Kérhetnék tanácsokat? Van egy hat éves öcsém, és egy nyolc éves húgom! (beszélgetés)

Valószínűleg nem ugyanarról beszélünk.

Én azt ajánlottam, vonjanak be egy szakembert és kérjenek tanácsot, hogyan hozható rendbe ez a helyzet.

A kislányt valószínűleg már érte néhány érzelmi sérülés, ha így viselkedik a nagytesójával. S azért pofont kapott, ott a bizalomnak is annyi. Évekig fogja hordozni magában.

Én így gondoltam a szakmai segítséget.

Fogalmam sincs mire , miert peldazodol ? !

A kerdes a topikban nem komplikalt es eletbevago sem ! Egyszeru eset , 1-egyszeru,normalis csaladban terhes a nagylanynak vigyazni a kistestvereire ! A szulök ezt termeszetesnek veszik , mert 20-evessen ,tanulas mellett ez böven belefer a programba ! Mind a 2-szulö dolgozik es valoszinuleg azert hogy , mindent megtudjanak adni a 3-gyermeknek !

Majdnem jó a példa :))

de a különbséget én úgy látom, hogy a második esetben szíve lelke benne van, viszont hiányzik a szakmai képesítés. Az első példádnak az én olvasatomban ez a fordítottja.

az biztos, hogy jól le kell informálódni arról, akit ennyire a családba engedsz, de hidd el vannak nagyon rátermettek is.

:)

Értem-de másról beszélünk.

Én elsődleges célzott segítő szakmákról, a pedagógus nem az.

És mint írtam a szakmaiság nem zárja ki a szívet, csak ez utóbbit is tudatosan kell kezelni, és a határt meghúzni.

Na én biztos hogy nem bíztam volna a gyerekeim felügyeletét soha egy kívülállóra!

Láttam olyan videofelvételeket babysitterekről,ami titkos kamerákkal lett fekvéve,hogy az eszem megállt!!!

Valamelyik ujjat harapni kell néha, ebben az esetben és ennyi infóval az álláspontom az, hogy a gyerekek és gondolok a nagylányra is szempontjából jobb megoldás lenne, ha hosszabbtávon nem Ő lennne a "pótanyuka"-mert mint látszik nem boldogul azzal a feladattal, amit nem is neki kellene megcsinálnia.

Az első szerintem mindenképpen az, hogy hosszabban elbeszélgetnek erről a problémáról.

nem érted amit akarok mondani-valószínűleg rosszul magyarázom...

De én teljesen másképpen látom.

Mondok egy példát:

Kiválló pedagógus, elsőosztályuan végzi el a főiskolát-képezi magát-de üres a szíve, ezért a diákoknak leadja az anyagot...

A diákok közül van aki jól teljest-van aki nem.

Ugyan ez a pedagógus ha a szívét is beleadja a dologba-ott a diákok között szárnyalás várható, még a leggyengébbnél is...

Csak ennyi a különbség. Nem tudom érted-e amit itt illusztráltam...

Mint ahogy számtalan ember meghalt már orvosi műhiba által. Mégsem elfogadott dolog, hogy az ember nekiáll a vakbelét kioperálni a fürdőszobában.

Sarkos példa tudom, de szándékosan.

Termeszetessen "nem!" minden szakmai szar ! ( ki allitotta ezt ?)

De itt ugyebar 1-egeszseges csaladrol van szo ?

A nagylanynak terhes vigyazni a kistestvereire ? Miert ?

Amennyiben a szulök gyermekfelugyelöt,ovodat alkalmaznanak , eluszna a többlett penz amit a tulorakkal keresnek !

de például családterápia esetén gondolj bele mekkora károkat okoz ha a segítő bevonódik, és a helyzetet egyik fél javára kezdi elemzni, vagy minősítgetni.

Ezek tényleg szakmai dolgok, nincs közük, illetve jó ha nem játszanak az érzelmek.

és ezért minden szaikmai segítség szar?

mindenhol vannak kóklerek.

Én olyan esetekről beszélerk, ahol a családok önerőből képtelenek megoldani a gondjaikat-ha segítő szakemberként érzelmileg belevonódsz nem tudsz segíteni.

Ez persze főleg kisgyermekek esetében egyáltalán nem azt jelenti, hogy hidegen és üresen végzed a munkádat.

szeretettel sokkal több mindent el tudsz érni-mint sem azt te valaha is gondolnád (itt nem a majomszeretetről beszélek)+ hogy ha ehhez hozzájön még egy két más is az a tuti.

De szív nélkül üres az egész....

De nem vagyunk egyformák::))

Gáz vagy sem, van olyan, hogy nem működik.

Van úgy,hogy az ember az ösztönei ellenére cselekszik.

Másrészt ha érzelmileg érintett vagy egy helyzetben nem tudsz objektíven dönteni. Ilyenkor jön egy külső szemlélő - pl. ebben az esetben egy pszichológus, aki segít feloldani a konfliktusokat.

nem, mindkettőnek meg kell lennie, de elsődleges a szakmai tudás, amivel az érzelmi dolgokat is kezeli az ember.

Ha túl nagy befolyást enged a szívnek, ugyanúgy nem tud segíteni és objektív maradni, ahogyan a családtagok sem.

Ebbe az esetben akkor a külsősnek hatalmas szívének kell lennie minden vonatkozásban.Szerintem.Mert egy gyerek lelke....

A "jóanyaságról" pedig már kifejtettem a véleményem-hagy ne ismételjem magam...

Én nem mondtam, hogy nekem mindig igazam van::)))

Ha egy nőnél az ösztönök nem működnek-az gáz..(mind a nőnek önmaga előtt, mind a gyereknek a szűlővel szemben)Ha szerencséje van a gyereknek akkor az apuka tudja pótólni...

"egy anya rivalizál a lányával-ott segítség kell, méghozzá külső segítség. "

Ebben egyetértünk.....

Többé-kevésbé igazad van. Vannak ugyanis esetek, amikor az ösztönök nem működnek, ráadásul belülről egy helyzetben az ember nem is tudj objektív lenni, mert számos más dolog befolyásolja.

Ha minden esetben igazad lenne, akkor itt a topikok háromnegyedének nem kellene léteznie :)

Sajna nekem is megadatott az a "jó", hogy 12-16 órát, de volt olyan is amikor 48 órából 47-et dolgoztam azért, hogy megtudjunk élni.

De akkor is volt időm a gyerekeimre! Inkább én nem alaudtam, de meghallgattam őket.