Főoldal » Fórumok » Diéta & Fitness fórumok » Ketyegő bomba vagyok fórum

Ketyegő bomba vagyok (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Ketyegő bomba vagyok

1 2 3 4 5 6
2017. okt. 11. 10:20

Köszönöm, hogy írtatok. Nehéz volt megírnom ezt a cikket, de már nagyon rég érlelődött. Magamban már ezerszer megfogalmaztam ezt az egészet, csak nem mertem kitenni a nagy nyilvánosság elé. Egyrészt nagy a szégyenem és a bűntudatom, amit nehéz publikussá tenni. Szerintem érthető okokból. Másrészt féltem a bántásoktól és a megmondó emberektől, akik mindig tudják, mit rontok el és a földbe döngölnek. Egy embernek, aki gyerekkorától kövér, talán más érzés ez, mint azoknak, akik mondjuk meghíztak valamilyen probléma miatt, betegségtől, lelki gondoktól, vagy ilyesmitől.


Hogyan lettem ilyen kövér?

"Egyszerűen". Sokszor fogyóztam, aztán abbahagytam és mindig több lettem utána.


Hogyan szerethet a férjem, aki normál testsúlyú?

Nem tudom. Ezzel mindig én is kapirgálom a lelkemen a sebeket. Már kövéren szeretett meg. Igaz, akkoriban csak 100-110 kg körül voltam. Meglátott bennem valamit, amit más nem. Túl tudott nézni a kinézetemen és "engem" szeret. Lehet huhogni persze, hogy majd elhagy, de jól vagyunk, szeretjük egymást és a szexuális életünk is rendben van.


Sokaknak bejön, ha bántják, mert az hajtja őket tovább. Szeretik, például, ha egy edző szidja őket. Én nem ilyen típusú ember vagyok, ezért kérlek titeket, hogy a nyersességet valahol máshol adjátok ki. Nem kell nekem tapsolni, hogy idáig jutottam, de talán rúgni sem kell rajtam még egyet...


Futni nem tudok, most nem is szeretnék. Gyalogolni szeretek, amikor diétáztam, akkor is így sportoltam. Számtalanszor fogytam már 10 kilónál többet, volt már 20 is. Tudom, mit kell tennem, de nem tudom, hogyan kellene élethosszig kitartanom. Egyre nehezebben kezdem el, egyre nehezebben csinálom, egyre nagyobb leszek és egyre jobban félek, hogy meghalok. Valahogy magamnak kell megoldani. Nem vagyok képes most pszichológushoz járni. Ahhoz is kell egy olyan lelkiállapot, hogy képes legyél megnyílni valaki előtt személyes kapcsolatban. Én most addig jutottam, hogy arctalanul egy arctalan tömeg előtt tudtam nyitni egy kicsi ablakot egy cikkel. Másra nem vagyok képes. Ennél jobban most nem tudom kiadni magam, ez is veszélyes kicsit a lelkemnek. Sebezhető vagyok, bármilyen vastag hájréteggel védem is magam. Nem tudom ezt mennyien értik... :(

32. Mézes-Krémes (válaszként erre: 28. - 10cc61fb5a)
2017. okt. 11. 09:59

Valószínűleg úgy tud, hogy szereti, a társa, és jó a kapcsolat. Ha igazán szeretsz valakit, akkor egy darabig szerintem simán megalapozza a türelmet és az elfogadást. Kihangsúlyozom, hogy EGY DARABIG! Hogy meddig az idő kérdése, de a végeredmény amúgy borítékolható....


Atán van, akinek ez jön be, ismertem olyat is amúgy, de az nagyon elenyésző.

31. Mézes-Krémes (válaszként erre: 29. - 96e4cb8ca7)
2017. okt. 11. 09:57

Hát igen, nagyon erőssen fogalmazott, és bántó volt. Mondhatni nyers. Lehet, hogy ezt nem így kellett volna. De azért lássuk meg mögötte az igazságot... A férje biztos nagyon szereti, és kitart mellette, jó a kapcsolat, ésatöbbi, de kérdem én, vajon meddig lesz ez így? Mikor lesz majd elege? Hány év múlva?! Mármint csak férfiből van, és a legtöbb férfinek lássuk be, nem ez az álma, na... Egy darabig csak nézelődik meg álmodozik, aztán egy idő után már nem csak azt fogja csinálni. És ezért én követ se vetnék senkire.


Szerintem nem megszerezni, hanem megtartani nehéz egy ember, és bizony, ebbe az is beletartozik, hogy figyelsz arra, hogy viszonylag normálisan nézzél ki. Nem mondom, hogy modellnek kell lenni, meg nem lehet felszedni pár kilót, de na, azért vannak határok, amit átlépve már nyilván nem felfelé konyul a másik szája!

30. 96e4cb8ca7 (válaszként erre: 23. - 4331bba7c7)
2017. okt. 11. 09:11
Gyaloglást szoktak első körben javasolni a szakemberek mert a futás bizonyos mértékű túlsúllyal veszélyes. A férjemnek is van egy nagyon elhízott barátja, már annyi felesleg volt rajta, hogy az orvos megmondta neki, gyomorgyűrű nélkül ne sok jóra számítson. Felrakták neki de azzal együtt napi 5-6 kilométer sétára is "ítélték" . Van egy kutyája, vele szokott sétálni. Nem mondom, hogy vékony ember lett belőle de legalább már tud rendesen mozogni és elég sok kilót leadott, 160 körül indult, most lehet olyan 120. A fogyókúra óta meg is nősült, családot szeretnének. Szerencsére még időben rájött, hogy extrém kövéren nem hogy családja nem lesz soha de élete sem.
29. 96e4cb8ca7 (válaszként erre: 28. - 10cc61fb5a)
2017. okt. 11. 09:02
Ez egy nagyon "építő" jellegű hozzászólás volt, egy elhízott embert le-bálnázni kb olyan mint amikor az ADHD-s gyerek szüleinek szólnak be a jóakarók, hogy sz.rul nevelik a gyereket. A férj pedig hadd döntse el, neki mi tetszik és mi nem.
2017. okt. 11. 08:54

Biztos én vagyok a gonosz, de szívből megvetem az ilyen embereket, mint a cikkíró. 140 kg?? 85-90 kilósan nem tűnt fel, hogy nagy a baj?

És akkor ez a bálna elmegy majd gyomorgyűrűt feltetetni vagy gyomor bypass-ra, az orvosok szépen megoldják a problémáját és kész. Majd "zabálhat" (természetesen tudom mivel járnak ezek a műtétek ezért van idézőjelben a szó) ugyanúgy tovább.

A férjeket sem értem. Hogy képesek szexelni egy ekkora zsíros nővel?

És nem lenézésből írom. Nálunk is volt ilyen probléma. A férjem már 95 kiló volt (180 cm) és kerekperec megmondtam neki, hogy nem tetszik. És ugyanezt kaptam én is tőle viszont pár éve. Igen, rajtam is van még felesleg - 7 kiló. De nem 60!!!

Térjetek már észhez nők! Nem egymás hátbaveregetése kell ide, hanem egy jó nagy verbális popónrúgás!

27. syria (válaszként erre: 15. - Globus)
2017. okt. 11. 07:35
Ez a hozzászólásod itt nem igazán helyénvaló. :( A fórumindító felfogta, hogy baj van, és meg is fogalmazta. S biztosan nem csak várja a segítséget, hanem tenni is fog magáért. Így, vagy úgy, az már az ő dolga.
2017. okt. 10. 22:18
Miért érzem azt, h egy nagyon szépen író "újságíró" írja a cikkeket ezen a fórumon? Nem mintha százával olvasnám a cikkeket, de amit elolvastam, mindegyik szépen volt fogalmazva, és olyan témát érintett, ami biztosan felkavarja az olvasók nagy többségét...
25. Remoni (válaszként erre: 1. - Nyafogó)
2017. okt. 10. 17:19

Keress egy evészavarral foglalkozó pszichológust, vagy pszichiátert, mert amíg a túlevésed okai nem lesznek rendberakva, feldolgozva, addig hiába fogsz fogyni, nem biztos, hogy meg fogod tudni tartani.

És ajánlom ezt a könyvet is: Dr. Lukács Liza - Az éhes lélek gyógyítása

2017. okt. 10. 16:50
Hahó! Én senkinek nem mondtam, hogy fusson. Csak reflektáltam arra, hogy bizony mozoghat ekkora felesleggel, ha bírja!
23. 4331bba7c7 (válaszként erre: 12. - Kacsa118)
2017. okt. 10. 16:31

😱 szerintem nagyon ártalmas ekkora felesleggel futni. Kortól függetlenül.

Inkább az úszás.

22. rinike (válaszként erre: 1. - Nyafogó)
2017. okt. 10. 13:43

Én is írhattam volna, azzal a különbséggel, hogy én még anyukámtól is csak a jót láthattam, 55-60 évesen még heti többször teniszezett, és még ma is sportos és fitt.

Nekem még olyan pozitív tapasztalatom is van, hogy kb. másfél év alatt 20 kilót fogytam azzal, hogy a rendszertelen evések helyett elkezdtem napi 5x enni, és rengeteg kihágással, de minél többet betartani a cukorbetegeknek előírt étkezési formából. Ezt évekig tartottam is, aztán teljesen megtanultam és betartottam legvégül, mert sikerült teherbe esnem, és terhesség alatt inzulinos voltam, és akkor nem lehetett bohóckodni. Mikor megszületett a gyermekem, akkor is tovább tartottam a már néhány év óta működő étkezési szokásaimat, de nem volt úgy tejem, és kapva kaptam az alkalmon, mikor valaki azt javasolta (ekkor már két hónapos volt a kislányom, és már kapott tápszeres pótlást is), ne diétázzak, és akkor lesz tej. Egyébként ahogy elkezdtem bővebben enni, valóban megjött a tej, végül 2 éves koráig szoptattam a gyermekemet. Azóta szinte minden nap neki állok újra tartani a diétámat, de általában estére annyi az egésznek. Már a mozgást is elkezdtem, de csak keveset. Tudom mit kellene tennem, de nem teszem, nem tudom tenni. Szóval teljesen megértelek! Pedig nekem is kiegyensúlyozott és boldog életem, szerető családom van. Azt írod, hogy tenned kell magadért valamit. Mit fogsz tenni?

2017. okt. 10. 13:38

Talán ahogy én vágtam bele, másnak is jó lehet:

160 centimhez 72 kg vagyok. 62 éves. Egyre lassabb anyagcsre, ....

Azon felül hogy nem fogyókúrázok hanem fokozatosan cserélem le az élelmiszereket egyre egészségesebbre, most egy hosszabb kihagyás után elkezdtem gyalogolni. Pár napja 2 villanyoszlop között kocogok, következő 2 között sétálok. Most 10 ismétlés van, mert ennyi esik jól. Hamarosan emelem 1 újabb szakasz kocogással. Azt tervezem, mire fogyok 5 kilót, már 5 percet futok egyhuzamban, és 5-öt sétálok. Ezt váltogatva, és lassan emelve a futási időt. Nagy súllyal, esetleg így próbáld, ha mindenképp futni akarsz.

2017. okt. 10. 13:00
Ez abszolút nem rólam szól, és az én szerencsémről. Száz és száz olyan ember van, aki bizony ilyen súlyról kezdte. Szakember kell ehhez is, nyilván. De nem kell az embert riogatni semmitől sem. Nyilván tudja jól, mit bír, milyen betegségek vannak esetleg.
19. Mézes-Krémes (válaszként erre: 16. - Kacsa118)
2017. okt. 10. 12:48
Szerintem kizárt dolog, hogy egy szakember akár 100 méter futásra is bíztasson egy olyan embert, aki ennyire elhízott, és még életében nem sportolt.
18. Mézes-Krémes (válaszként erre: 12. - Kacsa118)
2017. okt. 10. 12:46
130 kilóval futni?! Kizárt dolog, iszonyatosan árt az izületeknek, a többiről ne is beszéljünk. Az egyik ismerősöm pont attól kapott agyvérzést, hogy magas vérnyomással 140 kilóval futni kezdett. Azóta is tolókocsiban van, pedig 30 éves... Engem 86 kilóval se engedett futni szakembe. Örülj, hogy nem lett bajod, és tényleg na tanácsolj ilyeneket senkinek.
17. 4c1a787e8f (válaszként erre: 16. - Kacsa118)
2017. okt. 10. 12:33

Csak úgy lehetett érteni.

Ha az orvos, edző engedi, fusson.

16. kacsa118 (válaszként erre: 13. - 4c1a787e8f)
2017. okt. 10. 12:32
Ez nem arról szól, hogy én megúsztam e. Kell egy edző, edzésterv stb. Nem azt mondtam, hogy fusson holnap egy maratont.
15. globus (válaszként erre: 2. - Syria)
2017. okt. 10. 12:30
Haha! Széles réteg csak segítséget vár, kap, de ha adnia kell, nem tesz semmit. Nem azért, mert nem akar, hanem FEL SEM FOGJA.
14. 124637ff9b (válaszként erre: 1. - Nyafogó)
2017. okt. 10. 12:29

Nincs megoldhatatlan dolog, ha igazán nagyon akarja valaki, csak akard igazán nagyon, összeszorított fogakkal, és menni fog!!! Háziorvosoddal beszéltél már erről a problémádról? Tud róla? Vagy azt hiszi, hogy minden nagyon jó, mert mosolyogni lát? Kérd a segítségét!

Becsüllek ezért a cikkért.

Hajrá!

13. 4c1a787e8f (válaszként erre: 12. - Kacsa118)
2017. okt. 10. 12:18
Butaságot ne mondj, ebbe simán bele lehet halni. Azért, mert Te megúsztad, nem biztos, hogy ő is megúszná. Nem ez a módja, jöhet a futás kicsit később.
12. kacsa118 (válaszként erre: 9. - Loch ness)
2017. okt. 10. 12:01
Nem kell óvatosan hozzáállni. És bizony, ha bírja, akár nyugodtan futhat is. Én is 130 kilósan kezdtem futni, és igazi extázisok jöttek tőle.
2017. okt. 10. 12:00

Mintha csak magamat olvasnám (az anyai részt leszámítva, mert az enyém meg túl elfogadó volt sajnos.) Kb valahonnan innen indultam én is néhány hónappal ezelőtt.

Én azt gondolom, pont tökmindegy mi hajt, mi indít el. Csak indulj el. A túlevést ismerem, magam is szenvedek benne, mind a mai napig. De már valahol ott tartok, hogy én döntök. Én vagyok a főnök, és nem a kaja. Rohadt nehéz. Elkezdeni. Aztán még nehezebb nem belebukni. Kell valami, és nem valaki, ami hajt előre, amiért azt mondod, érdemes csinálni. Igen, kérj szakember segítséget. És itt első sorban dietetikusra gondolok. Aki nem azt fogja megmondani mit egyél, hanem egy utat mutat ehhez neked. Ha az útra rá tudsz úgy lépni, hogy közben azt tudod mondani eddig ismeretlen, vagy zsigerből visszautasított dolgokra, hogy ez finom, ez jó, egész máshogy fogsz hozzáállni a dologhoz. Pláne, ha ehhez fogyás is társul, vérszemet kapsz. Egy cipőben járunk, én már elindultam az úton. Légy erős, te is el tudsz!

10. Andi.Bobi (válaszként erre: 1. - Nyafogó)
2017. okt. 10. 11:55

Szia!!

Ez most szíven érintett amit írtál. Sok minden sajnos rólam is igaz...

Már nagyon sokszor lefogytam,boldog voltam energikus minden..

Egyszer 13 kilót két hónap alatt. Balatonon voltunk,minden nap sétáltam sokat a kutyámmal,rendesen ettem odafigyelve egy nap háromszor,és úsztam sokat ,tornáztam a víz alatt. Aztán sajnos több jött vissza. Volt,hogy közösen a párommal elkezdtük a Norbit,úgy ettünk,minden nap tornáztunk a kazettára. Húsz kiló lement. Aztán sajnos az apósom meghalt,abba maradt az oda figyelés magunkra,minden vissza jött. Megint lefogytam 25 kilót legalább a munkámtól,meg epe műtétem volt,vigyázni kellett...

Aztán szerencsére végre sikerült teherbe esnem/42 évesen/,nem híztam semmit,tíz kiló jött rám mindennel együtt,szülés után még vékonyabb voltam. Nagyon büszke voltam magamra,mindenki mondta milyen csinos vagyok. Sok sok évvel ezelőtt igen csak az voltam,és jól éreztem magam a bőrömben..20 évesen.minden más volt.

Most a kicsi fiam már 17 hónapos,és nekem már 20 kiló jött fel szülés óta. A hormonok rendetlenkednek,az orvos azt mondta korai menopausa. Ami szerencsére rendeződik,három hónap kimaradás után végre minden hónapban megjön. Igaz növényi ösztrogént szedek,meg barátcserje kapszulát. Inzilinrezisztenciát nézték,az eredmény az ,hogy hajlamom van rá. Pajzsmirigy jó,de elmegyek még egyszer vér vételre. Hab a tortámon:)

hogy sarkantyum lett,alig bírok menni reggelente,injekciókat kaptam meg talpbetétet,sajnos nem javul..

Nagyon nem jól érzem magam,állandó fáradság,mindenem fáj,hőhullámok..mintha egy öreg ember lennék.

Én vagyok az utolsó magamra nincs időm.

Tudom változtatnom kell mert itt van a kocsim és már benne vagyok a korban. Januárban vége a gyesnek,dolgoznom kell menni,ami most számomra szinte lehetetlennek tűnik.

Elnézést ,jó hosszúra sikerült,de talán jobb hogy ki írtam most magamból...

2017. okt. 10. 11:35

Szuper, kimondtad, elismerted, elpanaszkodtad, ez a kezdet. Eddig nagyon jó. Most kell hozzákezdeni. Igaz, nagy a túlsúlyod, de erre van egy közhely, ami igaz és nekem mindig biztató, ha rágondolok: "Innen szép nyerni!"


Én is azt javaslom, kezdd orvosnál és dietetikusnál. Ekkora túlsúlyhoz óvatosan kell hozzányúlni, nehogy még nagyobb baj legyen belőle. És nehogy elkezdj intenzíven mozogni, futni, mert akkor tényleg tönkreteheted magad. Ezt is biztos el fogják neked mondani, milyen mozgásformákat szabad gyakorolnod.


Nekem "csak" 20 kiló túlsúlyom volt, ill. még sok megvan belőle. Nem volt könnyű belerázódni, de mikor végre éreztem, hogy AKAROM, akkor már sokkal könnyebb volt a lemondás arról, ami hizlal. Most már élvezem, és boldog vagyok minden leadott dekától.


Jó lenne, ha lenne valaki a környezetedben, aki biztatna, az nagyon sokat tud jelenteni. Ha meg nincs, gyere ide, biztatunk mi :)


Sok szerencsét és sikert!


Ja, és javaslom, hogy olvasgasd cukornádkisasszony cikkeit, naplóit itt a portálon. Nagyon fel tudja dobni az embert, mikor épp elcsüggedne.

8. Mézes-Krémes (válaszként erre: 7. - 96e4cb8ca7)
2017. okt. 10. 11:00
Na igen, az egészség... Hogy minél tovább együtt legyenek. A fittséggel mondjuk ez komolyan összefügg. Meg a házassággal is. Na, lehet, hogy most megköveztek, de amiről soha senki nem beszél, az az, hogy vajon egy férfi, pláne egy sportos férfi ezt hogyan viselheti magában? A házasság is motiváló lehet, ha nem akarod a másikat elveszíteni előbb vagy utóbb.
2017. okt. 10. 10:57

Az első lépés már megvan, hogy felismerted, ez így nem jó. Az is szuper, hogy a genetika-szöveg helyett a helytelen nevelés és minta szerepére is rájöttél, tehát az okok felismerésével már eljutottál egy jó kezdéshez. Én első körben egy orvosi kivizsgálást is javasolnék, pl cukorra, pajzsmirigyre, csak mert biztos ami biztos. Ha ezek bekavarnak, sajnos a legtöbb fogyókúra eredménytelen. Ha szükséges, kérj segítséget dietetikustól és személyi edzőtől akik profik ha súlycsökkentésről van szó.

Én jelenleg várandós vagyok (második baba),életemben nem voltam olyan kövé mint most és ijesztő :( Egy emelet lépcsőzéstől kifulladok, alig bírom bekötni a cipőmet meg ilyenek. Sajnos már a kezdősúlyom se volt ideális a terhesség előtt, ahhoz képest nem is jött fel sok. Szóval teljesen átérzem a helyezeted de kell lennie megoldásnak. Nem csak fitt-ségünk de amiatt is, hogy ne vegyen el a gyerekeinktől idejekorán egy olyan betegség amit a túlsúly okozott.

2017. okt. 10. 10:23

Első nagy lépés megvan, leírtad, kimondtad. Nem keresel mentséget, nem hárítasz. Tökéletes!

Szerintem is, ha kell, kérd szakemberek segítségét. Ha megvan a kezdő löket, akkor nem lesz megállás!

Hajrá!

5. Mézes-Krémes (válaszként erre: 1. - Nyafogó)
2017. okt. 10. 10:21

Szerintem az első és legfontosabb dolog, hogy ne útáld magadat, ne útáld a testedet. Amilyen állapotban van, azt Te tetted vele, de az önmarcangolás helyett érdemes rájönni, hogy tehetsz másként is! :) Igenis van kiút, igenis lehet változtatni, csak akarni kell, és tenni tenni! Szerintem ne siránkozzál, hanem örülj, hogy viszonylag idejében észbekaptál, és változtassál az életeden, vidd pozitív irányba. Bőven fiatal vagy, hogy ezt megtehessed!


Egyébként a támogató közegről csak annyit, hogy hiába támogatnak bármennyien is, ha benned nincsen kellő akarat, és elszántság. Írtad, hogy a családod jó része kövér. Ha változtatni fogsz, és sikerrel, akkor bizony, lehet arra számítani, hogy lesz egy jó adag irigy illetve rosszindulatú ember, még azok között is, akik szeretnek. :( Kiröhögnek, úgysem fog sikerülni, hülyeség amit csinálsz, szar amit csinálsz, ésatöbbi. Sajnos ez általános dolog, én az utam során találkoztam ilyen reakciókkal bőőőőven, de nem szabad ezekre az emberekre figyelni!


Én ugyan nem ekkora felesleggel indultam "útnak", mint Te, de gyökeresen megváltoztattam az életemet, minden szempontból! Tapasztalatból tudom mondani, hogy az első néhány hónap ugyan gyötrelem lesz, de aztán, amikor jönnek az eredmények, és fittebb leszel, üdébb, energikusabb, hidd el, már nem akarsz leállni, már nem akarsz többé másként élni! :) Az életmód és a sport csak addig kín és teher, ameddig nem tapasztalod meg azt, hogy mennyire más érzés egy olyan testben létezni ami fittebb és egyre csak fittebb lesz. Mondom ezt úgy, hogy én kb. 20 kiló felesleggel kezdtem el, és már csak 10 van rajtam kb.

Már az én esetemben is hatalmas a változás, más felmenni egy lépcsőn, más bekötni a cipőmet, más a busz után futni, sőt, teljesen más szexelni is! Énekelni lehet a különbséget. Hidd el, amint sikerélményed lenne, és tapasztalnád az életminőségbeli különbségeket, annyira büszke és elégedett lennél, hogy akkor már simán menne minden! :)


Egyébként szerintem is érdemes szakembertől segítséget kérni, fontos a jó étrend, és hozzá a megfelelő mennyiségű és minőségű mozgás, ha gondolod ebben tudok tippet adni. :) Ugyan ezek pénzbe kerülnek, de hidd el, a szemét kaják elhagyásával sokat fogsz spórolni, illetve inkább az életmódváltásra költs pénzt, mint a gyógyszerekre akkor, amikor már az egészségedre is teljesen rámegy a túlsúly!

4. 4c1a787e8f (válaszként erre: 1. - Nyafogó)
2017. okt. 10. 10:06

Kérj szakmai segítséget. Ha kell, vonulj be valahova. Kis családod most legyen meg nélküled egy darabig, és most tedd magadat az első helyre, pont azért, hogy megmaradj nekik.

És így is nagyon értékes ember vagy, kövérség ide vagy oda, ez az alap :-)

1 2 3 4 5 6

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook