Kérlek adjatok tanácsot!! Párkapcsolatomról írok (beszélgetős fórum)

Pedig szerintem pont ,ha szakítanál adnál még egy esélyt a kapcsolatotoknak.

Mert akkor derülne ki ,hogy mit is éreztek egymás iránt.

Sziasztok!

Nagyon köszönöm mindenkinek a tanácsokat és a sok biztatást , nagyon aranyosak vagytok.

Valahol talán azt is jó tudni , hogy még senki"nem halt" bele a szakításba meg ilyenek és , hogy az idő segít...

Szívem szerint adnék még esélyt és időt viszont azt is tudom nincs sok értelme.

Nem vagyok így boldog és nem akarom a fiatalságomat "el pazarolni" egy olyan kapcsolatér amiben nem azt kapom amit szeretnék és amire vágyok.

Talán jobb lenne jó barátként el válni mint már akkor amikor nem tudunk egymással rendesen kommunikálni se...

MIÉRT ILYEN NEHÉZ???

Gyenge vagyok meg tenni...

Szia!

Hat éve vagytok együtt és még nem éltek együtt? Tudod szerintem de persze ez csak egy vélemény együtt kellene élni már ilyenkor, mert nem hiába mondják: "lakva ismeri meg egymást két ember" és biztos ismered már valamilyen szinten, hiszen 6 év az nem kevés... tudod a legfontosabb dolgok nekem egy párkapcsolatban: a bizalom, a szeretet, a tisztelet, a jó kommunikáció, az, hogy számíthassunk egymásra, kiálljunk egymásért, hogy biztonságban érezzem magam... bár én csak két és fél éve vagyok együtt a párommal, de pl tegnap is az éjszaka közepén ment el nekem hamburgert venni, mert én azt kívántam(és nem is vagyok terhes,na akkor mi lesz?:-)) na de komolyra fordítva a szót, azért hogy szeresd tennie kéne...mondani, de leginkább éreztetni veled. Mi mindennap elmondjuk egymásnak a "szeretleket" és ki is mutatjuk én újabb finomságokkal,öleléssel, ő is öleléssel meg, hogy próbál a kedvemben járni és gyakran megyünk moziba mert én azt imádom. Remélem tudtam picit segíteni, ha nem akkor ne haragudj.

Én is így voltam nem is olyan rég. És mire mentem vele? Sajnáltam magam és mindent, mindenkit hibáztattam azért, mert boldogabb életet él, mint én. Aztán megismertem a mostani párom, aki önbizalmat adott nekem, és ma már máshogy látom magam és a világot.

Ha így állsz hozzá, hogy te csak ennyit érdemelsz, utálod magad, akkor az úgyis lesz. Én évekig megrekedtem ebben, és tényleg igaz, hogy senki más nem segíthet rajtad, csak TE magad! Ha azt mondod, hogy nem lépsz, mert nem akarsz önző lenni.. akkor az úgyis úgy lesz, de akkor meg nem éri meg panaszkodni. Az első lépés a legnehezebb, utána már könnyebb minden. Nem kell mindig, minden áron más érdekeit nézni. Ettől még nem leszel rossz ember, de ha felteszed magadnak a kérdést: a te érdekeidet ki nézi? A te problémáidat ki oldja meg? A válasz: senki és te magad. Barátok, családok ide vagy oda.. csak te segíthetsz magadon, és senki se fogja azt nézni, hogy neked legyen jó, mert - mint ahogy már mondtam -, itt csak te segíthetsz, senki más.

Miért, ő nézi a te érdekeidet?? Érzéseidet?? Hogy mi jó neked??? Szerintem meg pont ő az önző!!Nekem sem volt önbizalmam, most sincs. De a jelenlegi szerelmem szemében a legszebb és a legjobb vagyok és ez átsegít sokmindenen.

Ne várd meg amíg ő dob, ki mert az sokkal rosszabb!

Én a volt páromat azzal taszítottam el magamtól hogy folyamatosan sajnáltattam magam,elégedetlen voltam a külsőmmel, minden lányra féltékeny voltam még az ismeretlenekre is. Ezek a negatív dolgok pedig kihatottak mindenre. Amíg te sajátmagad nem vagy képes elfogadi ezt mástól sem várhatod.A boldog ,kiegyensúlyozott ember sugárzik a negatív emberek pedig "kis szürke-egerekké" válank. Próbálj meg jóban lenni magaddal és meglátod másképp látod majd a dolgokat!

Valahol én is tudom , hogy igazatok van , csak nehéz ezt belátni.

Még saját magamnak is hazudok azzal , mikor valakinek azt mondom , hogy jól meg vagyunk , meg ilyenek ...

Nem nagyon tudja senki a dolgainkat , én meg próbálom úgy mutatni , mintha minden rendbe lenne , talán azért mert szégyenlem , hogy nem megy úgy ahogy szeretném

Timcsi kimondta a nagy igazságot! Megválaszoltad a saját kérdésed. Egy kapcsolatban mindenki kis dolgokra vágyik, mert ezek a kis dolgok adják a legnagyobb boldogságot: törődés, tisztelet, bizalom, megbecsülés, szeretet.. odafigyelés és még rengeteg szinonimát lehetne találni. De ezek nagyon fontosak, és ha csak egy kis puzzle darab hiányzik, máris nem kerek az egész.

Szerintem mindketten csak a megszokást érzitek, ami hat év után persze "természetes", de annyi mindennek kéne még mellette lennie, hogy eszetekbe se kéne jutnia, hogy merre tovább.

Szia!!

Te saját magad megírtad a választ a kérdésedre. Amikre vágysz, tényleg nem nagy dolgok, de a kapcsolatotok szempontjából igen, mivel ezek egy boldog és őszinte kapcsolat alapjai ill. a szerelem vagy ha úgy tetszik az összetartozásé.

Úgy gondolom te igen is szereted, de a párod nagy valószínűséggel valami másra vagyik vagy csak egyszerűen rájött, hogy nem veled tervezi a jövőjét és éppen ő az aki csak megszokásból van veled (sajnálatból).Ez egyértelműen lejön az írásaidból és ez mindaddig fenntartható állapot amíg nem talál valaki mást. Voltam már ilyen helyzetben és úgy gondolom téged is csak úgy mint engem nagyrészben az befolyásol,hogy az igazi első nagy szerelem!!! Hidd el jönni fog az igazi herceged akitől megkapod mind azt amire vágysz. Nekem is eljött bármennyire is azt gondoltam, hogy nincs ilyen.Igaz 4 évet vártam rá!!!De megérte!!!! :D Tudod te mit kell tenned!!

Jól esik , hogy nem ismertek , de ennek ellenére próbáltok tanácsokat adni és biztatni.

Köszönöm nektek!!!

Nem tudom , hogy mit csináljak...

Senki sem szereti, és szerintem itt - legalábbis gondolom -, mindenki volt más hasonló cipőben.

Mindenki boldog akar lenni, épp ezért nem kell megragadni egy olyan kapcsolatban, ami nem tesz boldoggá.

Miért ilyen nehéz az élet?!

Csak boldog szeretnék lenni!!!

Nem mi lennénk az első és nem is az utolsó pár akinek nem működött és szét mentek , és végülis mások is túl élik.

Ez most jó nagy hülyeség...

Utálom azt , hogy ilyen helyzetben vagyok...

Nehezen.. de az élet már csak ilyen. Ami nem öl meg, az csakis erősebbé tesz.

Na és ha tud rólad mindent? Idővel lesznek új titkaid.. az hogy meg milyen az élete.. őszintén szólva az nem a te feladatod, hogy a hátadon cipeld még az ő sorsát is.

Igazából szerintem azért mert ő az első az életemben és sajnálom azért amien az élete ... tudja minden titkomat , ismeri minden részletét az életemnek .

Ha a szívemre hallgatok akkor tűrök és próbálom továbbra is el fogadni a dolgokat így , viszont most egy ideje az eszem azt súgja , hogy ez így nem mehet tovább.

De hogy lehet egy ennyi éves kapcsolaton túl lenni???

Csak bebeszéled magadnak, hogy egymásnak vagytok teremtve. Ha valóban így lenne, akkor nem fogalmazódott volna meg benned az a sok-sok kétely, amit ide le is írtál!

Gondolom, ő az első nagy szerelmed, azért is válsz meg tőle nehezen.

Lépj minél előbb, mert ha így folytatod vele, az egész életed egy vergődés lesz, kapaszkodás valaki után, aki nem is gondolja a kapcsolatotokat olyan komolyan, mint te.

Ilyenkor a legnagyobb hiba, hogy rögtön ez ugrik be az embernek, hogy magányosan fog meghalni. Holott DEHOGY! Legjobb példa erre húgom esete, aki januárban szakított három év után a barátjával. Három év után mentek szét, húgom 17 éves volt, mikor elkezdtek járni. Két évig minden jól működött és egy év ment rá az életéből arra, hogy próbálta rendbe hozni azt, amit már nem lehetett. Mert a most már ex pasija is ezzel jött, hogy élni kell, mert fiatal, és hogy persze hogy flörtölni fog lányokkal, akár még húgom előtt is, meg neten ismerkedni, mert az de ártatlan dolog. Tesóm egy évig tűrt és próbált harcolni, de aztán betelt a pohár. Akkor ő is azt mondta, hogy ő már magányosan fog meghalni.. és mi van ma? Egy hónapja összeismerkedett teljesen spontán lesz ami lesz alapon egy sráccal és ma már járnak.

Szóval nem kell attól tartani, hogy magányos leszel életed végéig, mert úgysem! Hat év után meg elsősorban pihenni kell.. aztán ha jön egy új szerelem, tök véletlenül, akkor úgyis megtalál. De ne várj olyan buszra, ami nem vesz fel :(

Szia!

Legyél bátor és engedd el! Ismerem azt az érzést amiről írsz. Nekem is volt ilyen hosszú kapcsolatom ilyen fiatalon, de ma már nagyon örülök, hogy vége.

Tudom , csak nagyon nehéz...

Én tényleg szeretnék vele boldog lenni , de már kezdem azt hinni , hogy azért kell el engednem , hogy ne vitatkozzunk és "ne bántsuk" egymást .

Sajnálom , hogy mi lesz vele , félek a magánytól ,

Közbe meg próbálok hinni abban , hogy ha mi igazán egymásnak vagyunk teremtve , akkor még úgyis egymásra találhatunk és talán akkor változnának a dolgok .. Vagy nem tudom

Sziasztok! Köszönöm , hogy írtok!

Sokszor le ültem már vele meg beszélni a dolgokat ...

Azt mondja , hogy szeret és , hogy ő ilyen nem az a romantikus típus , meg sok dolga van ... meg ilyenek , de nekem ez nem alég kell a szeretet és most kellene "élnünk" még fiatalok vagyunk..

Nem tudom elképzelni , hogy csak úgy el menjünk egymás mellett az utcán , vagy ilyesmi , ráadásul egy kis pletykafészek faluban lakunk ahol mindenki okoskodik meg ilyenek ...