Ki milyen gyógyszert szed szociális fóbiára és hogy használ neki? (beszélgetős fórum)

Szia, mindenképpen légy vele őszinte, akkor is ha nehéznek tűnik.

Csak akkor tud hatásos lenni egy terápia, ha a bizalom mind a két félben maximálisan működik.

Kommentálod vagy sem, amióta a férje elhagyta az agyament baromsága miatt, és a megélhetésért neki is tennie kell, ha nem akar éhenhalni, azóta 1x sem hallottam tőle a halálvágyat.

Érdekes nem?

Pedig így könnyen éhen halhatna!

Neked sincs más témád, mint a depi és a halni vágyás!

Jaj de sajnálod is magad!!!

Hát csak sajnáld!

Sokra mész vele!

Egyetértek veled!!!

Van egy ismerősöm, akiért aggódtam, mert folyamatosan meg akart halni.

Gyönyörű gyerekek, szerető férj, anyagi gond egy szál se.

Utóbb kiderült, rohadtul unatkozott, mert nem kellett dolgoznia, nem volt mivel elfoglalnia magát.

Nem vitatom, hogy létezik ilyen típusú betegség, de a többség csak sajnáltatja magát!

nem érdemes még arra se hogy válaszra méltassuk.

Legyen csak boldog faszagyerek, abból úgyis van annyi hogy Dunát lehet rekeszteni velük.

"hál' istennek nem vagyok olyan, aki csak úgy pánikba esik bármitől, vagy akár valami konkrét dologtól..."

Inve, ezzel az egy mondattal bebizonyítottad, hogy halvány fogalmad sincs, miről mondasz véleményt. a pánikroham az egy testi történés, köze nincs ahhoz, hogy mitől "esel pánikba" a szó hétköznapi értelmében... jó lenne, ha legalább utánanéznél előbb annak, amiről ilyen sarkos véelményt nyilvánítasz.

Nem haragszom, hál' istennek nem vagyok olyan, aki csak úgy pánikba esik bármitől, vagy akár valami konkrét dologtól...

Ezentúl nem írok ebbe a fúrumba, ahogy szomorúangyalnak megígértem. Én túl pozitívan állok ezek szerint az élethez, nálam mindig félig tele van a pohár.

Akik pedig visszaírtak priviben, köszönöm, hogy ti is úgy gondoljátok, ahogy én. :D

Egyáltalán nem a hülyeségeimet mondom, hanem a véleményem. Esetleg, ha segít, akkor rá kellene jönnöd, hogy mi váltotta ki nálad ezt. Mert biztos nem csak úgy jön egyik napról a másikra.

És nem kell szemrehányó hangon írnod, mert egyrészt világosan, és többször is beleírtam az előző hozzászólásomba, hogy ez csak az ÉN véleményem.

Mellesleg az adatlapodból láttam az életkorodat, viszont ha fiatalabb is vagy ráadásul, akkor még rosszabb ez az egész...

És ismét hangsúlyozom, ez az Én véleményem.

Te aztán nagyon el vagy tévedve!!!

Én ebben szenvedek több éve, a munkahelyemet ott kellett hagynom ez miatt, többször meg akartam inkább halni mint hogy a szociális fóbia tüneteivel együtt éljek és a megalázottsággal!!!!

Szombaton megyek klinikiára ahol több mint egy hónapot bent kell feküdnöm és 25 éves vagyok!!!

Ez nem beképzelt betegség ird be a keresőbe hogy szociális fóbia tünetei és rájössz mi ez!!! Amitől annyi ember szenved nap mint nap és nem tud teljes életet élni!!!

Én depressziós is vagyok biológiai depressziót állapitottak meg, de ez hosszu történet miért lettem ez is...

Ha valaki szocfóbos nincs semmi ami lekötné a figyelmét!!!! Örülök hogy van célod, ha nem lennék szocfobos én is mentem volna fősulira csak tudod nem birok nem tudok tömeg előtt beszélni se vizsgázni, se irni, se enni!!!!

25 éves vagyok nem 26, nem is lesz pozitiv kisugárzásom mivelhogy depressziós vagyok és épp ezért meg se értheted mi a fene ez...

Ja olyan leszek. Jobb lenne ha nem itt mondanád a hülyeségeid. kösz

Ne haragudjatok, hogy ezt írom, de ez a véleményem erről a szociális fóbiáról, meg a depresszióról, és társairól:

Szerintem ez a "betegség" lehet, hogy létezik, és valakik tényleg szenvednek benne, de inkább úgy hiszem, hogy egy csomó embernek nincs célja az életben, és mindenféle betegséget beképzel magának, amik mostanság olyan divatosak - hiszen a csapból is ez folyik. Most ez a sztár depressziós, most az. Csak azok eshetnek szerintem ebbe bele, akiknek nincs jobb dolguk.

Ha valami leköti az ember figyelmét, akkor nem azon agyal, hogy jaj, most akkor mit is találjak ki, hogy felkeltsem magamra figyelmet.

Tényleg ne bántódjatok meg, ez csak az én véleményem.

Mindenki elsüllyedhetne szépen az önsajnálatba, de mindig kell vmi cél: nekem most a diploma megszerzése az, majd újabb nyelvvizsga, jó munkahely, stb.

És szomorúangyal: ezzel a névvel nem lesz pozitív kisugárzásod, mellesleg 26 évesen nem ezen kellene agyalni, hogy akkor most te depis vagy. Mi lesz veled 10-20-30 év múlva? Teljesen bele fogsz temetkezni a "betegségedbe", és olyan leszel mint az öreglány a Pszichóból?

Hangsúlyozom, ez csak az én véleményem, nem bántásnak szántam, amit leírtam.

Szia, és szerinted mi van azzal, aki magától az élettől ( vagyis a léttől) fél?

Azt is meg lehet szabadítani a félelmétől, vagy Ő csak akkor könnyebbül meg, ha ténylegesen meghal?

Ahogy olvastam a témában, a szoc. fóbiára is többfajta gyógyszer létezik.

Én Cipralexet szedek egy hónapja, és úgy tünik hogy használ is, mert jobban vagyok.