Két évesek (beszélgetős fórum)
Nálunk is inkább erősítette a dacot, agressziót az ovi (bejátszott még a testvérféltékenység is szerintem), ő akart lenni a főnök és nem nézték jó szemmel....
És a példamutatás is fontos, ahogy cukifalat is írta!
Én pont ezért estem kétségbe, mikor 2 évesen elkezdett durvulni Tomi, mert tőlünk nem lát ilyet, nincs balhé, még hangos szóváltás sem, meséket megszűrtük (még most sem nézhet ilyet), nincs játékfegyver, mégis kis agresszor lett....Valószínűleg ez is jelleme része.
Felkerestem ezügyben nevelési tanácsadót is, aki végül újat nem tudott mondani, de megerősített abban, hogy jól neveljük, csak sok-sok türelem kell hozzá és következetesség.
A határokat nem szabad elmozdítani, amiket már kiszabtunk.
Előbb-utóbb rájön a gyerkőc, hogy ez van, hiába a hiszti, hiába a követelőzés, nincs változtatás.
na nálunk épp fordítva, "áldott joo angyalka" kislányom a bölcsi hatására kezdett el hisztizni, a majd én! felkiáltást és akaratosságot is onnan hozta
a türelem és a következetesség szerintem is tuti tipp + az is h a szülő (őszintén!) milyen példát mutat akár akaratán kivül is
Nem vagyok híve a könyvből nevelésnek, de tény, hogy vannak benne jó tanácsok is.
Mindenkinek ki kell alakítani egy olyan nevelési elvet, amit magáénak érez és a gyerekre is hat.
Pl. észszerű határok felállítása (ez is nagyon egyéni lehet, mert van aki engedi, hogy a gyerek ráüssön, más ezt elfogadhatatlan tartja) és azok betartása.
Életkori sajátosság: dac, hiszti ebben a korban, érdeklődés a külvilág felé, önállósodás.
Dacra, hisztire van több variáció, itt a gyerek jelleme dönti el, hogy mit alkalmazok:
figyelemelterelés
megszeretgetés
figyelmeztetés, rászólás (egy ideig műxik, aztán hatástalan)
figyelmen kívül hagyás
Érdemes előre eldönteni, hogy pl. boltban mit veszel neki és csak 1 valamit, ehhez szépen hozzá lehet szoktatni és nem lesz hiszti.
Nálunk eleinte kifli vagy zsemle volt a jutalom, mostmár kis cukorka. tudja, hogy azt lehet és máshoz nem is nyúl hozzá. Persze volt pár meccsünk, mire idáig eljutottunk, de a következetesség csodákra képes :).
Hagyni kell ismerkedni a világgal is, neki ez egy nagy kaland!
Önállódodásban is nagyon ügyesek tudnak lenni: vetkőzés, kukába ki a szemetet, sepergetés stb.
Mimi ha látja, hogy előveszem a porszívót, már teszi is fel a játékokat az ágyra, fotelre, mert tudja, hogy így kell :).
Én szeretem nagyon a Kismama magazint, abban nagyon emberközeli tanácsok vannak.
Na ezt nem szabad: összehasonlítani más gyerekével!
A te gyereked "egyedi", nincs belőle másik, ezáltal a képességei is másabbak a többi gyerekétől.
pl. amit írtál: ügyesen bánik a csavarhúzóval, kulccsal, ő ebben ügyes.
Az én fiam is utálta a formaberakót, most hiába 5 éves, nem lehet rávenni, hogy rajzoljon vagy szinezzen, de 2,5 évesen fújta az összes autómárkát, 4 évesen megtanult 2 keréken bringázni és tudja, hogy miként keletkezik a cseppkő.
Ezzel azt akarom mondani, hogy azt kell erősíteni, amihez van kedve és tehetsége!
Oviban is jól látszik a nemek különbsége, a fiúk lenn játszanak a szőnyegen autókkal vagy egymást kergetik, a lányok az asztalnál rajzolgatnak....
Szsóval fej a fejjel, lesz még rosszabb is :)))!
A fiam kis angyalka volt 1 éves koráig, nála is elszabadult a pokol, amikor elindult (11,5 hósan), pl. 2 hét múlva eltörte a csuklóját a rohanás miatt....
Dettó, amit te írtál, minden érdekelte/érdekli, amit békén kellene hagyni.....Csak a hiszti kimaradt nálunk.
Fiúk.....
A lányok nyugisabbak (legalábbis az enyém), aminek nagyon örülök!Szóval bizzál :))!
Már látszik, hogy szereti az aprólékos dolgokat, kirakókat, kártyákat, legót....Tominak ilyen idősen nem volt türelme hozzá, csak szétdobált mindent.
Ja igen, ő dobálós volt, mindent hozzánk vágott....Na, elkezdtem feltenni a játékokat a szekrény tetejére, 1 hét alatt fenn volt mind :)).
Akkor kezdte kapisgálni, hogy a tetteinek következményei vannak.
Együttérzésem, terhesen még nehezebb elviselni...szaladtam én is utána 20 hetes terhesen, mert meglógott a kismotorral...el is fenekeltem azon nyomban, utána nem ment el!
Nem vagyok híve a verésnek és az agressziónak, de életveszély esetén alkalmazom!
par honapja kezdte el a hisztit? :) nekem miota menni tud (egy eves kora elött sikerült a produkcio) azota megy a cirkusz. Nem eleg hogy nem hallgat rank, de az altalad leirt cirkuszokat produkalja a földön, barhol legyünk. Rahagyom en, de nalunk akkor akar egy oraig is eltart. Na meg terhesen, amugy is elmebajosan, kicsit nezemre esik elviselni...
ja, es nem köti le semmi, csak ami nem kene hogy lekösse (konnektor, elektromos dolgok, hasonlok)
Mar mondtam a ferjemnek hogy ha a lanyunk is ilyen lesz, fogom a böröndöm es lelepek...valoszinüleg a dilihazba :)
Ez sajnos a korral jár....+ a genetika, amit örökölt....
Az én lánykám febr-ban lesz 2 éves és pár hónapja kezdett el hisztizni, ha valami nem úgy volt, ahogy kitalálta, elkezdett sírni és földhöz vágta magát egyből.
Hiába beszéltem hozzá, próbáltam a figyelmét elterelni, felvenni és megnyugtatni, egyikkel sem értem célt.
Akkor jött a ráhagyásos módszer, hagytam, hogy földhöz vágja magát (persze odafigyelve, hogy ne üsse meg magát), arrébb léptem és figyelmen kívül hagytam a "műsort". Kb. 1 hónapig csináltuk ezt, fetrengett utcán, boltban, étteremben, de egyre ritkultak a hisztik és mára el is felejtettük :).
A kisfiam (most 5 éves) teljesen más tészta volt, ő sosem hisztizett, viszont egyáltalán nem hallgatott ránk (sajnos még néha most is ez van), elszaladt tőlünk, nem fogta a kezünket és mindent összefogdosott.
Nála a jutalmazás és a türelem segített. Emlékszem, úgy 2 éves lehetett, mikor először sétált velünk kézenfogva, a jutalma egy fagyi volt :).
Azt is be kell látni, hogy a gyerekből nem lehet "angyalkát" csinálni, figyelembe kell venni a jellemét és azon kell csiszolgatni, csak akkor van eredménye a nevelésnek.
A fiam a mai napig szaladós, de már tisztában van azzal, hogy mennyire távolodhat el, fogdos mindent továbbra is, el kell ilyennek fogadunk.
De legalább érdeklődő :)))