és minden ami jól érzéssel tölt el. Ez lehet, bármilyen kis apróság.

Merj mosolyogni. Ha valakivel szóba állsz ne törödj avval,hogy nem lesztek jó barátok, mert a jövőt senki nem tudja. Érezd magad jól, magadat, ha még évente 1-2 ször találkozok, akkor is jó egy ismerős kedves arcot látni, aki megismer.

Sokan mondják, hogy az ego nem jó. Erre azt mondom, hogy kell az ego! Mert ez adja meg, hogy megmerünk szólalni, nem érdekel mások véleménye, tovább tudunk lépni a dolgokon. Igen is neked fejleszteni kell az EGOdat. Ha valaki átesett már a ló túloldalára, persze az sem jó. Ego nélkül el vagyunk nyomva, és mi saját magunkat nyomjuk el a legtöbbször, mert a másiknak jobban hiszünk mint saját magunknak. A lópikulát. Ki felelős az én életemért? Én saját magam. Úgyhogy You tuben keress rá Kassai Csillára, nekem nagyon sokat segített a videói. És sokszor mondogasd, hogy Napról, napra jobban érzem magam. Testben , és lélekben erőt sugárzok.... Valami pozítivat. A gondolataink az erősebbek, nem a vágyaink. Mindenki figyeljen oda mit érez, mert úgy is fogj amagát érezni! Akkor mondjuk már meg magunknak, hogy igenis jól érzem magam. Mert úgy döntöttem, hogy boldog vagyok!

2014. júl. 29. 09:55

Kedves Melapeno!


Nem vagy egyedül! Én 30 éves vagyok, és szinte pontosan ugyanabban az élethelyzetben, mint te. Sajnos gyerekkoromban túlzottan óvtak mindentől, ezért nem igazán sikerült kapcsolatokat kialakítanom a mai napig sem. Nekem a gimnáziumban egy barátnőm sem volt, ráadásul még a fiúk is piszkáltak. Később rengeteg rossz tapasztalat ért az élet szinte minden területén. Munkahelyem nem nagyon volt még, ennyi idősen ott tartok, hogy munkanélküliként, elég komoly szociális fóbiával megáldva,mindenkitől lemaradva itthon ülök és minden nap erőt kell vennem a létezéshez. Egyetlen barátnőm van,vele is nagyon ritkán találkozom. Viszont sosem adom fel a reményt. Ahogy én is, úgy szerintem te is tudod valahol mélyen, hogy mi a megoldás. A változás benned rejlik. Még lehetnek barátaid. Még fejlődhetsz. Az a legfontosabb, hogy körvonalazd magadban, hogy mit akarsz. Aztán hidd is el, hogy a tiéd lehet, hogy elérheted. Mert simán elérheted. Emberek szörnyű élethelyzetekből felkapaszkodtak, úgy, hogy szinte semmijük sem volt. A lényeg, hogy ne gyűlöld és ne hibáztasd magad semmiért. Az életed eddig azért volt olyan, amilyen, mert meg kellett hogy tanítson valamire. Fontos, hogy tűzz ki magad elé a célokat, azokat bontsd apróbb részekre, majd azokat is még apróbbakra és a kicsitől a nagyobbak felé haladva szép lassan valósítsd meg őket. Elkezdeni a legnehezebb. Mert félelmetes a változás gondolata.

De mindig gondolj arra, hogy mi lehet annál rosszabb, mint maradni a változatlanságban??? Mint úgy leélni egy életet, hogy nem próbáltad meg?

Ha akarod, csinálhatjuk együtt is.

2014. júl. 29. 09:36
fogadd el, h nem olyan vagy, mint a többiek. nem kell népszerűnek lenned. valaki úgyis felfigyel rád. :)
2014. júl. 28. 20:13

Cipő , ruha boltban s megveszed az első cuccot, próbálgatás nélkül?


És beszélni, beszélgetni kell mindenkivel, oszt' kialakúlnak a dolgok

2014. júl. 28. 15:35

Az írás alapján benned van a hiba.

A panaszkodós embereket mindenki elkerüli.

Ha barátokat szeretnél, ne magadból akarj adni mindenáron, hanem te légy befogadó másokra!

2014. júl. 28. 09:38
Kedves cikkíró.Nem vagy egyedül,hidd el,én is ilyen voltam/vagyok,ezt nem lehet kinőni,és annyit sem változhat az ember,hogy ,,megtagadja önnmagát,,. Nem változtam senki kedvéért,főleg nem olyan ,,barátokér,, akiknek csak a felszíneskedés megy. Középsüliba lett egy nagyon jó barátnőm,szobatársak voltunk,imádtam,imádom most is,de elég messzire sodort bennünket az élet.Örülünk ha 2 évente tudunk találkozni.Közben férjhez mentem,egy ugyan olyan zárkózott lelkületű,csendes emberhez mint amilyen én vagyok.Érdekes. Pont ez vonzott benne. Hogy nem ő a party arca,nem ő a leghangosab, a legkihívóbb. Ugyan úgy a ,,sor végén,, állt mint én. Most pedig különb és boldogabb életünk van mint a többi nagyvilági havernak. 15 éve jóban rosszban,3 csodás gyerekkel. Neki nincs haverja egy se,se barátok, nekem időközben lett egy barátnőm,akibe becsülöm,hogy türelmes velem,és elfogad olyannak amilyen vagyok.Pedig szöges ellentétem. Még is működő képesnek látszik a dolog. 8 éve ,,tiporjuk,, egymás lelkét. :D Nehezen engedek be az életembe bárkit is. Nehezen oldódok,már már szorongó típus vagyok. Még is megtaláltam a helyem a világban,megkaptam a boldogságot, a szerelmet,és 1 olyan barátnőt akinek számítok. Több nem is kell. A felszíneskedést, a kétszínűséget én nem csípem. Lehet ezért is lógtam ki,és lógok most is ki a sorból,és a szülői munka közösségből. :D :D Ritka az őszinte barát,de előbb utób lesz olyan ember az életedbe akivel kifogjátok egészíteni egymást,és elfogad olyannak amilyen vagy. Előtted az élet! Minden jót!!!
21. Mézes-Krémes (válaszként erre: 13. - 408020f45e)
2014. júl. 28. 08:49

Pffff.... Hiszen nem állandóan panaszkodott, hanem volt egy rossz időszaka. Az emberek nem kedvelik azokat, akikre figyelni kell, meg akiknek gondjaik vannak? Mindenki életében vannak rossz időszakok. És igen, ha én valakinek szentelek időt meg energiát az életemből, alapvető dolog, hogy figyeljen rám. :) Egymásra figyelni... Alapvető dolog KELLENE legyen!


Én speciel ezért zárom ki az életemből az ismerősöket, meg a haverokat. Akikről Te írsz, azokkal csak inni és bebaszni jó. Az ilyen "barátaimat" akkor szoktam felkeresni a erre vágyom. :) Aztán van 1-2 ember az életemben, akik nagyon közel vannak, ahogyan én is hozzájuk. És igen, FIGYELÜNK egymásra, a jóban ott vagyunk, és a rosszban is. Tudom, hogy ha az éjszaka közepén becsöngetek, nyitott ajtóra találok BÁRMIKOR. Ez fordítva is így van. Hát igen, marhára nem vagyok "mai". Egy kicsit sem. Köszönöm az égnek, hogy nem kell ilyen üres életet élnem...

2014. júl. 28. 08:43
Hát érdekes dolgokat és gondolatokat olvasok itt. Nem is értem, miért kéne népszerűnek lenni, meg mindenki által kedveltnek? Nekem az életemben 2-3 ember van, akiket a barátomnak nevezek, és ők nem "futó kaland". Mellettük többre nem is tartok igényt, miért is kéne?! Mindenki más és más, szerintem előbb utóbb Te is megtalálod a saját társaságodat, és azt az 1-2 embert, akikhez érdemes kötődni... Sajnos nagyon nehéz, tudom, a kommentekből is kitűnik, hogy a barátság szó jelentésést sokan nem is ismerik...
2014. júl. 27. 00:13
benned. ne ragaszkodj senkihez és semmihez.
18. grizus
2014. júl. 26. 23:50

Már megint az jut eszembe, hogy nagyon fiatal vagy még. 21 évesen nekem se volt még egy barátom se és később is olyanok lettek, akiket nagyon ritkán látok ma már, mégis azt gondolom, a barátaim maradtak.

Egyébként a másik tanácsom: engedd el és megkapod! Sok dolog akkor ér el hozzánk, ha nem görcsölünk már rajta és elengedjük. És akkor megérkezhet. Gyerek, szerelem és a barátság is. Lazíts, kislány! És próbáld jólérezni magad egyedül is, hallgass zenét, olvass, bármit csinálhatsz.

17. Érdekes73 (válaszként erre: 1. - Melapeno)
2014. júl. 26. 23:44
Az emberek többségével szerintem meg lehet találni a hangot a közös témát. De neked is lépni kell hozzá.Jól írták a hozzáállásodba van a hiba.Nem kell mindenkibe rögtön a legjobb barátnőt látni : az emberi kapcsolatok ennél sokkal bonyolultabbak. Mindenki csalódik az élete folyamán emberekbe ez is az élettel jár...Engedtem már el 25 éves barátságokat is és nem bántam meg...
2014. júl. 26. 20:47
Nyitott a szemed és észre veszed,hogy nem vagy egyedül,mert rajtad kívül még sokan,ebben a cipőben járnak.Próbáld meglátni a szépet a jót az életben és a te problémád kicsire zsugorodik.Készülsz ÉLETRE és ez magában is nagy szó,mert tudod mi akarsz lenni.Az élet rögös útján végig kel menned és a várva várt BARÁTRA is rátalálsz.A kesergést meg felejtened kel,mert nevetni,örülni kel,hogy milyen jó szép az élet!
15. casela (válaszként erre: 7. - Genlips)
2014. júl. 26. 19:29
Teljesen egyet értek genlipsszel. Te egy kicsit előre eldöntötted,hogy senkivel sem leszel jóban. Az is lehet,h próbáltak a pesszimizmusodból kilábaltatni, csak te nagyon eldöntötted,h azt kell mondják,h "majd lesz jobb" ők meg lehet,h azt mondták, "stegény,igazán sajnálom". És akkor nem elégedtél meg ezzel. Én úgy látom,h neked sokminden előre el van rendezve a fejedben,ezért nincsenek igazi kapcsolataid. Kicsit hagyd a gondolataidat és figyelj oda mi történik valójában a világban.
14. feketebárány74 (válaszként erre: 13. - 408020f45e)
2014. júl. 26. 17:52

"Viszont az is igaz, ha valaki CSAK panaszkodni tud, akkor egy idő után besokallnak tőle."

Hát ezzel azért vitatkoznék, ez is egyénfüggő, én pl. nem sokallok be ilyen illetőtől. Az ilyennek segíteni kell/ene/, nem magára hagyni. Nem nevezném gyerekesnek sem ezt a viselkedést, inkább tanácstalannak. De persze mint minden, ez is nézőpont kérdése... :)

13. 408020f45e (válaszként erre: 1. - Melapeno)
2014. júl. 26. 17:46

Hidd el, sok ilyen ember van, mint te! :) Csak megtanulták kezelni a helyzetüket. Általában az emberek nem kedvelik azokat, akikre oda kell figyelni, akinek gondjai vannak. Azokhoz húznak, akik vidámak, önfeledtek, mosolygósak, mert azt gondolják, hogy akkor ők is olyanná válhatnak és pont ettől félnek, amikor egy panaszkodóval találkoznak. Kevés emberbe szorult annyi empátia, hogy megértsen másokat. Viszont az is igaz, ha valaki CSAK panaszkodni tud, akkor egy idő után besokallnak tőle. Szóval a problémák megoldására nem az a megfelelő módszer, hogy valakinek a nyakába zúdítsuk, hanem magunknak kell megoldani. Ha nem vagy képes rá, kérj segítséget, de ne panaszkodj! Ne haragudj meg, de nagyon gyerekesen viselkedsz. Te mit tennél, ha valaki mindig csak azért keresne meg, hogy lelkizzen neked?! Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy túlságosan ragaszkodsz. Keress magadnak egy barátot. Ne barátnőt, barátot! Járj el főiskolai, egyetemi bulikra, vállalj diákmelót, legyél egy kicsit mai!

Vállalj önkéntes munkát. Vagy olyan dolgot, amit még eddig nem csináltál. - és főleg vágjál hozzá jó képet!!!!! Sok szerencsét! :)

12. kisj
2014. júl. 26. 17:32

Addig olvastam, hogy 21 éves vagy...

Hidd el, alakulsz még jócskán.

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook