Képesség felmérése, fejlesztése (beszélgetős fórum)

persze nem is vitatom, hogy vannak "zsenik", de erre vannak ma már pontosan mérhető tesztek, hogy valóban az -e. Hidd el sok kisgyerek rendelkezik olyan képességekkel, amit a fórumindító írt, és valóban nem mindegy, hogy milyen szülői háttérrel rendelkezik az ilyen gyerek.

Egyébként létezik az is, hogy egyszerre több osztályt végezni, csak kérdés van e mentálisan, szciálisan stb értelme, vagyis mennyivel nyer többet az ilyen gyerek, ha pl 14évesen már érettségizik...de barátai nincsenek, szociálisan nem felkészült az életre...

Ha zseni, az úgyis utat tör magának, és felnőtt korában is zseni marad, és valóban boldogul az életben(persze a zseni kérdés nem egyenlő azzal, hogy boldog, kiegyensúlyozott felnőtt lesz...megkérdeznék erről pár zsenit..)

szerintem sokkal fontosabb a "tananyogon kívüli" plusz információ átadása, vagy(mivel a szülő tegyük fel nem zseni) egyszerűen csak egy csomó infohóz juttatni pl könyvek által...

Egyetértek veled. Kicsinek nagyon sokat foglalkoztam gyermekeimmel. Persze ez is igaz, csak azzal lehet, akit érdekel is a több, mint a hasonló korosztályt. Az 1.osztálytól kezdve kinőtték a meséket, csak a fizika, technika érdekelte őket. Imádták a Deltát a tévében. Mindketten 2 diplomás felnőttek lettek. Kisebbik fiamat egy másik lánnyal 4.osztályban külön foglalkoztatta az of. matematikából, mert rájött, hogy jobbak a többinél. Nekik nehezebb feladatokat adott, mint a többi gyereknek. Sajnos, 5-től más tanárt kapott, aki már nem látta ezt fontosnak. Azért sikerült a Fazekasban továbbtanulnia.

Osztom azt a véleményt, hogy attól még átlagos felnőtt lehet egy ember, hogy picinek kiemelkedő a tudása.

szia!

nálunk a legnagyobb gyerkőc(szintén kislány) kb ilyeneket tudott, mint a te kislányod.

Attól, hogy tud betűket, számokat stb csupán azért van, mert az egyik szülő válaszol az ilyen irányú kérdéseire, míg a másik nem(vagy hárít, mert ráér azt még később is megtanulni elvet vallja), szóval amelyik szülő elmondja a választ, az a gyerek, ha jó képességű, megtanulja, mert olyan az agyuk, mint a szivacs, bármit "bel lehet velük tanultatni" a szorzótáblát is vagy bármit. A kérdés az, hogy érti is, amit csinál vagy sem.

Egyébként el lehet vinni felmérni az IQ-ját, a szomszéd kislánynak (amikor még én voltam kis kamasz, ő meg talán 5éves lehetett felmérték és 140-es volt neki, de ugyanolyan felnőtt lett belőle, mint bárki, pedig megadták neki a plusz képzést...talán kissé okosabb, mint az átlag,)

Én pl nem mondtam el a lányomnak a betüket, számokat(mármint nem tanítottam meg írni, olvasni, számolni, pedig tanító vagyk, tehát "szakszerűen" tanulhatta volna tőlem,) annyit tettem, hogy nem vártam vele 1 évet, hanem ment 6évesen elsőbe és osztályelső, de csak annyit tudott, hogy ismerte a betüket, és az összeadást.kibonást, ő maga mondott szöveges feladatokat 5 évesen.. Szóval nem a "tananyagot" mélyítem nála, azt tanulja meg a suliban, hogy ne unatkozzon az órán, hanem a pluszt: pl mostanra már szépen olvas, így már ő olvas mesét a piciknek, (persze én is neki, mert az fontos), és egyéb olyan területeket "tárok" fel előtte, az ő kérdései alapján, amelyeket jelenleg még nem tanulnak a suliban, pl dinók, bolygók, föld, természet, szóval általános dolgok, de azokat mélyebb szinten ok-okozati összefüggésben, néha megam is meglepődöm milyen bonyolult összefüggéseket megért...

Egyébként a tehetséggondozás lényege, hogy a lehető legjobb ovit/sulit megtaláljuk az ilyen gyerekeknek, ahol nem az óvoda-iskola "kívülre" mutatott programja a jó, hanem az egyéni pedagógus, aki felismeri a tehetséget és van ideje, kedve, energiája vele "külön" foglalkozni, akár úgy, hogy otthon összeállít egy nehezebb feladatsort, amíg a többi gyerek az "alapszintet" tanulja...csak erre ma sok pedagógus nem képes, aminek sok oka van, nem megyek bele.

Egyébként tanuljon nyelvet, én is ezt tettem, születése óta beszélek a nagylánnyal németül, lehet ezért ilyen okos...vagy csak genetika

Komolyan, ez melyik ország??? ;)

Az ovival kapcsolatban azt gondolom, oda kell járnia, ahol jól érzi magát, ahol szeretik, ahol kiegyensúlyozott. Én a fejlesztések kedvéért nem mozdítanám ki, még akkor sem ha Mozart szintű csodagyerek (bár a sajátomról és a hozzá hasonlóakról sem gondolom, nagyon ritka a valódi "zseni", ők inkább "csak" nagyon jó képességekkel megáldott gyerekek...). Oviban milyen irányra gondoltok? Ezek a fejlesztések amiket írsz, teljesen megfelelnek annak, amire egy ovis korú gyereknek szüksége van...

Nálunk az ovi elég szabad, nincsenek kötött foglalkozások, az egyik óvónéni drámapedagógus és néptáncpedagógus is egyben, így sok mesét játszanak el, sokkörjáűtékot tanulnak, de kötetlne formában. Ez nekünk nagyon bejött, tekintve hogy délután több a kötött program (különösen az alapozó terápia ilyen) amire viszont nagy szüksége van. Így a délelőtt nagy részét szabad játékkal töltheti, nem borul fel az egyensúly.

Egyébként meggyőződésem, hogy a legtöbbet a szülő tud tenni otton a gyerek szellemi fejlődéséért, lehetne akármilyen fejlesztés az óvodábn, ha én nem viszem színházba, koncertre, nem olvasok neki, nem beszélgetek vele...

Az iskoláról is érdekes amit írsz, hol találtaál ilyet, ahol külön osztályban vannak a kiemelkedő gyerekek? Komolyan kíváncsivá tettél... :)

Ő szerencsére a kicsikkel is elvan, anyáskodik, uralkodik felette. Nincsenek magatartásproblémák, a váltás csak azért merült fel, mert ebben az oviban nem az ő képességeihez igazodó fejlesztések vannak. A felmérés után derül ki, hogy maradjon, mert ezt már megszokta vagy a képességei miatt alkalmasabb óvodába kellene mennie. Ebben amiben vagyunk zenei, vizuális és kreatív fejlesztés megy főleg.

Ebben az iskolában jóformán csak fejlesztőpedagógusok, gyógypedagógusok meg ilyenek dolgoznak. Speciális osztályok vannak, de egyenlőre kb ennyit tudok. A problémásoknak is, a betegeknek is (értelmi fogyatékosok, egyéb betegségben szenvedők), a túl okosoknak és külön osztályuk van. Elég összetett az iskola, ezért gondolom, hogy alkalmas, de még messze van, addig még ovival bajlódunk ls igyekszem úrrá lenni a felmerülő kérdéseken.

Annak nagyon örülök, hogy találtam olyat, aki hasonló cipőben jár és a tapasztalatokat ki tudjuk cserélni.

Az én kislányom is a nagyobbakhoz kötődik jobban, mostanában kezdi tolerálni a kicsiket, néha már előfordul, hogy kortársa kislánnyal, vagy kicsit fiatalabbal is tud játszani. Remélem mire Ő lesz nagycsoportos, már nyitottabb lesz a kicsik felé is...

Az oviváltás miért merült fel nálatok? Nálunk óriási gond volt, hogy egyszerűen nem tudtak, és gyanítom, hogy nem is akartak úgy foglalkozni vele, ahogyan neki szüksége lett volna rá... egészen komoly viselkedésbeli tüneteket produkált, napont többször bekakilt, volt olyan, hogy más gyerek ruháját lehúzta a wc-n vagy folyékonx szappant nyomott a fejére... midnent megtett hogy felhívja magára a figyelmet, de minél inkább így viselkedett, annál kevésbé foglalkoztak vele :( Tavaly áprilisban váltottunk, iszonyú nehéz volt olyan ovit találni, ahol egyáltalán szóbaálltak velem, de végülis sikerült. A DOB oviba jár, ahol a differenciált bánásmód alap... az összes magatartásprobléma, a bekakilás is azonnal megszűnt a váltással. Persze itt sem volt könnyű beilleszkednie, de rengeteg szeretetet és figyelmet kap, nagyon sokat segítenek nekünk az óvónők és mostanra úgy érzem, a gyerekek is szeretik és elfogadják a csoportban.

A speciális iskola milyen? Bevallom, nekem görcsbe rándul a gyomrom, ha az iskolára gondolok... a férjem Norvégiában dolgozik, csak remélni tudom, hogy mire a kislányom iskolás lesz, már nem itt leszünk... de ha mégis, hát nagyon nem lesz egyszerű a helyzet. A különböző aslternatív iskolákban sem nagyon bízom... az átlagos iskolában sok gyerek, kevés figyelem, az alternatívokban meg épp ezért halmozódnak a "problémás" gyerekek... nem tudom mennyire lenne jó neki, ha 15-20 hozzá hasonlóan nem könnyű gyerekkel lenne összezárva...

Mi is gondolkoztunk rajta, hogy esetleg menjen korábban iskolába, vagy ugorjon osztályt. Ennek nem is lenne semmi akadálya (a mentális érettségétől akár most 4.5 évesen is mehetne, kenterbe veri a nagycsoportosokat is) de sok szempontból nem lenne jó. Pl. Ő még közel nem tartja be úgy a szbaályokat ahogyan kellene, csoportban is nehezebben kezelhető, nehezebben alkalmazkodik, nem megy könnyen a beilleszkedés sem. Ha jövőre elviszem iskolába, akkor aztán igazán csoadbogár lesz, 5.5 évesen a 6.5-7 évesek között... ez csak nehezítené a dolgát. Szintén nem hiszem, hogy be tudna illeszkedni egy év magántanulóság után egy átlag harmadikos osztályba... A kisebbik rossz szerintem ha a kortársaival jár és köztük lesz kimagasló a teljesítménye, különösen hogy pl. a társas kapcsolataikban a kortársai százszor ügyesebek nála... Persze ha minden területen iskolaérett már 5 évesen, akkor menjen hamarabb...

A megoldás szerintem egy olyan erős iskola megtalálása ahol a tudás érték és nem az a "menő" aki sötét mint az éjszaka, és ahol magasra teszik a mércét. Le kell kötni a fölös energiákat és akkor kisebb a gond. Nem könnyű, nekünk már az ovi megtalálása is nehéz volt, de sikerült...

Ami nekünk még sokat segített, az a vegyes csoport volt, a tiszta csoportban nem talált a szintjének megfelelő társat.

Persze, de aki ilyen esetben azt tanácsolja, ne tanuljon meg pl. olvasni, az szerintem még nem látott ilyen gyereket közelről... Magától is megtanul, akkor is ha nem ülnek le vele és nem fejlesztik külön.

A példád valószínűleg éppen egy olyan kisgyerekről szól, aki amellett hogy nagyon okos más területeken problémákkal küzd, viselkedési zavarai vannak. És persze a szülői munkaközösség nagy úr, de az ilyen gyereket nem eltanácsolni kellene, hanem megadni neki a segítséget ahhoz hogy ezek a problémák megszűnjenek.

És épp azért fontos, hogy a szülő képben legyen a gyereke képességeit illetően, hogy az ilyen problémákat megelőzze.

Igen, óvodás már. "Eltanácsolták" a bölcsödéből, mert nem tudták már lekötni.

Nem szeretném túlfejleszteni, nem akarok neki mindenáron mindent megtanítani, a dolga tényleg a játék, csak ha nem tanítom neki ezeket a dolgokat, akkor is tanulja. Az óvónők már megjegyezték. Az iskola elsőben már így is gondok lesznek szerintem. Igyekszem kielégíteni a kíváncsiságát úgy, hogy ne tanítsam meg neki a suli anyagát.

Szia!

Az én kislányom hasonló szinten volt 3 éves kora körül, most 4.5 éves.

Az biztos, hogy veszni hagyni nem szabad, mert az ilyen gyerek egy kincs :)

Amit Te tehetsz, hogy lekötöd a figyelmét, kielégíted a tudásvágyát, és a lehető leggazdagabban éled vele a mindennapokat (gondolok itt élményekre, játékokra, és rengeteg értékesen együtt eltöltött időre).

Nem tudom, óvodás-e már, de mindenképpen fontos hogy találj egy olyan ovit, olyan óvónőket akik hajlandóak elfogadni hogy a Te gyereked esetleg nem átlagos, és az igényeinek megfelelően foglalkoznak Vele.

Aminek szerintem érdemes utánanézni (és emiatt tényleg érdemes keresni olyan helyet ahol felmérik a képességeit) hogy vajon minden területen ilyen szépen fejlődik, vagy esetleg ez a kiemelkedő teljesítmény táraul más területeken kisebb-nagyobb lemaradással. Ha esetleg ilyen van, azzal mindenképpen foglalkozni kell.

Érdemes emellett kereni olyan elfoglaltságokat amit a gyerek is szívesen csinál, és amiben ügyes - még ha nem is kifejezetten fejlesztésre gondolunk. Pl. az én kislányomnál a néptánc és az úszás a nagy szerelem. (Vele azért voltak nehézségeink, végül óvodát is váltottunk, megjártuk a tanulási képességeket vizsgáló bizottságot, ahol hyperaktív "jellegű" viselkedést - nem írták rá, hogy az, csak hogy olyan mintha az lenne... - ás kb.150-160 körüli IQ-t állapoítottak meg, ami azt jelenti 4 évesen 6-7 éves gyerek szintjén teljesített a teszteken. Ugyanakkor pl. szociális érettségben elmarad a kortársaitól... Csak azért írom, mert gyakori, hogy a kiemelkedő képességű gyerekek ilyen egyenetlenül fejlődnek bizonyos területeken. Mi most a tánc és az úszás mellett egy éve alapozó terápiára járunk, óriási eredménnyel, az okossága nem múlik, viszont a lemaradásait elkezdte behozni :)

Szia!

Szerintem,bár csak egy mezei anyuka vagyok,nem kellene különösképpen fejleszteni a kislányodat,csak azt a mennyiségű információt megadni neki,amennyit igényel.Magyarul ami iránt érdeklődik.Az ő dolga ebben a korban a játszás.Ha az ovisévek alatt mindent megtanulna,mit csinálna a suliban?Légy rá büszke,az oviban a műsorok,ünnepek,versmondások,stb. alkalmával biztos ki fog tűnni a többiek közül!És ezt az óvónők sem fogják szó nélkül hagyni.

Sziasztok!

Véleményeket, tanácsokat, ötleteket szeretnék kérni. Kislányom 3 év 4 hónapos. Korához képest elég okos. Jelenleg 30-ig számol, de tanulja tovább, érti a több-kevesebb fogalmát, összead és kivon 1-6-ig számkörben, kétszeri olvasás után már javít hosszú mesék esetén is ha félreolvasok valamit, néhány betűt felismer, 2-3 elmondás után elismétli a verseket szinte hibátlanul. Van valakinek ilyen tapasztalata? Úgy gondolom, nem kellene veszni hagyni, fejleszteni kellene, de nem tudom, hova fordulhatnék.

Minden véleményre kíváncsi vagyok.

Köszi.

gelar