Ketten élünk a 30-a fiammal, zökkenő nélkül. Most elutazott... (beszélgetés)
Mi sem vagyunk mindig együtt.
Még amikor a lakásban laktunk is volt olyan, hogy napokig nem találkoztunk a gyerekkel;)
Volt, hogy felhívott, hogy hogy vagy anya, már három napja nem találkoztunk:DDDD
És ez, most is így van.
Ő ott van a saját lakásában, mi a mi lakásunkba. Időnként átugrunk egymáshoz, de van, hogy napokig alig látjuk egymást.
Pont múlt héten, talán pénteken jött át a menyem egy kávéval, hogy mi van velünk, már 1 hete nem találkoztunk. Pedig, csak egy beltéri ajtó választja l a lakásokat;)
Nálunk mindenki szeret egyedül is piszmogni, kifejezetten élvezek ilyen napokat. Kirúgni a hámból, de utána vissza az odúba 😃
Igen!? Az én fiam a saját lakásába, se akart elköltözni. Mindig azt mondta, hogy mit csináljak ott egyedül? Hazamegyek és nincs kihez szólnom, ha akarok. Na ebből nem kérek;)
Enyémnek sem volt tervben elköltözni, de mattot kapott. 30. szülinapján étteremben a torta felett feldobtuk a lasztit.
Ezek szerint még egy napot megúszol főzés nélkül.
Örülök hogy említetted a krokettet, régen készítettem. Van itthon karfiol, sajt, tojás, ebből fogok készíteni. Vöröslencse leves után jól fog esni.🌼😉
Nemsokára jön haza. Ma kínai kaját hozok neki. Beneluxban volt és nagyon megéhezett, unta a sok krokettet.
Jaj, mindig mamahotel;)
Nálunk a férjemmel, sokkal inkább ragaszkodik a fiúnk közelségéhez.
Mindig fel kell hívnom a figyelmét, hogy ne felejtse el, hogy ő sem az anyjával nézte a TV-t esténként és hétvégén:DDDD, így ne várja el a fiától, hogy ezt tegye;)
Mi ugye egy 2 lakásos családiházban élünk. A "menyem" még az ismerkedési fázisban, el se tudta képzelni, hogy ez milyen. Sok-sok ittlét után kérdezte meg a a fiamat, hogy ez az ajtó itt mi? Nem mintha olyan kiismerhetetlen lenne a lakása:DDD Megmutatta neki, hogy azon az ajtón jön át hozzánk;)
Érdekes, hogy most már ő se tudja elképzelni, hogy szétköltözzünk. Már többször felajánlottam nekik, hogy eladhatjuk és vehetünk külön két lakást vagy házat. De nem, ők inkább a tetőtér beépítést szeretnék, hogy közel legyenek hozzánk;)
Én is ezt tartom a legpraktikusabb megoldásnak. Külön voltatok, de mikor kellett, ott voltatok egymásnak.
az en fiam okos volt,mert hazat vett 24 eves koraban es hozzank szuloktol csak 1 kopesre,s igy mindennap talalkoztunk.
Az én fiam 30 volt amikor elköltözött az akkor még barátnőjéhez, akit 4 év múlva feleségül is vett. Amikor elkötözött rossz volt, mert megszoktam, hogy ott van, de azt gondolom hogy az élet velejárója, hogy a gyerekek felnőnek és önállóak akarnak lenni. Van aki nagyon szeret a "Mama hotelben" lakni,belekényelmesedik, de a természetes az, hogy ha menni akar, menjen. Sok függ a szülői hozzáállástól is. Szerintem nem szabad akár akaratlanul is, bűntudatot kelteni a felnőtt gyerekünkben, hogy azt érezze, nem mehet el, nem költözhet el, mert akkor mi lesz az anyjával?! De az anyának sem szabad azt gondolni, hogy a fiát kielégíti az anyjával való közös élet. Mindenkinek szüksége van a saját életére. Ahogy ez a fórumindító szavaiból is kiderült és a fiúnak is szüksége van a sajátjára még akkor is, ha ezt nem mondják meg egymásnak szemtől szembe.
Nem kell szégyellned. Igazad van. Jó a kikapcsolódás és egy ki nyugalom.
Nekem nem kell bizonygatnod, főleg, hogy úgysem érdekel a véleményem. 😀 Itt nem a kölcsönösségről volt szó, az szóba sem került. Annak egyébként is ha az ember együtt él valakivel, akkor alapnak kellene lennie, hogy az egyik ezt csinálja a másik meg azt. Azonban az azért nem jelenti azt, hogy el kell jutni arra a felismerésre, hogy de jó és könnyebb, ha a másik nincs itt. A könnyebbséget úgy is meg lehet teremteni, ha ott van a másik, csak rugalmasnak kell lenni az időnkénti alternatívákra is. Ahogy a fiad is dönthet úgy, hogy ha eredetileg péntekre tervezte a fűnyírást, de nincs kedve, akkor megcsinálja szombaton. Ugyanígy egy szülő, feleség, barátnő is dönthet úgy, hogy aznap nincs kedve főzni, majd jó lesz a tegnapi, egy szendvics, vagy valamit inkább rendelnek. És akkor senki nem fog elfáradni, mindenkinek jut magára ideje és a kedvteléseire.
A te dolgod mit tartasz jónak mit nem. Mi segítjük egymást.
Én azzal tudok neki hogy ellátom. Ő pedig mindent megjavít nekem akár vízvezetékes munka, akár elektromos szerelés, megjavít mindent ami elromlik, kitakarítja az ereszcsatornát, vágja a füvet és visz engem vásárolni.
Nálunk ez a szokás, és parányit sem érdekel hogy te jónak tartod-e.😉
Igen, komolyan mondom. Mindenkinek a maga dolga, hogy hogyan él, de nem tartom jónak, ha egy szülő még a gyerek 20-40 éves korában is úgy gondolja valami belső késztetés, kötelességtudat által, hogy neki muszáj minden nap friss ételt tennie a már felnőtt gyereke elé, vagy akár a cuccait kimosni és az egész házat/lakást szinte egyedül kitakarítani. És pontosan ilyen alkalmakkor, amikor valamiért ezt nem kell csinálnia, kiderül, hogy az a bizonyos ÉN idő nem is valami modern kori hóbortos felesleges luxus, hanem fontos és szükséges mind a testnek és a léleknek. Csak a probléma ott van, hogy ha valaki a felismerés után ezt nem ülteti át a közös mindennapokba, hanem visszamegy robotba.
Komolyan mondod? Képzeld el, 40 eves koráig együtt éltem a fiammal. Volt közben 2 év amikor nem.
Szerintem a két élethelyzet nem ugyanaz. Te nem élsz állandóan a gyerekeddel, így teljesen más az, ha egy gyerek, legyen akár felnőtt, hazalátogat és a szülő arra törekszik, hogy minden nap amíg ott van, friss étel, esetleg a kedvencei legyenek az asztalon, és ezért akkor is képes akár órákat eltölteni a konyhában, ha közben már fáradt. És az is más, ha az év 365 napjából mondjuk 300-at együtt élnek.
Azt mondják, kétszer örülünk. Amikor jön, meg amikor megy 😂
Dehogy kell szégyellni! Hagyjad már!
Hasonlót érzek én is amikor a fiam 4 hónapra hazalátogat, aztán visszamegy. Pedig imádom. Nincs bűntudatom ettől, de ha elmegy, kevesebb lesz a feladatom sokkal, és ezt bizony élvezem.
Azt érzem, nincs szükségem, se Fi-nek arra hogy felhívja valaki a figyelmünket hogy a gyerekünk felnőtt és hagyni kell hogy lássa el magát. Mi segítünk, kedveskedünk neki, ő pedig nekünk tesz meg ezt-azt. Ráadásul az a hála is jóleső érzés amikor látjuk milyen elégedett az elé tett étellel.
A fiam 1 hete ment el, és titokban fáj a szívem utána. De olyan jó végre egyedül is lenni!😀
Ezeket miért nem csinálhatod, ha otthon van a fiad? :-O
Amikor otthon van, akkor miért kell minden nap főznöd? Miért nem csinálhatsz azt egész nap, amit akarsz? A fiad már nem 3 éves, akiről gondoskodni kell, hanem felnőtt ember. És ez azt is jelenti, hogy ha éppen nincs kedved főzni, akkor nem főzöl, nem fog éhen halni. Attól, hogy együtt éltek még mind a kettőtöknek a saját életét kellene élnie, a feladatokat meg megosztani.
Semmi szégyellnivaló nincs benne, kellenek az ilyen napok mindenkinek!
Ne szégyelld! Nincs ebben semmi rossz, máskor is tarthatsz pihenős napokat, lehet enni tegnapról maradt ebédet, takarítás megvár. Jó pihenést!
További ajánlott fórumok: