Kezdődik az iskola

Izgalom mindenképpen fokozódik, ahogy telnek a napok. Ha az óvodás vális iskolássá, természetes, hogy nagy izalommal várja, hogy milyen is lesz az iskola. Milyenek lesznek az osztálytársak, milyen lesz a tanítónéni. Ezer meg ezer kérdés merül fel naponta. A szülő ugyanúgy izgul, mint csemetéje. Az óvodába már beilleszkedett gyermeke, nem volt gond vele, de az új környezet mindig új problémákat vetít előre. Hogyan illeszkedik be a gyermek az új környezetbe. Befogadják-e az osztálytásai - akik ugyanezekkel a problémákkal viaskonak -, lesz-e a tanítónéni oly elfogulatlan, hogy minden gyermeket tárt karokkal fogad; átsegítve ezzel az első pár nap nehézségein.

Ha megvolt az évnyitó, megtudtuk, melyik osztályba fog járni gyermekünk, bemutatkozik az osztályfőnök, bemutatkoznak a gyerekek. Megkapjuk a könyveket, amely ezer új és érdekes felfedeznivalót tatogat a gyermek számára. Alig várja, hogy hazaérjünk, máris lapozgatni kezdi könyveit, kérdezget, mi pedig halk sóhajjal csak annyit jegyzünk meg magunkban: - remélem, ez a lelkesedés a későbbiekben is megmarad.

Sok múlik az iskolán, a tanító néni hozzáállásán, de ugyanekkora a felelősség a szülő részéről is. Mindenképpen együtt kell működni az iskolával. Ez a gyermek érdeke. El kell menni a szülői értekezletekre, fogadóórákra. Ha rendszeresítve van az üzenőfüzet, napi szinten is tartani tudjuk a tanítónénivel a kapcsolatot. De túlzásokba természetesen egyik alkalommal sem szükséges esni.

A szülői értekezleten általában az osztály egészét értékeli a tanítónő. Elmondja, milyen elvárások vannak, mire lehet számítani az iskolaévet illetően: kirándulás, évközi szünetek, továbbképzések, stb. tekintetében.

Ekkor lehet dönteni arról, járatjuk-e csemeténket még különórára, különtornára, különnyelvre, zenére, balettra, ezerféle jónak ígérkező, de a gyermeket plusztban leterhelő, nem kevés pénzbe kerülő órára. Elsőben talán célszerű lenne, ha megfigyelnénk, mit bír el gyermekünk még a tanulás mellett. A szülő általában saját meg nem valósított álmait próbálja gyermekén keresztül elérni. Azonban nem minden 6-7 éves gyermeknél lehet már azt tudni, mihez van kedve, mihez van tehetsége. Nem vagyunk lekésve semmiről. Csak azért, mert a szomszédék Pistikéje már jár külön angolra, meg a másik szomszéd Ilikéje balettra és zongorára, nem kell a gyereket kimerülésig leterhelni. Úgyis jelezni fogja, ha szeretne ezt-azt megpróbálni. Igen. Hagyjuk, hogy próbálkozzon, ismerkedjen az adott lehetőségekkel. Akkor tudjuk felelősséggel eldönteni, ha mindenképpen járatni szeretnénk, mi lesz alkatának és tehetségének a legmegfelelőbb.

De így, a legelején még boldogan nézegetjük gyermekünkkel együtt a frissen vásárolt füzeteket, kiegészítőket, hőn áhított táskát. Nemsoráka a könyvek is a birtokunkba kerülnek, akkor némi nosztalgiával szagoljuk meg - a nyomdaszag soha el nem múló emlékével. Átlapozgatjuk őket és megállapítjuk, mennyit változott a világ. Néha kétségeink támadnak, hogy ezzel, vagy azzal a tanítási módszerrel lehetett-e könnyebben elsajátítani a tudást.

Valahogy mindig úgy érezzük, az volt az igazi, amely módszer szerint mi tanultunk. Aztán, karácsony táján, amikor csemeténk felolvas egy rövid kis szöveget, megnyugszunk. Ezzel a módszerrel is megtanul olvasni.

Még egy fontos dolgunk akad, így iskolakezdés előtt:

A nyár végén folyamatosan beszerzett füzetek, tollak, egyéb felszerelések mellett fontos, hogy az újdonsült kisdiákot, vagy épp az iskolapadba visszatérő tanulót lélekben is felkészítsük a rá váró olyan embert próbáló feladatokra is, mint amilyen például a kora reggeli kelés.

A nyári szünetben a gyermekek rendszerint később kerülnek ágyba, s így reggelenként tovább is alszanak, mint az év többi napján. A University of Florida kutatói szerint azonban ezt a folyamatot az ősz elérkeztével egyáltalán nem egyszerű a megszokott kerékvágásba terelni.

Szülőként tehát a szükséges taneszközök beszerzése mellett fontos feladatunk a gyermek számára a tanév megkezdése előtti két hétben már elegendő alvást biztosítanunk, ami kapcsán kialakul az iskolai rendhez illeszkedő napi ritmus.

Féltés, aggodalom, büszkeség kavarog a szülőkben, amikor először látják a komoly kék-fehér ünneplőbe öltözött gyermeküket a tanító néni mellett.

Gyurkovics Tibor: Iskola-nyitogató

(részlet)

Iskola, iskola,

ki a csoda

jár oda?

A takács, a

kovács,

a kőműves meg az ács,

a kardjával odajár

kese lovon a huszár!

Itt tanulta meg az á-t

és a matematikát,

itt tanulta meg az ó-t,

mennyi szálat fon a pók.

Itt tanulta meg az í-t,

hogy a rózsa kivirít,

hogyan írja le az ú-t

s a Dunántúl csupa púp,

pörögtek az ő-k, az ű-k,

mint a fényes köszörűk