Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Keressük meg együtt a legszebb verseket fórum

Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)


213. gyula (válaszként erre: 212. - Ec63a7fc29)
2008. nov. 9. 23:10

Vitó zoltánt én is ismerem, Csak valahogy ez a versét nem ismertem, ő egy mozgáskorlátozott költő,íme tőle egy gyöngyszem.


Vitó Zoltán


SZONETT-DAL


Ha érzem szívemen hatolni át

szemednek édes lélek-mosolyát,

reményzuhatagok fürösztenek,

hogy majd a minden lehetek Neked;


hogy érdemes volt küzdeni tovább,

ha szemedben a jóság bennem lát

mindent, mi nőnek férfi csak lehet:

a suhancot, az álomherceget...


Joggal vagyok tán ily szerénytelen,

hiszen a Csoda esett meg velem:

felém hajolt Véled a Szerelem,


a vesztettnek hitt, térdre omló álom, -

s azóta már én is csak benned látom,

mire időtlen idők óta vágyom

212. ec63a7fc29 (válaszként erre: 211. - Gyula)
2008. nov. 9. 22:43
Ma is élnek ám nagyon klassz költőink, csak nincsenek velük tele az iskolai tankönyvek.:((
211. gyula (válaszként erre: 210. - Ec63a7fc29)
2008. nov. 9. 22:41

gyönyörű ez a vers, ráadásul még nem hallottam

köszönöm, igazán szép válasz volt

2008. nov. 9. 22:38

Vitó Zoltán:


Megszűnt a tér: nincs "messze", nincsen "távol"

amióta tudom, hogy létezel:

Hol éppen vagy, a Föld bármely pontjáról

mindegyik percben hozzám érkezel.


Ha megsimítsz egy tárgyat, amint bárhol

gondolatban nálam feledkezel,

én érzem itt, hogy szívem száz gondjából

az a simítás egyet elemel...


Magányából az "én és te kilábol,

mely külön értelmetlen félbe szel:

csak a tündöklő " Te meg én" világol,


értelmes egy velem együtt leszel:

Én vétkezem, amikor Te hibázol:

engem őrzöl, ha magadra vigyázol.

209. Katinkaboszi (válaszként erre: 207. - Gyula)
2008. nov. 9. 22:36
Az egyik kedvencem Radnóti és minden egyes verse. Köszönöm Neked :)
208. ec63a7fc29 (válaszként erre: 196. - Gyula)
2008. nov. 9. 22:32

:)))


Régi kedvencem, köszönöm, hogy eszembe juttattad.

207. gyula
2008. nov. 9. 22:30

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,

1944. augusztus-szeptember


Radnóti Miklós



ERŐLTETETT MENET


Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,

s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,

de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,

s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,

s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,

hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.

Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok

fölött régóta már csak a perzselt szél forog,

hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,

és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.

Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom

mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;

ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán

a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,

s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,

a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,

és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,

s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, -

de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!

Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!

206. gyula (válaszként erre: 204. - C0c88e77c0)
2008. nov. 9. 21:54
Te vagy az 57. ember aki megoszt velünk egy szép verset
205. gyula
2008. nov. 9. 13:18

Nagyon szép a vers, még nem ismertem,

köszönöm az élményt

2008. nov. 9. 10:32

Reményik Sándor - Vágy


Szeretnék úgy belédsimulni

Természet - mint egy falevél,

Mint egy fűszál, mely egyformán nyugodt,

Ha harmat száll rá, s ha rá száll a dér.

Szeretnék úgy belédsimulni,

Mint egy elvesző árnyalat

Az alkony ezerszínű tengerén,

Szeretném fölszívni az árnyakat,

S magamat tőlük fölszívatni én.


Szeretnék úgy belédsimulni

Természet - mint egy lehelet,

Mint szél fuvalma, mely alig-alig

Borzolja fel az alvó vizeket,

Szeretnék úgy belédsimulni,

Mint egy tétova napsugár,

Mely jár az erdő sűrű rejtekén,

És nem keres és nem talál,

Szeretnék úgy belédsimulni

Természet - mint egy tűnő napsugár.


Szeretnék úgy hozzádsimulni

Természet - mint a vén moha

A fák északos oldalán,

S nem lenni hozzád hűtelen soha.

Szeretnék úgy belédsimulni,

Mint tücsök hangja holdas éjeken,

S szeretném, ha valaki elborongna

Rajtam, mint multból zengő éneken.


S szeretnék úgy vegyülni el beléd,

Természet - mint a síri por,

Mit ezeréves hantokról a szél

Nagy-messzi tengerpartokra sodor.

Ott játszana velem egy kisgyerek,

Kicsiny kezén futnék fel és alá,

S e port, mely egyensúlyát nem leli:

Egy percig egyensúlyban tartaná.

203. gyula
2008. nov. 9. 09:23

- József Attila


Ülünk egymás mellett a padon.

Ülünk egymás mellett némán, hallgatagon.


Ő nem szól hozzám, és én se szólok néki.

- Mért kell a csüggedtnek búsan - mégis élni? -


Nem szólok hozzá, bár tudom, hogy szerelme,

Hallgatok mellette, bár tudom, a lelke,


A lelke-szerelme csupán értem ég,

S azt is tudom, hogy meg fog siratni még.

2008. nov. 9. 06:30

Reményik Sándor :

Köszönt egy ember ...

Köszönt egy ember: "Egészséggel járjon".

"Adjon Isten", ... feleltem halkan én.

Köd ült, csend ült az elhagyatott tájon,

S szürke varjak egy száraz jegenyén.


Mint valami fogadás, esküvés,

A ködben úgy koppant tompán a szó,

Aztán két összedobbant szívverés

Elvált, mint óceánon két hajó.


Először látott — utoljára tán,

Először, tán utolszor láttam én,

A varjak e szürke nap hajnalán

Jajgattak a ködben, a jegenyén.


A szemünk összevillant hirtelen,

A szívünk dobbant, megzajlott a vérünk,

Pedig nem történt semmi, semmi sem,

Csak jólesett, hogy magyarul beszéltünk.

2008. nov. 9. 06:30

Reményik Sándor: Ki beszél?


Arany jegenye, ki beszél veled?

Valaki megszólított messziről,

Attól remeg most minden leveled.

A szél, a szél, a szél beszél veled.

De mi a szél?

Sok sóhajtás,

Mely összegyűlt, s most egyszerre beszél.


Egy sóhajtás alig egy lehelet,

De sok sóhajtás egymásba fogózva

Átrepül országhatárok felett,

És megtalálja, amit szeretett.

Valaki sokat sóhajtott feléd,

Sok sóhajtása egymásba fogózott, -

Most elérte az arany jegenyét.

2008. nov. 9. 06:28

Flórián Csaba: ŐSZI DAL

Egyre csak a gyengülő napfény,

rozsdás tájak, deresedő rétek,

már az avarban is meg-megbotló

öregedő évek

az égen hószagú, hószínű szemfödél

karnyújtásnyira a nyár meg tél

s középen az ősz csibészes mosollyal

rőt haját fésüli, s a rózsáknak

halkan egy utolsót zenél.

2008. nov. 9. 06:27

Az előzőbe hiba csuszott. Igy már jó.



Gősi Vali


Az őzike és a vadász



Volt egy erdőszéli ház,

ott lakott a vén vadász.

Nappal mindig szundikált,

éjjel meg vadászni járt.


Egyszer, egyik éjszaka

későn érkezett haza.

Asszonykája már várta,

vacsorával kínálta.


De a vadász nem evett,

hamiskásan nevetett.

Megpödörte bajuszát,

elővett egy tarisznyát.


Asszonykája mérges lett...

"Ej, ki látott már ilyet?

A bolondját járatja?

Mozog ez a tarisznya!"


Az öreg csak somolygott,

néhány csomót kioldott.

Kinyílott a tarisznya,

s előbújt egy őzgida!


Felesége kiáltott:

hát, ilyet meg ki látott?

Örömkönnyet hullatva

szaladt ki a konyhába.


Ölbe vette a gidát,

adott neki vacsorát.

Langyos tejjel kínálta,

bevitte a szobába.


Mikor késő este lett,

öreg vadász álmos lett,

de a hitvesi ágyban

asszonykája nem várta...


A vadász csak nevetett:

- Nahát, ilyen esetet!

Asszony helyett őzgida

nyújtózik az ágyamba'.

198. julianna54 (válaszként erre: 194. - Katinkaboszi)
2008. nov. 9. 06:16
Persze, hát azért van.
2008. nov. 9. 06:15

Gősi Vali



Az őzike és a vadász

Volt egy erdőszéli ház,

ott lakott a vén vadász.

Nappal mindig szundikált,

éjjel meg vadászni járt.

Egyszer, egyik éjszaka ,

későn érkezett haza.

Asszonykája már várta,

vacsorával kínálta.

De a vadász nem evett,

.

hamiskásan nevetett.

Megpödörte bajuszát,

elővett egy tarisznyát.


Asszonykája mérges lett:

ej, ki látott már ilyet?

A bolondját járatja?

Mozog ez a tarisznya!


Az öreg csak somolygott,

néhány csomót kioldott.

Kinyílott a tarisznya,

s előbújt egy őzgida!


!

Felesége kiáltott:

hát, ilyet meg ki látott?

szaladt ki a konyhába. .


adott neki vacsorát.

Langyos tejjel kínálta,



Mikor késő este lett,

öreg vadász álmos lett,

de a hitvesi ágyban


asszonykája nem várta.

A vadász csak nevetett:

nahát, ilyen esetet!

Asszony helyett őzgida

nyújtózik az ágyamba’.

196. gyula
2008. nov. 9. 00:38

Mihail Eminescu


Ó, jössz-e már?



Látod: a fecske útra kél,

hull a sápadt diólevél;

deres a szőlő, őszre jár -

ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?


Karomba veszlek itt megint,

míg szemem szomjan rád tekint,

s fejem válladon elpihen

szép szeliden, szép szeliden.


Hányszor bolyongtunk, édesem,

e völgy ölén s a réteken!

s fölemeltelek, drága társ,

hogy messze láss, hogy messze láss.


Vannak e földön mindenütt

szép nők: szikrákat szór szemük,

de mint te, oly kedves, komoly

nincsen sehol, nincsen sehol.


Te vagy a lelkem, életem:

tündökölsz tisztán, fényesen:

hol is találnék csillagot,

mely így ragyog, mely így ragyog?


Késő ősz van, csillan a dér,

halkan csörren a holt levél,

didereg a puszta határ -

ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?


(Képes Géza fordítása)

195. Katinkaboszi (válaszként erre: 185. - Julianna54)
2008. nov. 8. 23:45

Nem is kis, naaaagy, naaagy dícséret jár érte :)))

És a csodás versekért is :)))

Mindig kikapcsol és megnyugtat ennyi szépség :))

194. Katinkaboszi (válaszként erre: 191. - Julianna54)
2008. nov. 8. 23:40
Ez annyira aranyos, megengeded,hogy a fórumomon lévő kismamának elküldjem?
193. gyula
2008. nov. 8. 13:19

TARTOZÁS


Valakinek én sokat érek,

Valaki bennem többet lát,

Mélyebbre lát az embereknél

S bennem találja meg magát.


Az édesanyám örömének

Én vagyok a felezője;

Emésztő, titkos bánatomnak

Ő az első felfedője.


Tudom: kihullott könnyeinek

Sós cseppjeit én okozom;

Szeretném azért megszámlálni,

Hogy tudjam, mivel tartozom.


Somogyi Barnabás

192. gyula (válaszként erre: 191. - Julianna54)
2008. nov. 8. 08:50
Nagyon aranyos a vers
2008. nov. 8. 04:24

Gősi Vali



Jön a baba



Pocaklakó vagyok én,


kisleány, vagy kislegény?


Még nem tudom, ki vagyok,


gyorsan nevet adjatok!



Elkelne egy kicsi fény,


egy-kettőre jövök én!


Mi lehet ez… alagút?


Hova vezet ez az út?



Édesanyám, Apukám,


megvettétek a ruhám?


Takarót is vegyetek,


jó puhát és meleget!



Nem halljátok, kiabálok!


Születik a kisbabátok!


Ha én innen kijutok,


rögtön tejet akarok!

190. gyula (válaszként erre: 188. - Csipkerózsika)
2008. nov. 7. 09:35

Laren Dorr:


Lennék Napod, ha nappal lenne,

Fényessé tenném hajnalod,

Bíborral festeném este a felhőt

Hogy gyönyörködj, ha akarod.


Felhő lennék, ha őszidő lenne,

langy esőt sírnék, mert messze vagy,

Aztán esőcsepp lennék, rád esnék,

S gördülve csókolnám arcodat.


Köd lennék, ha hűvös lenne,

Fehér, vidám, mi nem ragad,

Ködkarjaimmal ölelném tested

S megnyitnám előtted utadat.


Hópihe lennék, ha tél hava lenne,

Mit egyetlen céllal repít a szél,

Elolvadni gyönge kezedben,

S míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.


Szél lennék, ha új tavasz lenne,

Elfújnám messze a tél hidegét,

Hajadba bújnék tincseiddel játszva,

Míg nevetve mondanád: most már elég.


S mi lennék, ha itt lennél velem?

Mindenség lennék, hol nincsenek napok,

Égbolt lennék éjfekete éggel

Hol nem ragyog más, csak a Te csillagod.

2008. nov. 7. 02:43

Gősi Vali: Gondolatok

Csodák világa várja a gyermeket,


amíg anyja meséjén szendereg.


S ha a csodavilágból zord létre riad,


lelkében megleli a régi álmokat.


*


2006. február 3



Fényben fürdött szereteted

erősíti hitemet,


hogy a világ összes kincsét


a szívemben ölelem.


*


2006. február 23.

Ha szeretetet szolgál a hitünk,


ha tiszta szívvel szólunk, szeretünk,


lelkünk kincsét szórhatjuk szerteszét,


újabb kincseket kínál a földi lét.


*


2006. február 8.

2008. nov. 7. 00:11

Ha egy szép élet vágyát őrzöd,

a múlttal nem szabad törődnöd,

s mindig úgy tégy ha veszteség ér,

minthogyha újjászülten élnél;


Mit akar? - kérdd meg minden naptól

és minden nap felel majd akkor;


Tetteidnek tudjál örülni,

más tetteit tudd megbecsülni;

főként ne gyűlölj egy embert se,

s a többit hagyd az Úristenre.


J.W.Goethe

187. gyula (válaszként erre: 185. - Julianna54)
2008. nov. 6. 09:30

Gabriel



Én vagyok a fény, mely az árnyékot okozza,


a világosság, mely az éji sötétséget vonzza,


a virradat, amely a végső felébredést hozza,


és a szürkület, mely a színeket egybemossa.


Szerelmes bókjaimtól a szűz hajnal elpirul,


búcsúzáskor csókjaimtól az alkonyat felvidul,


ha sír a felhő, ölelő szivárvánnyá változom,


éjjel, ha vágysz, a hold fénye küldi vigaszom

186. gyula (válaszként erre: 185. - Julianna54)
2008. nov. 6. 09:20
Gyönyörű a vers te nagyon sok szépet írtál már
2008. nov. 6. 03:50
Ugye milyen jó vagyok? Író, cim minden...........Kérek egy kis dicséretet.....
2008. nov. 6. 03:49

Gősi Vali: Csillaggá csókoltalak


Voltál

az áhított,

édes teher,

gyönyörű kínban szült varázs…

Öleltem pöttöm testedet,

míg csitult

a lármás sírás.

*

Hozzám

hajolsz ma

a végtelen,

hűvös-kék felhőkön át:

csillaggá csókoltam lényedet



- fényem vagy,

vigasztalás.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook