Keserű gyermekkor = boldogtalan élet (beszélgetős fórum)

Hm..

És hány ilyen ember van?...Rengeteg...

A nagy többség ilyen,csak maximum jó a maszk, amit visel.

Takar.

De egyszer minden maszk a porba hullik...

Tudjátok a lányom lelkét annyira összetőrte, hogy a leendő vejem is nagyon haragszik rá! Ahogyan mindenki a családban! Ha megjelenne abból csak botrány lenne és ezt nagyon nem szeretném! Kitagadta a lányát akkor ne legyen ott élete legszebb napján sem!!!

Ráadásul az öccse és a családja is tartja velem a kapcsolatot. Éppen a héten írtak, és mesélték, hogy lassan 2 éve nem kiváncsi rájuk, Ráadásul az anyja is velük lakik ( mármint az öccséékkel ) így az saját anyjára sem kiváncsi. Még telefonon sem hívja!

Szép egy alak mondhatom!!!!!

Látjátok, nekem viszont akkor az egy alkalommal kitett magáért.

Végig amíg az esküvőre készültünk, sopánkodás volt, hogy mi mennyibe kerül és nem vagyunk normálisak ennyi pénzt kiadni. De mondtuk, hogy ez a MI ESKÜVŐNK! Nem szólhat bele. Ha nem tetszik, maradjon otthon.

Azon izgultam végig, hogy életem legszebb napját nehogy elrontsa. Bármikor, bárki esküvőjén hivatalosak voltunk, annak a vége mindig a bepiálás és a veszekedés volt napirenden. VISZONT! Az esküvőm napján SZERETETTEL ÉS JÓZANON várta a vendégeket és amikor kellett, az esküvőn is helyt állt.

Soha addig így nem viselkedett és ezért hálás vagyok neki. Így tényleg meseszép esküvőnk volt, és boldogan emlékszem vissza rá.

Idővel a gyerekkori brutalitások is eltemetődtek...

Ha képes volna ilyenre, akkor az én szememben már most nem nevezhető embernek.

Sajnos, láttam -éltem már meg ilyen példát, és a gyerek szívta meg...

"Ismerd a múltat, hogy értsd a jelenedet, és tudd a jövőd...."

Nem butaság.... ;)

Tudod én már nem is gondolok rá! Ha esetleg szóba is kerül nagyon hidegen hagy! Persze ha olyan megrázkódtatás ér mint itt sok embert akkor biztos másképp lenne!

Szerencsére a lányom is nagyjából túl van rajta, Csak az a baj, hogy nyáron lesz az esküvője és sokan megkérdezik Tőle ( akik nem ismerik a tőrténteket ), hogy : vajon apukád eljön?

Erre Ő csak annyit felel: persze, hiszen Ő szervezi az egészet! Na ekkor szokta elmesélni, hogy milyen is a kapcsolata a biológiai apjával és mint apára a férjemre gondol!!!!!!!!

Biztos felkavarja Őt, csak nem akarja mutatni!

Az enyém is ez. Én sem tudok megbocsátani. Viszont a haragom sem tartogatom, mert az csak engem mérgezne meg:) Ezeken már túlvagyok. A múltamnak tekintem őket.

Anyukámmal is nagyrészt megvagyok, a történtek ellenére, persze soha nem lesz már tiszta lap a kapcsolatunk, már nem tudok rá felnézni, de az unokája miatt - mondhatni - kibékültem vele. Viszont már nem hagyom magam, ha kritizál.

Bennem még mindig él amikor a biológiai apám elköltözött és ott hagyta Édesanyámat a négy gyerekkel! A nagyszüleim cipelték Pestről Vácra a tüzelőt!

Nagyon sokat segítettek. Aztán 6 éves koromban felköltöztünk Pestre a nagyszüleimhez. Velük laktunk egészen 12 éves koromig. Aztán Édesanyám megismerkedett a nevelő apukámmal akit édesapaként szerettünk!!! Kaptunk egy szép lakást és elköltöztünk!

A biológiai apánk testileg nem bántott minket "csak " lelkileg.

Ugyanez tőrtént a lányommal! A lelkét sokszor összetőrte az " apja "!

Az emberek azért nem hiszik el,mert nekik megadatott a jobb, a szebb, a kevésbé fájó.

Vagy, túlon túl egyszerű volna hitelt adni más ember szavának.

Pedig ha csak árnyékát sejtenék annak, amit mi tudunk,....Vagy megéltünk.

Máig viselem.

s máig megvisel.

Egyszerűen nem térek napirendre, hogy mik tőrténtek Veletek! Annyira megdöbbenek!

Nem értem azokat az embereket akik nem hiszik el! Már bocsánat de ki szórakozna ilyennel???

Pedig sajnos nap, mint nap hallani és látni ezeket a szőrnyűségeket!

Sajnos 100%-ban igazad van... :-(

Amikor anno nekünk a szomszédba kellett szaladni, volt, hogy szájvonogatva kaptunk segítséget felnőtt emberektől. Ráadásul a rokonaink voltak, tehát családban maradt volna a dolog... :-(

Vannak szavak, betűk...

Amik felett érdemes elsiklani.

Ez egy ilyen hozzá szólás volt P. részéről.

Amúgy...

Boldogok a lelki szegények, mondják a nagyok.

Van benne némi ráció.

És..

Csak az tudja igazán, aki látott, átélt, küzdött le hasonlót.

A többiek nem számítanak.

Ami számít, az Te vagy.

Csak Te.

Bizonygatni meg szerintem felesleges, mindig lesz minimum egy ember az életben, aki kételkedik benned, az igazadban.

Sajnos ezt saját börömön tapasztaltam.

Te tudd, hogy mi az igazság.

Te érezd a súlyát.

A többi talán tényleg nem fontos.

Amúgy...

Látok abban némi rációt, hogy valahogy mindig ott lesz minden léptedben, sóhajodban, lélegzetvételedben a múlt.

Ahogy az enyémben is ott van.

Kedves hozzászóló elolvastuk cikkedet keserű gyermekkor boldogtalan élet. Te kiskorodban nagyon sokat szenvedtél az apukádtól és még a tetejében anyukádra sem számithattál pedig ugyanúgy részesülhettél volna szerettetben és megértésben, mint bárki más. Ehhez mindenkinek joga van, de sajnos keveseknek adatik meg. Valóban nem mindegy milyen családi környezetben élünk és nővünk fel. Sajnos a világban ahogy modtad a zöme ugyanigy szenved. Mélységesen együttérzünk veled itt a fórumon. A történtekről nem tehetsz semmit, hiszen át kellett élned.

Reméljük, hogy a te férjed és kislányod, akik ragaszkodnak hozzád, mindezekért kárpótolni fognak tégedet. Kivánok neked sok boldogságot.

Üdvözlettel: Ágnes

Hogy érted, hogy nem az életkoromnak megfelelő?? és miért gondolod, hogy az életkorom vagy a történet hamis??

Elhiheted, hogy a cikk minden szava igaz, de ha eldöntötted Magadban, hogy nem hiszed el, akkor így jártál. Nekem egyáltalán nem fontos, hogy elhigyjék, min mentem keresztül. A cikk öngyógyításból íródott, és mondhatom, hogy mióta kiírtam magamból, azóta kicsit jobb. Az a szomorú, hogy (amennyiben minden commentet elolvastál, Magad is láthatod) nagyon sokan járnak hasonló cipőben.

És igen, az anyám sajnos ennyire hülye volt...azt csak én tudom, hogy mennyit kell küzdenem saját magammal, azért hogy ne vágjam mindennap a fejéhez, hogy tulajdonképpen az ő gyávasága volt az oka mindennek. Ma már jó viszony van közöttünk, és sajnos ő is sok mindenre nem emlékszik, (pont mint az apám, aki amíg élt, szilárd meggyőződése volt, hogy ő nagyon jó apa volt!!!) Szóval anyám is kb azt hiszi, hogy ő mindent megtett értünk, közben meg...na mindegy, az embernek az anyja, az anyja, és ma már úgy vagyok vele, hogy szenvedett ő már éppen eleget, és igyekszem segíteni, mellette lenni, de tény, hogy úgy ahogyan az apámnak, úgy az anyámnak sem tudtam még megbocsátani. Remélem, hogy egyszer majd sikerül.

"Nem török pálcát feje felett, megteszi azt a sors" ne haragudj, de ez elég kegyetlen kijelentés. Annak ellenére, hogy nem volt jó anya, én nem szeretném, ha emiatt bármilyen büntetést kapna a sorstól. Kapott ő már éppen eleget, és attól az én gyerekkoromat már nem tudja utólag megszépíteni semmi és senki. Úgyhogy nagyon kérlek, ne bántsd!

Ha kételkedsz a tőrténetben, vagy a személyben akkor miért adsz tanácsot?????

Pedig sajnos vannak ilyen anyák!! És az a a szomorú, hogy elég sok!!!

Hm.

Hasonló történetünk van, enyém megspékelve ezzel-azzal, és egy két apróság kiesett.

Miért ne lehetne valódi?

És igen.

Egy anya lehet ilyen hülye.

Elvakult...Vagy félt.

Engem sem védett meg,mikor megkellett volna.

Akkor is, ha mára normális viszonyunk van.

Ahogy a nagynéném, unokatesoim, ismerőseink sem...

Csupa-csupa felnőtt emberek.

Csakennyi.

Azt áruld el, hogy jön ide az APEH-kal való problémád? Ha bejelentenéd unokahúgodat úgy ahogy a nagykönyvben le van írva, most nyugodtabban hajtanád le fejed kicsi párnádra.. Ha viszont simligép vagy, megérdemled a tripla büntetést..

Ebbe a kommentben nem a cikk a lényeg számodra, hanem önmagad ... tovább nem ragozom.. no comment!

A cikk írójának!

Végig olvastam irományodat, azt mondhatom hogy nem az életkorodnak megfelelő.. vagy az életkorod hamis, vagy a történet nem valódi.

Azt mindenki tudja hogy a családon belüli erőszak még mindig "divat" más szóval létezik.. Azt viszont nem hiszem hogy egy nő annyira hülye legyen mint anyád, aki kb az 50-es éveit tapossa..

Nem török pálcát feje felett, megteszi azt a sors, Te viszont a múlt emlékeitől soha az életben nem fogsz megszabadulni.. Éld az életed, használj ki minden percet a boldogságból, legalább arra az időre elfelejted a múltat. Gyerekednek adj annyi szeretet amennyit csak tudsz, s ne kövesd el azt a hibát amit szüleid elkövettek.

Kedves ismeretlen...

Olvastam a levelét és igen megérintett az ami Őnnel történt.Én egy három gyermekes anya vagyok,sok hasonló eset velem is megtörtént.Sajnos

az én rossz döntéseim miatt a fiam aki 32 éves már 3 éve sulyos pszichiátriai kezelés alatt áll.

Nagyon szeretem őt,én házasságon kivűli kapcsolatból szültem őt,de nem éltünk soha együtt

az apjával,mivel nem volt alkalmas a gyermeknevelésre.Ennek ellenére a fiam sérült ember lett,de tudom ,hogy ennek részben oka vagyok

Feltettem magamban a kérdést,hogyan éljek így tovább,van-e értelme az életemnek ennyi csalódás

és rossz döntéshozatal után?A választ Jézus adta

meg a Biblián keresztül,hogy minden ember számára

van lehetőség,megbocsátás ha szívből megbánja a bűneit és tanul belőle.Én megtértem és azóta,hirdetem,hogy van értelme az életnek,mert csodálatos dolog az élet,tanulok a hibáimból

,hogy mégegyszer ne tegyem meg azt a rossz döntést

amivel később nem tudok elszámolni elsősorban magamnak,vagy szeretteimnek.Minden nap hálás vagyok,hogy megtenulhatom és elmondhatom másoknak

is nagyon fontos a megbocsátását.Mintahogy a bibliában arra tanít Jézus a Mi Atyánkban,hogy...

bocsásd meg ami bűneinket,hogy mi is megbocsátunk

mindenkinek aki ellenünk vétkezett..Lukács evang.

11/4 vers.Tehát egyik legfontosabb dolog,hogy bocsássunk meg a szüleinknek,tudom,hogy ez nagyon nehéz dolog,nekem sem volt könnyű,de erre azért van szükség,hogy a mi szívünkben ne legyen harag

a saját lelki üdvösségünk miatt.Vagyis csak akkor

lesz bennünk béke,ha eltudjuk engedni a múlt sérelmeit és helyette cserében öröm tölti be az

életünket.Ezt a terhet nem kell magunkban tovább hordozni,ott kell hagyni a kereszten ahol Jézus halála által örökre el van temetve.A feltámadása

tényének szívből való elfogadásával megkapjuk,a bűnbocsánatot és az örök életet.Ahol már nem a

szenvedés hanem egy boldogabb,kiegyensúlyozottabb

élet részeseivé válunk.Ezt minden nap gyakorolni

és hinni kell,hogy képesek vagyunk rá.Ezt megtanulni és megtanítani a gyermekeinkkel is,hogy

ők már tisztalappal induljanak az életben.A felelősség a miénk,hogy megelőzzék azokat a tragédiákat amik az elődeink életében és nekünk is

sok fájdalmat,lelki traumát okozott.Mivel nem csak

testi,hanem spirituális lények vagyunk.Ezért állandóan szükségünk van szellemi tápláékra is.

Hogy azt a kis ösvényt megtaláljuk ami csak a sajátunk és célba is érjünk általa.Két egyforma ember nem létezik olyanok vagyunk mint egy hangszer,nagyon érzékenyek és sérülékenyek,csak a

belső hangunk jelzése tud odavezetni ami nekünk jó

és ahol jól érezzük magunkat,és örömöt okoz,nem

félelmet,fóbiát.A hit ellentéte a félelem,harag,

düh,irigység,bánat,keserűség,durva beszé,részegség

Azt mondja Jézus ezek a mi ellenségeink ezektől

kell félni és megszabadulni,hogy a lelkünk,testünk

egészséges legyen.A mult árnyait ne hordozzuk a

lekünkben,mert ez beteggé tesz.El kell engedni úgy

ahogy majd a gyermekünk kezét,mikor felnőtté válok

mert ő is egy önálló személyiség,nem a tulajdonunk

Csak addig kaptuk meg őket,mig megtanítjuk őket az

önálló életvitelre.Ebben kell nekünk jó példával

előljárni.Sok boldogságot és jó tanulást az egész

családnak,egy szintén tanúló és úton lévő anya és

nagymama.

olvasgatom a cikket,a hozzászólásokat és nagyon szomorú vagyok,mert sajnos rajtam kivül ugy látom sok gyerek volt,lett a szülei áldozata..

mára magam is két kislány boldog anyukája lehetek,akiket soha semmi és senkiért nemtenném ki mindannak aminek engem és többieket kitettek a szülei!Bár mai napig érzem, valami más bennem mint akinek sikerült normális családban felnőlnie,de mégis talán annyi jó is van a rosszban,hogy nem válltunk olyanná mint a negativ szinben tündöklő szüleink,mi soha nemtudnánk ezt megtenni,a tudatos éheztetést,a sok verést,az éjszakai kint alvást legyen tél(-20fok)legyen nyár, eső..és sorolhatnám..de fogjuk fel ugy ez nekünk egy kiképző tábor volt,és megvan a rossz példa, igy előre tekintve csak is a jófelé kell hogy menjünk mégha triplán nehezebb is mint azoknak kiknek volt normális családja!sajnos én is beállok a sorban,mert minden rosszon átkellett esnem amit csak képzelni lehet,az éhezéstől,az erőszakig majd az öngyilkosságig..de próbálok felállni mert van két gyönyörü kislányom akiknek mégcsak mesében sem szeretném emliteni azt a sok rémálmot melyet én átélni kényszerültem,nekik boldog életük lessz mert ott állok mindig mellettük az utolsó leheletemig..

kitartást és csakis előre tekintést minden sorstársamnak!

Borzasztó!

Ezt most,hogy elolvvastam rájöttem,hogy az én kálváriám semmi ehhez képest.A kele-kóla unokahugom miatt most kell bemennem az apeh-hoz ,hogy kitalálják mennyi lesz a büntetésem.Pedig mindössze annyi tőrtént ,hogy megmondta ,hogy Ő írta be magát reggel a kiskönyvbe.és közölték vele ,hogy remélik tudja,hogy azt nem szabad.Egyébként minden stimmelt.Blokkot adott(mindig adunk)és más nem volt.200-500 ezerig bűntethetnek és minimum 12 nap bezárás.Elmondanám ,hogy kis boltunkban januárban összsen volt 200 ezer a bevétel és abból a költségem majdnem annyi.de ezek után ami veled történt fel a fejjel ,mert az én problémám csak anyagi jellegű és valahogy mindig megoldom.Csak egyre súlyosabbnak vélem a terhet.De hála az égnek a kálváriád most nem lehúzott hanem feltöltött ,hogy ha ilyen gyerekkor után tudsz boldogan élni-és tudj légy szives,mert sem a férjed,sem a gyereked erről a mocsokról nem tehet-ehhez képest az én anyagi problémáim semmik.Ha gondolod megadom priviben egy nagyon jó barátom tel.számát aki mikor az apám meghalt segitett neki megbocsátani.nálam ezred ilyen kicsi volt a baj mégsem tudtam magamtól megbocsátani neki de már sikerült.És így már jobb az életem.Ne bántsd azokat akik szeretnek és a gyereked ne is tudjon erről a rémálomról.ne vigye Ő is tovább ezt a terhet.Azt hiszem elég korán kaptál hozzá elég bölcsességet ,hogy megold.Ha segitség kell hozzá az mg nem szégyen sohasem.szép napot mindenkinek.

Rengeteg a mocsok... de gondolj arra, hogy vannak akiknek sikerül/sikerült kimászni a sárból...nem süllyedtek el. És ez jó!

Szerintem mindenkinek megvan az esélye a boldogságra - lehet hogy csak nagyon halvány... - de a lényeg, hogy van. Csak élni kell vele! :) És nagyon fontos a hozzáállás is... ha akarod és hiszed, hogy jó életed lehet, lassan haladsz is feléje. (Nem vagyok "A Titok" rajongó, de igenis hiszem, hogy kőkemény akarat, munka és akár nélkülözés a legszörnyűbb helyzetből is kihoz. Csak bízz magadban és a barátaidban.)

Én "szerencsés" voltam, a lezüllött (azóta alkoholista) apám 2,5 évesen elhagyott bennünket - anyum + engem - egy másik nőért. Ez tényleg szerencse, ha marad, tönkretesz bennünket... Szüleim elváltak, apám mindent vitt... december volt, még a kályhát is... Első emlékeim közé tartozik 3 évesen, hogy a nagy, üres szolgálati lakásban esténként felmásztam az egy-szem asztalra, mert féltem a földön szaladgáló patkányoktól. Aztán rájöttem, hogy ők jobban félnek tőlem... (azóta szeretem a biológiát? :))) ). Vicc nélkül: félelmetesen szegényen éltünk, apám sosem segített, anyum éjjel-nappal dolgozott, 10 éves koromtól én is. Hamis kort diktáltam be, hogy felvegyenek idénymunkásnak... az egyetem alatt is dolgoztam. Persze éjjel, diákmelósként gyárakban, nappal meg tanultam.

De! És itt jön a de... szerettük egymást anyuval. És okos voltam, és rettent makacs. :) És akadtak - barátok, "jobbmódúak" - akik segítettek. Pénzt sosem fogadtunk el, de pl. a szomszéd főorvosúr mindig ingyen kezelt és bátorított az orvosi pályán, mások ingyen elvittek kocsival felvételizni, és hasonlók... És valahogy mindig természetes volt, hogy a nyomorból "kidolgozom" magam. Ez vajon hit vagy csak makacsság kérdése..? Nem tudom. Azt tudom, hogy a koldusszegény kicsi lányból egy jólmenő gyerekorvos lettem. És lelkileg is épp maradtam. Van egy csodálatos férjem és egy tündéri kisfiam.

2 dolgot nagyon megtanultam: azt, hogy nem a szegénység, a nyomor és az agresszió okoz bajt... hanem az, ha elveszted a hited. :) Ha feladod, "nekem úgysem sikerül" jelszóval. A másik pedig: minden dolog/tett - akármilyen szörnyű is - hasznodra válhat, megtanít valamire... ha mást nem túlélni.

Bocs, hosszúra sikeredtem. De ez kikívánkozott belőlem...

Jó éjt, lányok!

Amúgy...

Rengeteg vérlázító történet van.

Mindegyik olvasásánál, hallgatásánál örjöngenem kéne...

Dühöngök.

Mert tudom, mit jelent.

Az erőszak minden formája.

...