Képtelen vagyok szakítani!!! (beszélgetős fórum)

Hajrá! Csak bátran!

A saját életedet éld és ne másét!:)

Sok sikert!

Köszönöm a hozzászólásokat.

Tegnap megfelelő ész és idő hiányában idevergődtem a soraimat.

Nem tudom mit is vártam. Azon kívül, hogy kiírjam magamból, talán seggberúgást. :)

Ma reggel olvastam csak el a többi hozzászólást, de tegnap este véglegesen kimondtam, hogy Én már nem bírom tovább.

És elmúlt a szorongás, a helyét mondjuk ugyanúgy megtartotta az üresség, de ez normális.

Meg kell tapasztalnom, hogy milyen az egyedüllét. Rossz példák vannak előttem sajnos családi szinten, amin eddig képtelen voltam változtatni.

Adnom kell magamnak 1-2 évet, hogy végre megismerjem önmagam és mindent úgy csináljak, ahogy Nekem jó, nem pedig másnak.

Nem leszek népszerű, de Te úgy tűnik, megerősítést kerssel, hogy miért maradhass.

Csak attól nem leszel jobban, ha itt leírják mások, hogy ők is 20 éve így élnek.

Nekem 3 említésre méltó kapcsolatom volt, amiből én szálltam ki. Mind 3 pasi mindent megígért a végén. Egynek adtam esélyt a változásra és fél év múlva pont ugyanott tartottunk.

Az elsővel csak annyi volt a gond, hogy én utazni, szárnyalni vágytam a szabadidőmben, amire lett volna pénzünk, de ő otthon szeretett lenni. A mai napig abban a lakásban lakik, amit együtt vettünk, elmegy 6-14ig dolgozni, 14.30ra hazaér, max elmegy az anyjához és ennyi. - apróság, de nem illettünk össze és még ma is ott kínlódnék, mert ő sose szakitott volna.

A másik nem akart gyereket, én pedig igen. A sors fintora, hogy hamarabb lett gyereke, mint nekem. Ismerősöktől tudom, hogy az utánam jövő csaj simán palira vette, ugyanis "gyógyszer" mellett sikerült be a baba....

A harmadik pedig szintén megígérte 200x, hogy elvesz feleségül és szeretne gyereket. Gyűrűm is volt (hogy kussoljak, gondolom) de vhogy mindig volt vmi fontosabb.... ő kapta az ujabb esélyt, amikor volt ígéegetés, hogy minden megváltozik.... Most egy volt osztálytársammal van már vagy 3 éve, se gyerek, se esküvő nem volt még.....

Szóval ha jobb életet szeretnél, akkor lépj valamilyen irányba, ha pedig ebben tapicskolni amíg ő nem hagy el, vagy meg nem halsz 30-40-50 év múlva, akkor élj így. Szerintem más lehetőség nincs.

Elég bonyolult ez a kapcsolat az írásod alapján.

De miért van lelkiismeret furdalásod azért mert elakarod hagyni?

Ha nem működik semmi akkor annak véget kell vetni!

Az egyedül élés pedig nem egyenlő a magánnyal. Lesz időd megfogalmazni a céljaidat, és elindulni egy olyan úton, ami számodra kielégítő életet, boldogságot hozhat.

Szóval csak bátran!

Ez az életed van, ezt nem kell másokért feláldoznod!

na igen..rühellem, ha valaki ékezet nélkül ír, mert itt, és ezt magyarok olvassák...

ráadásul kapkodva, visszaolvasatlanul...ha ez sem megy, akkor az élet dolgait hogy tudod intézni?

mint írtam, hagyd a francba az egészet, mert pár év, és megfáradt, állandóan kiabáló, tányért dobáló, mosdatlan emberré váltok...

ha megszólítasz, léccí ékezettel..

Jaj, nem tudtam végig olvasni.

Ha már megfogalmazódott benned és ezért vagy depis, szakíts. Miért is és meddig is várnál?!

Egy sz.r kapcsolatban minek benne lenni?

Egy ismerősöm is ebben a helyzetben van!Húszon éve!

Az egész életét így élte le!Hol a gyerek,hogy a vagyon,hol a félelem az egyedül léttől tartja vissza!

Te még fiatal vagy és nincsenek ilyen akadályok!

Meglátod,ha megléped felszabadulsz és kinyílsz!

Valószínű,itt már több nem lesz ebből a kapcsolatból!

ha szeretsz igy élni,hát te tudod,

de én már régen elhajtottam volna,

nem kell mindent tűrni,csak azért hogy ne legyél egyedül,

esélyt se adsz magadnak hogy jobb legyen,

Az a helyzet, hogy mindent le is írtál. Nem is ragozom ezért.

Teljesen igazad van!

Mindig lehet, és kell is újrakezdeni, nem kell egyedül maradni.

Szemikee, te pedig szakíts!

Azért van benneteket közös, mindketten halálosan rettegtek az egyedülléttől, remek alap egy sírig tartó, boldogtalan kapcsolathoz.

A nagy sajnalkozásban meg magadat fosztod meg a lehetőségtől, hogy találj egy faszit akit szerethetnél testestül-lelkestül.

Találd meg magadban a választ arra a kérdésre, miért nem szereted magad. A mártírkodás keveseknek áll jól. :)

Jaj. Azt a reszt nem irtam egyertelmuen, hogy nem ram aggatta azokat a jelzoket, hanem sajat magara (szerencsetlen, dagadt, stb.)

Visszaolvasva eleg zavaros, amiket irtam. Kicsit szanaszet volt az agyam reggel.

Mivel latja rajtam ebben az allapotban a hatarozatlansagot , igy meg akkor is meg tudott gyozni, amikor kertem, hogy fogadja el a dontesemet.

Tudom, az mar reg rossz, ha felteszem magamnak a kerdest, hogy Ha egy ferfinek elmondjak, hogy sajnaljak es mar nincs meg a vonzalom, akkor miert marad?

Miert van az uton utfelen, hogy a kenyelemert sok ferfi mindent eltur? (Nyilvan ez a nokre is igaz)

Azért vagy depis, mert nem kívánod a másikat. Ha a libidó nem működik, akkor tedd lapátra, mert ez csak rosszabb lesz. Úgy tűnik, hergeled magad, mert azon tépelődsz, mi lesz a másikkal? Ha egy pasi azt mondja neked bíztatás helyett, hogy lúzer, meg dagadt, akkor az bizony felejtős az ürge. Talán gyűlöl is, nem csak irigy, és csak használ, mint egy szex-tárgyat. Előbb-utóbb le fog cserélni, vagy már le is vagy.

Ahogy lejön, semmitek nincs, akkor mi tart össze még?

most vak vezet világtalant? nagyon úgy néz ki.

Sziasztok!

Nagyon rossz lelkiallapotban vagyok.

5 eve vagyok egyutt a parommal.

Most vagyok 4. alkalommal depresszios. Mindegyik depressziot az a gondolat valtotta ki, hogy szakitanom kell vele. De eddig mindig sikerult tullendulnom rajtu, de most mar tobb mint 1 honapja, ha nem is minden nap, de javareszt csak az van a fejemben, hogy vege. Allandoan az jar a fejemben, hogy en csak bantom ot. Nagyon sok olyam tulajdonsaga van, amit keresnek egy ferfiban. Viszont nem vonzodom hozza. Gondoltam idovel ez majd jon. Amikor megismerkwdtunk nagyon rossz allapotban volt, osszetort. En akkor elotte 1 hettel vetettem veget egy 8 eves kapcsolatnak.

Igazabol nem tudtam meggyaszolni az elozo kapcsolatot. Es az uj kapcsolatban is sok volt mar az elejetol a problema. Nagyon sokaig hittem, hogy ha megoldja a csaladjaval valo gondjait, akkor kpztunk is remdben lesz minden. Allandoan kihasznaltak es meg abbol a kicisbol is ami neki van adott. Ez alapjaban veve mondjatmi szép gesztus, hogy gondoskodott, de ez a mi karunkra ment. Folyamatosan munkahelyeket valtott es egyik sem volt jobb. Ugy erzem cska en nyujtottam neki a biztonsagot, de forditva azt nem ereztem, legfokkeppen a csalad miatt, mert sok olyan helyzezbe sodortak ot, ami miatt eladositottak. Legutóbb most ev elejen voltam depresszios. Elkezdtem jarni kineziologushoz, aki nagyon sokat segitett. Utana megbeszeltul parommal hogy csak ugy mukodhet ez tovabb, ha o is ker segitseget, mert a kapcdolatunk alatt sajnos nem tortent valtozas a csaladjat tekintve. Es hat eltelt azota fel ev, ismet meghuhantam. A család ismet kibabralt vele, amiben megint csak nekem kellett segiteni. Ezek miatt a tortenesek miatt rengetegszer sajnaltam ot. Mindig vartam acsodat, hogy majd valtozik valami...a csoda ugyan jott, mert O is elment ugyanahhoz a kinehiologushoz, akihez en jarok, de remenyvesztettnek erzem magam. Turelmetlennek. Miert most? Es nem latok mas kiutat csak a veget. Viszont ott a fejemben az motoszkal, hogy meg fogom banni.

Mindezek mellett, nagyon hatbprzongato, de sok esetben ereztem azt, hogy olyan mint apam. Sajnos mind a kettojukben nagy az erzelmek elfolytasa, mimdkettonek a csaladja miatt. Reszben hasonlit csak apamra, mert apam agressziv volt fizikailag is es verbalisan meginkabb. Paromnal ilyen szinten ezt nem tapasztaltam, de megis sokshor ereztem, ha raneztem, hogy mintha az apam lenne. Borzalmas.

Mindent, az egvilagon mar mindent elmomdtam paromnak.

Igy az 5.evre van kommunikacio, higgadtan meg tudtuk beszelni a dolgokat.

Az intimitas resze nagyon nem mukodik reszemrol. Sajnos regebben is voltak ezzel problemaim, tehat a vonzalom es intimitas jiany resze azt hisuem az en saram.

Sosem gondolok magamra. Ha megis igy tettem es figyelmet szerettem volna forditami magamra, akkor parom ha nem is szepen, de lebeszelt rola. Es en hagytam. O sem figyelt magara soha. Hiaba tudom, hogy hibas O is, megis azt erzem ezt az egeszez en rontottam el. Nem tudom szeretni. Bar jelenleg semmi szeretet erzes nincs bennem. Es ez nagyon megremiszt.

A kapcsolat nagy reszeben En voltam az, aki probalta lpzitivan latni a dolgokat, pozitiv energiat adni, mert sokaig nagyon negativ volt. Minden szar, szerencsetlen vagyok, nekem semmi nem jon ossze, lizer vagyok, dagadt vagyok...stb. Ezeket sokszor emlegette. Hat nekem sincs sok onbizalmam igy azt a keveset ami van, azzal probaltma erositeni.

Sikeres vagyok a munkamban. Ha nem vagyok ilyen lelki allapotbna, akkor nagyon szeretem. De sokszor ereztem rajta, jogy irigy, amikor csinaltam valamit annak erdekeben, hogy haladjak benne elore. O mindig azt mondta csak felt engem.

Igazsag szerint, fogalmam sincs mi a kerdes. Volt e mar valaki hasonlo helyzezben?

Aldozta e mar fel magat valaki ilyen szinten mint En?

Ha van ilyen ember, hogyan jutott tul?

Felek az egyedullettol. Soha nem voltam egyedul. Az jar a fejemben, hogy Uristen, mi lesz vele? Hiszen azzal lezdte a kapcsolatunk elejen, hogy ao ovatos akar lenni, mert mar nagyon sokszor megegette magat az eddigi lapcsolataiban es nem akar megint a padlora kerulni. Es most En vagyok az a kovetkezo no (...mit no, olyan mimtha kislany lennek...) aki padlora kuldi. 30 eves vagyok, de gyereknek erzem magam a viselkedesem miatt.

Normalis, hogy En akarok szakitani es depresszios vagyok?