Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Keressük meg együtt a legszebb verseket fórum

Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)


❮❮ ... 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 ... ❯❯
2020. nov. 1. 09:11

"Van egy érzés a világon,

- úgy hívják, hogy SZERETET.

Ami nélkül boldogulni,

szépen élni nem lehet.

Nem számít a mennyisége,

- pénzben nem is mérhető,

s bárhol élnél a világban,

mindenhol elérhető..."


(Aranyosi Ervin: SZERETET)

9130. gabikka
2020. nov. 1. 08:26

Égi ölelés


Halottak napján a Jóisten

szélesre tárja az égi kapukat,

hogy gondolatban

a földiek is bejuthassanak

a fényes mennyországba,

s egy pillanatra megöleljék azokat,

kik elrejtették arcukat

a hófehér felhők fodros párnájába,


Mert sok árva szív maradt itt e földön,

egyedül, magányosan, elkeseredve,

magába halkítva mindazon bánatot,

mely tán egy egész életre, halálra sebezte.


Halottak napján majd megnyílik az ég,

s a Jóisten átöleli minden gyermekét.

Azt is, aki fájdalmában a földön könnyezik,

s azt is kinek emlékét gyertyák őrizik.


Kun Magdolna

9129. gabikka
2020. okt. 31. 08:49

Aranyosi Ervin : Őszi fák


Lám, a megfáradt fák

levelüket ejtik,

a nyár üde zöldjét

végképp elfelejtik.


Harmatcsepp a könnyük,

hajnalban zokognak,

meghajolnak szélnek,

múló évszakoknak.


Színes levelekkel

takarják a földet,

színpompás varázzsal

búcsúzkodnak tőled.


Ha lehull a levél,

álom száll a fákra,

színes avarszőnyeg

terül a világra…

9128. gabikka
2020. okt. 30. 13:36

Reményik Sándor Magános öröm


Mondod: a bánatod magános,

Az örömöd ó, még magánosabb,

Sötétség vagy, ha éjszakába jársz,

De árnyék vagy, ha reád tűz a nap.


És minden árnyék külön libegés

És minden árnyék néma, külön élet,

A bánat őket összesöpri-mossa,

A fény mutatja meg a különbséget.


Mondod: a bánatod magános,

De volt-e már mély, zengő örömöd?

Ölelni vágytad a széles világot

S a vágy, öröm szívedbe fúlt, törött.


Vágytál röpülni, önmagadon túlra,

Nem messze, csak egy rokonszellemig, -

Az örvendezőt hűvös mosolyok

Önnön szívébe visszakergetik.


Mint kehely szélén zengő aranycsöppek:

Az örömital benned muzsikál,

Túláradna, de nincs merre-hova,

Leperegne, de csak habozva áll.


Raksz vértet, páncélt a szíved fölé,

De ver a szíved vért, páncél alatt -

Ujjongva szólnál: most boldog vagyok!

- És összeszorítod a fogadat!

9127. gabikka
2020. okt. 28. 09:16

Kristina Calu - Jókedv


Már itt sem vagyok

Mondta a jókedv

S a következő pillanatban

Olajra lépett

Itt hagyott kettesben

A folyton szürke bánattal

Ki lomhán jár-kel

Megnyúlt ábrázattal


Töprengeni kezdtem

Mi rosszat tettem?

Hogy magamra maradtam

Ezen unalmas lénnyel

Próbáltam belé életet lehelni

De esélytelen volt

Mint egyben egy főtt tojást lenyelni


Elkezdtem fejben imádkozva

Jókedvért könyörögni

Ígértem fűt-fát, csak jöjjön vissza

Tudtam, betartok bármit

A lelkiismeretem tiszta

Kiálltam az ablakba

Figyeltem az utat

Reméltem jó sorsom

Újra szívébe fogad


Ráparancsol a jókedvre

Térjen vissza tüstént

Biztosítja róla

Bennem nem lesznek tüskék

Csak mantráztam, mantráztam

Abba nem hagytam

S akkor megláttam őt

Egy csodás pillanatban


Légies volt, könnyed

Lába alig érte a földet

Felém tartott, mosolygott

Lágy szellő csókolta haja

Fényesen lobogott

Néztem, ahogy közeledik

Egyre izgatottabb lettem

Úgy akartam fogadni

Hogy tudja, többé el nem eresztem


A küszöbhöz érve

Várt egy másodpercet

Mikor belépett házamba

Szívem fellélegzett

Kacagva, sírva

Öleltem magamhoz

A hazatért jókedvet

9126. gabikka
2020. okt. 27. 10:06

Várnai Zseni


Vénasszonyok nyara


Talán egy kicsit magamról beszélek,

mikor szívem e fényért lelkesül,

végsõ sugára ez a nyár hevének,

mielõtt még az alkony rámterül.


Ez õszi nap a szõlõ érlelõje,

s piruló alma issza melegét,

e fénytõl várok én is új erõre,

magamba szívom forró delejét.


Fáradt szívem csókjától újraéled,

csontomig ér a gyógyító sugár,

talán bölcsebb ez õszbenyúló élet,

s mélyebb, mint volt a tűzitalú nyár.

9125. gabikka
2020. okt. 26. 20:52

Kun Magdolna: Őszi dal


Szeretem az őszi színes lombokat,

azokat a halkult hangú kismadarakat,

melyeknek bús dalától könnyezik a nap,

mikor viharszelek tépik pille szárnyukat.


Szeretem az avarlevél könnyed zizzenését,

elrozsdálló álmaiknak puha pihegését,

amelyben már ott van a tél havas zúzmarája,

mely fehér leplet terít minden letört ágra.


Szeretem az őszi séták kavicsköves báját,

mert az megőrzi az emlékek időtlen varázsát,

s még szeretem, úgy szeretem forró ölelésed,

amely tüzes csókba forrja a nyári melegséget

9124. gabikka
2020. okt. 25. 09:34

Az ősz vándorútja / Mentovics Éva



Árnyas erdők ösvényein


látták jönni már az őszt.


Fény cikázott, levél perdült


fenn, a tölgyek ága közt.



Szeptemberi napsütésben


vándorolt, míg este lett,


aranyszínt szórt völgyre, dombra,


halat, vadat meglesett.



Leszüretelt, krumplit szedett,


diót vert a határba’,


hol az almát, körtét, szilvát


teljes díszben találta.



Októberben kosárba tett


sok-sok ízes gyümölcsöt,


s izgatottan leste-várta;


sárguljon a sütőtök.



Tölgyek díszes üstökeit


rázogatta, borzolta,


somot, bicskét, kökényt


érlelt rét ölén, a bokrokba’.



Novemberben avarpléddel


erdőt, mezőt úgy takart,


hogy a dermedt, fagyos tájon


biztonságban tudja majd



mindazt, kinek apró testén


nem nőtt vaskos, nagy bunda,


elbújna a cudar téltől,


s tavaszig csak aludna.



Mikor a tél hócsipkéjét


borította a tájra,


tarka gúnyás őszünknek csak


rőt subáját találta.

9123. gabikka
2020. okt. 24. 09:07

" Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,


Míg le nem teszi a művész a vonót. "



"Legyek a kendő, mely könnyet töröl,


Legyek a csend, mely mindig enyhet ad..."



Reményik Sándor

9122. gabikka
2020. okt. 23. 20:57

EGY CSEPP KÖNNY💧



Mikor sebet kapsz a sorstól, legbelülre nézel,


eljön az a mélypont, hol csak fájdalmat érzel.


Ha elér a szenvedés, mondd mit adsz cserébe?


Felsóhajtasz szívvel és egy könnyet ejtesz érte...



Mikor bántanak szavakkal, a lelkedben vérzel,


hiába harcolsz, nem győzhetsz puszta kézzel.


Ha szomorúság kínoz, mondd mit adsz cserébe?


Felsóhajtasz szívvel és egy könnyet ejtesz érte...



Mikor kegyes hozzád a sors, a kiszemeltje vagy,


teljesíti minden vágyad, s ajándéka nagy.


Ha örömben fürdesz, mondd mit adsz cserébe?


Felszabadulsz szívvel és egy könnyet ejtesz érte...



Mikor a családod ad erőt, s teljesül az álmod,


a szeretet lángja körül őket mosolyogni látod.


Ha elér a boldogság, mondd mit adsz cserébe?


Felszabadulsz szívvel és egy könnyet ejtesz érte...



S mikor tudod, de nem érted,


mikor kapod, de nem kéred,


mikor fáj, de már nem érzed,


mikor vágyod, mikor reméled,


mikor távoli, mégis eléred,


mikor szíved végre felébred,


s mindez miért volt, megérted:


akkor egy csepp könny csorog,


szemed sarkában ragyog…


💧


S te csak


ejtsd el és érezz!


Ejtsd el, ne kérdezz!


Engedd csorogjon,


lefelé arcodon,


engedd távozzon,


bánat és öröm:


egy csepp könny...


💧


Én már látom,


folyik végig


orcádon…


💙



(Baranyai Tibor)

9121. Lávli*
2020. okt. 21. 14:56

Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén


valaki jár a fák hegyén


ki gyújtja s oltja csillagod


csak az nem fél kit a remény


már végképp magára hagyott



én félek még reménykedem


ez a megtartó irgalom


a gondviselő félelem


kísért eddigi utamon



valaki jár a fák hegyén


vajon amikor zuhanok


meggyújt-e akkor még az én


tüzemnél egy új csillagot



vagy engem is egyetlenegy


sötétlő maggá összenyom


s nem villantja föl lelkemet


egy megszülető csillagon



valaki jár a fák hegyén


mondják úr minden porszemen


mondják hogy maga a remény


mondják maga a félelem

9120. gabikka
2020. okt. 21. 08:17

Kristina Calu - Majd holnap


Majd holnap

Kidobok minden elhervadt virágot

Majd holnap

Elfogadom, hogy nem válthatom meg a világot

Majd holnap

Elsírom még megmaradt könnyeim

Majd holnap

Bánkódom a sors gonosz viccein

Majd holnap

Elengedem az összes dédelgetett álmot

Majd holnap

Már nem keresem a boldogságot

Majd holnap

Elhiszem, hogy nincsenek csodák

Majd holnap

Félelem nélkül nézem meg, mi van odaát

De most még ma van…

9119. gabikka
2020. okt. 20. 14:10

"Örülnünk kellene minden percnek, amelyet megadott az ég,

megcsodálni az erdőt, a rétet, s szeretni mindent, ami szép.

A fodrozódó víz tükrében, mikor még szunnyad a világ,

hallgatni, ahogy suttog az erdő, mikor a szél muzsikál."


(Meggyesi Éva: Örülnünk kellene - versrészlet)

9118. gabikka
2020. okt. 19. 09:58

,,Míg sétálok, rám mosolyogsz, ősz. Rám mosolyogsz a

sarkon a gesztenyeárus síró tűzparazsából,

rám mosolyogsz az esőből; és ha megállok a hídon:

ellocsogod, minden titkod kibeszéled a szürkés-

sárga habokból; és a szelekből hogyha fülembe

súgsz nagy pajkosan illetlen szavakat, ugye, akkor

el ne csodálkozzál, amikor zavaromban az arcom

is kipirul tőlük. - S ha a Fellegvárra fölérek:

sárgálló levelek tömegét küldöd föl utánam,

mik titkos szövegét mikívülünk senki sem érti.


Sok leveledre, ha későn is, de küldöm a választ.

Halld meg hát: szeretem bágyadt meleged ragyogását,

mely a nyári remények dús kiteljesedését

hozza magával; és szeretem hűvös nyugalommal

elvánszorgó napjaidat, mert széllel-esővel

késztik az embereket, hogy egy kissé melegebben

nézzenek egymásra; szeretem, ha a ködsüvegekkel

ellátott havasokra telepszel, s nézed a távolt:

van vajon-é sok időd még itten időzni minálunk:

jő-e a tél már, és elkerget, s hóborította

országában átveszi-é az uralmat, avagy még

hagyja, hogy elkészítsd egy évre előre lakásod:

béleljed bíbor szőlőkkel, aranysugarakkal...,,


ŐSZI SÉTA

SZILÁGYI DOMOKOS

9117. gabikka
2020. okt. 18. 07:45

Őszirózsa


Fehéren és lilán búsong a kert mélyén,

Mint esküvő előtt elhagyott ara.

Szegény őszirózsa, tavaszt sohse látott,

Az őszirózsának ősz a nyara.

A télnek csontkeze ott setteng körötte,

Ökörnyál hurkolja, mint ezüst bilincs.

Holnap a tél, s a szél ront rá, hogy letörje,

Az őszirózsának még csak ősze sincs.


Falu Tamás

9116. gabikka
2020. okt. 15. 10:05

"Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!

A többivel megbirkózom magam.

Akkor a többi nem is érdekel,

szerencse, balsors, kudarc vagy siker.

Hadd mosolyogjak gondon és bajon,

nem kell más, csak ez az egy oltalom."


Garai Gábor

9115. Annyka
2020. okt. 14. 10:22

Dsida Jenő: Öreg október


Be jó lenne még azt mondani mindig:

Szívem fürösztik tavaszi kegyek,

a napsugár is éget,

virágosak a rétek,

és holnap kirándulásra megyek.


Be jó lenne egy szép kézlegyintéssel

elintézni az egész őszi dolgot:

- Eh, nem fél, aki bátor,

csak rövid nyári zápor,

és boldog marad mindig, aki boldog.


De hiába, már nincs levél a fákon,

halk tűz robogja be a tűzhelyet,

felhők - mint soha régen -

bóbiskolnak az égen,

s már nem lehet, már nem lehet...


Szatmár,

1925. október 19-én

9114. gabikka
2020. okt. 14. 09:51

Aranyosi Ervin: Merengés az őszben


Még néhány kedveset mosolyog ránk a Nap,


amíg mosolyogni még ereje marad.


Gyakran, szégyenlősen felhők mögé bújik,


s tán ott is maradna a zord télen túlig.


Mikor látjuk arcát, szívünk átmelegszik,


s akkor ébredünk rá, hogy mennyire tetszik,


ha éltető fényét szórja a világra,


mikor levelet fest bokorra, faágra.


A szeretet fénye árad ránk felőle,


s jobb, ha a szívünkbe elteszünk belőle,


hiszen a jeges szív könnyebben felenged,


ha a napsugárral másik szív melenget.


Szél jön, s erőszakkal tépkedi a fákat,


jeges kezeivel simít minden ágat,


didergő levelek bele is pirulnak,


ahogy hideg kezek a testükhöz nyúlnak.


Megborzong némelyik, de mind útra készül,


általuk a vén ősz színarannyá szépül.


Levelek felszállnak, pillangókká vállnak,


majd a szél dalára, körben táncot járnak.


Gyönyörködünk benne, az ember csak ámul,


csodás színkavalkád, ami elénk tárul.


De nem haldoklás ez, csak az élet része,


s tavasszal megújul a világ egésze.


Addig, itt az idő, lelkünknek pihenni,


kicsit begubózni, pillangóvá lenni,


mire jön a tavasz a csodás kikelet,


újra táncra keljek, szeretettel veled.


Még néhány kedveset mosolyog ránk a Nap,


s érezteti velünk, hogy az idő szalad.


Ám itt van az idő, le kell hogy lassuljunk,


hogy jövőt teremtő merengésbe hulljunk.

9113. gabikka
2020. okt. 13. 20:22

Sárhelyi Erika: A nő, ha ötven



A nő, ha ötven, már borrá érett



benne sok-sok leszüretelt pillanat,



nem fut el, ha szembejön az élet,



megéli még, ami eddig kimaradt.



Nem lázad már mindig, mindenáron,



de karbantartja fakuló szárnyait,



s ha menni kell, megy át száz határon,



hisz’ még ma is merészeket álmodik.



Olykor persze dühös és zaklatott,



mert fogynak a percek, s élni úgy szeret!



Tizenkilencre is húz új lapot,



s a sorstól a küzdőtérre vesz jegyet.



Helyét tudja, s tudja, mi helytelen,



ám szigora bölcs lett, félrenéz, ha kell,



akár kapitány a fedélzeten,



hallgat, meghallgat, s dönt – de már nem perel.



Mert időt vesztegetni nincs idő,



a tervek, álmok a sarkára hágnak.



Aznap, amikor ötven lesz a nő,



csak egyszerűen nekimegy a mának

9112. gabikka
2020. okt. 12. 11:09

Palotás Petra: Szeretem az őszt


Szeretem az őszt, ahogy méltóságteljesen

átveszi a hatalmat az elhervadt nyár után.

Szeretem az esőt az avaron koppanva,

lágyan, szelíden, puhán.

Az aranyat, a bronzot, a bíbort, a sárgát

és mind e színeket,

hogy öltöztessék díszbe az álomra éhes,

megkopott szíveket.

Hogy megmutassák, nincs még itt a búcsú ideje,

csak most egy kicsit más a természet ölelő, óvó szerepe.

Most nem csobbani hív, nem is hócsatára,

a szüret mi csábít, a bor a mámor ára.

Szeretem az őszt, és az ősz is szeret engem,

ketten lépdelünk a ködös végtelenben...

9111. gabikka
2020. okt. 11. 09:50

Október


Sokáig vártalak, messze mentem.

A magány útjai közt eltévedtem.

Most megállok egy pillanatra,

Hagyom, hogy utam ősz takarja.


Míly fáradtak a vén park sóhajai,

Mindenhol hörgő leveleket hallani.

Elaludt a nyár, ne ébresszük fel,

Napkorong sem izzik szerelemmel.


[Nemes Andrea]

9110. gabikka
2020. okt. 9. 09:32

Reményik Sándor: A nagy piktor



Október, a piktorok Piktora


Már teljes lendülettel festeget.


Ecsetjét arany-tengerekbe mártva


Húzza hervadó világok felett.


Nézzétek, milyen biztos mozdulat!


Milyen könnyed és mily könyörtelen:


Szépséget s halált egyben osztogat.


A bágyadt lombra ahogy rálehel,


Irtóztató és hízelgő a hangja:


Meghalsz, - de utoljára szép leszel

9109. gabikka
2020. okt. 8. 08:44

Az őszi nap csókja


Míg megcsillan sugara,

Örvendj' a dalának!

Amíg dallami' mosolya,

Fénye ma-csodádnak!

Hisz, holnap a mínuszok'

Fagyos tánca csendül,

A tél kedve itt szuszog,

S lassan belelendül.

De míg aranylevélen

Éled ez a zsongás,

A lelken, kicsit ledéren

Elterül a visongás'.

Míg lehet kicsit remélni,

Naiv, botor szívvel,

A nyár emlékét megélni

E megvillanó keggyel,

A langyában' megfürödni,

A hulló levél bókján,

S míg nem kell nélkülözni,

Még élni édes csókján...


Molty

9108. gabikka
2020. okt. 7. 09:23

Móra Ferenc



A cinege cipője



Vége van a nyárnak,



hűvös szelek járnak,



nagy bánata van a



cinegemadárnak.



Szeretne elmenni,



ő is útra kelni.



De cipőt az árva



sehol se tud venni.



Kapkod fűhöz-fához,



szalad a vargához,



fűzfahegyen lakó



Varjú Varga Pálhoz.



Azt mondja a varga,



nem ér ő most arra,



mert ő most a csizmát



nagy uraknak varrja.



Darunak, gólyának,



a bölömbikának,



kár, kár, kár, nem ilyen



akárki fiának!



Daru is, gólya is,



a bölömbika is,



útra kelt azóta



a búbos banka is.



Csak a cinegének



szomorú az ének:



nincsen cipőcskéje



máig se szegénynek.



Keresi, kutatja,



repül gallyrul gallyra:



"Kis cipőt, kis cipőt!" -



egyre csak azt hajtja.

9107. gabikka
2020. okt. 6. 08:42

Jött őszanyó hideg széllel,

Aranysárga vízfestékkel.

Sárgák lettek a levelek,

Fújtak, fújtak őszi szelek.

Fújtak, fújtak őszi szelek,

Lehullottak a levelek.

Itt vannak a fák alatt,

Látod a sok aranyat?


/Osvát Erzsébet/

9106. gabikka
2020. okt. 4. 09:47

Sárhelyi Erika: A nő, ha ötven



A nő, ha ötven, már borrá érett



benne sok-sok leszüretelt pillanat,



nem fut el, ha szembejön az élet,



megéli még, ami eddig kimaradt.



Nem lázad már mindig, mindenáron,



de karbantartja fakuló szárnyait,



s ha menni kell, megy át száz határon,



hisz’ még ma is merészeket álmodik.



Olykor persze dühös és zaklatott,



mert fogynak a percek, s élni úgy szeret!



Tizenkilencre is húz új lapot,



s a sorstól a küzdőtérre vesz jegyet.



Helyét tudja, s tudja, mi helytelen,



ám szigora bölcs lett, félrenéz, ha kell,



akár kapitány a fedélzeten,



hallgat, meghallgat, s dönt – de már nem perel.



Mert időt vesztegetni nincs idő,



a tervek, álmok a sarkára hágnak.



Aznap, amikor ötven lesz a nő,



csak egyszerűen nekimegy a mának

9105. gabikka
2020. okt. 2. 11:12

Zelk Zoltán: Ha kérdik egyszer


Kertben szerettem volna ülni,

így álmodtam én őszömet,

nagy csend fényében elmerülni,

míg lassún hulló levelek

vállig, homlokig borítnának,

szépen halni megtanítnának -

az elmerengő képzelet

esztendeim kemény szálából

ily lánynak szőtte őszömet.


Szerettem volna ülni lócán

alkonyidőn, a ház előtt

hallgatni utak csobogását,

köszönteni az elmenőt.

így lettem volna gazda s vendég,

így mondtam volna szép jóestét

mindenkinek, mikor az ég

a sárguló napot leejti,

mint őszi ág a levelét.


Nem kertben, nem ház előtt lócán,

ülök a világ küszöbén,

s ha kérdik egyszer, mi járatban,

mit végeztem e földtekén,

ki oly ritkán s dünnyögve szóltam? -

de a szegénynek szava voltam,

ezért voltam, lehettem én

egyszerre alkony s pirkadó nap,

egyszerre bánat és remény.

9104. Annyka
2020. okt. 1. 08:17

Nemes Nagy Ágnes: Október


Most már félévig este lesz.

Köd száll, a lámpa imbolyog.

Járnak az utcán karcsú, roppant,

négy-emeletnyi angyalok.

S mint egy folyó a mozivászon

lapján, úgy úsznak át a házon.


Acetilén fényében ázik

az útjavítás. Lenn a mélyben,

iszamos, hüllő-hátu cső,

pára gyöngyösödik a kérgen,

s a városon, mint vér a gézen,

általszívódik a nyirok.


Vékony tűz nyüszít, sustorog,

mellette kucsmás, birka-bundás,

mint a makk-ász, guggol a munkás,

fölötte hengerhasu gépek,

rájuk irva: „Consolidated…”

S egy fa. Akár a régi csap,

csöpörésznek a targalyak,

szalad, olajjal töltekezvén

a gép gömbölyű béka-testén,

majd a bundára ér a csepp,

s fölsír a tűz: megérkezett.


Neonfény lobban és lehull.

A vizes kőre rácsorog.

Valaki, messze, úgy vonul,

hogy a köd kilométer-odva

énekét tompán sokszorozza –

hallani, amint tántorog.

9103. Annyka
2020. szept. 30. 11:53

Kun Magdolna: Különleges barát



A kutya, társ a magányban,

társ a szegénységben.

Társ ott is ahol, nincs más,

csak síri szomorúság.

Mert a kutya

olyan különleges barát,

aki feladja az emberért

önnön boldogságát,

s még akkor is megbocsát,

ha csak néhány morzsányi

falat jut neki.


A kutya az a társ,

kinek végtelen hűségét

senki nincs, ki kettétörheti.

A kutyának, csak az fáj,

az-az egyetlen dolog,

ha ezt a törhetetlen hűséget

senki, de senki

nem értékeli

9102. gabikka
2020. szept. 30. 10:09

Csendben remélni


Néha jó csendben maradni,

Semmit nem mondani,

Meg sem szólalni,

Órákig hallgatni.


Néha jó csendben maradni,

Emlékeket betakarni,

Fájni, kívánni, vágyni,

Egyhelyben, mozdulatlan várni.


Néha jó csendben maradni,

Senkit, semmit hallani,

Túlélni, élni, remélni

Egyedül félni, s örökké remélni.


Rákóczi Karola

❮❮ ... 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook