Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)
Móra Ferenc: A szív
A szív a legfurcsább csavargó,
Vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
De mindig kész van útra kelni,
Ha nyílik raja alkalom
A szív a legfurcsább csavargó,
A tolvaj-utat kedveli,
Hiába tiltja tilalomfa,
Nem hajt veszélyre, tilalomra,
Még vakmerőbben megy neki.
A szív a legfurcsább csavargó,
Minden lépése uj talány:
Onnan szalad, hol rája várnak
S hivatlanul oson be másnap
Pár ragyogó szem ablakán.
A szív a legfurcsább csavargó,
Ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elüzték egyszer,
Hívhatják vissza bár ezerszer,
Nem látják többet sohase.
A szív a legfurcsább csavargó -
Dölyfös kacajjal elszalad,
Hogy megalázva, elgyötörve
Visszalopódzzék a küszöbre,
Hol csupa dacból megszakad.
Kányádi Sándor: Nyárelő
Kékell a Küküllő,
talán a nevét is
kékellő színéről
kapta ez a szép víz.
Kikeleti kék ég,
nyárelői árnyak
összeszoktak szépen,
és nevévé váltak.
Vagy az örök fűzfák
lombja közt üdülő
legelső rigónak
füttye a Küküllő.
Kékellő Küküllő,
kökényszemű tündér.
Szívemhez, nyelvemhez
hozzáédesültél.
Járhatok akárhol,
minden folyóparton
a te nyárelői
susogásod hallom
József Attila: Csudálkozunk az életen
Ha mosolyog, mosolya csupa csillag,
De ha szomjazom, akkor friss patak,
Az én kedvesem az egeknek nyílhat,
De megcsókolni csak nekem szabad.
Haja szurokkal elkevert arany,
Harmatos erdők az ő szemei,
Küszöbe elé teríteném magam
Lábtörlőként, de nem engedi.
Szavunk zugában megbúvik a csók,
Testvéreihöz lopva jön ide..
Mező álmodhat össze ennyi jót –
Az én kedvesem a füvek szíve.
Este a csókok megszöknek velünk
S végigfutván a világi teren,
A hajnali égre leheveredünk
És csak csudálkozunk az életen.
Vészi Endre:
EGÉSZ ÉS MEG NEM BONTHATÓ
Ez is vagyok, az is vagyok,
bánat, derű meg nevetés,
felhő, de közben napsütés,
beszélek is meg hallgatok.
Mint szervezetem, komplikált,
ellentétekből épített,
része a múló réginek,
s az is, ki véle harcba szállt.
Ez is vagyok, az is vagyok,
saját képletű ötvözet,
amelyben megolvadt hegyek
érce-salakja bugyborog.
Ne követelje senki hát,
hogy kék legyek csak, mint az ég,
mint sós a só – egyféleség,
egyhangú rossz egyformaság.
Bennem is tél, nyár változik,
lelkesség, fáradt fájdalom,
s akarom bár, nem akarom,
nevet a szív, kiáltozik.
S együtt e sok: élő, ható
együtt e sok: a szenvedély,
a szirti csúcs, a bányamély:
egész és meg nem bontható.
Reviczky Gyula: Pünkösd
Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szivek megnyilnak.
Hogy először tünt fel a világnak:
Tüzes nyelvek alakjába' támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hirdeté a győzedelmes eszmét.
Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'
Ma is minden bánkodó szivének,
Hogy ki tévelyg kétségbe', homályba':
Világitó sugaradat áldja.
Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világositsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!
Piros pünkösd, szállj le a világra,
Tanits meg uj nyelvre, uj imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
Szeretetnek sugara, Szentlélek!....
A csend
Álmaink csillogást beragyogja az ég,
Vidám táncot jár körülöttünk a fény.
S elsodor bennünket a csillagos ég,
Mely tiszta szeretet s remény.
Este átölölem békésen a csendet,
halgatom a halk neszeket a csendben.
Összebújva némán szeretjük egymást,
S a csend válaszol nekem némán.
Összeolvad testema csendel,
NIncs ki zavarná ezt a békességet.
Az agy kikapcsol, s repülsz némán,
Meglátom milyen a Te igaz világod.
Most béke honol az Én szívemben,
S békét kötök a csend neszével,
Nem zavarja már a szívem a lánc,
Mert letéptem a láncaimat már.
/ism./
Nem adom vissza
"Visszaadok én mindent,
Ha visszaadni lehet.
De nem adom vissza
A szemed.
Belőlem fognak nézni
Téged és egy kék tavat
S mit e földön nézni
Még szabad.
Visszaadok én mindent,
Ha visszaadni lehet,
De nem adom vissza
A szemed."
( Ady Endre )
Oh Rómeo, mért vagy te Romeo?
Tagadd meg atyád és dobd el neved!
S ha nem teszed csak esküdj kedvesemmé és
S majd én nem leszek Capulet tovább!
Csak neved ellenségem, nem magad.
S te önmagad vagy, nem Montague.
Mi Montague? Se kéz, se láb, se kar.
Se arc, se test. Oh, válassz más nevet!
Eh mi a név? Mit rózsának hívunk,
Bárhogy nevezzük éppoly illatos.
Ha Romeot nem hívják Romeonak
Szakasztott oly tökéletes marad.
Akármi néven… Dobd el hát neved!
És egy élettelen szóért cserébe
Tiéd az életem!
Temesd el a múltat
Ha a szívedet a bánat járja át,
Találd meg mi az ami vidámságra vált.
Keresd meg a szívedben az önzetlen szeretetet,
S tárd ki a világnak s boldog lehetsz.
Ami elmúlt nem jön vissza már,
Temesd el hogy új életre válts.
Hald meg a madarak vidám dalolását,
S engedd el a vészharang jajgatását.
A múltat felejtsd el,ne foglalkozz vele már
Tanulj belőle s ne kutasd tovább.
Mikor a sorstól megtanulod a leckét,
Nem kapsz több ilyen feladatot már.
El kell engedned,hogy szárnyalhass tovább,
A fájdalom sebeit az idő megoldja már.
Neked csak élned kell a szíved szeretetével,
S mindig szeretni a világban bármerre is jársz.
Minden érzés egy múló pillanat,
El kell engedni a gondokat.
Hogy szabad légy s vidám,
S ne kísértsen a világ tovább.
/ism./
Te hogy mondanád el,hogy sokat jelent neked,
Hogy nem telik el úgy nap,hogy ne gondolna Rá szíved,
Hogy nem telik el úgy éj,hogy ne kívánj szép álmokat,
Hogy ne szépítené meg arca az álmodat?
Te hogy mondanád el,hogy nem érdekel más,
Hogy számodra egy kezdet lett az elmúlás,
Hogy szíved még mindig csak érte dobog,
Hogy szerelmes lelked még mindig utána zokog?
Te hogy mondanád el,hogy még ma is visszavárod,
Hogy minden árnyékban alakját látod,
Hogy ablaknál állva az órádat nézed,
S tudod,hogy nem jön,hisz így teltek az évek.
Te hogy mondanád el neki,hogy még benned él,
Hogy szíved-hasztalan bár-még mindig remél...
A sors az idő kerekét könyörtelenül tekeri,
S így évek múltán mindezt,te hogy mondanád meg neki?
*.*
Szívhang
Hiszek a csodában
egy emberibb világban
ahol az emberek szívében
csak a szeretet lakik,
ahol a félelmet nem ismerik.
Hiszek a csodában
egy őszintébb világban
ahol bízhatunk egymásban.
Nincs hazugság, ócska színjáték
ahol a szeretet létkérdés.
Hiszek a csodában
egy élhetőbb világban
ahol mindegy a származás
ki rokon, ki barát
ahol a szeretet valóság.
Hiszek a csodában
egy emberibb világban
ahol a vagyon nem érték
nincs közöny, sem irigység
ahol a szeretet ajándék.
Hiszek a csodában
egy olyan világban
ahol nem "bűn" a szegénység
nics hírnév, sem kiváltság,
ahol a szeretet gazdagság.
/ismeretlen/
Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú
Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.
Nagyon köszönöm,hogy megnézted!!!
Egyébként, nyugodtan avatkozz be a dolgokba!!:))
Ezer alakba rejtőzhetsz
Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-kedvesség, látom, mind te vagy,
futhatsz, csodák varázsfátyolába szőtten,
s Csupa-Jelen, látom, hogy merre vagy.
A karcsú ciprus ifjú erejében,
Csupa-Szépség, felismerlek: te vagy,
s folyam zsongó hullámtengerében,
Csupa-Hizelgés, ott is csak te vagy.
Ha a szökellő vizsugár kibomlik,
Csupa-Játék, nekem az is te vagy,
a felhőben amely épülve omlik,
te Csupa-Tánc, téged látlak: te vagy.
Rét szőnyegében ragyogó virágok:
te Csupa-Csillag, nekem mind te vagy,
hol ezerkarú repkényt kúszni látok,
óh Csupa-Ölelés, ott is te vagy.
Mikor hajnal gyúl rőten a hegyekre,
Csupa-Vidámság, köszöntlek: te vagy,
a tiszta ég szent legét belehellve,
Csupa-Sziv-Üdve, italom te vagy.
Tudásomnak, ha gondolom, ha érzem,
Csupa-Bölcsesség, forrása te vagy,
és mikor Allah száz nevét idézem,
minden nevének visszhangja te vagy.
(Goethe)
TEDD A KEZED
Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
József Attila