Keserű gyermekkor = boldogtalan élet (beszélgetős fórum)

Nem tudom, meddig vagy köteles rajta tartani a kezed. Lehet, hogy egyáltalán nem kötelességed...

Nálad hogy ment 17 éves korodban a férjhezmenés és a kapcsolat kialakítása, illetve azóta a fenntartása? Voltak problémák, vagy simán ment minden a férjeddel?

Nem értem miért nem tudják elhagyni az ilyen durva férjet a nők, az unokahúgom 35 éves rendszeresen veri a férje.Egyszer úgy,megverte, hogy elrepedt a

veséje, megkellet operálják.Ekkor derült ki nagy a baj,rákos. Az orvos szerint lehet oka az hogy ilyen az élete.

A szüleim elváltak 2 éves koromban.

Anyámhoz kerültem, aki akkor már keményen ivott.

Más városba költözünk. Mindig ott hagyott a házi nénire, amire emlékszem, az olyan 5 éves koromtól kezdődik. Tehát mindig ott hagyott valahol!

Házi néni nem szerette a gyerekeket. Megvert, én alámásztam az asztal alá, hogy ne érjen el, és sírtam anyám után.

Aztán, mikor 6 éves lettem, egyszer elfelejtett hazajönni. 3 napig nem látták, így értesítették apámat, aki akkorra már másodszorra megnősült. Apám eljött értem, magához vett! Ám a mostohaanyám ki nem állhatott!

A nagyszülőkhöz kerültem, meg a nagynénikhez.

7 éves voltam, mikor anyám férjhez ment egy ökölvívóhoz. Persze anyámon is gyakorolt nagy erőkkel!!

Megígérte, h elmehetek az esküvőre. Eljött a nagy nap, és én szépen kiöltöztem, 5 percenként futottam le a sarokra, hogy mikor jönnek már értem? Hát nem jöttek! kIDERÜLT, ANNYIRA BERÚGOTT A SAJÁT ESKÜVŐJÉN, HOGY ENGEM ELFELEJTETT!!

Közben kaptam a pofonokat a nevelőanyámtól, apám meg adta a pofonokat neki!!

Anyám ekkorra már visszaköltözött a mi városunkba. Albérletben lakott. Egyszer megkeresett, 13 éves voltam. Azt mondta, költözzek hozzá, mert akkor kap egy egy szobás panellakást. Odaköltöztem! Megkaptuk a lakást!

Eszméletlenül ivott! Mindig nekem kellett haza hordani a piát a boltból. Szégyelltem.

17 évesen férjhez mentem(nem bántam meg)!

Anyám összejött egy szintén alkoholista férfivel, akivel elitták a lakást. Albérletet kerestünk neki, nem fizette, aztán kirakták. Megint kerestünk neki, ismét kirakták. Szereztem neki munkahelyet a munkahelyemen, az első nap nem jött el. Kimentem hozzá kórházkocsival reggel, hogy mért nem jön. Holt részeg volt, elküldött melegebb éghajlatra. Hozzáteszem, 39 évesen leszázalékoltatta magát a derekával. Most 65 éves, azóta nincs derékfájás!

Szóval kirakták abból a bérleményből is. Elkerült hajléktalan szállóra. Ott lakott 8 évig. Tavaly jönnie kellett onnan.

Elintéztem neki, hogy a nővérszállóra mehessen lakni!

A mai napig nem tudja az unokái születési idejét, mit csinálnak. Nem tudja, hogy az unokája megbecsült tűzoltója a városnak, nem tudja, hogy a lányunokája hogy néz ki. . . . nem érdekli! csak mindig saját maga érdekelte!

Ezen felül fél éve bekerült a pszichiátriára. Minden nap mentünk látogatni Pénzt , kaját, cigit kért. Vittünk neki.

Egy alakalommal kinn ültünk a folyosón, és elérkezettnek láttam az időt, hogy elmondjam neki, hogy én nem felejtettem!

A válasz ez volt!: "Örülj, hogy eldobtalak magamtól, azért lettél ilyen talpraesett!"

Ekkor a férjemnél elszakadt a cérna! Azonnal haza jöttünk!

A mai napig mi segítjük. . . . ez nem felhánytorgatás akar lenni, hiszen szerencsére megtehetjük , hogy támogassuk!

Jelenleg is a pszichiátrián fekszik, mert be kellett vitetnem...hétfőre virradóra padlóig itta magát,ésszéjjel volt verve a feje.

Már azon gondolkodom, hogy teljesen levesszük róla a kezünket.

Vajon meddig vagyok köteles tönkretenni magam miatta?????

Így ahogy mondod ( írod )!!!!!! Pontosan ezért akar Ő más lenni!!!!!!

Ehhez egy szerető férj kell aki mindenben mellette áll!

Az én párkapcsolatom is fantasztikus, de nem a múltamnak köszönhetem, és sok idő volt, míg eddig eljutottam...de még mindig kísért a múlt.

Szerintem a cikk írója sem tudja feldolgozni a mai napig sem.

Szerintetek a történet főszereplője hogyan/hol tanulta meg az elmúlt kb. 10 év alatt, hogyan kell szerető kapcsolatot ápolni egy férfival?

(Az én párkapcsolatom fantasztikus, nem azért kérdezem, hogy tanácsot kérjek, de nekem ide eljutni nem volt könnyű és főleg nem volt gyors, pedig ehhez képest nekem light-os előéletem volt).

Túl lehet rajta lenni, hidd el.

Csak valahol a szíved és a lelked legmélyén el kell temesd magadban a múltat.

Nem volt egy leányálom az én életem sem, mégis minden rendben van körülöttem. A szomorúságot, a fájdalmakat fel lehet dolgozni, de erősnek kell lenned. Aztán amikor "minden összejön" és mégsem tudsz erős lenni, akkor jól ki kell adni magadból és kész.

Erről beszélek. Nem a kemény sorsban kételkedtem, hanem abban, hogy ilyen könnyen túl lehet rajta lenni, ahogyan a történet főszereplője. Mégpedig abból indultam ki, hogy az én problémám ennek max. 1%-a lehet, ami - mint írtam - még ma is okoz nehézségeket, akkor hogy lehet az, hogy 10 év alatt a főhősnek rendbejött az élete?

És ha tényleg valóságos a történet, engem nagyon érdekelne az a 10 év, főleg ami a lelki oldalát illeti, mert szerintem sokan - köztük én is - tanulhatnánk belőle, hogyan kell minél hamarabb feldolgozni a múltat.