Két rosszból melyik a jobb, avagy menjek vagy maradjak? (beszélgetős fórum)

Rendben. Akkor úgy érzem meg is beszélted ezt Magaddal. :) Félni csak a félelemtől kell. (Mint írtam a megcsalás nem volt teljesen az, mert nem árultál el szerelmet, amit h jól értelmezem nem is volt.)

Annyira nem sarkítok, és tudom hogy nem csak fekete és fehér van, viszont ha keményen következetes akarok lenni magamhoz akkor kevesebb lesz az átmenet. Talán... Itt most arra gondolok, hogy a mi fejeddel te sem mentél volna hozzá emehhez az emberhez. Bármi is volt, ez eredményezi jelenkori önmagad! Büszke vagyok Rád, hogy meg akarod oldani.

Az én múltamban is volt számtalan ballépés. Ezekből igyekeztem tanulni.

Ha érzel némi intelligenciát a jelenkori férjeddel, akkor próbálj Vele beszélni, a lelkére hatni. A zsarolás viszont ne a félelmedet táplálja, hanem keresd a megoldást. Érzed, hogy negatív töltetű energiákat kapsz, ezt érzi a gyermek is. Akkor is ha nem mutatja ki.

Csak Te tudod az életedet elégedettebbé tenni számodra. :)

Tényleg nem szép dolog megcsalni valakit...

Aláirom, elismerem.

De nem fűvel-fával tettem, hanem 10 éve ugyan azzal az emberrel. 10 éve...

Szeretem őt, ha nem érezném ezt,akkor biztos vagyok benne, hogy nem tettem volna meg, mint ahogy nem is tettem mással, pedig lehetőség adódott volna bőven.

Te egy nagyon okos ember vagy, és tényleg próbálsz a másik helyzetébe beleérezni, de néha kicsit sarkítottan látod a dolgokat és nagyon reálisan ami persze nem baj, de nem minden fekete és fehér.

Azt is tudom, hogy ha nincs a férjem, biztos, hogy nem ismertem volna meg a szerelmemet, hiszen közös tragédia hozott össze vele.

Viszont abban biztos vagyok, ha nem akkor, találkoztunk volna máshol, más körülmények között,mert minket egymásnak teremtett az ég is :) na jó, ez kicsi túlzás, de biztos, hogy valahol akkor is összefonodott volna az "utunk", lehet később, lehet máshol.

Tegnap este, mikor hazajött, leültem vele vacsizni, és megkérdeztem, hogy milyennek látja a kapcsolatunkat.

Szerinte túl sokat dolgozok, és ezért nincs elég időm rá, de megérti(???) most ez a legfontosabb.

Amúgy rendben talál mindent.

Aztán én is elmondtam, hogy szerintem pedig réges-régen nincs semmilyen érzelmi kapocs közöttünk, és nekem hiányzik az, hogy valaki szeressen, ne csak mondja, érezzem is.

Hát pedig ő szeret engem...

Ezzel le is zárta. Fél éve nem is próbál felém közeledni sem, tehát ő is tudja belül, hogy nem okés a dolog, de szerinte igy a normális :( :( :( elfoglaltak vagyunk mindketten...

Tényleg nagyon-nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki írt nekem, az ötleteket, a bíztatásokat, mindent.

Jó! Akkor ezt tudjuk! Azt is hogy a megcsalás, mert a szeretősség sem szép. Ezzel legjobban a lelkecskédet bántottad. Most tessék, öleld át Magad! Nem kötelező... De ha meg tudod tenni, és apró lépésekkel elindulni, akkor nem csak Te fogod végre becsülni Magad, hanem az élet is szebbé válhat.Szerintem most rajtam kívül is sokan érzik azt, hogy szívesen lennének lelki támaszaid.

Fognák a kezed, és megértéssel hallgatnának, letörölnék a könnyeid. Nem tudom miért, de nagyon átérzem a helyzeted... az utat nem amíg idejutottál, de a helyzetet igen.

Nagyon nehéz felállni, de ha megteszed megérdemled a jót amire vágysz. Ott a szeretőd, ez esetben beszélj Vele ezekről. Viszont hogy ne kövess el régi bakit, beszéld le vele, hogy Neked idő kell mindenhez, de szeretnéd ha számíthatnál rá.

Nem kérted, hogy elváljon, nem is azért tette.

Valószínű nyomásként éled meg, mint anno a gyermeknél. Ennek az érzésnek nincs helye Nálad, javasolnám ezt küszöböld ki, hogy számodra elégedett döntést hozhass.

Védekünk, akkor már 2 éve gyógyszert sedtem.

Köszönöm, hogy itt vagytok.

De már én is látom, hogy rosszabb helyzetben nem nagyon lehetnék...

Most kicsit keményebben, nem bántás a célom, de tudod:

Benne vagy a kakiban, nem finom. Rossz ízű és gyűlik. Azért vállaltad mert jött a gyerek. A kaki egy kicsit édes lett. (Mondjuk a védekezés..de utólag kár okoskodni.)

Azután érzed, hogy nincs szikra, persze nem vagy öngyújtó így összeköltözöl.

Volt választásod... Mert volt, mint ahogy most is van.

Viszont mivel a kaki nem finom, javaslom hogy ne nyeld tovább. Itt velünk beszélhetsz róla. De a legkeményebb meló a tied marad. Sok neve van:

Önmagam felvállalása, megmérettetés, elveimhez való hűség. Az önbecsülés alapja...

Nem fogok papolni, mert nagyon szívesen segítenék, de sajnos ezen csak Te tudsz változtatni.

Eddig is foglalkoztatott az újrakezdés gondolata, de nem volt senki, akivel ezekről beszélhettem volna.

Így találtam ide is, már kétségbeesésemben.

Ilyenkor szokták mondani, hogy a pénz nem boldogít és tényleg nem...

Nincs senki,akivel beszélhetnék ezekről, és akkora kakiban vagyok, hogy nem tudom, hogyan vakarom ki magam belőle, egy buta döntés miatt gyerekfejjel...

Most biztos nem tudok sehová elmenni egyedül, dömping van...

Ma volt egy lazább napom és azt hiszem decemberig ennyi

Igazán soha nem voltam szerelmes bele, csak jött , együtt voltunk és terhes lettem...

Szép dolog és becsülöm is, hogy akkor nem hagytt cserben és rengeteget segített, hogy a gyerek miatt folytathassam az életem(főiskolára gondolok)

mi kötött össze? a gyerek és féltem az apjától...

Hidd el nem a pénz miatt, 5 évet szinte nem is együtt éltünk, én egy egy szobás lakásban voltam fenn a Fővárosban.

Az én szüleim is nagyvállakozók, tehát a pénz itt nem játszott semmilyen szerepet.

Sztem addig amíg nem vagy biztos ebben, addig ne lépj semerre... El kellene menned néhány napra egyedül vhova, se telefon, se laptop.. Kis kikapcs, relax és átgondolhatod, hogy mit is szeretnél igazán. Ezt a férjed is megérheti, hogy kimerült vagy... gyerekek, munka... stb. stb. de hát biztos tudod Te is mit kell ilyenkor mondani.. :)

Talán ilyenkor könnyebb átlátni a helyzetet és átgondolni nyugiba a dolgokat. Rájössz ki az aki igazán hiányzik... Akár írhatsz egy listát is.. :) Pro és kontra egyik másik.. :)

Tudod ez esetben nincs jó megoldás. Feldobtad ezt a témát, és elgondolkoztató. Bosszantó is lehetne, de próbálom inkább megérteni. Az alábbi kérdések fogalmazódnak meg bennem:

- Mikortól nem szereted Őt?

- 12 év alatt nem foglalkoztál vele, akkor mi kötött össze vele?

Nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetben élsz. Ha gondolod, kifejthetjük jobban ezt a történetet, tudom, hogy nehéz. Megértem, de valamiért ez megint egy érdekes téma, hiszen a most felmerülő igényeid eddig hol voltak?

Vagy - és nem minősítelek, tudod - de annyira tetszik a luxus, hogy ezt bevállaltad érte?

Nem tudom, hogy tudnék-e vele élni.

10 éve hajkurásszuk, vígasztaljuk egymást, és még mindig nincs beteljesülés.

Imádom őt, minden porcikámmal, azt hiszem soha nem vágytam másra még ennyire.

Bármit megtennék érte, ha a karriere múlik rajtam, még maradnék is érte.

De nem tudom, csodálatos perceket töltünk együtt,ismerjük egymást kívül-belül, jajj de nehéz ez :(

Nekem nincs gyerekem, de gondolom, hogy milyen érzés lehet ez... :((

Sztem csak akkor beszélj vele, ha mindent pontosan átgondoltál és tutira eldöntötted, hogy mit szeretnél és előtte akár fogalmazd is meg magadban...

meghalok??? héj? ilyenre ne is gondolj! Mindenkinek vannak nehéz pillanatai... de nem szabad feladni... Hidd el, lesz idő, amikor megoldódik ez az egész dolog, lehet, hogy nem holnap és nem a jövő héten, de lesz...

És az vesse Rád az első követ, aki még soha nem védkezett...

Valamint, úgy gondolom, hogy egy kapcsolatba nem lehet "belerondítani", és nem a harmadik fél a hibás!! Könnyű mindig azt hibáztatni, de ez azon a KÉT emberen múlik mindig.

Ha hazajön megpróbálok beszélni vele. még fél óra...

Lefektetem a gyerekeket

Szerinte minden tökéletes, ne fantáziáljak annyit...

Meg hogy a házasságnak van napos és borús oldal is.

Nem azért pazarolt rám több mint 12 évet, hogy elhagyjam... stb...

Én soha nem kértem a "szeretőmet" hogy hagyja el a feleségét, nem is váram el tőle, nem akartam én ebbe belerondítani, ha tudnád az egész történetet,talán nem lennék általad így megítélve.

Nagyon szeretem amiket írsz, és egyet is értek vele, de ez a helyzet annyira bonyolult, hogy még egy spagetti gumicukrot is egyszerűbb kibogozni :(

A helyzetet még nehezíti a rámnehezedő családi nyomás is...

Sajtó? Tök mindegy mi okból, de én lennék a csalfa feleség, és a végén én lennék mindenért a hibás.

Fogalmam sincs, ő megcsalt-e engem, nem is foglalkoztam vele a 12 év alatt.

Annyit tudok, hogy talán, ha meghalok, akkor kikerülök ebből a pokolból, amibe egyszer csak belepottyantam a "korszerű fogamzásgátlóknak " köszönhetően.