Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)

Purzsás Attila: Ébredj kicsim

A hajnali pára még

az erdőszélen lebegett,

elnyúlt az éjszaka,

a pirkadat keresett új teret,

percről-percre változott,

formálódott a táj,

az éj utolsó fekete csíkja is

felszívódott már.

Lassan láthatóvá váltak

a természet gyűrött szövetei,

ébredezett a környék,

lágyan kisimultak vonásai.

Millió tarka pillangó

rebbent fel a szélben,

mint szárnyra kélt virágszirmok

tűntek el a messzeségben.

Apró katicabogárka

egy fűszálon ringatózván

gyöngyöző harmatcseppekkel

küzdött némán,

a kicsiny vízcseppekben

mint millió tükörben

nézegette pöttyeit

büszkén merengően.

A fák ágai közt lassan

átsurrant a nap sugara,

mint jó anya gyermekét,

a tájat simogatta.

Felpezsdült az élet,

mozgásba jött a láthatár,

milliónyi élet tudta

- mintegy jelre -

mozdulni kell már.

Felébredt az erdő,

s a kis folyó hűs vizében

megmártózott a napsugár is

azon melegében.

Ébredj hát, kicsim, te is, vár egy új reggel

és szerető ölelésem, mi már sosem enged el.

Lesznai Anna – Mért oly hosszú…

Mért oly hosszú az út a szívtől a szájig

Hogy lüktető lelkem sohasem jut odáig!

Hogy a mindenségtől úgy el vagyon zárva

Csendes békés szerrel nem jut napvilágra!

– Életemnek fáját erősen rázzátok

Hadd hulljon gyümölcse ujjongva reátok –

És mint dió burka – ha hull napos ágról

Repedjen meg szívem a nagy boldogságtól!

Törjétek fel zárát az „én" "álmodásnak"

Hogy elepedt lelkem odadhassam másnak –

Másnak másnak másnak - ki megváltja tőlem

Ki mint húrból hangot kicsalja belőlem –

Ki valóra váltja – megitatja vérrel

S megéteti könnyes szerelem kenyérrel!

Buda Ferenc - Lennék kisgyermek

Foganni könnyű. Világra jöttem.

Suhogó kések között születtem.

S felnőttem én is. Mint más, dologra.

Akár az apám, s az anyám:

a gondra.

Csináltam ezt-azt, így-úgy megéltem,

arasznyi múltam el nem cserélem. . .

Mi volt, mi nem lett eddig,

mindegy már.

Felnőttem. Élek. Enyém a leltár.

Valami mégis megszakadt félbe.

Egyszer egy évben játszani kéne!

Szánkázni télen, fürödni nyáron,

csücsülni hajlós cseresznyeágon!

Lennék kisgyermek! Maszatos magzat!

Álmomban raknék kardokból kazlat.

Édesem! Hallod? - Te kis esendő!

Orcád, ha sápadt sírós kis kendő,

Játszani kéne! Elég a vasból!

Csördül a zápor, ezüstös ostor.

Teteje ezüst, arany az alja,

gurul a szívünk két iker-alma!

Játszani kéne, játszani, jól van!

Kis kacsa fürdik fekete tóban!

Nem megy a játék.

Kezemen vassúly.

Zubogó vérem verése lassulj!

Pókok türelme segít, ha láz van,

gondok közt fekszem zörgő vaságyban...

Nagy László

Ki viszi át a Szerelmet

Létem ha végleg lemerûlt

ki imád tücsök-hegedût?

Lángot ki lehel deres ágra?

Ki feszül föl a szivárványra?

Lágy hantu mezõvé a szikla-

csípõket ki öleli sírva?

Ki becéz falban megeredt

hajakat, verõereket?

S dúl hiteknek kicsoda állít

káromkodásból katedrálist?

Létem ha végleg lemerûlt,

ki rettenti a keselyût!

S ki viszi át fogában tartva

a Szerelmet a túlsó partra!

Szőke Richárd: Lehetek

Lehetek őrző-védő angyalod,

Lehetek pokolt hozó rossz napok.

Lehetek Szerelem ki elűzi a rosszat,

Lehetek Bánat ki reményeket oszlat.

Lehetek virág a mező közepén,

Lehetek fájdalom a rózsa tűhegyén.

Lehetek öröm mely boldogsággal teli,

Lehetek bánat, de ez fájna neki!

Lehetek éjszaka mely sötét és hideg,

Lehetek hajnal mely új reményt is vihet.

Lehetek hangos, üvöltöző szél,

Lehetek szellőben ringatózó levél.

Sok a rossz és sok a jó - ezt nem lehet tagadni,

De minden jó pillanatot muszáj megragadni.

Ám ha mi összetartunk és elűzzük a rosszat,

Megmarad a jó s több csalódást nem hozhat.

Pásztor Mátyás: Te butus

Néha... Valamikor szomorú,

Szívem fáj, mert nélküled napom oly hosszú.

Könnyezek... Sírok, ha nem lehetek veled,

S folyamatosan érzem hogy szeretlek.

- Téged te butus!

Időm habár telik, de csak lassan,

Oly nehéz... Kár hogy nem rohan.

Ó! Csak mellettem lennél,

Átölelnél... Engem szorítanál végre Te isteni lény!

- Te butus! ... -Te! Légy végre az enyém!

Farkas Wellmann Éva

( 1979 - )

Valami ég e versen át

Valami ég e versen át,

idegen test a sebben;

mit szemmel nézz, de mégse látsz,

s nem mérhető le kedvben,

talán a hó, talán a szó,

arcpír emléke rendre,

amíg a visszhang visszaszól,

a hűvös-sárga mertre,

valami ég, nem lángra gyúl,

valami ég, felettem,

a hamva szó, a szó kihúnyt,

mielőtt elfeledtem.

Valami ég e versen át,

a szó, a hó, az emlék,

valami végleg itt maradt,

mit mégis elviselnék,

csak szó vagyok, csak szó a vers,

a láng, az ég, a kedvem,

és szó az is, hogy elviselsz,

s nem tűnődsz már a merten.

Geztiné Edit: Csillagvers

Vannak éjszakák mikor azt várod,

színes és szerető legyen az álmod

Életed sivárnak, szomorúnak LÁTOD

- Egy CSILLAGGAL talán -

osztanád magányod

CSILLAG leszek ÉRTED, a sötét égen

Álmodban társad

- kit keresel oly régen -

Mikor az ég már teljesen sötét lesz,

akkor a szobádban, ÉN leszek a FÉNYED

Csendesen összefonódva

fénybe takarózva

álmosan lágyan, puhán csókolva

Ölelve, szeretve

hang nélkül nevetve

- ELRINGATNÁLAK -

Álomba szeretve

Felejtenél mindent, ami rossz volt

Varázsolnék szádra rég elveszett mosolyt

Adnék jókedvet

Csendes nyugalmat

Egyedül ébrednél, mire felszáll a harmat

Emlékeznél RÁM

Te így akartad

Csillag lettem érted

hogy éjszakánként, ölelhessen fényem

Kék palástommal... BETAKARLAK...

Turi Dénes - Egy lélek pillanat-képe

Ülök az erkélyen eme csendes, hűvös éjjelen,

Nézve egy csillagot, melynek szépsége végtelen.

Csend honol mindenfele, mintha megállt volna az idő,

Az utcán egy magányos ember, boldogságot kereső.

Az éjszakát csak néhány gyertya fénye töri meg,

Ez ad kis meleget, vigaszt egy ember zavaros lelkének.

Nézem a gyertya fényének táncoló, könnyed játékát,

Talán így keresve a szívnek, léleknek megnyugvását.

Nézem újra a csillagot, melynek ragyogása magával ragad

Lelkem szállna felé, mely a szabadság szeretetéből fakad.

Testem elernyed, lelkem szárnyal messze-messze az ég felé,

Itt hagyva e zord, őszintétlen világot ha tehetné.

De jön egy ésszerű, határozott, erős gondolat

Az élettől kapott sok szépet és jót nincs mi lerombolhat.

Menekülni, elbújni önmagunk és a világ elől nem szabad

Ha így teszünk, a múltunk sebe újra és újra felszakad.

Életünket végigkíséri a boldogság-szomorúság, nevetés-sírás

Magányon, csalódáson, fájdalmon felülkerekedni egy kihívás.

Minden rosszban van valami jó is, ez nem egy tévhit,

Szeresd aki megérdemli, de ne becsülj le, ne nézz le senkit!

AZT KÉRDED TŐLEM, HOGYAN VÁRTALAK?

Mint az éjszakára fölvirrad a nap,

Mint a délutánra jő az alkonyat,

Mint ha szellő jelzi a förgeteget-

Ezer pici jelből tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel a nap sugarát,

Fagyos téli este jégcsap csillagát,

Mint az alma ízét, tejet, kenyeret –

Pedig nem is láttalak még, úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat, záport a virág,

Mint patak a medrét, madarat az ág,

Mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget –

Mindenkinél jobban téged így szerettelek.

Bognár Rozália - Dal a szerelemhez

Te vagy az élet, a világ

te vagy nékem egy gyönyörű

harangvirág.

Te vagy az álom, a valóság

te vagy mindenem, kincsem,

gyémántom, szerelmem.

Nélküled az élet keserűség,

veled lenni gyönyörűség.

Szép szemed ragyogása olyan,

mint égen a csillag,

utat mutat álmainknak.

Ajkad, ha enyémhez ér,

megáll ereinkben a vér.

Karod, ha átölel, s szívünk,

ha egyszerre dobog,

tudjuk, hogy csak együtt lehetünk

boldogok.

Mindenem vagy,

amit csak veszíteni lehet,

szavaid varázsként simogatják lelkemet.

Kezünk remegve egymáshoz ér,

lelkünk a mennybe száll,

s újraéljük szerelmünk édes dalát.

Pintér Endre - Emlékszem

Emlékszem finom illatodra

Emlékszem forró csókjaidra

Emlékszem csillogó szemeidre

Behunyom a szemem, Téged látlak

Emlékszem a közös sétáinkra

Emlékszem csodaszép alakodra

Emlékszem selymes hajadra

Behunyom szemem, Téged látlak

Emlékszem a csalódásra

Emlékszem a fájdalomra

Emlékszem szívem hasadására

Behunyom a szemem, próbállak elfelejteni...

Tavaszvárás

A déli szélben lehunyom szemem,

És gyöngyvirágok szagát érzem.

Az esti égen violás a szín,

És kikeletben járnak álmaim.

A hó alól már dobban boldogan

A föld nagy szíve, s csöndesen fogan

A csíra, melyből új élet terem,

S bimbók bomolnak majd szűz réteken.

Az örök nap még bágyadtan ragyog,

De tavaszosok már a csillagok,

S az éjszakában zizzenő neszek,

Egy új világ susogja már: leszek!

Az égre nézek, kémlelem színét,

Ég, föld között angyali üzenet

Hírdeti a jövendő életet.

Mert boldog ige ez és szent igaz

És örök törvény és áldott vigasz,

Hogy győz az élet, duzzad és dagad,

S elönti mind az ócska gátakat!

Juhász Gyula

Igen ez is nagyon szép!!!

Győzöm olvasni a szebbnél szebb verseket -mig nem voltam,- sok-sok szép verset raktatok be!!!

:)))

Nagyon szép! Ezt a versét még nem olvastam....:)))

Köszi!!!

"A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre!

Ma fordított világban élünk:

az emberek vannak használva és a tárgyak vannak szeretve."

Milyen igaz....érdemes ezen elgondolkodni....

De szeretem ezt a verset!!! :)))

Köszönöm!!

Reményik Sándor: Sóhajok hídja

A mi életünk sóhajoknak hídja,

Mely átível a sötét lagunán, -

S majd jőnek egykor boldog gondolások:

Szerelmes párok - sok százév után

S a híd alatt megállnak. Ó be mások,

Be mások lesznek ők, mint Te meg én,

S majd nézik egymás ifjú arculatját

Velence ősi, komor tükörén.

A mi életünk sóhajoknak hídja,

De elszánt léptünk alatt kong a híd,

Lenn ásítnak az ólomkamarák

És rajtunk senki, semmi sem segít.

Akkor majd nászdal zeng a híd alatt,

S egy erős kéz szorít egy kis kezet, -

Mi akkor már történelem leszünk:

Fekete kő s fehér emlékezet.

Baranyi Ferenc: Nézni

Itt már a szavak mit sem érnek,

csak nézni kell és nem beszélni,

se kérdeni, se válaszolni,

csak nézni kell, csak nézni, nézni.

Lesni, amit szép arcod izmán

parancsolnak csöpp rándulások,

s ha keskeny űr szakad közébünk:

felmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni

ékesszóló sugarak által,

s meleg, bársonyos egyességre

jutni egy titkos kézfogással.

Megérezni, amit te érzel,

kimondani, mi nyelveden van,

előbb dobbanni a szívednél,

csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mit sem érnek,

ne szólj száddal, csak szemeddel,

a szerelem akkor beszédes,

amikor már beszélni nem kell.

Honti Lajos: Megjöttem hozzád

Fekete hegyek között

fehéren,

csobogó patak fölött

szerényen

megjöttem ime Hozzád

szegényen,

mert nem hoztam mást csak a

lelkemet

és bajok ellen csak a

kedvemet

s a hideg ellen forró

szivemet.

Ugy jöttem, mint más vándor

bús legény

ki minden vert haragnak

jó edény,

kinek nincs semmi cime, csak szegény. . .

ugy jöttem, mint felhők az

ég alatt,

mint az ősz elől huzódó

madarak

nesztelenül - hátul a

kert alatt. . .

és most itt vagyok Nálad

szegényen

fogadj csak egyszerűen,

szerényen

és add a lelked izzón,

fehéren.

Sziasztok.

Én középiskolás koromban az érzéseim versekbe foglaltam.Nem tudom hogy mennyire tartoznak a legszebbek közé,de 6-8év után visszaolvasva is tetszenek még nekem.- azért leírom és ki-ki döntse el maga.

Amikor...

Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod

Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,

Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,

Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,

Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,

Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,

Amikor vágyod ölelését s csókjait,

Amikor vágyod hangját és szavait,

Amikor néznéd mosolyát és két szemét,

Amikor néznéd, ahogy nyújtja a két kezét,

Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,

Amikor nem bírod már türtőztetni magad,

Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,

Amikor elhiszed, hogy Ő is eleped érted,

Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,

Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,

Amikor már aludnál és ébrednél is mellette,

Amikor már Önmagaddal harcolsz ellene,

Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,

Amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz,

Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,

Amikor világossá válik, hogy megteszed,

Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted!

Váci Mihály: Hűség

Ha szereted magad azért,

mert az enyém vagy,

becsülöd tisztaságodért,

mely nekem fényt ad;

ha akarod, hogy büszke légy

magadra s joggal,

s magadig naponként felérj

tiszta homlokoddal;

ha akarod, hogy az maradj,

ki vagy- szemedben,

s nyitott szemmel nézhess- magad

magaddal szembe;

Ha önmagadhoz hű maradsz:

- hű énhozzám is;

maradj mindig az, aki vagy,

s a szívem már hisz.

Sinka István: Sötét esztendők

Csillag voltam előbb,

aztán gyermek lettem,

s gyertyaként a szívem a

tenyerembe vettem.

Sötét esztendőkben

úgy néztem a tájat

s Isten simogatta

gyönge kis gyertyámat.

Ment előttem farkas,

jött utánam bárány

- kastélyt vehettem vón'

gyertyám fénye árán.

Kastélyt vehettem vón'

nem vitt rá a lélek.

Végtelenből így is

végtelenbe érek.

Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13.

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén

ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok

vagy pengő cimbalom.

Lehet prófétáló tehetségem,

ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,

hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,

ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.

Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,

odaadhatom a testemet is égő áldozatul,

ha szeretet nincs bennem,

mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,

a szeretet nem féltékeny,

nem kérkedik, nem is kevély.

Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,

nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

Nem örül a gonoszságnak,

örömét az igazság győzelmében leli.

Mindent eltűr, mindent elhisz,

mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet nem szűnik meg soha.

A prófétálás véget ér,

a nyelvek elhallgatnak,

a tudomány elenyészik.

Most megismerésünk csak töredékes,

és töredékes a prófétálásunk is.

Ha azonban elérkezik a tökéletes,

ami töredékes az véget ér.

Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,

úgy gondolkoztam, mint a gyermek,

úgy ítéltem, mint a gyermek.

De amikor elértem a férfikort,

elhagytam a gyermek szokásait.

Ma még csak tükörben homályosan látunk,

akkor majd színről színre.

Most még csak töredékes a tudásom,

akkor majd úgy ismerek mindent,

ahogy most engem ismernek.

Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három,

de közülük legnagyobb a SZERETET.

Larren Dorr: Lennék

Lennék Napod, ha nappal lenne,

fényessé tenném hajnalod,

bíborral festeném este a felhőt,

hogy gyönyörködj, ha akarod.

Felhő lennék, ha őszidő lenne,

langy esőt sírnék, mert messze vagy,

aztán esőcsepp lennék, rád esnék,

s gördülve csókolnám arcodat.

Köd lennék, ha hűvös lenne,

fehér, vidám, mi nem ragad,

ködkarjaimmal ölelném tested

s megnyitnám előtted utadat.

Hópihe lennék, ha tél hava lenne,

mit egyetlen céllal repít a szél,

elolvadni gyönge kezedben,

s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.

Szél lennék, ha új tavasz lenne,

elfújnám messze a tél hidegét,

hajadba bújnék tincseiddel játszva,

míg nevetve mondanád: most már elég.

S mi lennék, ha itt lennél velem?

Mindenség lennék, hol nincsenek napok,

égbolt lennék éjfekete éggel,

hol nem ragyog más, csak a Te csillagod.

André Chénier : Alszom s szívem virraszt

Alszom s szívem virraszt, mindig tehozzád vágyom.

S mellém varázsol egy aranyló színű álom.

A szívem szíveden. Kezemmel reszketeg

érintem bőrödet, feszes lesz és remeg.

S egy indulat riaszt, az álomképi béke

széthull és zaklatott, rossz ébredés a vége;

magamban fekszem itt, felgyúlva azt hívém,

szép szádat csókolom s párnát csókoltam én;

és álmomban karom ölelni vágyva tested,

a párna pelyheit ölelte csak helyetted.

Tasnádi Bernadett: Érzés

Messze jársz, távol jársz

Mégis

Hallak

Látlak

Tudlak

Érezlek

S nem tudok Tőled elég távol lenni ahhoz

Hogy idegen légy.

Itt vagy

Élsz, laksz bennem

Akár az Élet

Benne vagy a percben, a térben, a létben

Figyelsz, kísérsz

Akár a tárgyak, mik körbeölelnek

Belémivódtál

Mint szavak a sorok között

Részem vagy

Hozzád tartozom.