Ki hogy éli ezt meg? (beszélgetős fórum)
Nagyon köszi a segítséget. Sajnos csak egy ember van akinek elmondhatom de ő meg nem nagyon ér rá.
Öngyilkosságon nem is gondolkodtam, azért egy pasi miatt (de más miatt se) nem tennék ilyet de azért WingedScourge hozzászólása nem valami kedves, légyszi inkább ne is írj ha csak ilyeneket tudsz.
Keress olyan programot társaságban,ahol nem tudsz agyalni. Tök mindegy, mi az,csak kibillentsen ebből az állapotból,és rádöbbentsen,hogy az élet megy tovább.Tudatosan kell most mindent megtenned ennek érdekében,mert félgőzzel nem fog menni,mindig vissza fogsz csúszni...ahogy már írták,most Te vagy önmagad legnagyobb hátráltatója. Mindennap egy lépés előre és sosem hátra. Beszélgess másokkal az ő dolgaikról,gondjaikról. Magad helyett most próbálj másokra figyelni,sokat segíthet.:)
normális emberekre gondoltam. aki ilyen miatt ezt teszi meg is érdemli... legalább a selejt hullik..
Én 3 hete maradtam egyedül a két és fél éves kislányommal, 4 év házasság után. Az első napokban minden percben úgy éreztem, hogy kettészakadok. Most sem vagyok jól, de talán minden nappal egy icipicit könnyebb. Mi most ritkán vagyunk itthon a kislánnyal, mindig keresem a társaságot, csak hogy ne kelljen agyalni. Nem egyszerű, az biztos, de túl lehet élni. Tényleg nem tudok mást mondani én sem, mint hogy majd az idő segít. És persze dobálj ki mindent, ami rá emlékeztet! Kitartást!
Az előttem szólók elmondták a lényeget. Igen, az idő és, hogy foglald el magad, barátok, haverok, barátnők, társaság, egy jó film, egy izgalmas könyv, kirándulás, programok.
És sírd ki, ordítsd ki magad és tudod mit? Ő veszítette a nagyobbat;)
Állj fel és menj tovább.
Senki??Öngyilkosságról még nem hallottál?Sajnos én már igen,nem is egyről.
Velem is szakítottak már, nem is egyszer.
Nehezen ment az elején. Volt, hogy hetekig senkit nem akartam látni és bezárkóztam. Iszonyat nehéz volt kibírni sokszor, hogy ha csak a boltban vásárolok, ne bőgjem el magam. Bevallom volt is rá példa, hogy elkezdtek potyogni a könnyeim, hiába akartam visszatartani. Mikor azt hiszed, már kibőgted magad, még mindig van..
Ha nem lettek volna mellettem a barátaim, nem is tudom mi lett volna velem. Elraktam az ajándékokat is, hogy még csak véletlen se lássam.
Idővel megnyugszik az ember, kérdés, hogy kinél meddig tart.
Teljesen átérzem a problémádat.
Egy nagy szerelemben tegnap szakítottunk, úgy ráadásul, hogy minden nagyon-nagyon jó volt.
Fogalmam sincs hogyan fogom ezt ép ésszel kibírni.
Most teljesen elborít a fájdalom.
A válaszok engem is érdekelnek.
Az idő segít cíművel nem értek egyet, tapasztalatból.
Igen, a barátok jók... ha olyan barátok.
Így van ezek tilos dolgok :) Sőt a másikat sem feltétlenül kell ekézni...sokat nem segít, és a szakítás is két ember közös "érdeme".
Tilos továbbá az önvád, mit rontottam el-en való agyalás.
Sírd ki magad alaposan, és hidd el, utána a barátok tudnak segíteni, ha a ' gyászidőszaknak' vége.
Ugyanezen mentem keresztül még nem is olyan régen. Pofára ejtettek, elhittem, hogy valami viszonzott, aztán bumm, hát nem is. Nagyon szenvedtem heteken keresztül, de nem tudok mást mondani, mint azt, hogy az idő segít. Várj, míg elapad, ilyenkor nem segítenek az elfoglaltságok, sírd ki magad, ha kell, hallgass zenét, kicsit dünnyögj magadban. Hidd el, egy idő után jobb lesz.
Az idő, de tényleg. Közös dolgok eltüntetése, szigorúan tilos a képeket nézegetni. Ha feljön egy egy szép emlék, akkor mellégondolni egy olyat ami nem volt olyan jó a kapcsolatban, vagy a volt párodban (ha van ilyen) ez segít az agyban felülírni azt amitől most fáj. Minél kevesebbet agyalni. Kibeszélni magadból olyan embernek, akiről tudod, hogy megértő, és figyel rád.
Egyetlen ellenséged van most, saját magad! Ha nem akarsz továbblépni, nem is fogsz. Hagyd, hogy segítsenek.
O ugyan már. Senki nem halt bele a szakításba... Gyakorlatilag az elvonási tünetektől szenvedsz. Kémiai folyamat. Leszokás mint a drogról
Közhely:AZ IDŐ!
És persze a barátok támogatása!
És az,hogy ne lásd többet!Ne figyeld a közösségi oldalakon és majd halványul!
De segítenek, adj rá időt.
Hogy legyünk túl azon akit még esetleg szeretünk? Hogy lehet túl lépni, elfogadni egy ilyen helyzetet? A megszokott dolgok nem segítenek (barátok, elfoglalni magam mindenfélével)
További ajánlott fórumok: