Keserű gyermekkor = boldogtalan élet (beszélgetés)

Én megszöktem otthonról,mikor elég lett.

16 évesen.

Sok sok sár...És zsákutca után.

Persze, de a védőnőnek ez a feladata.

Állítólag a védőnői látogatás a kisgyermek első évében havonta, hároméves koráig kéthavonta kellene, hogy megtörténjen. És ezzel szemben mi a valóság? Tudnék mesélni.

Ez egyszerűen szőrnyű!!!!

Szerintem az a fő probléma, hogy sok esetben az anyuka feljelentést tesz aztán visszavonja! Mert apuka mindent megigér!De szerintem kutyából nem lesz szalonna!!

Miért fontosabb sokszor a nőnek egy rossz férj mint a saját gyermeke??

Le a kalappal előtted!!!! Te mindent megteszel de néha ( ahogy olvasom ) hiába!

Ha ilyen eset van, először is alaposan dokumentálom - általában rendőrségi és jogi útra kerül előbb-utóbb a történet -, majd szólok azonnal a védőnőknek és a polg.hiv.-ban a gyámügyeseknek. És innen kezdődik a cirkusz...

Vagy kórházba ("jó helyre") kerül a gyermek, vagy megkérem a szülőt, hogy ne vigye haza, hanem menjenek rokonokhoz. Az utóbbi szinte sosem történik meg...hazamennek oda, ahol életveszélyben vannak. Akkor mikor hazaérnek, a bántalmazó szülő (nem feltétlen apa, van olyan hogy anya vagy nagyszülő...) feleszmél, hogy "húha, börtönbe kerülhetek", emiatt ígérget fűt-fát, meg fog javulni, stb... és elhiszik neki. Huszadjára is... mindaddig, míg bele nem hal valaki. És ez komoly! Pont pár hete az egyik részeges apuka verte az anyukát, a 12-13 éves nagyfiú meg próbálta megvédeni. Jól megverte az apját, de ő is komolyan sérült. És mit csinált az anya...? Elvitte a férjet az ügyeletre, hogy "elesett szegény, megsérült". Babusgatta... A nagyfiúra csak órák múlva került sor, akkor nagy kegyesen elvitték őt is az ügyeletre... Normális az ilyen??

Na, visszatérve az "ügymenetre"... A rendőrség hatósági eljárást indít, mindenkinek aki érintett, ötvenezerszer be kell menni tanuskodni (borzasztó fárasztó 2 hetente elmondanom ugyanazt a rendőröknek), és a gyerekek addig is maradnak a "családjukban". Eltelik pár hónap - ami alatt tény, hogy fokozott védelemben vannak, jobban figyelnek rájuk -, de nem történik semmi. Majd pár esetben kiemelik a gyerekeket. És ez nagyon jó, az ilyen - testileg és szellemileg egészséges, de lelkileg sérült gyerekek - a nevelőszülőknél megnyílnak, kivirágoznak. :) Aztán van olyan is - sokszor... - hogy 1 év múlva a hülye bíró (elnézést, de jobb szót nem tudok...) felülbírálja az ügyet és visszahelyezi a gyereket az eredeti családjába. Az alkoholista/agresszív, stb.. szülők persze előtte angyalként viselkednek. Kell nekik a gyerek után járó pénz.. nem a gyerek. s minden megy elölről...

Szia,

nagyon megrendítő, amit írsz. És egyetértek, segítenünk kell ezeknek a gyerekeknek. Én viszont abban látom a megoldást, ha kiemeljük őket az ilyen "családból". Mert az a szülő, akinek a talpa nyoma ott van a gyerek hátán, vagy aki leszakítja a gyerek fülét, az tökéletesen bebizonyította, hogy alkalmatlan szülő, és lelketlen gazember...hogy mást ne mondjak :(

Egyébként, amikor ilyen esetekkel találkozol, akkor az orvosi ellátáson kívül mit teszel? Úgy értem, szólsz a gyámügynek? Sztem amúgy az ő felelősségük hihetetlenül nagy ebben.

Nagyon megdöbbentő, amiket írsz. Pedig mi jól tudjuk, hogy milyen gyakori az ilyen, mégis... Ezt egyszerűen nem lehet elfogadni.

A segítés jó ötletnek tűnik elsőre. De az én tapasztalatom az, hogy nem biztos hogy működik. Több okból sem. Először is, akinek sikerül "kitörni", az nem jelenti azt, hogy mostantól ugyanolyan felszabadult, optimista, mintha mi sem történt volna. Sajnos a "regenerálódás" nagyon, nagyon hosszú folyamat. Ez a saját tapasztalatom. A borzalmakkal teli gyerekkor rengeteg negatív érzelmet, gondolatot, hiedelmet és reflexet eredményez, amiket csak fokozatosan, lépésről lépésre lehet feldolgozni. Teljesen talán soha. Így a legtöbbünknek még most is folyamatosan rengeteget kell dolgozni a teljes életért, és én a magam részéről úgy érzem, - annak ellenére, hogy 90%-ig gyógyultnak tekintem magam - hogy nem lenne erőm a nyakamba venni másvalaki tragédiáját is, bármennyire is együttérzek.

Aztán ott van a tapasztalat, ami azt mutatja, hogy hiába áll akárki az ember mellett, önmagunkat csak egyedül mi magunk győzhetjük le. Mert a terror azt eredményezi, hogy mindenkitől félj, még önmagadtól is. Elhiteti veled, hogy nem bízhatsz meg senkiben. Abban, hogy legyőzd magad, nem segíthet senki, hiába a legnagyobb jószándék. Ezeket a kemény csatákat magának kell megvívni mindenkinek, más nem segíthet. Nem tud, és lehet hogy nem is engednék.

Nagyon-nagyon sajnálom azokat, akiket most érnek ilyen tapasztalatok, mert tudom, hogy min mennek keresztül, és még mi vár rájuk. De sajnos azt is tudom, hogy igazából nem segíthet nekik senki.

Jó olvasni Titeket... ahogy látom, kőkemény sorsok a hoxa-n is vannak. És a nehéz kezdés ellenére nagyon szép jelent alakítottatok ki, ehhez csak őszintén gratulálni tudok!

Gyermekorvos vagyok, tudok/tudnék mesélni. Hihetetlen, hogy milyen gyakori a családon belüli erőszak - testi és lelki is. Nem mernék %-ot mondani, de biztos, hogy 10-ből legalább 1 gyerek terrorizálva van. Amikor behozzák a kórházba a csecsemőt, és a hátán tisztán látszik a bakancs lenyomata ("sírt a gyerek, az apa meg fáradt volt, és hiába szólt rá"), vagy amikor egy kisfiú fél füle leszakadt a veréstől, a másik meg agyvérzést kapott... És kisgyerekek vágnak neki egyedül a vakvilágnak, menekülve otthonról...(nem részletezem, néhányat leírtam a naplómban).

Amit értek: ha van 2 "nem normális" szülő (...számomra az aki hagyja bántani a védtelen gyermekét, szintén bűnös!), akkor csak a kicsi lelkierejétől és a szerencséjétől függ, felnőttként ki tud-e törni. Legtöbbször nem. Legtöbbször ugyanolyanná válik, mint a szülei. Sajnos. És amit nem értek: ha csak az egyik szülő agresszív/alkoholista ("nem normális"), a másik miért hagyja??!! Mitől annyira gyenge és hiszékeny valaki, hogy hagyja a gyermekét is bántani...? Ha a fiamat valaki bántaná, azonnal támadnék én is vagy menekülnék...de nem maradnék.

És amit még látok: csak azok a terrorizált gyerekek tudnak kitörni, akinek a közelében van egy normális segítő ember (rokon, tanár, szerelem...) De egy lelkileg sérült emberkének sokkal nehezebb lehet megnyílni, baráto(ka)t találni...Igyekszem én is segíteni az ilyen gyerekeknek, és érzem, mennyire hálásak érte. Eszembe jutott egy kósza ötlet - írtátok a pszichológust, hogy kellhet... és az nem segítene, ha egy hasonló sorsú "volt-gyermek", aki felnőtt, ki tudott törni, de még mindig szenved, felkarolna egy mostani nehéz sorsú gyereket? Nem tudom...

Erre nem tudok mit mondani..

Átgondolom, butaságot nem akarok levésni ,üres szavakkal meg nem játszom...

Biztos van miért...És biztos van ok.

Vagy...Csak naív vagyok még...

Ha nekem szólt, ...

Sajnos nincs mit rendbe hozni, mert férjem 9 éves korától nincs kapcsolat köztük, csak akkor, ha az öregnek eszébe jut, hogy sajnáltassa magát. A lányát 7 éves kora nem kereste, és mindössze egyszer látta kb. 20 éves korában.

Érzelmi zsarolás,talán...

De...Soha nincs késő rendbe hozni kapcsolatokat...

A farkas-bárány fegyver általában a végsőkben használt fegyver..

Amikor nincs más lehetőség már..

Ok-okozat..

És talán Ti is kapnátok esélyt...

(Ha jól értelmeztem a kérdést,bár fáradt vagyok:$)

sziasztok!

3 napja üzent a férjem édesapja, hogy nagyon beteg (szó szerint ezt mondta :halálomon vok), és a kedves felesége is szenved. Hívja már fel a fia!

Ti mit tennétek? Miért egy idegennel üzenget, mikor megvan neki a számunk? A testvére nem említette, hogy baja lenne. És hol volt akkor, mikor a fiának lett volna szüksége rá?

És...Talán adtam okos szavakat, bölcsességet is a magam módján..

De...De Ti cserébe megmutattátok azt, milyen embernek lenni.

Ezért én tartozom köszönettel!

Nagyon szépen köszönöm...

Tényleg megérdemlem ezeket a szvakat? Hm...

Pedig, csak egy "kis huszas éveinek elején járó" "gyerek" vagyok..

Köszönöm szépen.

Nézeteltérés kell.

Ahol nincs, ott nincs őszinteség.

Hiszen nincs két egyforma ember. Nincs két egyforma lélek.

Gratula a jól működő párkapcsolatodhoz:)

KI SZERET, S KIT SZERETNEK, SZEGÉNY NEM LEHET!

SZERETTEIDRE GONDOLJ, ÉS ÉLD BOLDOGAN AZ ÉLETED!!

Lehet, hogy sokak számára hihetetlen, de négy és fél éve élünk együtt és még nem veszekedtünk! Nézeteltérés volt már de azt hamar elintéztük!

NAGYON BOLDOGOK VAGYUNK!!!!!!!