Kényes kérdés! Coming out: Ti hogyan reagálnátok? (beszélgetős fórum)
Na de hát velünk együtt élnek. Ez nem menő, nem divat, tény.
Miért mit csinálnál velük?..
Én pl. egyszerűen tudomásul veszem, és kész. Ha mindenki így tenne, semmiféle "ügy" nem lenne!
Jó ember, és rossz ember van, a többi nem annyira fontos.
Ebben szerepet játszott a köznépi ólommérgezés is.
Előbb a degeneráció volt, azután csapott át devianciába.
Van azért itt más ok is...
Sokak szerint már 410-ben, amikor a gótok Alarich vezetésével feldúlták az ezeréves várost, bekövetkezett a Nyugat-Római Birodalom bukása, de a birodalom csak Konstantinápoly 1453-as török elfoglalásával múlt ki. Róma összeomlásának okaira számtalan elmélet létezik, amelyek akár együttesen is okozhatták a birodalom végét. Összeállításunkban a hat legismertebbet emeljük ki.
Meg is bukott a Római Birodalom, szétesett, amikor már nagy mértéket öltöttek a deviáns viselkedési formák ill. életmód, életszemlélet.
Meggyengítette a társadalmat.
Egy körtét nem lehet összehasonlítani egy almával.
Nem gondoljuk egyformán a dolgokat, és ennyi. Nem is kell... ;)
Más dolog az, hogy valami elfogadott és más, hogy valami természetellenes.
Attól, hogy valamit nem tiltanak tűzzel vassal, hanem bizonyos kultúrákban ezt a valamit elfogadják, attól még nem lesz természetes dolog. Csak nem lépnek fel ellene erőnek erejével.
Teszem azt Magyarországon nem természetes a burka viselése, de ha te holnap úgy döntesz, hogy ezentúl csak úgy mész ki az utcára, lehet ugyan megnéznek vagy tesznek rád páran rosszalló megjegyzést, de nem fog ebből semmiféle hátrányod származni. Ugyanúgy szóba fognak veled állni a hivatalokban és a boltokban, stb... Illetve bírságot sem kell ezért fizetned, mert nincs Magyarországon semmiféle törvénybe leírva, hogy ez a viselet tiltva lenne.
De ettől még nem fog ez a ruhadarab nálunk természetes lenni.
Minket, embereket tehát egyértelműen megkülönböztet minden állattól, hogy a szexualitásnak hármas funkciója van: a stresszoldás, a párkötés és a reprodukció. Ehhez jön még egy nagyon lényeges elem: az ember konstruktív lény, élvezi, hogy a dolgok különböznek, hogy a megszokottól kicsit eltérően alkot meg valamit. Ugyanez vonatkozik a szexuális életre is. Ha Isten valóban kizárólag a gyermekek nemzésére rendelte volna a szexualitást – ahogyan ezt egyesek szeretik hangoztatni –, akkor nagyon egyszerű lenne a dolog. Életünkben háromszor-négyszer csinálnánk, s el lenne intézve. De miután egész életünk alatt sok ezerszer szexelünk, ez is beletartozik a konstrukciós készségek tartományába. Az emberek ezt is szeretik megkonstruálni. Hozzá kapcsolódik a szerelem, s magát a szexuális aktust is nagyon sokféleképpen lehet lebonyolítani. Teljesen természetes, hogy miután az ember szexualitásának csak az egyik alkotóeleme a reprodukció, a másik két funkciót mindenkivel lehet gyakorolni. Van egy etnográfiai atlasz, a Murdoch-atlasz, amiben nagyon tömören négyezer archaikus és jelenlegi társadalom legfontosabb jellemzői szerepelnek. A társadalmak hatvan százalékában a homoszexualitás elfogadott, a kultúrába valamilyen módon beépült. A másik negyven százalékból harmincban tolerált, tehát nincs beépítve a kultúrába, de nem csinálnak belőle gondot. És van néhány társadalom, amelyben a társadalom tiltja a homoszexualitást és mindenféle rendszabályokat hoz a megakadályozására.
Hogy alkotta meg a természet? Egy férfi és egy nő alkot párost azoknak születnek utódai.
Két azonos nemű nem fog utódot nemzeni.
:DDD
Már nem akartam leírni, ha egyszer nem árt, de létezik évezredek óta, valamennyire természetesnek kell lennie, hiszen van. Ki hogy áll hozzá, az a kérdés...
Na igen, a papok...
Nekem szimpatikusabbak az elfogadóbb országok, nálunk is így kéne. Élni, és élni hagyni...
Felőlem...
Nekem mindegy.
Szóval szerinted az, hogy valaki homoszexuális, már garancia arra, hogy nem fogja verni a gyereket, nem bánik rosszul vele, mint más nevelőszülő?
Nem hinném.
Kedves fórumozó társak! Jómagam (és az ikertesóm) 1962. márciusának idusán születtünk. Minket 1963 végén, 1965. őszén és 1967 nyarán követtek minket testvéreink. Úgy adódott, hogy mindannyian fiúk vagyunk. Az ikertesóm és én is egész kicsi (6-7 éves) korunkban elkezdtünk birkózni, majd én még cselgáncsoztam is. A legidősebb öcsénk focizott és atletizált. A két legkisebb inkább az úszást választotta. Apánk amellett, hogy sokat dolgozott állandó vendég volt a helyi italozók törzshelyén is. Viszonylag gyakran nézett a pohár aljára, és tért haza kevésbé szomjasan. Ezeken a napokon anyánkat és minket sem hagyott érintetlenül. Ez odáig fajult, hogy 1974-1975 között 1 éven belül háromszor kerültünk -az édesapánk által okozott- különböző sérülésekkel kórházba az ikertesónkkal. Az utolsó eset 1975. júliusának legelején történt, amikor a fater újfent részegen jött haza. Mi csak köszöntünk neki, de ő neki valamiért ez nem tetszett és először nekem esett nekem. Ott ütött és rúgott, ahol ért. A két kezemet úgy kitekerte, hogy eltört, mindkét lábam és gerincem is kapott rúgásokat, ami nem éppen az épségét őrizte meg. Aztán következett az ikertestvérem. Neki rögtön úgy kezdte, hogy az egyik lábát teljesen hátrafeszítette (eltörve ezzel a combcsontját - ami nem éppen a leggyengébb csontjaink közé tartozik), a másik lábába többször úgy belerúgott, hogy az is szilánkosra tört. Amikor már a fájdalomtól sírt a tesóm, akkor beleverte a fejét néhányszor a falba is. Végül mindkettőnket csonttörésekkel, és az ikertesómat agyrázkódással vittek be a kórházba. Ezen a napon a legnagyobb öcsém sem úszta meg egy-két fakanállal történő ütéssel. Az arccsontja, mellett mindkét csuklóját eltörte a fater. A kórházba megelégelték gondolom apám hazugságait, hogy véletlen esések ill. sportsérülésekből eredeztethető a sérülésünk így jelezték a hatóságok felé. Apámat előállították, míg minket és persze a két legkisebb tesónkat is a gyámügy kiemelt a családból.
A két legkisebb testvéremet 1977. nyarán örökbe fogadták. Úgy tűnt, hogy nekik jobb lehet az életük. De, mint utólag kiderült, hogy nem így lett, hisz 1978. karácsonyán megszöktek a nevelőszülőktől. Ennek több oka volt. Egyik az, hogy őket csicskáztatták mindenért, a másik pedig az, hogy verték is őket. Ennek külsérelmi jelei voltak az arcukon és a testük több pontján. Így visszakerültek az intézetbe ők is. Aztán 1979. nyarán újabb örökbe fogadásra került sor. Elvben egy jól szituált családhoz kerültünk mindannyian. Ez volt a látszat. Már az első hetek után kiderült, hogy nemigen vesznek minket emberszámba. Egyfajta rabszolgák lettünk. Még az év őszén megszöktünk tőlük. Visszakerültünk a gyermekvédelembe. Aztán sorban töltöttük be a 18-at mindannyian. Hivatalosan 21 (amennyiben tanulunk, akkor esetleg 24 éves) korunkig maradhattunk volna. Mivel a suli után már évek óta dolgoztunk a tesóimmal, így 1982 legelején az ikertesóm utáni legidősebb öcsém nagykorúságának betöltése után béreltünk közösen egy lakást, ahova minden hétvégén eljöttek az öcséim is.
Mára egy közös építőipari vállalkozásunk van a tesóimmal. Több gyermekünk is folytatva a mi szakterületünket ezt választották.
Szerintem sokkal inkább egy szerető homoszexuális pár fogadjon örökbe gyereket, mint egy pénzéhes, a gyereket emberszámba nem vevő heteroszexuális pár.