Keserű gyermekkor = boldogtalan élet (beszélgetős fórum)

Ilyen az, amikor önzetlen, határtalan a Szeretet.

Ilyenkor rájön az ember: A szeretetért érdemes élni.

A megvett dolgok csak megvett dolgok.

Láttam én már dúsgazdag házaspárt veszekedni, szitkozódni, és hontalan párt csendesen, meghúzódva szeretni egymást.

Nagyon aranyos vagy!

Igen sikerült! Ehhez kellett egy igazi társ. Igaz 40 évesen találtam rá, de hidd el megérte várni!

Figyeli minden lépésünket, mozdulatunkat! Már nagyon félek bármit is kiejteni a számon mert az tuti már meg is van véve! De hidd el nem csak ezért szeretem! Sőt nem elsősorban ezért! Tudod nem tud úgy elmenni mellettem, hogy meg ne simogatna, meg ne puszilna! Ezt én soha nem kaptam meg egyik páromtól sem!

Az adatlapom átlesz formálva.

Változtam, fejlődtem, amióta adatlapom van.

Ahogy mindenkit, engem is nevel az élet, folyamatosan.

A lányodhoz gratula.

És... Neki is azt tudom kivánni, amit itt mindenkinek.

Hm...

Tudod milyen nagy dolog, hogy Neked, Nektek sikerült?

Ezen történetekkel emberek ezreinek adtok erőt...

Hitet.

Szerintem....Mi tartozunk köszönettel Neked.

Mertél őszinte lenni, merted vállalni azt, ami sokaknak vállalhatatlan.

Névvel, név nélkül, mindegy.

A lényeg, hogy legyőzted önmagad , és meséltél.

Őszintén. Tabuk nélkül.

Én büszke vagyok Rád, de szerintem itt mindenki.

:)

Nagyon köszönöm, hogy leírtad ezeket, és a bíztató szavakat is!

Jóérzés, hogy velem vagytok, de egyben szomorú is,hogy nem vagyok egyedül a problémámmal :(

Pedig....

Nem az eszemmel írtam...

A megtépázott lelkemmel...

Ugye, hogy nem is olyan rossz dolog az Élet?:)

Zsebi!

Ezen még én is meghatódtam!

Sziasztok!

Kedves Cikk író, és Többiek:)

Igen, sajnos én is hallottam ilyen történetről, ahogy a Te történeted itt-ott egyezik az én általam megért gyerekkorral...

Nem hiszem, hogy ellehet felejteni, ahogy azt sem, hogy el KELL felejteni..

Egy dal szöveg pár szavas sora:

-Sose feledheteted honnan jöttél...

Nem felejtheted, de ne is felejtsd.

Én máig hiszem, hogy az álatalad, sokunk által megtapasztalt rossz "segítség" lehet valami új, valami ismeretlen, valami jobb felé.

Én hiszem azt, hogy pont a múltamból kifolyólag leszek jó szülő...

Gyámom kisfia 6 éves most, és nem is tudod elképzelni, hányszor kaptam meg tőle ezt a mondatot:

-Niki, ha máskor választhatok majd, téged akarlak anyukának. Vagy... -Niki, te vagy a legszebb angyal a világ... Vagy, alig két hete: Niki, Te vagy a legjobb dolgom a világon.-

Határozott vagyok, elvárok, de mindig kereteken belül.

És mindig az volt a lényeg, hogy az ő apró-cseprő lelke ne sérüljön meg, mindig tudja azt, hogy ott állok mellette.

Megtanultam milyen az, amire úgy reagál a gyerek, hogy bezár.

Megtanultam, hogy a testi fenyítés semmire sem vezet, hiszen kaptam belőle, jó magam is, és csak dacot, bosszút, haragot, sértettséget értek el, a sok feltett "miért kaptam" kérdéssel együtt.

A kisöcsém és én példám tökéletes lehet arra, hogy az ember végre elhigyje: Tanulni lehet belőle.

Lehet, és kell.

Sokszor nem így gondolom, pedig tudnom kéne mára hálát adni az első 16 évemért, ami itt-ott hasonlított a Te életedre.

Pszichológus nem rossz ötlet, magam is jártam, és járok is majd, újra.

Szükségem van rá, ahogy sokaknak itt.

Itt, és a nagy világban.

Soha nem volt szégyen segítséget kérni.

Első lépésnek tökéletes.

A családod, leginkább a lányod, ha elég idős lesz ahhoz, és mesélsz majd neki a múltadról, büszke lesz rád.

"Anya megcsinálta. Anyának rossz volt, de mégis milyen jó anyuka lett..." stb...

Kitartást.

Épülést.

És...

Rengeteg csodával, gyönyörrel, szeretettel teli évet kívánok neked.

Neked, Nektek.

Zsebi:)

Hidd el, nagyon sokat segít, ha kibeszéled magadból! Biztosan ez is segített, hogy leírtad/kiírtad magadból!

Most már a kislányod és a férjed a legfontosabb!!!

A lányom már nem beszél az apjáról, de gondolom belűl még mindig fáj neki! Szerencsére a mostani férjemmel imádják egymást és ez sokat segít Neki!

Szia Barbamama74,

nagyon köszönöm a bíztatást! :)

Igen, most így leírva nekem is kicsit ijesztően hangzik a dolog, és egyetértek Veled abban, hogy szakemberhez kéne fordulni. Azt hiszem, meg is fogom tenni.

Egyébként, vmelyik hozzászólásban olvastam, hogy már az is segít, ha az ember leírja a sérelmeit. Amióta megírtam a cikket, tényleg javult egy kicsit a helyzet, jobban érzem magam, de már azóta is voltak sötét pillanataim :(

Szegényke, illetve szegény lányod, neki sem lehet egyszerű, remélem, hogy mostmár minden rendben van Veled/Veletek.

Szia. Örülök, hogy most már saját magad irányítod a sorsodat, erőt és kitartást kívánok neked.

Nem csak neked vannak mélypontjaid, a "normális életet élt" embereknek is vannak zűrösebb napjai, amikor semmi nem sikerül, minden "rossz". Ha túl tudsz jutni ezeken a mélypontokon, akkor nem lesz semmi baj.

Szia!

Nem akarlak megbántani, de nem gondoltál rá, hogy felkeresel egy pszichológust! Tényleg nem bántásként mondom, de én pánikbeteg és depressziós vagyok ( illetve voltam ) és a pszichiáterem nagyon sokat segített!

Nekem nem a gyerekkorommal voltak, vannak gondjaim hanem a volt kapcsolataimmal illetve legfőképp azzal ahogy a volt férjem bánik illetve bánt a lányommal!

Ő nem verte csak lelkileg bántotta de azt életre!

Szia,

igen, a férjem hál'Istennek nagyon sokat segít, és hát a párhónapos kislányom is rengeteg erőt ad, és boldogságot.

Szeretném hinni, hogy az élet felnőtt korunkban kárpótol minket a gyermekkorunkban ért sérelmekért. De bárhoy legyen, akármilyen tökéletes is a mostani életem, a múlt akkor is itt él bennem, és akaratlanul is újra meg újra átélem ezeket a szörnyűségeket :( Olyankor van, hogy sokáig nem bírom összeszedni magam, sírok pár órát, esetleg alszom egyet, és utána picit jobb...de bizonyos időközönként újra előjön.

Szia!

Már hiányoltunk!

Bevallom Neked őszintén, hogy én soha nem tudnék megbocsátani! Persze ez csak az én véleményem! Lehet, hogy ezért kapok de azt hiszem elmondhatom, hogy mit érzek!

Annak örülök, hogy találtál egy megértő, jó férjet! Biztosan sokat segít az életed rendbetételébe!

Kedves Mindenki,

nagyon furcsa érzés olvasni Titeket, akiket hozzászólásra késztetett a cikkem. Mindannyiótoknak köszönöm az együttérzést, és a megértő szavakat; nem is hiszitek, milyen jólesik!

A pénkezelés néven hitetlenkedő hozzászólónak üzenném, hogy igen, ez mind megtörtént velem, de amint olvashattad, sajnos nem egyedi a történetem.

Az, hogy Neked nincsenek/nem voltak ilyen problémáid,nagyon jó, - valószínüleg ezért esik nehezedre elhinni, hogy van ilyen. Ezzel persze nem vádolni szeretnélek, kérlek ne érts félre.

Az elmúlt 10 év alatt nagyon sok jó dolog történt velem. A férjemet is 10 éve ismerem, 3 éve házasodtunk össze. Azt, hogy hogyan kell normális családban élni, a mai napig tanulom.

Kérdésedre válaszolva, amióta eljöttem otthonról, munkám révén rengeteget utaztam, sok barátot szereztem, és sok mindent láttam. Azt hogy most nem szenvedek depresszióban, vagy egyéb pánikbetegségben, talán annak az ösztönös erőnek köszönhetem, ami 20 év alatt gyűlt bennem össze, és annak a csodás tudatnak, hogy mostmár én irányítom az életemet.

Áh felejteni azt nem lehet, de nem is kell. Ahogy a bölcs ismerősöm mondta: 'Meg kell tanulni megbocsátani'... - talán ha ez sikerülne, akkor nem fájna ennyire, amikor időről időre eszembejutnak ezek az emlékek :( Én attól félek, hogy soha nem fogok tudni megbocsátani...

Az én volt férjem nem fogja látni az unokáját az biztos! Majd kap egy képet az esküvő után ezzel a címmel: Erről maradtál le!!!!!!!! De lehet, hogy nem adom meg neki ezt örömet, hogy lássa a lányát, mint menyasszony!!!

Tudod én még arra sem méltatnám, hogy megmutassam neki az unokáját!!!!!!! Bocsi!!!!

Tudod nagyon sokan mondták, hogy ehhez azért bátorság is kellett, hogy merjek lépni, de kövezzen meg akinek nem a gyermeke az első! Szerintem ( itt ezen a fórumon ) nem sok követ kapnék!

Lelkileg a lányomat nagyon tönkretette! Az elején ( a szétválásunk 12 éve történt ) a lányom ment hozzá! Aztán sem egy telefon, sem egy sms.! Nagyon fájt neki.

Aztán az egész a gyerektartáson bukott ki! 6 év különélés után váltunk el! Ezért lehet, hogy elitéltek! A 6 év alatt egy fillért sem kaptam, de még a lányomnak sem vett semmit!

A válóperen beleegyeztem, hogy ne tíltsák tőle a gyerektartást! 2 hónapig sikerült fizetnie! Majd az elamaradt összeg több mint 200.000.-Ft volt. Ezt a bíróság 10.000.-ft-jával tíltotta le. Én bementem, és kértem a nagyobb összeg tíltását. Hozzáteszem a lámyommal úgy jöttünk el, hogy neki maradt minden. Lakás, autó, telek.

Mikor levonták tőle az első összeget, felhívta a lányomat és ordított vele a telefonba! Közölte, hogy ezek után nem vagy a lányom! Miért vele, miért nem velem. Hát én kértem nem a lányom!

Ekkor nagyon kiborult, amin nem csoodálkozom!

Aztán jött egy értesítő a volt férjem ügyvédjén keresztül, hogy úgy hallotta, hogy a lányom már nem tanul és keresőtevékenységet folytat! Ismét tárgyalás! Bár én vittem minden papírt, hogy igenis tanul de úgy látom a bíróságnak ez kevés volt! Tárgyalás lett belőle!

Persze a pert megnyertem.

Ekkor kérte, hogy ne gyreketartás henem rokontartás legyen!

Persze a lányom is elkisért a tárgyalásra. Az apjától még egy puszit sem kapott!

Mikor hazatöttünk a lányom teljesen lesápadt és mondta, hogy olyan nem jól érzi magát! Aztán kitőrt belőle a zokogás! csak annyit mondott: anya! Te nem láttad milyen szemekkel nézett rám mikor kijött a tágyalóteremből! A szívem szakadt meg! Alig tudtuk megvígasztalni!!!

Ennyit egy apáról!!!!!!

Bocsánat, hogy ilyen hosszúra nyúlt!!!!

Hiába, na, mi Rákok már csak ilyenek vagyunk :)

Mindannyiunknak megvannak ezek a rossz emlékei. Én sem tudtam volna megmaradni egy olyan ember mellett, aki nem hogy nem jön ki a gyerekemmel, de még érezteti is vele. Ez is egyfajta kegyetlenség. Nem csoda, hogy elváltál tőlük.

Borzalmas amit itt leírtok!!!!! Nagyon szomorú!!!!

BREDAMAZON!

Én is Rák vagyok és bizony nagyon érzékeny!

Az első házasságom nem volt felhőtlen! A volt férjem ( szó szerint ) nem szerette a lányomat! Már a születése előtt is mondta, hogy neki nem kell lány mert ( első házasságából ) neki már van egy lánya. sajnos a lányommal éreztette is! El is váltunk! Aztán jött egy 7 éves kapcsolat ahol cseléd voltam! Sem az első férjemtől sem a második lapcsolatban lévő férfitől nem kaptam igazán szeretetet!

A mostani férjem egy kincs!!!!!

És ami a legfontosabb imádják egymást a lányommal!

Egy csodálatos gyermekem van!!!! Nyáron férjhez megy!!!! A férjem azt mondta olyan esküvője lesz amilyen még nem volt!!!

A biológiai apjával nem is tartja a kapcsolatot!

A lányom mindigazt mondja: anya te egy igazi Rák-Rák vagy! Egy igazi anyatigris!!!